(Larissa)
Karjai szorosan tartják testemet, szemében látható düh hatására testem izzani kezd. Igaza van mindenben, hiszen én írtam neki az üzenetet, én akartam, hogy itt legyen. Legbelső vágyaim alkoholmámorban törnek elő, amiről viszont nem tehetek. Sergio mérgesen fújtat egyet, de tekintete elidőzik ruhám kivágásán.
- Ezért hívtál? Hogy megmutasd, miképp szórakozol, miközben én őrlődöm? –hangját meghallva testem megremeg, ajkait pásztázva egyre közelebb csúszom hozzá.
- Szeretem ezt a tüzet benned. –áhítatos, mustráló tekintettel mérem végig. Mint mindig, most is fantasztikusan fest. Farmernadrágja enyhén szaggatott, mellkasa hullámzása miatt az általa viselt póló is ütemesen emelkedik. Teste fölém tornyosul, ha valaki meglátja ezt a jelenetet, ijedten konstatálja magában, semmit sem érek férjem ellen.
- Ennyire be lennél rúgva? –összehúzott szemekkel pillant rám, száját vékony vonallá préseli.
- Tudod, milyen régóta vágyom már erre? –megcsókolva Sergiot, régi álmom teljesül be. Az-az álom, amit még a kocsimban gondoltam ki. Nem akartam elhagyni, de erről nem tudhat. Nekiszorít a falnak, majd mikor kezeim nadrágjához tévednek, morogva szakítja meg érintkezésünket.
- Nem játsszuk el azt, amit a múltkor. Amit most megosztok veled, valószínűleg nem fog holnap az eszedbe jutni. Tudod Lari, még azok után is, amit velem tettél… - szünetet tartva monológjában, nagyobb hatást mér rám. –még azok után is… - kezemet szájára téve, megpróbálom elcsitítani. –Nem. Igenis meg fogsz hallgatni. Legalább részegen figyelj rám egy pillanatig. –kérlelő hangnemétől megadóan simulok a falnak, majd felvéve a szemkontaktust, iszom szavait. –Még azok után is képes lennék szeretni téged. Mindenemet a kezedbe adni, hiába törtél össze legbelül. Fogalmam sincs mi történhetett velünk, de abban biztos vagyok, hogy a babát is feladom, csak mellettem legyél. Csak engedd, hogy bízhassak benned. Hozd felszínre őszinte éned, és ne kis dolgokon borulj ki. –agyam teljesen leblokkol, próbál megoldást találni az említettekre. A kis hang egyetlen mondatot súg fülembe. „Gyerünk Larissa, itt az ideje, hogy beismerd érzéseidet!” Sergio érdeklődve figyeli arcomat, a vészcsengők viszont megszólalnak fejemben. –Higgy bennem szerelmem. –lefagyva állok férjem előtt, a megadás egyetlen szikráját sem mutatom a külvilágnak.
- El akarok válni. Nekem életre van szükségem, amit melletted nem kaphatok meg. –jeges hangon kezdek el beszélni, monotonitásom még engem is megrémít. Csalódott arcát elnézve, szívem hatalmasat dobban, majd eszeveszett vágtázásba kezd. Vállamat megszorítva erősen a falhoz vág, mire nyikkanva ugyan, de vággyal teli tekintettel pillantok fel rá. Hátam elégedetten simul a téglafalnak, viszont a déjá vu érzés most is maga alá kerít. Az alkohol befolyásolása miatt nem tudom testemet megregulázni. Nyakamhoz hajolva végigcsókolja a szabad bőrfelületet, kezei pedig testemet térképezik fel. Számat vékony vonallá préselem, nem akarom, tudtára adni mennyire kívánom jelen pillanatban. Kiszakadva öleléséből arrébb taszítom, majd remegő lábakkal, pihegve rohanok vissza a menedéket jelentő falak közé.
Lihegve, csapzott külsővel torpanok meg a parkett közepén, de a tudat, hogy mit tettem az előbb, egyáltalán nem nyugtat. Cescyt keresve vergődök a tömegben, többen próbálnak egy táncra elkapni, de jelen pillanatban csak spanyol barátom arca lebeg szemeim előtt. „Hova tűnhetett?” Egy kérdés, válasz viszont sehonnan sem érkezik. Szemeim bejárják a klubot, de sehol sem akadok bele a menedéket nyújtó barna tekintetbe. Csalódottan vonulok a pulthoz, majd ledobva magam a székre, három kör rövidet kérek. A csapos érdeklődve mér végig, kócos hajam érdekes látványt nyújthat az engem mustráló embereknek. A srác mosolyogva tolja elém legerősebb alkoholjukat, mire húzóra eltűntetem az egyik pohár tartalmát. Az alkohol jól esik szervezetemnek, lelki békét varázsolva, kacagva ülök egyhelyben. Megbillenve a széken még időben elkapom a pultrészt, majd saját bénaságomon vigyorogva, lehúzom a második pohár whiskyt is. A dupla ital jéggel, kellemesen hűti, és egyben forrósítja is fel testemet. Egész este kevertem az alkoholt, abszinttal kezdtem, amit pezsgővel kísértem, majd végre előkerült a Jack Daniels üveg is. Többen érdeklődve mérnek végig, érdekesen nézhetek ki, miközben a legerősebb italokat arcrezzenés nélkül tűntetem el. Agyam elkezd zúgni, gyomrom kavarog. A hányinger ismerősen üdvözöl, talán túl sokat ittam ma. Kacagva szállok le a bárszékről, a pultos viszont utánam kiáltva megállít. „De miért ordít, ha itt vagyok mellette?!” Lassú mozdulatokkal fordulok meg, mosolya levakarhatatlan arcáról. Kezemért nyúlva elővesz egy filctollat, majd számát és nevét firkantja kézfejemre. Fejcsóválva adom oda a megfelelő összeget, majd az általa finanszírozott italt húzóra eltűntetem. Forog a világ, de nem állok meg. Magas sarkúm nem könnyíti meg a dolgomat, botladozva kapaszkodok a közelemben álló emberekbe. Számomra itt még nem ért véget a buli.
Gondolataim között kedvenc szórakozóhelyeim listája fut végig, választásom a Sergioval közös klubra esik. Hogy miképp fogok eljutni majdnem a város másik végébe, arról fogalmam sincs, de érzem, nem lesz ott, így nem kell tartanom semmitől. Elindulva szerintem a megfelelő irányba, hangos és örömittas sikítás hagyja el a számat. Mindig is szabadságra vágytam, amit most megkaphatok. Talán túlságosan is elhamarkodott döntés volt megházasodni. De az is lehet, hogy ezt most csak az alkohol mondatja velem. Fogalmam sincs, viszont a velem szembejövő csapat srác egyáltalán nem könnyíti meg a dolgomat. Levéve magas sarkúmat, kissé könnyebb lépkedni feléjük. Többen összesúgnak, de felemelt fejjel haladok tovább. Kihívó tekintetem láttán, megszólítanak.
- Kislány, hova araszolsz ilyen tempóba?! –rövid szőke haja az égnek áll, élénkzöld szemei hívogatnak a sötétség felé.
- Buli van srácok! –sikítva egyet elmegyek mellettük, de valaki elkapja a karomat, és visszaránt.
- Meghívhatunk még egy körre? –csábító ajkai finoman formálják a szavakat, agyam viszont blokkolja mondanivalóját. Vigyorogva rázom nemlegesen a fejem, majd karomat kitépve szorításából, tovább indulok. –Nem tudod te mi a jó! –hangok alapján elindulnak utánam, de egy csepp félelem sincs bennem. Talán túlságosan is feloldódtam az alkohol hatására.
- Nem illik egy lány sarkában loholni. –nevetés közben beszélek, lehet nem is hallják tisztán, amit mondok, ugyanis összefüggéstelen beszédemet nem érti még agyam sem jelen pillanatban.
- Mi nem loholunk, csak meg akarunk hívni egy italra. De tekintve arra, hogy nem jöttél velünk, megyünk mi veled. –a zöld szemű srác mellém lép, karját szorosan derekam köré fonja. Nem sokkal magasabb nálam, így csak tovább vonszolom magam a hűvös járdán. – Te Larissa Morrison vagy, igaz?! –arcomról lefagy a mosoly, nem igaz, hogy egy este sem tudok úgy kikapcsolódni, hogy valaki fel ne ismerne.
- Nem gondolod, hogy lottóznod kéne?! –ironikus hangomon hangosat kacagok, majd kiszakadva öleléséből, futásnak eredek. Az adrenalin szétárad testemben, majd megérkezve szeretett helyem elé, üdvözlöm barátomat. –Hola Roberto! - a férfi, köszönésképpen megölel, majd két puszit adva arcomra soron kívül beenged.
A hangulatom tetőfokára hágott, cipőmbe visszalépve kecses mozdulatokkal indulok el az ismert parkett közepére. Többen végigmérnek, vannak, akik irigykedve néznek. Végigpillantva a társaságon, rájövök, ruhám egyáltalán nem ide lett tervezve. Belépve az elit mosdórészbe, megfigyelem arcomat. Pirospozsgássága kiemeli bőröm barnaságát, érdekes módon egyáltalán nem folyt még el sminkem. Megfogva ruhám tüll részét, egy mozdulat segítségével leszakítom, majd a közelben található kukába dobom. Boldog mosollyal arcomon lépek ki az ajtón, majd a pult felé lépkedve, neki megyek egy izmos testű srácnak. Az idegenben felfedezve a kísérőmet, fej rázva kérek egy feles abszintot. Úgy érzem ez lesz az, ami mára végképp kiüt. És még hol van a reggel?! Újdonsült barátomra mutatva, húzóra lenyelem a fekete löttyöt, szervezetem viszont tiltakozik ellene. De nem tehet semmit, ezt kell szeretnie.
Kedvenc mixemet indítja a DJ, így se szó, se beszéd nélkül lelépek. Beállva a parkett közepére, átadom magam az ütemeknek. Páran körbeállnak, a csapatból a zöld szemű, és az egyik nagyszájú haverja fog közre. Kezeimet magasra emelve, csukott szemmel rázom csípőmet, most még az sem érdekel, hogy ki lát meg. Ha bekerülök az újságba, legalább megtudhatja a világ, hogy nem vagyok depressziós semmiért sem.
- Gyerünk kislány, mutasd meg, hogy nem csak a pályán vagy otthon. –valaki a fülembe suttogja ezt az egy mondatot, amivel eléri, hogy még szenvedélyesebben kezdjek el táncolni. A zöld szemű vizslató szemekkel mér végig, de testemet már nem tudom befolyásolni. Túl sokat ittam ahhoz.
Az agyamra telepedett jótékony köd segít teljesen ellazulni a srácok karjaiban. A ritmus megváltozik, gyorsabb, és feszesebb tempóval bír. Levéve cipőmet behajítom az egyik sarokba, ahonnan egy férfi már egy ideje mustráló tekintettel figyel. Alulról hajamba túrok, számat csücsörítve mozgok az ütemekre. Zöld szemű barátom kezei végigsimítanak oldalamon, de én már nem tudok elszakadni egy bizonyos tekintettől. Tudom, hogy ismerem, de fogalmam sincs, hogy honnan. A férfi alkohol ittas tekintetében jelen pillanatban egy csepp emberséget sem látok, mégis érdekes bizsergés fut végig gerincemen. Mosolyom szélesedik, csábos tekintetemmel fogva tartom. Kiszakadva barátaim öleléséből elindulok felé, minden lépésemet ragadozóként követi. Fészkelődve helyén, tátott szájjal tekint rám, majd elkapva derekamat ölébe húz. Barna szeme és hosszabb haja ismerős, mégis ismeretlen most számomra. Megcsókolva megérzem illatát, mely orromba kúszva déjá vu érzést vonzz maga után. Kezei erősen, birtoklóan ölelnek át, de úgy érzem, ő sem tud most magáról. A háttérben szóló zene felpezsdíti bőrömet, vad csókunk izgatóan hat környezetünkre. Többen minket figyelnek, de már nem tudok ilyen dolgokra gondolni. Izmos hasánál megmarkolom pólóját, majd az ajtó felé indulva, sürgetően húzom magam után. Bepattanva egy taxiba az elsőnek eszembe jutó címet bediktálom, majd az ismerős idegennel útnak indulva, végre teljesnek érzem magam…
(Tessa)
Kismilliószor énekeltem fel a számot, hogy körülbelül teljesen tökéletes legyen és legyen egy olyan anyag, amiből már lehet összevágni egy jó számot, mert nem szerettem volna egy félig jó és nem száz százalékos számot felvenni, és elénekelni egy nagyközönség előtt. Louis nagyon sokat és nagyon sok mindenben segített, hogy minden tökéletes legyen, és nagyon sok praktikát és éneklési tippet tanulhattam el tőle azalatt, amíg felvettük a számot. Arról nem is beszélve, hogy már az első percben megmutatkozott, hogy ez profival állok szemben. Majd mikor sikerült úgy felvenni a számot, hogy már csak a vágás hiányzott, akkor jött el annak az ideje, hogy a Roninak szánt dalomat is elkezdjük felvenni.
- Louis felkészültél egy eget rengető új számra? Na jó vicceltem nem lesz eget rengető, de új szám az biztos. – kiszólásomra felkapta a fejét, majd szemöldökével játszva jelezte, hogy felkészült az újabb munkára. Felmutatva gitárom adtam tudtára, hogy aláfestéssel is tudok szolgálni és ezzel most nem kellesz szenvednie, majd rövid eszmecsere után, amit a segédévvel végzett, elküldte őt hozzám. Néhány perc múlva az a lazán vánszorgó férfi jött be az ajtón, aki kinyitotta nekünk az éjszaka fényeiben az ajtót és elénk tárta a hangszerbolt rejtelmeit. A férfi bejött beállított néhány mikrofont és amilyen tempóban jött olyan tempóban távozott is. – Miért nem szereltetsz be ide az üvegfal és a vezérlő közé egy ajtót? Körülbelül 10 perc mire átér az ember az egyik teremből a másikba. – nem viccnek szánt kijelentésem megnevetette az ott tartózkodókat én is jobb kedvre derültem, majd közelebb húzva egy széket a mikrofon elé telepedtem le. Eszembe jutott a pillanat mikor bejöttünk ide és szöget ütött a fejembe, hogy mióta is lehetünk már itt. Néhány pillantást vetettem az órára és csodálkozva számolgattam, hogy már több mint négy vagy öt óra keménymunka volt mögöttünk. Kinézve a vezérlőbe Matías fáradt már-már alvó tekintetét véltem felfedezni a kanapén, de körülbelül fél órát adtam még neki ébren és biztosra vettem, hogy be fogja vágni a szunyát. Nem voltam megsértődve rá azért, hogy inkább alszik mintsem, hogy engem hallgasson, hisz a mai napon nagyon sok áldozatot, hozott értem, és kijárt neki már ez a kis pihenés. Elbambulásom közben Louis már körülbelül úgy kalimpált mintha életveszélyes állapotban lenne és várná, hogy megmentsem, amit meg is tettem, ugyanis egy fejrázást követően intettem, hogy kezdek. Első lépésben az éneklésre szánt mikrofont eltoltam a számtól, hogy még csak fejben se essek kísértésbe, és ne kezdjek el énekelni, mert Louis a szívemre kötötte, hogy most csak a gitár hangját szólaltassam meg.
A kezdő hangokat eljátszva máris átjárt a dallam és meg sem álltam a szám végéig. Nagyon feldobott a szám, és reméltem, hogy minél hamarabb a közönség elé vihetem majd. Sok mindenen mentem keresztül, ami nagyon meghatározó volt az életemben és tudtam, hogy ez lehet az a szám, ami megváltoztat mindent. Az, hogy volt egy autóbalesetem, és elvesztettem a kisbabámat, még nem is lett volna olyan átvészelhetetlen probléma az életemben, viszont hogy mindent úgy kellett feldolgoznom, hogy a férjem sem volt mellettem, az egy nagyon nehéz pontja volt ennek az egész tortúrának. Rám törtek az emlékek, mikor még csak együtt sem voltunk Ronival és volt, hogy naponta járt ide hozzám Madridból, és volt, hogy egy nap kétszer is. Sokat volt nálam és elég sokáig kellett ahhoz ismerkednünk, hogy összejöjjek vele. Régen rengeteg előítéletem volt vele kapcsolatban, mert csak az újságokból és az interneten terjengő pletykákból értesültem arról, hogy miket csinál, és mint majdnem mindenki felállítottam egy téves képet róla. Nagyképűnek, önzőnek, és egy gazdag ficsúrnak néztem, viszont Lari nagyon sok mindenre rávilágított, és ezek közül az első és a legfontosabb az volt, hogy ne a borítója alapján ítéljem meg a könyveket, tehát, hogy ne az alapján mondjam azt Ronaldoról, hogy önző és satöbbi, hogy még nem is beszéltem vele, hanem azután, hogy adtam neki egy esélyt és közelebbről is megismerkedtem vele. Gondolataim ismét elkalandoztak és észre se vettem, hogy már a labirintus folyosóiban kanyargok. Egy gyors fejrázás után próbáltam meg visszaemlékezni arra, hogy mi is történt az elébb és, hogy mit keresek én itt, ami az se tudom, hogy hol van, de nagy nehezen eszembe jutott, hogy Louis mondta, hogy menjek át a vezérlőbe, hogy összevágja a számot, viszont ez több ideig fog tartani. Arra viszont, már nem emlékeztem, hogy merre kell mennem így végigkopogatva az egész folyosón próbálkoztam, hogy melyik a helyes ajtó.
- Végre, hogy itt vagy már azt hittem, hogy sose fogsz ideérni. Louis úgy 5 perce keltett fel, hogy már tíz perce indultál el ide és még mindig nem értél célba. – meglepődöttségem kiült az arcomra az agyam pedig azt hajtogatta, hogy végre itt vagyok.
- Ne haragudj, nem állt szándékomban rád ijeszteni, de elbambultam és először arra, nem emlékeztem, hogy hogy jutottam ki a folyosóra, aztán eszembe jutott, hogy Louis küldött ki. – rövid magyarázatom után kihasználtam, hogy Matías felállt így egy pillanat alatt a helyén termetem és már a kanapé bőrpárnái között pihentethettem a testem.
- Ha nem gond én még visszafekszem nagyon kifáradtam, és még nem aludtam ki teljesen magam. – felemelve a fejem helyet adtam Matínak, hogy le tudjon ülni, majd amint leült a fejem az ölébe hajtottam, őt pedig a hajam simogatása közben két perc alatt nyomta el ismét az álom. Csukott szemmel feküdtem és is, viszont a fáradságom nem tudtam alvással kipihenni, ugyanis az agyam eleinte nem engedte, hogy egy álomvilágba csöppenjek.
Felébredve szememet még nem bírtam kinyitni, viszont éreztem, hogy Matías lába már nincs a fejem alatt és már nincs, aki simogassa hajamat. Kinyitva a szemem Louis mosolygós tekintete fogad, majd miután kivigyorogta magát közölte, hogy elkészült az összevágott alappal és kezdődhet a feléneklés. Néhányat ásítva felültem, de még mindig nehezen tudtam beazonosítani, hogy hol is vagyok, ezt pedig valószínűleg az okozhatta, hogy vagy nagyon sokat, vagy nagyon keveset aludhattam. Kilépve folyosóra magabiztosan vettem be a kanyarokat, ami nagyon meglepett, de büszke is voltam magamra, hogy sikerült egyetlen egy félig bambulós oda útból megtalálnom a visszafelé vezető utat. Izgatott voltam így gyorsítva lépteimen két perc sem kellett ahhoz, hogy megtegyen azt a rengeteg utat, amint a hangfelvevő szoba felé kell megtenni. A mikrofon elé álltam, majd Louisnak intve egyet elindította a dalt, amit ez idáig szerkesztett. Amint elkezdtem éreztem, hogy szükségem volt arra a néhány óra alvásra, hisz sokkal frissebbnek éreztem magam ezáltal a hangom is sokkal jobban szólt. A dal végére érve felkészültem az újabb felvételre, hisz semelyik számot nem lehet olyan pontosan felvenni elsőre, hogy rögtön a lemezen kössön ki még egy ilyen kiadós alvás után sem, viszont arcomra ráfagyott a mosoly mikor Louis kijelentette, hogy „Ennyi volt, tökéletes lett.” Mondata után kinyílt a vezérlő ajtaja, és az első gondolatom az volt, hogy Matías végre visszajött, bár még azt sem tudom, hogy hol volt, viszont az, aki az ajtón belépett az nem ő volt. Magas barnás bőrét ezer közül megismerném, haja pedig most is tökéletesre volt beállítva, öltözete pedig egy egyszerű farmer és póló volt. Nem hittem el, hogy ez ő, hogy valóban itt van és visszajött. Levéve a fülhallgatót gyors futásba kezdtem, és már gondolkodnom sem kellett ahhoz, hogy megtaláljam a megfelelő ajtót. Belépve rajta reménykedtem benne, hogy még mindig ott áll és ez a reményeim szerint össze is jött. Nem mozdult és amint beléptem rám szegezte a tekintetét. Nem akartam könnyen megadni magam, hisz ő hagyott el, ő csalt meg, viszont teljes valójában, hogy itt állt előttem nagyon nehéz volt neki ellenállnom.
- Hiányoztál és nem bírtam tovább nélküled! – egyetlen egy mondata képes volt zokogva a padlóra küldeni, majd látva, hogy a földre rogyva sírok ő is lehajolt hozzám és a karjaiba húzott.
- Tessa ébredj fel. Tessa hallod ébredj. – felébredve szemem duzzadt állapotba van és dölt belőle a könny. Ebben a pillanatban tudatosult bennem az, hogy ami az előbb történt az szó szerint csak egy álom volt, és ő nincs itt. – Mi történt rosszat álmodtál?
- Mondhatni örömkönnyek, de inkább csak azért bőgök itt, mint egy óvodás, mert nem történik majd meg mindaz, amit álmodtam. – letörölve a könnyeimet felültem a kanapén és nem foglalkozva azzal, hogy Louis még dolgozik a hangfelvevő felé vettem az irányt. Szerettem volna úgy felénekelni a dalt, hogy az elsőre tökéletes legyen és a végén az a személy lépjen be, akit mindennél jobban szeretek. – Louis nem tudom, hogy készen vagy-e, de nem kezdhetnénk el? – kérdésem hallatán ijedten nézett hátra, ugyanis nem hallotta, hogy mikor surrantam ki, így úgy tudta, hogy én még mindig a kanapét nyomom és alszok. Igenlően mutatva felém bekapcsolta felvevő gombot, majd az álmomra gondolva mindent beleadva énekeltem el, a számomra mindent jelentő dalt, egy számomra mindent jelentő személynek.
Összesen kétszer kellett felénekelnem a dal, amit nagyrész annak köszönhettem valószínűleg, hogy azt álmodtam, amit és vártam, hogy a tökéletes végén Ronaldo belépjen, viszont ez nem történt meg. Nem akartam már itt lenni, pihenni akartam és élvezni egy kicsit azt, hogy már délután van.
- Louis köszönök mindent, amit ma tettél értem, nagyon sokat segítettél nekem és remélem, hogy máskor is visszavársz majd. – mosolyogva öleltem meg, majd egy integetés után már Matías után loholtam, hogy nehogy elvesszek a labirintusban.
- Kölcsönkértem Louis autóját szóval nem kell gyalogolnunk, viszont te vezetsz, mert nem tudom, hogy hol laktál régen. – helyeslő bólintásom után folytattuk az utunkat kifelé, majd a kinézett gitár mellett elhaladva megsimogattam annak jeléül, hogy még visszajövök érte.
Körülbelül húsz perc autóút után befordultunk a házam felhajtójára. Izgatott voltam és láthatóan szaporábban vettem a levegőt. Nagyon rég jártam már itt, ami látszik is ugyanis a kert ordít a sok gaztól, ami benőtte, hisz nem nagyon foglalkoztam ezzel a házammal, ugyanis sokkal jobban elterelte a figyelmemet a madridi házam. A kulcsomat a kezembe véve, remegő kézzel nyitottam ki az ajtót majd léptem be a nappaliba, ami ugyanolyan volt és ugyanúgy állt, ahogy hagytam, az-az tele a Laris közös képekkel, a régi emlékekkel, újságcikkekkel, mind Lariról és mind rólam.
- Tehát itt lakott régen a híres Tessa Swallow. Különös, mert abból ítélve, hogy mekkora sztár voltál azután a tévésorozat után, kicsit puccosabb házat képzeltem el neked. Persze nincs azzal semmi baj, hogy nem szálltál el és megmaradtál az a normális csaj, aki voltál. – körbejárva az egész nappalit újra és újra megnéztem a képeket és azt, hogy azokon a felvételeken milyen boldog voltam.
- Tudod, hogy mit szeretek ebben a házban? – egy nemleges választ kapva, egy apró mosollyal mesélek tovább. – Azt, hogy a ház kinézete, amit az emberek látnak nagyon egyszerű, a belső, amit a barátok látnak átlagos és a hátsó kert, amit csak a legbizalmasabb emberek láthatnak, na az a legjobb része a háznak. – kinyitva az ajtót Matíast lökdöstem magam előtt, majd a fél hátsókertet beterítő medencébe lökve nevettem rajta, viszont a nevetésközben nem érzékeltem azt, hogy végig fogta a kezem, így én is meglátogattam a rég nem látott medencémet.