Chapter 41.

Sziasztok!
Rengeteget késtünk, és ezt sajnáljuk. De az iskola mellett még levegőt venni sincs időnk, ami pedig elég gáz. Viszont a szünetre való tekintettel megérkezett a folytatás, és reméljük kitűnő örömmel fogadjátok!
Egy kis biztatás jól esne most nekünk!
Jó olvasást, puszi Nektek! Lari, Tessa.:)

(Larissa)

(Craig David ft Stereo Palma- Our love)

Nem tudom este mi vezérelt arra, hogy férjem mellett kössek ki, de határozottan jó döntés volt. Falatozásunk nem meglepő, tekintve arra, hogy a hosszú edzés után kihagytuk a már megszokott vacsorát. Aranyos mosolya megnevettet, őszinte tekintetéből csak a szerelmet tudom most kiolvasni. Térdem alá nyúlva elindul a lépcső felé, ujjaimmal végigsimítok az arcán. Régen volt már ehhez hasonló egyensúly közöttünk, de ezt most egyáltalán nem bánom. Többen mondták már, hogy csak a jelennel kell foglalkozni. A lépcsősor tetején kérésemre lerak, értetlen tekintetét rám emeli. Elindulva a vendégszoba felé hallom csalódott sóhaját, de szó nélkül bebaktat közös hálónkba. Telefonomat bekapcsolva rengeteg nem fogadott hívással találom szembe magam. Homlokomra csapva, elhűlve figyelem Fabregas nevét, teljesen kiment a fejemből a találkozás. Tekintve a kései időpontra, nem írok neki.

Készülékemmel a kezemben elindulok hálónk felé, megállva a szekrény előtt, szuggerálom a lámpát.

-          Végleg elköltözöl? –csalódott hangja utat tör az éjjeli időben, szemeim megvillannak kérdésére.

-          Holnap el kell mennem egy fontos helyre, és ahhoz keresek ruhát. –nem is hazudtam nagyot, ugyanis valóban a kivizsgálást tervezem, feltéve, ha Ronaldo összekaparja majd magát, és elkísér.

-          Randi? –kérdése lesokkol, fejemet felé kapom.

-          Szeretnéd, ha az lenne? –nemleges fejrázása kicsit feszélyez, soha nem szerettem a vihar előtti csendet. Felállva az ágyról mögém sétál, karjaival közrefogja testem.

-          Vedd fel ezt, úgysem láttam még rajtad. –fülembe suttogva elnyúl mellettem, kivéve egy rövid pánt nélküli fehér ruhát nyakamra ad egy puszit. Kiráz a hideg, de ő ezen csak jót mulat. Megfogva hasát fordítok a helyzeten, jelen pillanatban én préselem a hatalmas gardróbban lévő szekrénynek.

-          Gondolom vegyek hozzá garbót is. –lágyan ejtem ki a szavakat, állára adva egy csókot, kihívóan tekintek rá.

-          Elég a bőrkabát is. –incselkedve néz végig hosszú combjaimon, hajamba túrva közelebb húz magához.

-          Magas sarkúval. –végigsimítva hasán, elérem a nadrágja szélét.

-          Bakanccsal. –hatalmas nyelés után mondja ki az utolsó kelléket szerelésemhez. Ajkaim elnyílnak, epekedve nézek végig tökéletes testén. –Én most… én most… - mutogatva pillant rám, vággyal teli tekintete ködös. –Elmegyek. –nevetve pillantok végig rajta, majd karja után kapva megállítom.

-          Már ennyitől is képes vagy? –csábos tekintetem fogva tartja barna szemeit, egy pillanatra lehunyja pilláit és megfeszíti állkapcsát.

-          Hideg zuhany. –összefüggéstelen beszéde megmosolyogtat, ezek szerint még mindig nagy hatással vagyok rá. Elengedve ujjait a szekrényhez fordulok, majd a cipős részről egy bakancsot előkotorva a gardróbomban található fotelre helyezem a kiválasztott darabokat. Sergio szemüvegei közül kivéve egy pilóta napszemüveget, elégedetten mustrálom végig holnapi szerelésem. Nem is vagyunk annyira rossz páros. Meghallva a csobogó vizet, kacagva mászom be az ágy közepére. Hihetetlen, hogy fél év elteltével újra itt vagyok.

Elterülve a két ember számára is nagy franciaágyon, becsukom szemeimet. Fontos nap elé nézek, ki kell pihennem magam. Sok dolog fog kiderülni, és nem tudom, hogy felkészültem-e rá. De egy biztos, szeretteim mellettem lesznek, bármilyen eredmény is szülessen. Gondolatmenetemet egy hideg test zavarja meg. Férfias kéz kúszik pólóm alá, hogy hasamon megpihenve szívinfarktus közeli élményben részesítsen. Hangos sikításom következtében Sergio kacagva fordul hátára. Ölébe pattanva megfogom párnámat, majd amennyire izomlázam engedi, fejbe vágom. Kezei lefognak, lökve magán egyet maga alá gyűr. Nyikkanva, viszont nevetve érkezem a puha matracra. Küzdök ellene, de jó vele.

    -  Feladod? –kacér mosolya meglep, csuklómat magabiztosan tartja. Ajkaim elnyílnak egymástól, nyelvemet kidugva végignyalom számat. Pilláim alól rátekintve várom a megfelelő percet. Szorítása enyhül, átfordítva az ágyon, én kerülök előnyösebb helyzetbe. Csípőjén helyet foglalva előre hajolok, füle mögé puszit adva beszélni kezdek.

    -  Soha. –egyetlen szó, mégis mindent kifejez. Bordájára pillantva észreveszem esküvőnk dátumát, tágra nyílt szemekkel pillantok fel rá. Szíve alatt egy apró tetoválás található, mely a dátumon kívül monogramomat is tartalmazza. Lejjebb csúszva testén, apró csókot lehelek új ötletére, mire karjaim alá nyúlva egészen ajkaihoz húz. Vár. Azt akarja, hogy én tegyem meg a kezdőlépést. Nem akarja erőltetni, már nem bírja elviselni az elutasítást.

-          Aludjuk. –bólintva lemászok róla, viszont hozzásimulva testéhez fejemet mellkasára hajtom.

-          Jó éjt Sese. –motyogva a nevét érzem, ahogy betakar minket, majd mély álomba merülve, rettegve várom a holnapot.

(Cali & El Dandee - Yo Te Esperaré)

Másnap reggel hihetetlen fájdalomra kelek. Izmaim a tegnapi edzéstől teljesen beálltak, megmozdulni sem bírok. Hangos nyögéssel nyugtázom azt, hogy karom teljesen elzsibbadt, ugyanis Sergio rajta fekszik. Másik kezemmel próbálom lökdösni, vagy legalább annyira megmozdítani, hogy ki tudjam húzni teste alól. Feladva a próbálkozást, becsukom szemeimet, viszont testem jeges fürdőért kiált. Lerakva a padlószőnyegre lábaimat, egy erős rántás következtében seggre esek, de legalább elgémberedett karomat meg tudom mozgatni. Fáradt sóhaj hagyja el ajkaimat, a konyha felé elindulva, leülök a lépcsőre. Igaz, nem éppen nőies érkezés, de valahogy lábam nincs felkészülve arra, hogy ilyen energia szintet most megüssön, így karommal hajtva magam, lecsúszok a fokokon. Nevetve nyugtázom fantasztikus ötletemet, majd a fagyasztóhoz lépve, az összes jeget egy szemetes zacskóba juttatom, és újra hálószobám felé veszem az irányt. Magam után húzva a zsákot a fürdőig szerencsétlenkedem, majd kádunkba beleöntve tartalmát, ledobálom magamról a ruhákat. Félve ugyan, de belépek a jégkockákkal teli márvány sarokkádba. Belehuppanva hangos sikítás hagyja el ajkaimat. Fehérneműim elégedetten simulnak testemre, viszont vacogásom hatására fogaim összekoccannak. A fene az izomlázba.

Hirtelen kinyílik az ajtó, Sergio aggódó tekintettel lép be hozzám. Fejemet hátrahajtom, szemeimet becsukom. Izmaim ellazulnak, lehet durva, de hatásos ez a módszer.

-          Mit csinálsz? – mellém lépve végigsimít hajamon.

    -  Gyere mártózz meg velem. Csak az első két perc borzalmas, utána viszont jót tesz az izmoknak. –felkérésemnek nem tesz eleget, nevetve ül le a kád mellé.

    -  Nem leszek olyan őrült, mint te. –mondatára csupán egy mosollyal reagálok, a hideg teljes mértékig felébreszt.

    -  Reggel arra keltem, hogy alig bírok mozogni. Amúgy meg a te hibád, hogy nem érzem a kezem. –fél szememet kinyitva nézem reakcióját. Elcsodálkozva mászik még közelebb hozzám, ujjaival a jégkockákat birizgálja.

-          Elmondom neked, hogy hajnalban el akartam menni futni, de annyira ragaszkodtál hozzám, hogy csak akkor nyugodtál meg, amikor érezted, hogy ott vagyok melletted. –hitetlen tekintetemet rá emelem, de arcáról süt az őszinteség.

-          Vakard le az elégedett vigyort az arcodról. –durcásan fonom keresztbe karjaimat, telefonom zenélése térít észhez. –Ha szépen megkérlek, behoznád? Légy szíves. –boci szemeimet elővéve, pilláim alól lesek férjemre, aki vonakodva ugyan, de magamra hagy. Pár másodperccel később, viszont kezembe is nyomja új készülékemet. - Szia. Mikor menjünk? –Sergio izmai megfeszülnek, arca teljesen átszellemül.

-          Egy óra múlva találkozzunk a stadionnál. Csak ezért zavartalak, ne késs. –meg sem várva válaszomat, bontja a vonalat.

-          Mit akart Ronaldo? –mérges hangleejtésén jót mosolygok.

-          Megnyitnád a hideg vizet a kabinban? –tágra nyílt szemeit megpillantva kapcsolok. –Nem Sergio, nem előtted szeretnék fürdeni majd. –nevetésem után belép a két kádméretű sötétített falú helységbe, majd hidegre fordítva a zuhanyt, megnyitja a csapot. Kiszállva a kádba, fehérneműben indulok el a zuhanykabinhoz, szerelmem tekintete felfal.

(Anthem Lights- As long as you love me)

Eltipegve a célomig, óvatos léptekkel teszem meg a távot. Nem lenne célszerű pont most kitörni a nyakamat egy csúszós csempén. Belépve az ajtón, fehérneműimet kidobom a járólapra. Meghallva az ajtócsapódást, fej rázva ásztatom le magamról a jeges cseppeket. Fokozatosan melegítve a vizet, lila számból újra emberit varázsolok. Kilépve a járólapra, egyedül találom magam a helyiségben. Rengeteg kérdés fogalmazódik meg fejemben, körbetekerve testemet egy törölközővel, egészen a gardróbomig araszolok. Sergio csukott szemmel terül el az ágyon, halkan zárom be az ajtót.

Letörölve a kósza cseppeket, magamra öltöm a tegnap este közösen kiválasztott darabokat. Hajam megszárítva, hatalmas loknikat varázsolok új stílusába.

-          Sergi. Tudod mikor csókoltál meg először? –meghallva kérdésemet szemei kipattannak.

-          Nem…

-          Na, és azt tudod hol mondtad el, hogy szeretsz? –reménykedek a pozitív válaszban, de sajnos csalódnom kell.

-          Nem…

-          Akkor mit tudsz?! –kissé mérgesen ugyan, de felteszem utolsó kérdésemet. Az ajtófélfának támaszkodva figyelem, ahogy felém indul.

-          Azt, hogy TE adtál értelmet a létezésemnek! –szívem hatalmasat dobban megfogalmazása miatt. Tényleg ennyit jelentenék neki? Én lennék az a nő, akire világéletében vágyott? Átfogva derekamat nekiprésel a falnak, majd megfogva a kabát cipzárját, lassan húzza le. Testem epekedve várja érintését, de az nem következik egyhamar. –Ez mégsem kell, rontja az összképet. –tenyerét vállaimra simítva letolja rólam dzsekimet, testem égni kezd érintése nyomán. –Szeretsz még? –hatalmas barna szemeit hirtelen rám emeli, az összes negatív gondolatom azon nyomban elszáll.

-          Nem nevezném szerelemnek, tetszel. Ennyi az egész. A szemeddel akarom látni a világot, jobban akarlak ismerni, mint bárki… - hitetlenség olvasható ki tiszta tekintetéből, rosszul esett válaszom neki. –Tudni akarom, mi volt a jeled az oviban, vagy, hogy melyik az első tiszta emléked. –óvodás résznél felnevet, de várja a folytatást. –Gyerekből felnőtté akarok melletted válni. Ott akarok lenni, amikor boldog vagy, és akkor is, amikor másnaposan az ágyat nyomod. –utolsó mondatom igazán életszerű volt. –Nem, nem vagyok szerelmes beléd. Ahányszor ezt kimondtam, mindig minden elromlott körülöttem. Én nem vagyok szerelmes, mindössze tetszel. A hajad, a hangod, a szád… - féloldalas mosolyára pillantva szívem kihagy egy ütemet, hogy gyorsabb tempót diktálva, érezhetővé tegye zavartságomat. –Ha a sors azt akarja, mi együtt leszünk. –végigsimítva arcomon, aprót bólint. Talán beletörődött? –De ami a legfontosabb, ne add fel. Jó úton haladsz. –rápillantva éppen felvillanó telefonomra, eszembe jut a találkozó. Sokkosan kapok fejemhez, kilépve Ramos fogságából, az ajtó felé indulok.

-          Jól látom, hogy az én szemüvegemet készülöd lenyúlni? –meghallva kérdését felkacagok, majd visszapillantva, kacsintva hagyom egyedül. Bepattanva kocsimba a kezdeti jó kedvem elszáll, lelkemre mázsás súly nehezedik. „Most, vagy soha…”

(Tessa)

(The Janoskians - Set This World On Fire)
Miután sikerült Matíassal mindent megbeszélnem rögtön elkezdtem neki hadarni, hogy nekem milyen terveim vannak a rendelővel kapcsolatban. Tudom, hogy túlságosan is túlbuzgó vagyok, de ha egyszer valamit a fejembe veszek olyan gyorsan szeretném megvalósítani, ahogyan azt nem is lehet.

-          Szerintem kicsit gyorsan tervezel, hiszen még suliba kell járnom ahhoz, hogy a gyerek orvosi rendelőmet meg tudjam nyitni, szóval szerintem ez még ráér egy kicsit. – barátom nyugtatott le, hogy ne pörögjek túl, és igaza is volt, csak ezt még magammal nem sikerült lebeszélnem.

-          Bocsi, csak tudod, hogy milyen vagyok, ha egy ötletet a fejembe veszek. Hajthatatlan. Na, megyek megnézem Catat aztán pedig felhívom Louist, hogy mikor lehet majd a boltok polcain látni a lemezt, mert szeretnék nagy feneket keríteni a dolgoknak ahogy azt kell. – azalatt, hogy szeretnék nagy feneket keríteni a dolgoknak, plakátokat, rádióinterjúkat, és..várjunk csak interjú. Basszus teljesen kiment a fejemből, hogy még mikor elkezdtem dolgozni az anyagokon felhívott egy riporter, hogy szeretne velem egy felvételt készíteni.

-          Hagy majd én megnézem, hogy mit csinál. – Matí már indult is felfelé a lépcsőn én pedig versenyautókat megszégyenítő módon előztem ki őt.

-          Jó lenne, ha tudnál majd rá vigyázni is ugyanis egy interjúra kell mennem, amiről már teljesen elfelejtkeztem. Szóval megtennéd, hogy addig lefoglalod őt? Szerintem maximum két óráról lesz szó, mert nem hiszem, hogy egy filmet szeretnének forgatni rólam. – nevettem majd tovább mentem a háló felé.

Gyorsan levettem a ruháimat, majd a zuhany alá beállva percek alatt végeztem, viszont éreztem, hogy a gardrób előtt nem lesz ennyire egyszerű dolgom. Sohasem tudom eldönteni, hogy mit is kéne magamra vennem egy átlagos napon, tehát ez egy interjú miatt még jobban el fog húzódni. Amint sejtettem elég sok időt töltöttem a ruhatáram előtt, és több összeállítást is megpróbáltam, de egyikben sem éreztem magam jól, így mindegyik ötletemet egyből elvetettem.

-          Már megint nem tudod eldönteni, hogy mit is vegyél fel? – Matías támasztotta az ajtófélfát, én pedig a nevetés mellett hálát adtam az istennek, hogy a zuhanyzás után nem csak a törölközős csavartam magamra, hanem egy köntöst is felvettem.

-          Úgy van. Fontos interjú lesz, és nem akarok úgy kinézni, mint akit most rángattak elő valahonnan. Úgy akarok kinézni, mintha most léptem volna ki a kifutóról. Jó túloztam, de nagyon fontos ez nekem és szeretnék százhúsz százalékon teljesíteni. – magyarázatom után barátom mellém sétált és a ruhafelhozatalt kezdte el fixírozni. Nem értem, hogy honnan szorult bele ennyi divatérzék, de a múltkori ruha összeállításomat is csak úgy csuklóból varázsolta elő a szekrényemből. Biztos, hogy nagyon jól fog járni vele az a csaj, akinek majd elcsavarja a fejét.

-          Na, majd én segítek elindulni, aztán biztos, hogy tudni fogod, hogy mihez mit vegyél fel. – egy nagy mosoly kíséretében kezdett el a cuccaim között kutatni én pedig csak hátrébb állva hagytam neki több teret. Sokat válogatott majd a vállfára akasztott ruhadarabok közül kiválasztott egy barna szoknyát. Majd egy barna zakót is kivett mellőle – Ehhez mit szólsz? Kezdetnek elég jó lesz? – most már tényleg tanúsítom, hogy divatdiktátornak is elmehetne, nem csak orvosnak.

-          Persze tökéletes. Már tudom is, hogy milyen cipőt vegyek fel hozzá. Ami azt illeti, akkor tényleg nem baj, ha veled marad Cata egy kis ideig? Nem akarlak feleslegesen zaklatni ezzel, de tényleg nem tudnám szegény lányt kire bízni most. – a felsőim között válogattam miközben Matías legyintett nekem, hogy az előző mondatomat meg sem hallotta, és hogy ne hülyéskedjek már.

-          Na, akkor készülj el és siess, mert nem tudom mikorra kell menned, de a lényeg, hogy te úgyis késni fogsz szóval. – nevetésben törtem ki, mert teljesen igaza volt. Ezt a tulajdonságomat már nagyon kiismerte, de nem csak ő szerintem az egész világ, bár ezzel a tulajdonsággal nem dicsekedni szoktak, hanem mélyre elrejteni, de nekem valahogy ez sohasem sikerült.

Miután Matí magamra hagyott magamra vettem a barna földig érő szoknyát, amit választott nekem, majd a hozzá illő Jeffrey Campbell Lita cipőmet vettem, fel, amit mindig is imádtam, hiszen magas sarkú volt, de a platform miatt bírta a lábam a kiképzést. Mindezekhez egy fekete felsőt vettem, fel, majd az egyéb kiegészítők magamra aggatása után a hajam és a sminkem következett. A frizurám egyszerű lett, hiszen eléggé késésben voltam ahhoz, hogy leálljak fodrászt játszani, így egyszerűen csak kivasaltam. A sminkemet sem túloztam el, alapozón, egy kis szempillaspirálon és szájfényen kívül nem is használtam mást, ugyanis útközben eszembe jutott, hogy a sminkemen még a tévé felvételkor úgyis fognak igazítani, így a hajamat is lehet, hogy átformázzák majd.

-          Matí, Cata merre vagytok? – miután sikerült végeznem el akartam köszönni, de a gyerekszobában nem találtam egyikőjüket sem.

-          A földszinten vagyunk a nappaliba. – lesietem a lépcsőn majd a szerelésemhez választott táskába pakoltam bele még pár fontos dolgot, ami biztosan kellhet majd, mint például a forgalmi vagy a telefonom. Amin Matí meglátott felállt, majd a szája egy o-t formált. – Gyönyörű vagy. – kicsit belepirultam a mondandójába, majd az ölében lévő Cata felé nyúltam.

-          Ne túlozzunk. Gyere kicsim, most itt maradsz majd Matíassal és ő fog rád vigyázni rendben?! Legyél jó kislány és fogadj szó neki. – egy puszit nyomtam a homlokára majd visszaadva őt barátomnak már indultam is. – Vigyázzatok magatokra, én pedig sietek vissza. – egy utolsó mosoly, és már csapódott is a ajtó. Gyorsan bepattantam az Audimba, majd gyújtást adva a kocsira elindultam egy igazán fontos helyre, ami mérföldkő lehet az életemben...

(Matías)

(Kings Of Leon - Use Somebody)

-          Nos kislány, itt maradtunk ketten. Mit szeretnél csinálni? – az ölemben tartottam Catat, és úgy sétáltunk fel és alá a nappaliban. Nem tudtam, hogy mivel is üthetném el ezt az időt, amíg nincs itt Tessa.

-          Papi! Papi! Papi!– Cata megszólalt és csak ezt az egyetlen szót ismételgette egymás után megállás nélkül. Na, már most, vagy azt hiszi, hogy én vagyok az apja, vagy Ronaldot akarja.

-          Istenem nem értem és a nőket, bele értve téged sem, pedig te egy kisgyerek vagy. Miért akarja mindenki őt? Oké, hogy az apukád megértem, de most komolyan ilyen rosszul nézek ki, hogy engem nem lehet szeretni. Anyukádat elhagyta az a félőrült és még így sem tudott nekem legalább egy esélyt adni arra, hogy megmutassam, hogy én jobb vagyok, mint az a bájgúnár Ronado. Nem is értem, hogy mit esznek rajta, oké van pénze, de ettől még nem lesz valaki vonzó és jóképű. – kirohanásom közben is csak fel alá járkáltam, de már egyre tempósabban, hiszem felidegesítettem magam.

     -    Papi! Papi! – Cata továbbra is csak ezt hajtogatta, ami eléggé felidegesített így betettem őt a nappaliban lévő kiságyba, hogy játsszon a játékaival és hagyjon engem a papi témájával békén.

    - Nem tudom, mi van velem, de komolyan. Nem lehetek ennyire szerencsétlen. – a hangos gondolkodásomat a csengő zavarta meg. Az ajtóhoz lépve pedig egy szőke nő állt az ajtó előtt. – Jó napot miben segíthetek? – miután megkérdeztem ezt felismertem, hogy ki is ő valójában, hiszen róla mesélt Tessa, hogy ő volt az, aki megkeserítette ez életét az árvaházban.

-          Sandy vagyok, de ha jól emlékszem ma már futólag találkoztunk. – mosolygott rám, de egyenlőre nekem még semmi kedvem nem volt viszonozni ezt a cselekedetét.

-          Igen, találkoztunk. Miben segíthetek? – próbáltam őt minél gyorsabban elküldeni, mert semmi kedvem nem volt hozzá, hiszen a hallottak alapján nem valami kedves nőszemély.

-          Be sem hívsz? Nem szokás így bánni egy vendéggel, de elnézem neked, mert tetszel nekem. – mondata után nemes egyszerűséggel kikerült engem és már úton is volt a nappali kanapéja felé, ahol otthonosan elhelyezkedett. „Mit akarhat már ez a csaj itt? Tényleg, nem vagyok eléggé berágvaTessa miatt, hogy észre sem vesz még rajta is törjem magam. Remek.” Gondolataim közben én is besétáltam a nappaliba majd megpróbáltam jó házigazda lenni.

-          Szeretnél esetleg valami inni, vagy éppen enni? – a gúnyt a hangomból biztos kihallotta, de nem érdeket, hiszen ez volt a cél.

-          Egy pohár ital igazán jól esne. Mondjuk egy is bor. – mosolyától a falra tudtam volna mászni, de a konyhába menve kibontottam egy üveg bort, majd egy pohárral vittem is neki.

-          A pohár bor. Remélem, nem gond, hogy csak vörösbor volt itthon. – ironizáltam majd leülve a vele szembeni fotelba kérdőn nézem rá. – Egyébként miért is jöttél? – felkönyököltem és vártam a kielégítő válaszát, ami eléggé meglepet.

-          Mind ketten ugyanazt akarjuk csak más formában. Te Tessat akarod én pedig Cristiano Ronaldot. Az érdek közös szóval összefoghatnánk, hogy megvalósítsuk az álmainkat. – a lélegzetem majdnem megállt mikor ezt meghallottam. Komolyan segítene nekem, hogy megszerezzem Tessat, ez kedves tőle, de mégis milyen áron érhetnénk el ezt?