Sziasztok!
Látjuk szépen
gyűlnek a klikkek számai! Fogalmunk sincs, miért nem megy a közvélemény-kutatás
oldalt, de még egyszer köszönjük, hogy így tudtunkra adjátok a véleményeteket!
Mivel ilyen aranyosak vagytok, reméljük, örömöt okozunk Nektek egy kis
ízelítővel, aminek teljes része jövő héten, pénteken (06.06) lesz olvasható.
Kíváncsian várjuk a szavazás eredményét!
Szép estét és jó olvasást!
Puszi Nektek!
Szép estét és jó olvasást!
Puszi Nektek!
(Larissa)
-
Nem irigylem
jelen pillanatban őket. –hangos sóhajjal fordulok az ajtó felé, ahol megpillanthatom
régi ismerősömet. Lefagyva tekintek rá, igazából reménykedtem abban, hogy jól
hallottam hangját, de most valahogy mégis rettegek. Hogy mégis mitől? Egy-két
újságcikk összehozott már minket, viszont agyamban nagyobb gondot jelent a
Sergio által generált feszültség. Miképp fog kijönni vele? Nem szeretném, ha
ilyen fiatalon már azon kéne elmélkednie, hogy hova igazolhatna a továbbiakban.
Hiszen még csak most került hozzánk…
(Ronaldo)
Szerencsére nem történt semmi gond, hiszen az edzésre is
időben odaértünk, és még átöltözni is volt pár percünk, majd indulhattunk
biciklizni, ami az első feladatunk volt. Szerettem tekerni, hiszen ilyenkor az
ember elengedheti a gondolatait, bár ez most elég rosszul ment nekem, hiszen
Marelo felhozta feleségem nevét, amivel teljesen elterelte a figyelmemet a
lazításról, így kérdések sorozata keringett a fejemben.
„Jól van-e? Cataval minden rendben van-e?
Hiányzom-e neki? Ő gondol-e rám?” Lehetetlenszer gondoltam rá az
elmúlt napokban, hiszen az újságíró által felmutatott kép még most is tisztán
élt az emlékeimben…
