Chapter 49.

Sziasztok!

Nagyon sajnáljuk, hogy az utóbbi időben nem nagyon látogattuk a blogot, viszont az év végi hajtás minden erőnket lefoglalja. Reméljük az új fejezet kicsit kárpótol Titeket a kimaradt hónapért!:)
Puszi Nektek, Lari, Tessa.:)

(Larissa)

(Usher - Euphoria)

Meghallva a háló susogását, boldog sikítás hagyja el a számat. Nehéz mérkőzés volt, de sikeresen lehoztuk, és csak ez számít most. Az előnyünket továbbra is tarthatjuk, ezáltal egy kis reménnyel tölt el majd a Barcelona elleni találkozó. Ronaldo mellém lépve megölel, szíve eszeveszettül kalapál. Örülök annak, hogy még időben észhez tért, hiszen nélküle nem ment volna. Barragan elé lépve leveszem a mezemet, majd felé „Ne haragudj, a meccs előtti megmozdulásomat nem tudtam kihagyni.” Magyarázkodásán jót nevetek, majd legyintve egyet, elindulok a többiek felé. Hosszas tapsolással, rengeteg kézfogással telik el a pályán töltött időnk.

nyújtva, várom a viszonzást. Apró mosoly jelenik meg szája szegletében, végezetül pedig egy ölelést követően, ő is átnyújtja nekem a ruhadarabot.

Lelépve a folyosóra, észreveszem, ahogy edzőm éppen a konferenciaterem felé igyekszik. Utána akarok szólni, de egy kéz beránt a szertárba. Halk nyikkanással csapódok a falnak, majd már csak a mézédes csókot észlelem magam körül. Belesimulva ölelésébe visszacsókolok, ajkaink megállíthatatlanul falják egymást. Keze végigsimít meztelen hasamon, mire testem görcsbe rándul. Ennyire vágynék már az érintéseire? Ujját végighúzva a nadrágom vonalánál halkan felsóhajtok, karjaimat nyakába téve, lágy puszit lehelek ajkaira.

-          Gyere, menjünk. –hátulról átölel, szívem hevesebben ver már egy ideje. Képes felkavarni az állóvizet, és mindezt úgy, hogy fogalma sincs róla.

-          Az öltöző megvár. –búgó hangját meghallva kiráz a hideg, fenekemet csípőjéhez nyomom.

-          Ahogy te is szivi. –kinyitva az ajtót futásnak eredek, majd beesve a csapattársaim közé, perverz vigyor telepedik az arcukra.

-          Én megértem, hogy nem vagy egy angyal. De azért a kiéhezett fejed megérne most egy misét. –Ronaldo szavai visszhangoznak gondolataim között, a cseremezemet megfogva, fejének dobom.

-          Mondja ezt az, aki nem önmaga, mióta a felesége hordja a nadrágot. –mosolyom levakarhatatlan, nagyon imádom őket.

-          Hé, tudtommal én vagyok a férfi.

-          De azt nem tudod, hogy más minek tekint Cristina. –beszaladva a fürdőbe magamra csapom az ajtót, majd meglepődve konstatálom a fél csapatot, miközben zuhanyoznak. Szemem kitágul, kezeimmel könnyed mozdulat segítségével takarom el a látványt, és hátraarcot vágva, hallgatom rémült hangjukat.

-          LARI?! –Gülüke kérdését valószínűleg kint is hallhatták, ugyanis Ronaldoék társasága hangos kacagásban tör ki.

-          Ne haragudjatok, Ronaldo megkért, hogy csináljak rólatok egy képet, ugyanis veletek még nem volt alkalma fürdeni. –hallom a hangos nyeléseket, de az ajtó kinyílik, és valaki megfogva a derekamat, kiránt az öltöző fényébe. Hangos sikítással nyugtázom támadását, majd hasba rúgva, arrébb csúszok.

-          Lari, ezt még visszakapod. –vészjósló hangja megmosolyogtat, kezembe kapva a váltóruhát, várom, hogy a zuhanyzó üres legyen.

-          Ahhoz viszont nekem is lesz egy-két szavam Ronaldo. –becammogva a mosdórészhez, gyors tusolásba kezdek. Muszáj beszélnem húgommal, ez nem folytatódhat így tovább. Morgolódva mosom le magamról a fűdarabokat, fejem még mindig kavarog az összeütközés miatt. Törölközőt tekerve magam köré, megilletődve lépek ki a hideg víz alól. Szerelmem a csapnak dőlve figyel, tekintete elidőzik arcomon.

   -       Meg kéne nézetni egy orvossal, lehet agyrázkódásod van. –belenézve a tükörbe, elborzadva nézem végig a halántékomnál lévő véraláfutást. Tenyérnyi nagysága átterjed a szememre is, most ha valaki nem tudná, hogy profi focista vagyok, hihetné azt, hogy a férjem vert meg ennyire.

   -       Rájöttem, hogy nem szabad halogatni a sérüléseket. Természetesen elmegyek majd egy dokihoz, de előtte fontosabb dolgom van. –hajamat hátrafogva egy gumival, nem kezdek el bíbelődni a szárításával.

   -       Mi történt a sajtótájékoztatón? –izmaim megfeszülnek, a lehető leglassabban emelem rá tekintetemet.

   -       Hannah előrukkolt egy fantasztikus képpel, ahol Tessa éppen egy másik férfi karjában keresi a társaságot. –száját vékony vonallá préseli, karjait mellkasa elé teszi.

   -          Ronaldo felismert?

-          Nem, éppen ez az. Nem veled volt, hanem egy számomra… Úristen! –hiszen azért volt ismerős hátulról az a gyerek, mert már láttam valahol! Mégpedig aznap, amikor bocsánatot akartam kérni húgomtól, de Marcelo elküldött. Vajon Pufi is rájött erre? Hiszen mégis csak ő fogadta fel az ápolót. Lekapva magamról a törölközőt, kizárom a külvilágot. Felkapkodva a ruhámat, Sergio felé fordulok. –Ha megkérlek, összeszeded a cuccom, és hazaviszed? –apró bólintása után kirohanok az öltözőbe, intve a csapattársaknak, loholok húgom felé.

(Alicia Keys - Girl on Fire)

Bepattanva autómba nem foglalkozok az újságírókkal, túl sok szart kavartak már az életemben. De annak örülök, hogy Ronaldo felnőtt módjára tudott viselkedni. Indítva a járművet lezárom a központi zárat, majd rátaposva a gázra, Tessahoz indulok. Túllépve a megengedett sebességet, kíváncsian figyelem a traffipaxokkal ellátott autókat, amik segítségével vagy elveszítem a jogosítványomat, vagy szerencsésebb megmozdulással csupán jókora összeget kell leemelnem a bankszámlámról. Utóbbival már kevesebb gond lenne.

Leparkolva a ház előtt, őrült módjára fekszem rá a csengőre. Türelmetlen énem úgy tűnik most tör felszínre, ugyanis meglátva a szőke hajat, agyam azonnal reagál. Megfogva vállait arrébb tolom, majd belépve az ajtón, szememmel ismerős hajzuhatag után kutatok.

-          Hol van Tessa? –mérgesen fordulok az ismeretlen felé, agyam zakatol.

-          Itt vagyok Lari. –halk rekedtes hangja most egyáltalán nem hat meg, tengelyem körül megfordulva, szemeibe nézek.

-          Mégis hogy tehetted? Hogy lehetsz ekkora ribanc? –füstölögve teszem fel kérdésem, de a válaszra nem számítok.

-          Tudod nővérem, te vagy a példaképem. –lesokkolva állok előtte, szavai késként fúródnak szívembe. Szemeimbe könnyek gyűlnek, lelkemre mázsás súly telepedik.

-          Sajnálom, hogy így gondolod. Mégis mi alapján ítélsz el engem? –megemelve hangomat kezem remegni kezd, de nem akarom még egyszer megalázni.

-          Ismerős neked még az a név, hogy Fabregas?!

-          Fogalmad sincs mi történt velem az utóbbi fél évben. És neked az ismerős még, hogy Ramos? Vagy ez a szőke ficsúr? –artikulálva kérdezgetem, de arcáról csupán a flegmaság olvasható le. –Tudod mit Tess? Ronaldónál úgy mosod tisztára a nevedet, ahogy akarod, innentől kezdve nem érdekelsz. –csapkodva vonulok ki, szívemnek most nem esett jól ez az apró beszélgetés. Az addig rendben van, hogy milyen hülyeségeket követtem el az utóbbi időben, de legalább engem nem a riporterek buktattak le.

Lehajtott fejjel ballagok családi házunk felé, agyam megfelelő megoldások után kutat. Egy ilyen ember miatt hazudjak a legjobb barátomnak? Vagy várjam meg még kibukik ez az egész? De mi van akkor, ha én jövök ki ebből rosszul?! Valószínűleg, ha Ronaldo erre rájön, akkor örök életre megutálja családomat. Fantasztikus.

Belépve az ajtón, egy apró kutyába botlok. Érdeklődve tekintek végig a nappalin, de sehol egy árva lélek. Felvéve az ölembe a csöppséget, a konyha felé indulok, hogy adjak neki egy kis vizet. Odi folyamatosan sarkunkban lohol, fel-felugorva a kölyökhöz. Az a baj, hogy Sergio kutyája amúgy is apró, viszont a kezemben tartott Golden Retriever már most nagyobb nála. Megmosolyogtat a cselekedete, de figyelmen kívül hagyva egy pillanatra, tálkába engedek vizet.

-          Tessék szépségem. –megsimogatva a fejét felpillantok, mire ijedten kapok szívemhez. Úgy látszik nem tiszta a lelkiismeretem.

-          Tetszik? –férjem az ajtófélfának támaszkodva figyel, arcán hatalmas mosoly játszik.

-          Nagyon aranyos. De honnan van? –érdeklődve tekintek a lábamnál játszó kölykökre, fej rázva ülök le a földre, mire mind a ketten belefészkelik magukat az ölembe.

-          Meghalt az anyja, a barátom pedig mély letargiába esett, és nem akarta megtartani, ezért inkább hazahoztam, már persze, ha nem baj. –mindentudó tekintetemet ráemelve, elhúzom a számat.

-          De baj, azonnal tedd ki Odival együtt az utcára. –eltorzítva hangomat, mosolyogva figyelem arcmimikáját. –Istenem Sergi, tudod milyen régóta vágytam már egy ilyen kutyára? –ez az egész igaz is, csak nem lett volna időm rá. Féltem a házban tartani, de az udvarról pedig elszökhetett volna.

-          Tudom, miért ne tudnám? –macsós mosolyától kiráz a hideg, tekintetem inkább az ölembe fészkelő szőrgombócokra emelem. Megsimogatva a buksijukat, elhessegetem őket, majd felállva a szobánk felé indulok. –Minden rendben?

-          Igazából nincs. –ujjai csuklóm köré fonódnak, tekintetem kezünkre összpontosít.

-          Mondd el. –parancsoló hangját meghallva, meglepődve pillantok rá, de arcáról csupán a kíváncsiságot tudom leolvasni.

-          Most jöttem Tessatól. Nem tudom mi történt vele, de nincs jó hatással rá a szőke ápológyerek. Ronaldo azt a képet látta, amin húgom azzal az öntelt gyerekkel ölelkezik. Felcseszte az agyát, alig tudtuk lefogni, hogy ne csináljon semmilyen hülyeséget. –felsóhajtva bújok karjai közé, fejemet mellkasán pihentetem. Homlokomon végigsimít, tekintete ijedté válik. –Tudod, nem érzem valami jól magam. –becsukva szememet, lábaim remegése nem segít a biztos talpon maradásban. Ha Sergio nem tartana, valószínűleg már a padlón végeztem volna.

-          Lázas vagy. –egy kijelentés, az agyam mégis zakatolni kezd. Nem értem miért velem történnek ezek a fantasztikus dolgok.

-          Lehet a fürdőzésem megártott. –halk hangom még számomra is ijesztően hat, végigsimítva hátamon jóleső bizsergés fut végig rajtam.

-          Vagy agyrázkódásod van. –ahogy ez a mondat elhagyja ajkait, számhoz kapom kezem és a földszinten elhelyezett mosdó felé kezdek el sprintelni, hogy kiadhassam gyomrom tartalmát. Fáradtan görnyedek a csésze felé, testem másodpercek alatt kezd el remegni. Kiöblítve számat megmosom arcomat, majd figyelmen kívül hagyva környezetemet elandalgok a szobáig. –El kéne mennünk az orvoshoz.

-          Csak alszom egyet, és jobban leszek. –párnámba motyogva a szavakat, álomra hajtom a fejem.

-          Nem érdekel, mit mondasz, megyünk a kórházba. –ellenvetést nem tűrő hangja következtében feltápászkodok, majd morogva ölelem át kispárnáját.

-          Mehetünk. –elhúzva számat vidám arcát kezdem el szuggerálni. Ölébe kapva, fejemet vállához rejtem. –Mi van, ha most a végighányok a hátadon?

-          Akkor szívás, de ha lehet, ne csináld ezt. –kacagása most az egyszer megnyugtat, szemeimet becsukom.

-          Igyekszem kontrollálni a lehetetlent. –kizárva a külvilágot álomra hajtom a fejem, majd már csak a halk szólongatásra kelek fel.

(Tessa)

(Alex Goot - Livin on a prayer"

Matíastól kicsit meglepő volt, hogy még egy üzenetet sem hagyott, hogy elmegy, de hát ki vagyok én, hogy számon kérjem rajta?! Tulajdonképpen senki. Csak mostanában olyan a viszonyunk mintha élettársak lennénk és annyira hozzászoktam ehhez a szerephez, hogy már úgy tűnik nem tudok elszakadni tőle, még úgy sem ha már biztosan tudom, hogy a férjem újra Madridban tartózkodik.

Gondolatmenetemet a telefonom csörgése zavarta meg, aminek a zenélése az emeleti hálóból a konyháig elhallatszott.

-     -     Cata, ha megkérlek akkor légy jó még felveszem a telefont. – beraktam lányomat az etetőszékbe, hiszen ott nem sok kárt tud okozni pár másodperc alatt, amíg én felveszem a telefont, majd az emelet felé szaladtam, hogy felvegyem a készüléket. – Igen? – kicsit lihegősnek hangzott a hangom, de reméltem, hogy ez a készülék másik végén nem annyira hallatszik.

-     -     Szia Tessa Louis vagyok. Mi a helyzet veled? Hogy sikerült a fotózás? – örültem, hogy Louis van a vonalban, de egy kicsit reménykedtem abban is, hogy Matías hív, hogy hol van.

-          Szia Louis. Örülök, hogy felhívtál. A fotózás remek volt és elég jó képeket csináltak, sőt volt pár, ami különösen tetszett, viszont nagyon fárasztó volt az egész. Úgy látszik kicsit kiestem a gyakorlatból. – próbáltam elnevetni a dolgot, de a valóság az volt, hogy tényleg kiestem a gyakorlatból és nem bírom már annyira a hajtást, mint régebben.

-          Na, akkor örülök, hogy eddig minden terv szerint halad. Nem tudom, hogy ráérsz-e ma, de ha van egy kis időd le kéne ugranod Sevillába, hogy elintézzünk pár dolgot. Papírok meg pár fontos dátum, amiről jó lenne, ha nem maradnál le, hanem részt ennél rajtuk. Kellene egy promó film is az új lemeznek, szóval lenne mit megbeszélni. Ha a ma nem jó neked, akkor majd hívj fel, hogy mikor érsz rá és akkor egyeztetünk. – már azt vártam, hogy Louis mikor ájul ki az oxigénhiány miatt, ugyanis az elmúlt monológja alatt aligha vett levegőt.

-          Azt hiszem, hogy most van egy kis időm szóval, ha az neked jó, akkor most elindulok Sevillába aztán remélem, hogy hamar sikerül odaérnem. – bontva a vonalat nem kapkodva, de azért kicsit sietősen kezdek el készülődni ugyanis nem akarom megvárakoztatni Louist, hisz még ő tesz nekem szívességet.

Kikapva Catat az etetőszékből az emelet felé indulok közben pedig az odafelé vezető útvonalat pörgettem át az agyamban. „Basszus a pince labirintusban el fogok tévedni!” Gondolatom miszerint el fogok tévedni a stúdióba vezető úton megnevettet, hiszen sohasem voltam valami jó a tájékozódásban. Catara egy kis ruhát adtam hiszen a madridi levegő jelenleg elég párás és meleg is.

-          Gyere baba átöltözök én is és indulunk is. – kis kommunikálás után már úton is voltam a háló felé majd Cataval az ölemben tisztára elvesztem a ruhák között.

Sohasem szerettem öltözködni, de ha már fel kellett öltöznöm, akkor pedig sohasem tudtam, hogy mit vegyek fel, vagy, hogy amit felveszek az éppen jól néz-e ki. Most pedig még nehezebb a választás, hiszen mostanában Matías szokott kihúzni a csávából, ami az öltözködést illeti, bár nem tudom, hogy- hogy csinálta azt amikor csak úgy kivett két ruhadarabot és az összepasszolt.

Végül sikerült választanom egy tíz perces válogatást követően, így magamra kaptam egy fehér halálfejes

pólót, amit madarak díszítettek így nem tűnt gyászosnak a darab majd a pólóra még egy farmermellény is vettem, alulra pedig egy farmer rövidnadrágot választottam egy fehér saruval. Megfogtam egy mindenhez illő táskát majd a gyerekszoba felé haladva már pakolásztam is bele pár fontos iratot és dolgot, amire szükségem lehet majd az út során vagy pedig majd Louisnál. Catanak is bepakolva pár cuccot, felvettem a csöppséget, majd egyenesen a kocsihoz mentem. Gyorsan bezártam a házat és indulásra késszé varázsoltam magam és Catat is.

(Demi Lovato - Neon lights)

Az út szerencsésen és viszonylag gyorsan telt, hiszen sem dugót nem kaptunk sem pedig nagy forgalmat. Végig énekeltem így fel sem tűnt a körülbelül négy és fél órás út. Bár azzal már elég nagy gondban voltam, hogy melyik zenebolt alatt is található a stúdió, ugyanis amikor jöttünk általában Matías vezetett neki pedig ez már egy elég ismert útvonal volt, bár nekem is az lehetne hiszen pár évig itt éltem, de valahogy a zenebolt környékére sohasem sikerült eljutnom talán pont azért, mert a város másik végében volt elhelyezve. Szerencsére nem került sok időbe még megtaláltam a helyet, hiszen az egyik főutcán volt található. Leparkolás után viszont rögtön tárcsáztam Louist, hogy segítsen tájékozódni a pincében vagy egyszerűen jöjjön fel értünk, mert nélküle én ott lent elveszek.

-          Igen? – körülbelül egy fél csörgés kellett ahhoz, hogy a producer barátom felvegye a telefont, így pedig szabályosan még én lepődtem meg.

-          Szia Louis, itt Tess. Itt vagyunk a bolt előtt, de jó lenne, ha segítenél, mert lent a pincében nem vagyok valami jól tájékozott, bár tulajdonképpen sehol sem vagyok és a GPS-em nélkül meghalnék, de ez most mindegy. – a mondatom végét már elnevettem közben pedig már bementem a boltba a karomon Cataval, akit nagyon érdekeltek a hangszerek és mindegyiket meg akarta érinteni, de inkább nem engedtem neki, mert a végén még vagy magában vagy a hangszerekben okozott volna kárt.

-          Menj el a pincelejáró aljtóig és várj meg ott. Egy perc is ott leszek. – meg sem várta, hogy szeretnék-e hozzászólni valamit a mondandójához már le is tette mi pedig az ajtónál vártunk arra, hogy elkalauzoljon minket a stúdióba.

-          Sziasztok. Nem tudtam, hogy elhozod a babádat is, de örülök, hogy megismerhetem őt. – Louis úgy mosolygott, hogy valószínűleg ebben a pillanatban senki sem tudta volna elrontani a kedvét. Közben elindultunk a stúdióba én pedig próbáltam megjegyezni az útvonalat, de az ötödik kanyarnál inkább feladtam és arra koncentráltam, hogy ne essek el a kábelrengetegben, ami a folyosón futott végig.

-          Ki volt az a marha, aki ezt a labirintust kitalálta és megjegyezte, hogy merre kell menni? –ezt a kérdésemet nem szándékoztam feltenni egyszerűen csak kicsúszott a számon, de Louis fennhangon kezdett el kacagni a hirtelen jött kérdésemen.

-          Igazából könnyű megtalálni a termet, hiszen ha nem szemmagasságba nézel, akkor felül kis táblákon ki van írva, hogy merre kell pontosan menni, és hogy hol is kell lekanyarodni. Most pedig már meg is jöttünk. Hölgyeim. – legszívesebben tarkón vágtam volna magam a hülyeségem miatt, hiszen ha jobban figyeltem volna már korábban is láthattam volna, hogy tényleg kis táblák és nyilak mutatják az utat. - Na, igazából nem fogok sokat kertelni, mert van elég dolgunk. A lényeg annyi, hogy alá kéne írni pár szerződést, ha szeretnéd elviheted és átfuthatod őket vagy megnézetheted egy ügyvéddel is ahogy jól esik. Na, ez az egyik a másik, hogy a lemezed kiadásának ki kéne jelölni egy időpontot, hiszen előtte egy kicsit reklámozni kell az anyagot, hogy több ember legyen rá kíváncsi, a rajongóid pedig felébredjenek. Aztán mondtam neked, hogy ha már ez mind megvan kéne egy videó is és egy klipet is lehetne forgatni valamelyik számhoz, hogy egy kis ízelítőt kapjon a nagyvilág a stílusból, amit a dalaid fognak képviselni. – barátom olyan sebességgel kezdett bele a mondanivalójába hogy szinte még időm sem volt felfogni, hogy mit is mondott.

-          Húh ez gyors volt. Na, akkor a szerződést elviszem és átolvasom, hogy tudjam, hogy egyáltalán mit írok alá. A dátummal kapcsolatban pedig fogalmam sincs, hogy mi legyen, régebben mikor ezzel foglalkoztam mindent a menedzserem csinált így nekem körülbelül beleszólásom sem volt semmibe. Szóval, ha nem nagy gond, akkor rád bíznám, hiszen te jártasabb vagy ebbe az egész helyzetbe. A videót pedig, ha úgy jó, akkor otthon átgondolom, hogy melyik számra kéne leforgatni. – élveztem a pörgést, de még fel kellett vennem az ütemet.

-          Ha pedig úgy van, van pár olyan előadó, aki szívesen csinálna veled közös számot. Itt van pár név ezt is nézd majd otthon át és gondolkodhatsz már a dolgokon a nevek mellett vannak telefonszámok is szóval, ha szeretnéd magával a másik előadóval megbeszélni és aztán szólni az is megfelel nekem. És amit még szerettem volna. Tegnap kaptam egy nagyon jó szöveget az egyik dalszövegírómtól, ő nem tudta, hogy kinek szeretné odaadni, de én amikor megláttam és hallottam, hogy milyen dallamvilágot képzelt el rögtön rád gondoltam. De persze ez tőled függ. – nagyon meglepett, hogy vannak előadók aki szeretnének vele duettet csinálni, azon pedig még jobban hogy milyen nevek merültek  fel a listában.

-          A szövegeket általában magamnak szoktam írni, de megnézem és megpróbálom elénekelni. – Louis válasza egy egyszerű bólintás volt majd már ment is a szövegért, amit rögtön a kezembe is nyomott. Majd párszor átfutottam a szöveget és próbálgattam énekelni végül pedig annyira megtetszett mind a szöveg mind a zenei alap, hogy a végére én erősködtem, hogy most rögtön vegyük fel a dalt.

Szerencsére nem kellett sokszor felvenni  a számot az utómunkálatokat pedig már meg sem vártuk, mert Cata elég nyűgös lett a megbeszélés alatt, így Louis azt mondta, hogy a kész dalt majd átküldi a telefonomra. A hazafelé út már kicsit neccesebb volt, mint az odafelé vezető, hiszen Cata nem tudott elaludni a kocsiba még akkor sem, ha énekeltem neki, így hol gyorsabban mentem, hogy hamarabb hazaérjünk hol lassabban, hogy hátha akkor el tud aludni, de sajnos semmi eredménye nem volt így teljesen megörültem annak, amikor megláttam a Madrid határát jelző táblát.

-     -     Hahó, megjöttünk. – Matías a nappaliban ült a tévé előtt és valami zenecsatornát nézett, de mikor beléptünk rögtön ki is kapcsolta.

-     -     Hát ti meg merre jártatok? – kicsit szenvedtem a táskákkal, mert a Catat dolgait tartalmazó táska rátekeredett a kezemre, de szerencsére Matías segített, hogy ne szakítsak el semmit.

-          Mindjárt mesélek, csak lefektetem aludni. – nem is kellett sokat az ágya mellett ülnöm, hogy elaludjon, hiszen amint a kislányom feje elérte a párnát már mélyeket szuszogott, így nyugodtan mehettem le a napaliba, ahol Matías éppen ajtót nyitott valakinek...