If you don't awake to...

És íme, itt az első fejezet. Remélem tetszeni fog!

~Larissa

~Sergio Ramos

~Hannah

~Gonzalo Higuain

Hát akkor kezdem egy kis bemutatkozással. Larissa Morison vagyok 21 éves. Régebben a legjobb barátnőmmel, Hannahval tervezgettem a jövőt. Elhatároztuk, hogy egyszer valami mediterrán területen fogunk élni, persze néha még magunk se hittük el, amit akkoriban beszéltünk. Néha azt gondoltam, hogy csak egy álom az egész, és utána úgyis felébredek. Őt elveszítem, és amit én megterveztem, az mind egy kártyavárként fog összeomlani. Jó volt gyerekként viselkedni, és most itt vagyunk a közös madridi házunkban, és amiről akkor álmodoztunk, minden megtörtént. Na de ne ugorjunk ennyire előre.  Mikor végeztünk a suliban, boldogan jöttünk ki az érettséginkkel és a felsőfokú nyelvvizsgánkkal az iskolából. Akkor még fogalmunk sem volt arról, hogy minden valóság lesz. Megbeszéltük, hogy amint tudjuk, keressük egymást, ugyanis Hannah elment a barátjával, Mattel megünnepelni a sikeres évzárást. Én nem nagyon akartam ünnepelni, ugyanis egy spanyol laphoz küldtem pár képet, mivel minden álmom az volt, hogy sportfotós legyek… Sajnos semmilyen választ nem kaptam rá, így nem volt miért ünnepelni. Június 30.ai napra tisztán emlékszem. Hannah csörgetett, hogy nagyszerű ajánlata van. Felhívta egy spanyol srác, Fernando, hogy talált munkát egy luxushajón, csak annyi a bökkenő, hogy 6 hónapig kéne ott dolgozni. Hannahnak ez volt az álma, persze rögtön elvállalta, de aztán tudatosult benne, hogy bizony neki ott van Matt, aki, amikor ezt a hírt megtudta, mérges lett, és szakított Hannahval. Persze rögtön szaladtam is hozzá egy vödör fagyival plusz 2 kanállal, és vártam, hogy ajtót nyisson. Megbeszéltünk mindent, rájött, hogy nem éri meg bánkódni, ugyanis egy ideje már nem volt a régi a kapcsolata. Aztán teljesen bezsongtunk, hogy „Te jóóóó isten!!! Van munkánk… olyan, amilyet már régóta szerettünk volna!” – persze én annyira nem voltam boldog, hiszen mégsem egy hajón szerettem volna dolgozni, de kezdésnek azért nem rossz. Eljött hát a Július 10.e, mi pedig felszálltunk arra a híres luxushajóra. Igazából nem gondoltuk volna, hogy megváltoztatja az életünket. Hannival mixerkedtünk, mi voltunk a pultos lányok. Nem viseltük volna el a sznobokat, de mivel havonta 600000 forint volt a fizetés, ezért csendben maradtunk. Mikor letelt a hat hónap, elmentünk Madridba megünnepelni, hogy végre szárazföldön vagyunk. Vettünk pár csinos ruhát, és belevágtunk pár barátnőnkkel az éjszakába, másnap reggel rájöttünk, hogy végre ott vagyunk, ahova el szerettünk volna jutni, és mivel volt pénzünk, ezért vettünk egy hatalmas villát a tenger mellett, persze rögtön elkezdtünk sírni, hogy régen ezeket a dolgokat csak levélben beszéltük...

Eljött a reggel, azt vártam minden percben, hogy mikor csörren meg a telefonom. Hanka eldöntötte, hogy bejárja a várost, de mivel a buli után a normális emberek fáradtak, ezért eldöntöttem nem megyek ma vele. Mikor hazaért, csak álmaim autóját láttam, de most komolyan… miért ezt kellett megvennie?! Tudja, hogy ez az a kocsi, amit bármikor büszkén mutogatnék az utcán, neki amúgy is A5 a csoda kocsija. De éppen mosolygós arccal lépett be az ajtón, mire minden harag elszállt. Nem tehet arról, hogy olyan jó ízlése van, mint nekem. Ez volt persze a vicc helye. Nem vagyok én ám olyan beképzelt, mint amilyennek tűnök. Sőt, sokan mondták már, hogy nem értik miért nem vagyok a kinézetem miatt magabiztos, hiszen amit akarok, úgyis megkapom, csak szépen kell néznem a hatalmas barna szemeimmel. Sokan találgatnak a mai napig, hogy biztos van bennem egy kis spanyol vér, de mivel anya kiskoromban meghalt, apa pedig azt mondta, hogy nem azért hívták Olallanak, mert spanyol volt, hanem azért, mert nagyapáéknak az a név tetszett. Még mindig annyira hihetetlen számomra, hogy itt vagyok Madridban, és végre kiszakadtam a Londoni felhők közül. Szerintem még nem említettem, hogy apa az Arsenal fociklub vezetőedzője. Mivel tudta, hogy mi az álommunkám, ezért párszor felajánlotta, hogy legyen az ágyúsok fotósa, de mindig is spanyol csapatra vágytam és egy külön, közös életre a legjobb barátnőmmel. Teljesen eltereltem most a figyelmet Hannahról. Tehát visszatérve a kocsira, eldöntöttük, hogy ma este hatalmasat bulizunk, és senki, és semmi nem állhat az utunkba. Nálunk volt a gyülekező, én egy combközépig érő, fekete csodát vettem fel, ami mellrésznél flitteres, még Hannah barátnőm egy rövidnadrágot, és lila felsőt viselt. Természetesen jött pár barátnőnk, akik az utolsó napjukat töltik a Morison rezidencián.

Érzem nem kéne már többet innom, de mindig jön egy vállalkozó egyed, aki meghív valami italra. Kicsit túl jól sikerült a buli, hajnali egy körül járhat az idő, de már alig látok, ki akarok menni a mosdóba kicsit felfrissíteni magam, de a 15cmes magas sarkú nem könnyíti meg a dolgomat, ezért legjobb barátnőm a segítségemre siet. Arra nem számított, hogy neki sem olyan könnyű már egyenesen menni, így sikeresen összeütköztünk két sráccal, 

az italuk természetesen a földön kötött ki.

-Hola Chicas!:)- köszönt az egyik, bár kicsit becsiccsentettünk, rögtön nem is fogjuk fel milyen nyelven szóltak hozzánk. Ösztönösen kezdek el spanyolul beszélni, meglepve ezzel saját magamat, és egyben tartó társamat is.

- Sziasztok, srácok.

Persze kapva kapnak az alkalmon, és meginvitálnak minket egy italra, de mivel miattunk borult ki az, amit ők rendeltek, ezért az a minimum, hogy mi hívjuk meg őket egy felesre. Jó férfiak révén nem engedték, mi pedig rögtön elfogadtuk az ajánlatukat. Megkértük őket, hogy várjanak meg az asztalunknál, de arra szerintem nem akartunk gondolni sem, hogy két kedves barátnőnk is ott foglal helyet. Megigazítottuk a sminkünket, de mire visszaértünk a foglalt helyünkhöz, addigra Emm és Li szó szerint rányomult a két idegenre. Lehúztuk az italunkat, ami valami kék lötty volt, és úgy döntöttünk ideje táncolni. Oldalra nézünk, majd Emmát és Lilit látva eltátjuk a szánkat, ugyanis szemérmetlenül a srácok ölében ülnek, és vad csókolózásba kezdenek. Mi szédülünk, valószínűleg most jön elő a végső fázis, amit az alkohol okozhat, ezért kimegyünk és szívunk egy kis friss levegőt. Mikor már kellőképpen észnél vagyunk, visszamegyünk, majd szólunk mindenkinek, hogy nekünk mára ennyi volt a buli. Emmáék még mindig el vannak foglalva, ezért nem is akarunk zavarni. Amint az asztalhoz érünk, felismerjük a két idegent, akik nem mások, mint Gonzalo Higuain és Sergio Ramos…

Sziasztok!

Igazából most kezdtem el ezt a történetet, ezért szeretném ha valami hibát találnátok, akkor azt megosztanátok velem. Kicsit bizonytalan vagyok abban, hogy mennyire lesz jó, mennyien fogjátok olvasni, de remélem tetszeni fog. Köszönöm a biztatást Mirinek! :)