Sweet dreams or beautiful nightmare 2.

Sziasztok! Tekintve arra, hogy eddig a szavazás 32-1 arányban eldőlni látszik, hoztunk nektek egy kis előzetest. Reménykedünk abban, hogy 10 nap alatt, még több érdeklődő szavazatot kapunk, így ezzel a rövidke résszel megkezdjük Sergio-Larissa, és Roni-Tessa szerelmi életét. A régi szereplők visszatérnek, és új embereket ismerhettek meg ebben az álomvilágban.:) Jó olvasást, és reméljük tetszeni fog!:)

Előzetes

Fél évvel később 

Fél éve boldog házasságban élek, és ami a legjobb számomra, hogy minden maradt a régiben. Attól természetesen eltekintve, hogy Sergivel sem veszekszem olyan sokat, vagy ha mégis, az általában jól végződik.

Lassan kinyitva a szemeimet, az éjjeliszekrényen elterülő óra fényét meglátva, villámgyorsasággal pattanok ki az ágyból.

-          Basszus Sergi! Kelj fel, mert elkéstünk az edzésről. –férjem természetesen nem mozdul még csak meg sem, így fogva az edzős táskámat, összepakolom a kívánt ruhadarabokat, majd a szekrényből kiválasztva Ramosnak egy felsőt, és egy nadrágot, elszaladok egy vázáért.

Jó hideg spanyol vízzel megtöltöm, majd nem kímélve az ágy állapotát sem, barátom nyakába zúdítom a kellemes hőmérsékletű folyadékot.

Lerakva gyorsan a földre az üveget, megfogom a sporttáskámat, majd futócipőimbe beleugorva, becsapom az ajtót Sergi orra előtt.

-          Larissa Ramos Morrison. Azonnal állj meg, mert nagyon megbánod. –játékosan fenyegető hangján jót kacagok, majd a bemelegítésnek megfelelő távolságot, a házunktól egészen a stadionig, gyors iramban futom le. Megérkezve az edzésre, beosonok az öltözőbe, de arra nem számítok, hogy a csodavédő, Ramos is utolér addigra.

Nekilök a falnak, majd kezét a tarkómra simítja. Az öltöző jótékony sötétségének hála, tudjuk, hogy senki sincs bent, így érzelmeinket egy kicsit szabadon engedhetjük. Ajkai enyémhez közelítenek, de Mourinho megjelenése körülbelül felér egy derült égből villámcsapással. Ránk nézve, arcáról lefagy a vigyor, majd amilyen gyorsan kapcsolta fel a villanyt, olyan gyorsan hagy minket magunkra. A kezdeti sokkból kilábalva, adok egy apró csókot még Ramos szájára, majd átkapkodva a ruháimat, egészen a pályáig futok. Természetesen a fiúk hatalmas füttykoncertbe kezdenek, de Mounak elég egy nézését bevetni, és mindenki teljes gőzzel kezd el hajtani.

Ronaldo mellém loholva, vigyorogva tekint rám, majd oldalamba csípve sikításra késztet.

-          Hallom rosszalkodtatok Sra Ramos. –meg sem próbálok ellenkezni.

-          Én nem vetném annak a szemére a rosszalkodást, aki már két gyereket összehozott. Főleg úgy, hogy az utolsónál egy moziban ült. –Marcelo tompa hangon kezd el beszélni, szegényt, ha nem ismerném, azt mondanám, hogy vagy megszállta valami ördög, vagy be van tépve, ugyanis egy pontot néz, és még azt sem veszi észre, hogy Ronaldo elsőnek lesápad, majd felé veszi az irányt.

-          Na, kiderülnek itt a dolgok.  –pajkos tekintettel nézek végig Ronaldon, majd amikor odalép hozzánk Mou, kiosztja a csapatok feladatát.

-          Larissa és Ramos. 10 kör futás! –kemény hangjára kicsit összehúzom magam, és ha jól látom, Sergi sem reagál másképp.

-          Uram, nem akarom megakadályozni a büntetésben. De biztos abban, hogy együtt akarja őket elküldeni, futni?! –Ronaldo, esküszöm, kinyírlak! Metsző nézéssel tekintek végig egykori barátomon, aki most jelen pillanatban az ellenségem. Természetesen vigyorogva nézem Mourinho összehúzott tekintetét.

-          Rendben, igazad van Ronaldo. Lari balra, Sergio jobbra indul el futni. Így csak egy bizonyos ponton találkoztok majd. Aki hamarabb kész van, annak nem kell még plusz öt kört lefutnia! Verseny indul. –az edző szemeiből semmi pajkosságot nem tudunk kiolvasni, valószínűleg most sok dolgot elszúrtunk ezzel a megmozdulással.

-          Mellesleg kibéreltem a mozit, egyedül az ajtónyitó lányok voltak a teremben. –Ronaldo mellett elhaladva, könyökömmel óvatosan bordán vágom, de meghallva mondatát, hangos kacagásban török ki.

-          Larissa, plusz 5 kör. Igyekezz, mert ha Ramos nyer, akkor 10 lesz belőle neked. –morogva vetem bele magam a futás unalmas fázisába, a bemelegítésbe.

 Érzem Sergio tekintetét magamon, de nem merek ránézni. A félévünk tökéletes volt, minden percét élveztem az együttlétnek. Mégis valami egyre jobban utat tört a gondolataim között. Többen mondták már, hogy megváltoztam az utóbbi időben, de nem igazán vettem észre magamon. Pedig, ha már Sergio és Mourinho is ezt hajtja, akkor biztos vagyok benne, hogy így van. Igazából mondhatnám azt, hogy nem viselt meg édesapám halála, de ez nincs így. Egyre jobban érzem a hiányát. Az-az érdekes, hogy eddig sem beszéltem vele, de a tudat, hogy már nincs köztünk… borzasztó. Nem tudom mitévő legyek. Sírjam el magam valakinek, aki közel áll hozzám, vagy csak sétáljak át Tessához?! Egyáltalán ő hogy viseli? Éppen, hogy csak megkapta az apját, már el is veszítette. Tudom, hogy neki úgy a legkönnyebb, ha kibeszéli magából a fájdalmat. Vajon Ronival megosztja azt, ami a szívét nyomja? Vagy ő is inkább elfojtja magában? Vajon benne is folyik a Morrison vér? Vagy ő inkább édesanyám jellemét örökölte? Fogalmam sincs. Mindig ki tudta magából beszélni a fájdalmat, viszont az utóbbi időben az esküvő, a fizikoterápia, a nászút annyira elvette az időmet, hogy már idejét sem tudom megmondani, hogy mikor láttam utoljára a húgomat. Ráadásul a bokám állapota is sokat romlott, persze mint mindig, erről sem tud senki. Néha Ramos azt veszi észre, hogy nagyon húzom a lábam, de ilyenkor korrigálok a dolgokon, és újra a régi vagyok.

-          Larissa, ha jól számolom ez már harminchét kör volt. Nyugodtan leállhatsz. –az edző hangja távolinak tűnik, pedig pár lépésre áll tőlem. Észre sem veszem, hogy a könnyeim megállíthatatlanul elkezdenek folyni. Itt valami tényleg nincs rendben velem. Pufi, Roni és még pár srác elindul felém, de én már nem figyelek senkire sem. Gyorsítva tempómon, kirohanok a stadionból…

(Tessa)

Hihetetlen, hogy már egy éve volt, mikor ez a kis csöppség, akit most a karjaimban ringatok megszületett. Álmomban sem gondoltam volna, hogy egy napon ilyen dolog fog történni velem, azt meg pláne nem, hogy a gyermekem édesapja, a portugál futball sztár, Cristiano Ronaldo lesz. A kapcsolatunk eléggé rögösen indult, még most is emlékszem a nyálas kézcsókjára, amivel már az első találkozásnál kiverte nálam a biztosítékot.  Aztán kezdtem jobban megismerni a kívülről macsó, de belülről igenis sebezhető férfit, akit nem mellesleg, mára az ujjam köré tudtam csavarni, persze neki is meg voltak a fegyverei arra, hogy hogyan csábítson el. Az emlékek tengeréből Alejandra sírása húz vissza a jelenbe, és egy altató dalt énekelve ismét megpróbálom álomba szenderíteni a törékeny kicsi lányt. Ütemes levegővételéből arra következtetek, hogy elaludt, ezért óvatosan lefektetem a kiságyba, egy apró puszit nyomok a homlokára, majd a kiságy melletti fotelba kuporodva engem is elnyom az álom. Alig aludhattam 1 órácskát, mikor arra keltem, hogy valaki eszeveszettül ráült a csengőre, és hogy Alejandra ne ébredjen fel furásnak eredtem.

-          Az ég szerelmére jövök már.  – látogatóm nem adta fel, továbbra is az ajtóban állva nyomta a csengőt. Óriási házban laktunk így nem csoda, ha 5 percbe telik eljutni a bejárati ajtóig. Kinyitva az ajtót Lari keze kulcsolódik át a nyakam köré, persze amint felfogtam, hogy a nővérkém áll az ajtóban viszonoztam az ölelést. 

-          Ohh Tessa! Én annyira sajnálom.

-          Lari..mégis…mit? – kérdésemet az óriási levegővételeim szakították félbe, ami a futás miatt keletkezett.  A sportolási tilalmam miatt már a futás sem ment úgy, mint régen. A tüdőmnek pedig ez a kis táv is feladta a leckét, nem beszélve arról, hogy lassan 3 hónapos terhes leszek.

-          Hogy az utóbbi időben ennyire elhanyagoltalak, pedig még igazán messze sem laksz, de valahogy mindig közbe jött valami, és én mérhetetlenül sajnálom, hogy nem volt időm az én hugicámra. Pedig sok dolgot kellett volna megbeszélnünk. Sokszor lett volna szükségem támaszra a férjemen kívül, és nem jutott eszembe, hogy a világ legjobb húga és egyben a legjobb barátnője csak a szomszédban lakik.Kérlek, ne haragudj rám.

-          Lari….én…nem haragszom. És attól még, …hogy nem jöttél át, tudtam, hogy van egy lökött nővérem, aki ha jól látom a stadiontól idáig futott.  – mondandómat már majdnem egységes mondatként tudtam elmondani.

-           A stadion ide nekem nem nagy táv, de az ég áldjon meg, neked a szobától idáig is óriási távon kellett futnod, én hülye meg csak nyomtam a csengőt, mint egy süket. Ülj le és vegyél mély lélegzeteket.

-          Terhes vagyok nem rokkantnyugdíjas. Inkább te ülj le és mond el, hogy miért futottál egészen idáig a stadiontól?

-          Igazából fogalmam sincs, vagyis van, de a kérdések, amik futás közben körvonalazódtak a fejemben, most egyszerre elszálltak. Kezdem rögtön az elején.  – Lari elkezdett, mesélni, hogy milyen csodálatos volt a nászút, és hogy teljesen jól érzi magát a feleség szerepben, de azt is elmondta, hogy Mourinho és Ramos szerint is sokat változott az utóbbi időkben. Én nem vettem észre rajta semmiféle változást, mivel nem is töltöttem sok időt a nővéremmel, de ha Sergio és Mourinho is észrevesz ilyesmit, akkor annak van valami valóságalapja. Hosszú huzavona után, végül sikerült kiszednem belőle a letörtsége valódi okát. Apja halála nagyon megrázta Larit, és bár félt bevallani ezt magának, minél jobban próbálta elfojtani ezt az érzést, az annál jobban a felszínre tört. Engem is megrázott az apánk halála, de mivel sohasem ismerte el, hogy a lánya vagyok, és én sohasem tudtam, hogy milyen az, ha valakinek van egy apja, könnyebben fel tudtam dolgozni, és bár Lari nem mondta ki, de tudtam, hogy Andrew elvesztésével nem csak egy apát vesztett el, hanem a Fabregasszal való kapcsolata is meggyengült. Pedig ő, egy volt azok közül az emberek közül, akire Lari még az életét is rábízta volna. Beszélgetésünk közben Lari többször is erősen megszorította a felhúzott lábát. Körülbelül a negyedik ilyen megmozdulása után, már nem bírtam, és a lába után kaptam, aztán leesett az állam, mikor megláttam a szanaszét erőltetett bokáját. Tettemet egy testvéri civakodás követte, mivel erősködtem, hogy mutassa meg a lábát egy szakembernek, Lari pedig ahogy szokta most is makacskodott, majd mikor a bejárati ajtó csapódott az én nővérkém, mint egy bűvész eltűnt mellőlem.

(Roni)

-          Rendben ennyi volt mára, találkozunk holnapután délelőtt. – ezzel, a mester szava felszabadít minket a mai edzés alól. A fiúkkal, a mondat elhangzása után, ösztönösen az öltöző felé vettük az irányt. Egy gyors zuhanyzás után, és persze magamat nem meghazudtolva egy kicsivel több készülődést követően felkaptam a táskámat, és máris úton voltam az A6-om felé, hogy hazaautózzak a családomhoz.  Furcsa lehet ez az állapot a kívülállók, az-az azok szemében, akik nem ismernek közelről, hiszen ők csak egy beképzelt focistát látnak bennem, és nem az érző embert. Az igazat megvallva először nekem is hihetetlen volt ez a fordulópont az életemben, de minden egyes Tessaval, és most már a kislányunkkal töltött időért megérte.

Miután leparkoltam a verdámmal, már alig vártam, hogy megölelhessem az én Catamat, és megcsókolhassam Tessat, akit még Cata születése előtt, egy Mallorca-i tengerparton vettem el. Beléptem a házba és hangot adva megérkezésemnek becsaptam magam mögött az ajtót. Nem sokkal később gyönyörű feleségem araszolt felém, akit szenvedélyes csókkal üdvözöltem.

-          Hola cica!

-          Hola! Milyen napod volt, milyen volt az edzés? – kérdései közben karját nyakam köré fonta, ezzel is csökkentve a köztünk lévő távolságot.

-          Hát meglehetősen jól sikerült a mai nap, kivéve azt a részt, amikor Larissa sírógörcsöt kapott, és elrohant a stadionból. Elég érdekes volt, hiszen a futás megkezdése előtt, még jóízűen kacagott, ezért is kapott plusz büntetőt, amit megjegyzek, hamarabb lefutott, mint Ramos. A napom hamar elment, és most már te is itt vagy, tehát minden tökéletes. Apropó edzésen a fiúk már nagyon hiányolnak téged, és a kislányunkat is. – kijelentésem után mosolyra húzódnak formás ajkai, ebből következtetek arra, hogy neki is hiányoznak a blankók.

-          A következő edzésen mindent korrigálunk.

-          A srácok örülni fognak, főleg Marcelo. Már totál be van zsongva, hogy láthassa az ő kis keresztlányát. Akit persze akkor láthatna, amikor akar, de amilyen lökött mindig keresztbeszervez magának. Amúgy az én pici lányom mit csinál éppen?

-          Nagy valószínűséggel alszik, mert este nem éppen volt kedve hozzá.

-          Nézzük meg. – felmentünk az emeletre, és Tessanak igaza volt. Cata, még mindig aludt. Szóval a kicsi alszik és senki nem zavar minket. Lágy csókokkal kezdtem el ostromolni feleségem formásan ívelt ajkait, felkaptam az ölembe és meg sem álltam vele, a szintén az emeleten lévő hálószobánkig. A szobába beérve az ágyon landoltunk, és csókváltás közbe elkezdtük egymásról lehámozni a felesleges ruhadarabokat…