Nagyon sajnáljuk a késést, viszont a szünet kezdetét vette, így kicsivel több szabadidőnk van. Köszönjük a látogatottsági szintet, és reméljük akár chatben is, de kapunk visszajelzést Tőletek!:)
Békés, Boldog Karácsonyt Kívánunk Mindenkinek! Reméljük sok ajándékot hoz mindenkinek a Jézuska!:)
Jó olvasást kívánunk, remélhetőleg Szilveszterig még jelentkezünk.
Puszi mindenkinek Lari, Tessa.:)
(Ronaldo)
(Ed Sheeran - Lego House)
Nagyon aggódtam Lariért ezért is éreztem kötelességemnek elvinni őt egy orvoshoz, na meg persze egy „családhoz” tartozunk, azaz a Real Madridhoz, így egyértelműen nem hagyhattam őt ebben a helyzetben cserben. Ha ő lenne a helyemben valószínűleg ő is ugyanezt az utat járta volna be, én pedig próbálok olyan figyelmet fordítani rá, amit tőle is megkapnék. Miután végeztünk a kórházban Larival különváltak útjaink, nem nagyon emlegette hová is megy és én sem különösebben kérdezősködtem, hiszen nem akartam semmi nem rám tartozóba beleütni az orrom, így bepattantam az autómba majd a lakásom felé vettem az irányt. Nem volt semmi egyéb célom a mai napra, az edzésen kívül, amit mostanában még komolyabban veszek, amióta visszajöttem, hiszen újra ki kell érdemelnem a közönség bizalmát és szeretetét. Az autóút feltűnően gyorsan eltelt és még dugóba sem keveredtem, ami nagyon indokolatlan volt ebben az időtájban, de nem nagyon foglalkoztam ezzel, csak élveztem a gyorsaságot, amit kevés autó eredményezett. A hazafelé vezető úton elég sok variációt leforgattam az agyamban, hogy mit is csináljak, ha hazaérek, de igazából semmi nem jutott az eszembe, ami jó lett volna. Persze, amíg nem mentem el, a szabadidőmet mindig a kis Cataval töltöttem, de erre most inkább nem gondolok, mert a végén még elvétem az irányt és a betonfalba állok be a mélygarázs helyett. Miután óriási sebességgel lezártam a kocsit a lift segítségével hamar felértem a lakás elé, onnan pedig már csak egy ajtó választott el a pár órás kikapcsolódástól.
Nagyon aggódtam Lariért ezért is éreztem kötelességemnek elvinni őt egy orvoshoz, na meg persze egy „családhoz” tartozunk, azaz a Real Madridhoz, így egyértelműen nem hagyhattam őt ebben a helyzetben cserben. Ha ő lenne a helyemben valószínűleg ő is ugyanezt az utat járta volna be, én pedig próbálok olyan figyelmet fordítani rá, amit tőle is megkapnék. Miután végeztünk a kórházban Larival különváltak útjaink, nem nagyon emlegette hová is megy és én sem különösebben kérdezősködtem, hiszen nem akartam semmi nem rám tartozóba beleütni az orrom, így bepattantam az autómba majd a lakásom felé vettem az irányt. Nem volt semmi egyéb célom a mai napra, az edzésen kívül, amit mostanában még komolyabban veszek, amióta visszajöttem, hiszen újra ki kell érdemelnem a közönség bizalmát és szeretetét. Az autóút feltűnően gyorsan eltelt és még dugóba sem keveredtem, ami nagyon indokolatlan volt ebben az időtájban, de nem nagyon foglalkoztam ezzel, csak élveztem a gyorsaságot, amit kevés autó eredményezett. A hazafelé vezető úton elég sok variációt leforgattam az agyamban, hogy mit is csináljak, ha hazaérek, de igazából semmi nem jutott az eszembe, ami jó lett volna. Persze, amíg nem mentem el, a szabadidőmet mindig a kis Cataval töltöttem, de erre most inkább nem gondolok, mert a végén még elvétem az irányt és a betonfalba állok be a mélygarázs helyett. Miután óriási sebességgel lezártam a kocsit a lift segítségével hamar felértem a lakás elé, onnan pedig már csak egy ajtó választott el a pár órás kikapcsolódástól.

-
Igen? – a hangomból nem éppen a kedvesség
hallatszott ki, de ez nem is érdekelt ez annyira.
-
Istenem, de örülök neki, hogy felveted. Már azt hittem,
hogy te se veszed fel és te voltál az utolsó reményem. – brazil
barátom hangját egyből felismertem, de nem tudtam, hogy mit is akar pontosan
ugyanis szokásához híven beszélt és beszélt, de egyetlen olyan mondat sem
hagyta el a száját, ami rávilágítana arra, hogy mit is akart valójában.
-
Nagyon jó, akkor most elmondhatnád végre, hogy mit is
akarsz valójában. – miközben beszéltünk már ráuntam a fürdőre, így a
vállammal megfogva a telefont derekam köré tekertem egy törölközőt és úgy
sétáltam ki a nappaliba.
-
Ja persze igen a lényeg. Kizártam magam a lakásomból. –
egyszerűen nem is értem, hogy miért lepődtem ezen meg, hiszen Marceloról van
szó. Nem tudtam visszatartani a nevetésem így kitört belőlem egy óriási
röhögés, amit Marcelo köhögése szakított meg, de hallatszódott a hangján, hogy
kicsit ő is megmosolyogta, amit tett.
-
Ha nem baj, akkor most nem mondom azt, hogy mit vártam
tőled, de ha jobban belegondolok mégis illik ide a mondat. És nincs semmiféle
pótkulcsod elrejtve valahová? Vagy hátsó ajtó, kert valami? –
próbáltam szegényt valami jó útra terelni, de tudjátok, hogy van ez minél jobban
segítesz annál jobban nem érti. – Na, jó akkor gyere el hozzám.
-
Ó köszönöm. Az edzés cuccomban van még egy kulcs azt hiszem,
de edzés csak 3 óra múlva lesz a stadionig pedig lusta voltam elmenni.
– ennyit az egyedül lazításról. Marceloval tuti teljes pörgés lesz itt minden.
-
Akkor gyere, várlak. – ezzel bontottam is a
vonalat, majd elmentem felöltözni. Miután magamra aggattam pár ruhadarabot levágtam
magam a tévé elé és ott vártam, hogy Marcelo elkezdjen a csengőn úgy csengetni,
mint egy idióta. Az a baj, hogy jól ismerem már és tudom, hogy így tesz mindig.
Sohasem szoktam úgy nagyon tévézni és a műsorokat sem nagyon
ismerem, ami nem a sporttal kapcsolatos, de most megálltam egy olyan csatornán,
amiben valószínűleg az emberek életét beszélik ki a műsorvezetők. Nem tudom
miért ezt választottam, de jelenleg nem volt erőm tovább száguldozni a csatornák
között. Teljesen elbambultam, amikor a képernyőn a feleségemet láttam meg
besétálni a műsorvezető mellé. Rögtön kihúztam magam a tévé előtt és úgy
figyeltem a képernyőt, mintha az életem függne tőle. A házigazda már az első perctől
elkezdte szétszedni őt, és lehet, hogy a többi otthonülő nem vette észre, de
nekem határozottan feltűnt, hogy Tessa kezd egyre idegesebb lenni, ha pedig ő
ideges lesz, akkor kiabál össze-vissza, amit egy élő adásban talán nem kéne.
-
Szóval a
családja és a házassága miatt nem volt ideje a karrierjére. Ezt vehetjük úgyis,
hogy ezért éltek, illetve élnek külön Cristiano Ronaldoval, hogy jobban
odafigyelhessen a munkájára?! – a házigazda kérdése a következőképpen
hangzott, majd mikor jött volna a válasz valaki eszeveszettül ráült a csengőre.
Fel akartam hangosítani a tévét, hogy legalább a választ meghalljam, de Marcelo
valószínűleg már kiakasztotta a csengőmet, a távirányítóm pedig valahol a
kanapé párnái alatt volt. Nem szóltam semmit mikor kinyitottam az ajtót, csak
mérgesen néztem és a kannapé felé mutattam.
-
Jéé Cris nézd, Tessa van a tévében. –
körülbelül mintha eddig nem vettem volna észre ezt úgy figyelmeztetett.
-
Már rájöttem Marcelo, és miattad maradtam le egy nagyon
fontos válaszról, mert az képzelted, hogy a csengő csak úgy működik, ha az
ember ráfekszik. – levágódtam barátom mellé és karba tett kézzel hallgattam
tovább, hogy miről is lesz még szó.
-
Akkor elárulná nekünk, hogy milyen a viszonya most a
férjével? – na, most ugrik a majom a vízbe.
-
Nem kívánok a magánéleti dolgaimról beszélni, hiszen
arról volt szó, hogy csak a munkán lesz terítéken. Egyébként pedig a dolgaimat
a férjemmel szeretném megbeszélni, nem a médiával. – ez egy
kielégítő válasz volt. Arra a beszélgetésre eddig mielőbb sort kéne keríteni,
ugyanis nem csak a kicsi Cata hiányzik, hanem Tessa is.
-
Ronaldo mikor fogtok végre beszélni? –
felálltam majd a konyhába sétáltam, ahová barátom is követett majd az
ajtófélfánk támaszkodva várta, hogy választ adjak a kérdésére, ami nem volt
könnyű ugyanis rajtam nem múlik semmi. Én csak bocsánatkéréssel tartozom az
pedig majd Tessan múlik, hogy ezt elfogadja-e.
-
Nem tudom és azt sem, hogy mit is mondhatnék neki.
Megbántottam és körülbelül most a föld alatt kéne lennem a szégyen miatt, amit
érzek viszont, múltkor a házunk felé jártam és ott volt valami ficsúrral. –
kicsit felszaladt a pumpa a fejemben, ahogy visszagondoltam a jelenetre, ahogy
a gyerekem integet neki, de gyorsan megittam a vizet, amit kitöltöttem magamnak,
hogy hátha lehűt. Majd visszamentem a tévé elé.
-
Az a ficsúr nem egy ilyen szőkés hajú ficsúr, aki ilyen magasabbnak
mondható, mert akkor az az ápoló, akit mellé fogadtam. – Marcelo
kicsit összehúzta magát én pedig csak szigorúan néztem rá. – Nem tudtam,
hogy még ennyi idő után is ott lesz nála.
-
Tudod mit az élő adás után odamész és leellenőrzöd, hogy
ott mi a helyzet. – nem tudom, hogy miért nem bíztam meg a
felségemben, de tudnom kellet arról a gyerekről mindent.
-
Most pedig, ha tudom készültél egy dallal, ami a férjednek
íródott. – ajaj most félnem kéne hogy nekem íródott, vagy örülnöm?!
-
Ez a dal nem teljesen a férjemnek íródott, csak azok
között a dalok között szerepel, amiket ő ihletett. – nagyon kíváncsivá
tett ezzel a „nem a férjenek íródott, csak azok között a dalok között szerepel”
dologgal.
-
Értem. Akkor köszöntsék a színpadon. Tessa Swallowt!
– a szememmel minden lépését követtem, amit a színpad felé tett. Majd leült egy
székre és intett egyet a mögötte helyet foglaló zongoristának, hogy kezdhet.
Nem értettem, hogy miért nem ő zongorázik, amikor gyönyörűen tud ő is hangokat
előcsalogatni a hangszerből, bár e a része most nem annyira foglalt le inkább
Tessara koncentráltam. Hihetetlen, hogy milyen jó hangja van. A szöveg pedig
egyenesen a legjobbak közé tartozik.
-
Azt hittem, hogy ezt már hallottam, de akkor az egy másik
szám volt. Viszont ez gyönyörű volt főleg így zongorával. Hallod van valami
kajád, mert éhen halok? – na először dicséri a feleségem aztán éhen
hal. Ha nem ismerném annyira azt mondanám, hogy csak azért dicsérte őt, hogy kaját
kapjon.
-
Keress valamit ha pedig nincs semmi ott lóg egy pizzéria
száma a hűtőajtón. – Marcelo úgy is tett, ahogy mondtam és pillanatok
alatt tűnt el a konyhában, én pedig a tévé és a szolgáltató által nyújtott
eszközök miatt újra és újra meghallgathattam az előbb lejátszott dalt.
(Tessa)
Igen, végre túl vagyok rajta. Annyira jó volt végre kiengedni
mindazt, ami már rég nyomta a lelkemet. Már csak abban reménykedem, hogy Roni
látta és felkeres, vagy nem tudom. Szeretném vele megbeszélni a dolgokat, bár
nem tudom, hogy hogyan fogok tudni a szemébe nézni azok után, amit tettem
Ramossal. Így a testvérem szemébe se tudok nézni tehát a férjem sem lesz
egyszerű. De nem futhatunk egész életünkben a problémák elől, jelen esetben az
elől, hogy beszéljünk. Ez két felnőtt között, akiknek már gyerekük is van nem
így megy. Az egészben az az idegesítő, hogy ha megmozdulok, vagy ha Roni
megmozdul már egyből lehoznak rólunk egy kétoldalas cikket. Ezért is tartok most
egy kicsit, hogy a megcsalásról nehogy lehozzanak egy cikket, mert akkor én
tuti, hogy kimegyek a temetőbe és a föld alá fekszem. Ha már meg kell tudnia ne
az újságokból értesüljön róla, hanem tőlem, a feleségétől.
(Larissa)

-
Először
is sajnálom. Nem tudtam semmiről, de miután elmentél, Briannek estem. –megállva
mondandójában, látom fájdalommal telve beszél erről az egészről. –Haragudtam rá,
mert mindezt a hátam mögött csinálta. De tudnod kell, ő csak jót akar neked.
–felhorkantva több ember tekintetét magamra vonom, sunnyogva csúszom lejjebb a
kényelmes fotelben. –Lari, van egy rossz akaród, akiről semmit nem tudunk.
-
Tényleg? Akkor azért található drog a szervezetembe? –élcelődve
jegyzem meg ezt a mondatot, pupillái kitágulnak, őszinte meglepettséget mutat.
Felsóhajtva hajolok előre, bennfentes suttogásomat senkinek nem kell hallania. –Szerintem minél hamarabb el kéne menned egy vérvételre, ugyanis ez
lehet az oka annak, hogy nem emlékszünk egyetlen bulira sem. –látom
a rémületet rajta, fél, hogy visszaesik. Sajnáltam őt, legszívesebben átöleltem
volna, de engedhetem meg ezt a fajta luxust magamnak.
-
Voltál
orvosnál? –aprót
bólintva várom reakcióját. Már éppen fogalmazná új kérdését, de félbeszakítom.
-
Nem azért vagyunk itt, hogy kibeszéljük az életemet.
Valamiért hívtál, és én megjelentem. –hidegségem meglepi, arcán hirtelen fut át a
felismerés.
-
Csak
látni szerettelek volna, és megmagyarázni a bátyám tetteit. –rekedtes
hangja szívembe markol, tekintete ködös. Ujjaival megdörzsölve szemeit nem
engedi a könnycseppeket kicsordulni szeméből. Kezemet térdére téve, beszélni
kezdek.
-
Hidd el, én lennék a legboldogabb ember, ha most nem
kéne ezt tennem. –legszívesebben haj tépve rohannék most el, csak ne kellene
fájdalmat okoznom legjobb barátomnak.
-
Akkor
ne tedd ezt. Ne tedd ezt velem megint Lari. –kérlelő hangneme felkavarja gondolataimat,
túlságosan is jó ahhoz, hogy mellettem maradjon.
-
Muszáj Cescy, muszáj. –előre meredve, üveges tekintettel suttogom
a szavakat. –Olyan támaszra leltem benned, amit senki mástól nem
kapnék meg. A mai napig hálás vagyok azért, hogy ugyanúgy tudtál kezelni a
klasszikus meccs után, mint régen. Számomra te még mindig az-az Arsenalos srác
vagy, akit az első edzésen megismertem. –torkomban hatalmas gombóc
keletkezik, könnyeimet nyeldesve folytatom szövegelésem. –Vonzódom hozzád, de
nem lennél boldog mellettem, mert nem adhatnám meg azt, amire vágysz.
–és itt jelen esetben nem csak a babáról van szó, hiszen előbb-utóbb a
középpályásnál is felvetülne ez a kérdés. Nem lehetnék teljes mértékig boldog,
mert tudnám, házasságom hiábavaló volt. Lelkem mélyén érzem Sergio az a
személy, aki tökéletes mellettem. Tekintve arra, hogy nem annyira érzékeny,
nehezebben sétálok bele lelkivilágába. És, ha ez mégis megtörténik, nincs
harag, inkább a bosszút forralja.
-
Igen,
mert pont Ramos az a személy, aki mellett önmagad lehetsz. Gondolkodj már Lari!
Tudod, hogy szeretlek, és csak a jót akarom neked. –elhúzva
számat nem figyelek arcmimikámra, hátrahőköl barátom. –Visszamentél hozzá… - elhűlve
jelenti ki mondatát. –Ezt nem hiszem el…
-
Nem mentem vissza hozzá! –nem tudom mi
segítségével könnyíthetnék fájdalmán.
-
Ja,
még.
–felcsattanva flegmán odaveti ezt a két szót, majd felállva, induláshoz készül.
-
Kérlek. Ne váljunk el így. Én nem akartam ezt. A
legjobb barátom vagy Cescy, kérlek, maradjunk meg így. –ujjaim
csuklójára fonódnak, kérlelő hangomat meghallva, sajnálkozva pillant rám.
-
Ez
olyan, mintha a kutyád meghalna, és megtartanád. –elhúzva
száját kirántja kezét szorításomból. Felállva maradék jegeskávém alá helyezek
egy bizonyos összeget, amiből a pincér még el is mehetne egy híres neves
étterembe vacsorázni.
-
Sajnálom, hogy ennyi bosszúságot okoztam neked. –fanyar
mosollyal ugyan, de fájdalommal telve pillantok végig barátomon. –Szeretlek Cescy. –mondatomat orrom alatt motyogom, az sem
biztos, hogy meghallotta mindezt. Feldúlva távozik a kávézóból, még ő balra, én
jobbra indulok el. Tényleg soha nem akartam ezt, de a beszélgetésünket már nem
odázhattam. Így is tegnapra volt megbeszélve, viszont az edzés annyira
kimerített, hogy fel sem fogtam mi történik körülöttem. Beülve autómba hazafelé
veszem az irányt. A hatórási edzésen illő lenne megjelennem, és csak
reménykedek abban, hogy portugál barátom szája nem jár el idő előtt…
(Fabregas)
Rettentően fájt
ezeket hallani barátomtól, de számíthattam volna erre. Miért is lennék jobb a
másik spanyolnál?! Hiszen a kezdetek kezdetén kellett volna határozottan
fellépnem, és nem a második fél szerepét kellett volna betöltenem életében.
Ilyenkor ez a legborzasztóbb, hogy az érzések ellen nem tehetsz semmit sem. Nem
mondhattam el neki, hogy minden egyes percre emlékszem, amit a bulik alkalmával
vele töltöttem. Nem ejthettem volna el egyetlen mondatot sem, ugyanis
emlékképeim késve érkeztek. Milyen áron szerettem bele abba a nőbe, aki
férjezett? Egyáltalán ez tényleg a nagy könyvben megírt szerelem? Vagy Carla
megjelenése is döntő szerepet vállalt ebben az egészben?
Kormányra
csapva mérgesen ordítok egyet. És még csak utána sem mehetek, ugyanis a gépem
induló félben lesz egy órán belül.
Agyam
folyamatos zakatolása nem segít, jó lett volna még a Barcelonába jutásom előtt
legalább egyszer átölelni. Rengeteget tanultam tőle, és egy percet sem bánok az
együtt eltöltött időből. Viszont félek, ha tudná a bulik végkimenetelét,
bűnösnek érezné magát. A vérvizsgálat felvetése nem éppen kedvező számomra,
ugyanis gyűlölöm a tűt, ráadásul, ha most kiderül, hogy drogszármazék található
szervezetemben, talán örökre búcsút mondhatok a futball karrieremnek. De miért
van az, hogy neki csak egy sötét kép jellemzi azokat az estéket? Mi van akkor,
ha Brian szavai valóban igazak?
Nem említhettem
meg neki legnagyobb ellensége nevét, összetört volna.
Láttam rajta,
hogy nem stimmel vele valami, de nem akart a diagnózisáról beszélni. Csak
reménykedni tudok abban, hogy semmi komoly baja nincs, ugyanis mástól nem tudom
megérdeklődni állapotát. Kezemben megpörgetve a telefont, agyalok a következő
lépésen. Brian autóját a megőrzőben hagyva kiszedem cuccaimat a hátsó ülésről,
majd leadva a portásnak a kulcsokat, elindulok a repülőtér felé.
Elintézve a
papírmunkákat, csupán tíz percet kell várnom azzal, hogy gépem felszálljon.
Elővéve készülékemet, kikeresem Lari számát, majd az üzenetet megnyitva,
tanakodva figyelem az érintőképernyő billentyűit. „Sajnálom
a délután történteket, de meg kell értened, időre van szükségem. Fel kell
dolgoznom ezt a tényt. Viszont, ha Barcelonában jársz, látogass meg. Csak
okosan Lari. C.” Elküldve az SMS-t kicsit könnyítek ezzel
lelkemen, majd papírjaimmal kezemben elindulok a gépem felé. Igazából jól esett
volna, ha utánam jön, de lelkem mélyén tudtam, erre nem számíthatok.
Ablak mellett
helyet foglalva, fülessel fülemben zárkózom el a külvilág elől. Szerettem
repülőn utazni, ugyanis ilyenkor nem kellett senkivel sem törődnöm. Egyszerűen
csak kizártam az embereket, és a felhőkre koncentráltam.
Finom illat csapja meg orromat, mély levegőt
véve útitársam felé fordulok. Hosszú szőke haja lágyan omlik vállára, megrázva
karjait ékszerei megcsörrennek. Nyugtató hatású lélegzetvételei még idegesebbé
teszik, hajába túrva, érdeklődve pillant rám. Elkapva tekintetét, karjait
térdére helyezi.
-
Kérlek, ne
bámulj, így is elég stresszes vagyok most. –lágy hangja áramütésként hat testemre.
-
Ne
haragudj, csak észrevettem, hogy nem éppen a nyugodtságodról árulkodik
testhelyzeted.
–gyerünk Fabregas, szedd már össze magad. Zöld szemeit rám emelve, mosolyogva
figyeli zavaromat.
-
Cassie
Mcdonovan.
–kezét nyújtva üdvözöl. Neve szépen cseng együtt, szemeibe nézve én is illően
bemutatkozom.
-
Cesc
Fabregas.
–mosolyom levakarhatatlan, viszont egy ideje már fogva tart tekintete. –Mi a baj?
-
Állásinterjúra
készülök, de elaludtam, így nem tudtam munkáltatóm után nézni. Elméletileg
reklámarc leszek egy híres cégnél, de nem tudok róla semmit sem. –zavartan túr
hajába, viszont nevetése bearanyozza napomat.
-
Gondolom
spanyol cég.
–bólintása igenlő válaszra utal. –Én segíthetek, ha gondolod. Ott születtem.
–szemei felcsillannak, jobb lábát felhúzva, felém fordul.
-
Na, szóval. Ez
a Barcelona futballklub. –kacagásom meglepi, sértődötten néz ki az ablakon.
-
Bocsi,
csak erről aztán tényleg tudok beszélni. –értetlen tekintete meglep, soha nem volt
még olyan nő, aki ne ismert volna fel. –A középpályásuk vagyok. Ott nevelkedtem, aztán Angliába
igazoltam, majd az éven visszatértem közéjük. –eltakarva szemeit
próbálja leplezni zavarát.
-
Istenem, hogy
én mekkora idióta vagyok. Nem baj Cassie, szép volt. –gondolatban
szerintem most juthatott el a teljes felismeréshez. –Á ne haragudj, mindig ilyen vagyok. –megrántva vállát mosolyogva
pillant rám.
Elregélve a
lényegesebb történéseket, csak reménykedek abban, hogy egyszer még láthatom.
Teljesen Larissa ellentéte, mégis megfogott benne valami. Talán stílusossága,
ami feltűnő, mégis egyszerűnek mondható. Vagy a tudat, hogy nem ismert fel.
Mindig is szerettem volna átlagos férfi lenni, csak ez rendszerint nem jött be,
tekintve múltamra és természetesen hírnevemre. Végigbeszélve az utat, fel sem
tűnt, hogy már megérkeztünk otthonomba. Sok sikert kívánva Cassienek,
bőröndjeimért indulok, majd meg sem állva lakásomig, agyalok a történéseken.
Hihetetlen mennyire figyelt mondanivalómra, egyszer sem szakított félbe, csak
amikor már nem bírta kivárni a lényeget. Bohókás természete megtetszett,
viszont nincs időm ezen gondolkozni. Megfogva edzőtáskámat elindulok a központ
felé, kicsit reménykedve abban, hogy a mai nap folyamán még találkozhatok az
amerikai lánnyal…