Már meg is érkezett az új fejezet. Egy-két kritikát majd írjatok már légyszíves akár a chatbe, akár a fejezet alá, mert ha van hibám, azt szeretném javítani. Sajnos a tegnapi meccs nem úgy jött össze, ahogy szerettük volna... Jó olvasást:))
- "Jaj! Te szegény. Hogyan kárpótolhatnálak?
- Mondjuk strand?"
- Majd ezt később megbeszéljünk! Bár ha már el akarsz vinni valahova, akkor menjünk kocsit nézni.
- A legjobb embert hívtad erre a feladatra. Akkor holnap edzés után találkozunk.
- Okoska. Holnap edzés után pihenned kell, ugyanis meccs lesz este.
- Jó rendben, akkor, majd amikor ráérsz, hívsz. – nem is tudom miért mondtam neki igent. Annyira megváltoztam mostanában. Hannah hatalmas szemekkel néz, és szinte már könyörög a tekintete, hogy mondjak valamit. Holnap meccs. Igazából csak az a furcsa, hogy most kezdtem a srácokkal edzeni, mégis pár emberrel megvan a közös hang. Jó Ronival nincs, de ez most lényegtelen dolog. A legjobban azért lepődtem meg, mert Mou azt akarja, hogy a kispadon üljek. Persze belementem, hiszen ez volt a legnagyobb álmom. A Real Madrid csapatával játszani. Tudom, hogy ezen a meccsen még nem fognak beállítani, de mégis jó érzés lesz ott ülni. Úgy érzem, végre tartozom valahova. Merengésemből ismét Hanni szakított ki.
- Nem volt semmi. Együtt majd vasárnap elmegyünk autót nézni.
- Kérlek Larissa ne zárkózz be. Tudom mi volt David után, és nem akarom, hogy amiatt az idióta miatt ne legyél boldog. Élj a mának, és ne érdekeljen, hogy mi lesz holnap. – barátnőm elgondolkoztatott ezen az egészen. Vajon tényleg visszajött a depressziós időszakom? A volt barátommal, Daviddel nagyon szerettük egymást. Legalábbis én ezt hittem. Vele szeretkeztem elsőnek, ő volt akkoriban a mindenem. Még egy időre a focit is abbahagytam. Az arsenalos fiúkkal nagyon bensőséges volt a kapcsolatom. A legtöbb sráccal mindent megbeszéltem, ami persze Davenek nem tetszett. Azt mondta, hogy mindenki rajtam legelteti a szemét, minden lépésemet figyelik, és szakít velem, ha nem hagyom ott a csapatot. Naiv kislány létemre nem mentem többet edzeni, viszont egyik nap felhívott, hogy találkozzunk. Mosolyogva mentem a megszokott helyünkre, de úgy találtam ott, hogy éppen egy számomra idegen nőt ölelt át. Nem fogtam fel a helyzetet, azt hittem, hogy valami barátja, akit be akar nekem mutatni. 17 éves voltam, nem tudhattam, hogy éppen a nála 5 évvel idősebb Selenát akarja bemutatni a szeretőjeként. Kiderült, hogy 1,5 hónapja folyamatosan megcsalt, és csak azt akarta elérni, hogy lefeküdjek vele. Amint megtettem, szakított velem. Én pedig ott találtam magam a padlón. Alig ettem, alig ittam, csak sportoltam. Egyik edzésen viszont rosszul lettem, de akkor apám éppen egy tárgyaláson vett részt, ezért az egyik segédedző volt ott. A srácok odaszaladtak, és már csak a gépek pittyogását hallottam. Kórházba kerültem kiszáradással és egyéb ilyen dolgokkal. Akkoriban ismertem meg Hannaht, a mellettem lévő szobában ápolták. Balesete volt, ahol elvesztette a legjobb barátnőjét, a lány vezetett, és Hanni kisebb sérülésekkel megúszta, de Claire életét vesztette. Mind a ketten ki voltunk bukva, de mikor megtudtam, hogy vele mi történt, akkor az én gondomat félreraktam. Segítettünk egymásnak túllépni a dolgokon, és onnantól kezdve mindig számíthattunk a másikra. Mivel Hannah csak átutazóban volt, amikor megtörtént a baleset, ezért amint felépült, haza kellett mennie Liverpoolba. Onnantól kezdve sajnos csak levélen keresztül tartottuk a kapcsolatot. Néha mikor szünet volt a suliban, akkor lejött hozzánk nyaralni. Ő bíztatott, hogy kezdjek el újra focizni, hiszen van hozzá tehetségem. Édesapám nem akart visszavenni a csapatba, ugyanis ott az edzésen lettem rosszul, és félt, hogy nehogy megint megtörténjen ez az egész. Az ő szavaival élve, a legnagyobb ellenségének sem kívánta azt, amikor megtudta, hogy a lánya kórházba került. Mivel az Arsenalban többet nem játszhattam, ezért a gímiből átiratkoztam a megmaradt 2 évemre, egy fociakadémiára. Mikor már a srácok sem bírták nélkülem, és rágták Andrew fülét, akkor megengedte, hogy járjak az edzésükre. Egyre jobban fejlődtem, és beraktak a kezdőbe. Innen pedig már tudjátok a történetet. Mire visszatértem agyilag a jelenbe, Hannah már nem volt a fürdőszobában. Felöltöztem a pizsamámba, ami nem takar mást, mint egy Raúl mezt rövidnadrággal.
Aj, ki az, aki korán reggel már csenget? Komolyan mondom, az ember nem aludhat nyugodtan.
- Megyek már! –Kinyitottam az ajtóm, és a fél csapattal találtam szembe magam. Ez fantasztikus, kócosan, pólóban, ami olyan hosszú, hogy eltakarja a nadrágot, állok pár focistával szemben. Jól kezdődik a nap. Elállok az ajtóból, át akarok öltözni, ezért nem várom meg a fiúkat még mindannyian belépnek az ajtón, hanem elindulok a lépcső felé. Lefele szaladtam, ami nem tett jót a bokámnak, most érdekes lesz felmenni. Rálépek az egyik fokra, felszisszenek és leülök a földre. A focisták csak néznek, hogy mi van velem. A bokám reggelre csúnyább lett, mint ahogy tegnap látták, Marcelo drága mozdul rá az egészre. Odajön, felemel és felvisz a szobába. A lelkükre kötöm, hogy nem szólhatnak senkinek és nem mondhatják el azt sem, hogy nem tudtam felmenni a lépcsőn.
Már a stadionhoz készülünk, Iker kocsijában ülök Marcelo és Özil társaságában. Megyek átöltözni, persze Roni megint bepróbálkozott egy „Szép a ruhád, kibeszélhetlek belőle?!”, szöveggel, de mivel nem úgy keltem, ahogy szerettem volna, enyhén melegebb éghajlatra küldöm, amire nagyon reagálni nem tud, csupán csak pislog. Ma este meccs, és nem érzem magam eléggé felkészültnek. Még nem volt nyílt kapus edzés, ezért csak találgatnak az újságírók, hogy a Real Madriddal edzek-e, vagy csak megnézem a technikájukat, ha esetleg a bajnokok ligájában összekerülnek az Arsenallal. Ezen az edzésen csupán megbeszéltük, hogy mi, hogy lesz este, és Mou öntött belénk egy kis lelket, majd félrehívott, a többieket pedig elküldte bemelegíteni majd játszani.
- Mi a baj Larissa? Nyúzottnak tűnsz.
- Semmi, csupán még nem álltam át erre az időre.
- A lábad jobban van már?
- Igen, természetesen már nem fáj. Este jegeltem, meg sportkrémmel kentem be, és reggelre mintha már semmi nem lett volna vele, de azért a fásli vagy a bokarögzítő alap dolog egyelőre.
- Rendben van, ugyanis a mai sajtótájékoztatón bejelentem a kezdő csapatot, ahol te leszel a csatárunk. – gondolom, mondanom sem kell mennyire lefagytam. Én, mint a Real Madrid csatára? Persze, hogy Mourinho ne kezdjen kérdezősködni, megöleltem és megköszöntem neki, mire csak nevetve azt mondta, hogy „Lari, te jó képességű játékos vagy, és örülök, hogy ennél a csapatnál kötöttél ki.” Ez az egy mondat, akkora erőt adott, hogy eldöntöttem, mindent bele kell adnom az este. Minimum egy gólt szeretnék lőni, de előtte a csapatnak is teljes mértékben be kell fogadnia. Gondolok itt most elsősorban Ronaldora, ugyanis ha ő nem játszat meg, akkor felesleges a pályán lennem. –Na, menj, játssz te is egy kicsit! Szoknod kell még ezt a játékmódot is.
- Edző. Az Arsenal meccseire mindig vittem a barátnőmet. Számomra Hannah olyan mintha a kabalám lenne. Most jöhet velünk?
- Persze. 4re készüljetek el, jöhet a mi buszunkkal is, ha neki úgy jó.
- Rendben van, köszönöm szépen.
- Lariiiiii gyere máááár! Csak rád várunk. Miért kell mindig rád várni?!
- Marcelo. Ellened leszek, már eldöntöttem. Nincs vita.
- De akkor Ronaldoval kell lenned.
- Az most lényegtelen. A lényeg az, hogy legyőzlek. –persze mindezt vigyorogva mondtam, mire elindult felém szaladni, de nem tértem ki időben, ezért nekem rohant, és a földön kötöttünk ki.
Éppen futok a labdával, lepasszolom Roninak, mire kapura lő, de a felső lécet találja el. A kipattanóra rávetem magam, elfejelem ismét a hetes elé, mire a kapus arra nem számított, hogy Ronaldo ismét megjátszat engem, ezáltal én gólt lövök. Megcsinálom a megszokott gólörömömet, mire csak kíváncsi tekinteteket kapok válaszul. Nem minden napi a 2 előre szaltó, majd a csavart fordulás.
Vége az edzésnek, alaposan kifulladtam, de Mou megjegyezte, hogy a kettősünk halálos lesz a mai meccsen, és 4kor találkozunk a stadion ellőtt, ugyanis a Deportivo otthonába utazunk. Izgatottság lett úrrá rajtam, most még a fiúk csipkelődése sem idegesített fel. Igaz minden beszólásra visszacsaptam a labdát, komolyan ezek a kisebb beszélgetések elmehetnének egy-egy teniszmeccsnek. Mindenki csak lecsapja a másiknak azt a bizonyos labdát, ami függőben maradt. Tegnapi hibámból tanulva most bezárom az ajtót, és sikeresen el tudok készülni látogatók nélkül. Mire kimegyek, addigra Ramos csábító mosollyal a falnak dőlve engem vár, és bejelenti, hogy ma ő visz haza.
- De igazán nem kell ekkora kitérőt tenned. Neked is készülni kell a meccsre, már csak 5 óra és indulunk. Pihend ki magad! Maximális védő kell és nem olyan, aki csak vonszolni tudja magát.
- Nem fáradság elvinni téged hazáig, tudod, kocsival vagyok. Bár lehet, hogy nem fogok elmenni veled autót nézni, ugyanis mindig haza akarlak vinni.
- Ha nem jössz el, akkor majd megkérek mást.
- Látod?! Már megint a „lényeg” ragadt meg. Miért menekülsz előlem Lari?
- Miért jön mindenki ezzel? Mindegy Ramos inkább hazamegyek gyalog. 4kor találkozunk. Szia. – már szállnék ki a kocsiból, de visszaránt és megcsókol. Istenem, de tökéletes most minden. De akkor miért lököm el magamtól és pattanok ki a kocsiból?! Nem értem saját magamat sem már. Hallom, hogy utánam kiabál, de nem foglalkozom semmivel, csak az i-podom fülesén keresztül bömböltetem a zenét.
- Hannaaah! Este meccs, jössz velünk. Beszéltem Mouval, és egy embert vihetek magammal. Deportivo ellen játszunk majd.
- Játszunk?
- Igen. Kezdő vagyok.
- És mi van a lábaddal?
- Semmi. Meggyógyult. Készülj, kicsit később értem haza, mint ahogy azt elterveztem, 2 óra és indulunk…
Végre eljött ez az este is. Iker éppen kezet fog a másik csapatkapitánnyal, több focista csak néz, és fütyül, de nem törődök velük, a bokámat folyamatos mozgás alatt tartom. Mikor meglátom ki lesz a bíró, az ütő megáll bennem.
Mi kezdünk, majd már indítják is Ronaldot. Végig mellette szaladok, nem vesznek észre, ugyanis egy lány miért tudna focizni?! Ronaldo észreveszi, hogy Özilen is állnak, de én teljesen üresen vagyok a kapu előtt szinte, nem passzol, tudom, mire készül. Elrúgja, a kapus hatalmas bravúrral véd, de csak kiöklözte, és pont felém szállt a labda. A jobb felső sarokba fejeltem, így megszereztük a vezetést. Még csak a 3. perc. Mi lesz itt az 50.ben?! Persze rájönnek, hogy nem vehetnek annyira lazán, ugyanis rögtön helyzetbe kerülök. Igazából sosem gondoltam, hogy majd pont Roni fog nekem labdát passzolni. Kívülről úgy tűnt, mintha önzőzött volna, de tudtam mire készül. A középpályánk tökéletesen játszik. Az ellenfél állandóan elakad, és Xabi vagy Sami már rögtön indítanak minket. Özil passzol, de mielőtt hozzámérne a labda, az egyik játékos sikeresen ment, ezáltal meggátolja, hogy a játékszer hozzám kerüljön. Szöglet. Megkérem Özilt, hogy én rúghassam. Nem is vonakodik, csupán besétál a 16oshoz. Senki nem gondolt arra, hogy észreveszem az üresen álló Ramost, becsavartam a labdát, úgy tűnt, hogy pontosan a kapus fele megy, de felsőléc által Sergiohoz pattant le, aki bebikázta, és most már 2-0. Csak azt érzem, hogy a lábam már nincs a talajon. Felkapott és megpörgetett. Ez a helyzet annyira idilli volt, éreztem, ahogy minden szempár ránk szegeződik. Adtam az arcára egy puszit, majd már futottam a labda felé. Carvalho rosszul csúszott be miközben szerelni próbált, és a hazai játékosok kaptak egy 11est. Iker egyhelyben ugrált, majd a bal sarok felé vetődött. Sikeresen kivédte, így maradt az eddigi állás. Rögtön indított, próbáltak páran becsúszni, de nem jött össze nekik. Viszont hátulról belerúgtak a fájós bokámba, de mielőtt összeestem volna, lepasszoltam a mellettem robogó Ronaldonak. Érzem, hogy mindenki engem néz. Fel akarok állni, de egyszerűen nem megy. Csak jobbról balra fordulok eltorzult arccal, majd azt érzem, hogy valaki lefejti a kezemet a bokámról. Valószínűleg megérkezett az ápoló osztag. Ami a legfurcsább most számomra, hogy Mou leguggolt mellém, és a kezemet fogja. Sose láttam még ilyennek. Aggódott a játékosai épsége miatt, de mindig a pálya szélén maradt. Nem akartam még lemenni a pályáról. Nem akarom pont itt és így befejezni ezt a meccset. Mindenki reklamál a bírónak, de én kijelentem az edzőnek, hogy nem kapunk semmit. Se szabadot, se sárgát, semmit. Csak néz, feláll és odamegy a bíróhoz. Nem tudom, mit csinálhat, de hevesen gesztikulál, majd a bíró felmutatja a piros lapot, és a lelátó felé mutat. Hurrá, miattam Mout is kiállították. Ilyen komolyan mondom már nincs! Fújnak hűtősprayt a lábamra, és már pattanok is fel. Páran könyörögnek, hogy menjek le a pályáról, Benzema be tud jönni helyettem, de nem megyek.
- Kaptunk 11est?
- Nem! Még csak szabadot sem. Ez a bíró vak. De tudod mi a legfurcsább?! Ronaldo besárgult miattad. – nem volt már idő ezt a csevegést folytatni, ugyanis a labda már repült a mi térfelünkre. Szaladtam, ahogy csak bírtam, majd Casillas előtt egy ollózással visszajuttattam Alonsohoz a labdát. Iker segít felállni, majd már szaladok is az ellenfél térfelére. Próbálnak tisztázni, majd megint szögletet kapunk. Most Özil rúgja, én pedig befejelem a kapuba. Felmutatok a lelátóra Mounak, mire ő csak vigyorogva feláll és tapsol, most már 3-0. A kapus indít, mi pedig visszazárkózunk, a 16osunkhoz. Továbbcsúsztatom a labdát, mire a játékos szépen feldobja magát. Kapok egy sárgalapot, a Deportivo pedig kap egy 11est. Komolyan mondom, hozzá sem nyúltam. Mielőtt a lábát megrúgtam volna, visszahúztam a sajátomat. Mi nem kapunk még csak egy szabadrúgást sem?! Casillas sajnos ezt már nem tudja kivédeni, 3-1. Marcelonak passzol, ő pedig engem indít. Látom, hogy oldalról felém szaladnak, de nem úgy csinálták, ahogy én azt elterveztem. Megálltam, ezáltal a jobb oldalról jövő játékos túlszaladt rajtam, viszont baloldalról becsúsztak, a labdához köze sem volt, viszont a bokámat újra eltalálta. Cserét kértem, ugyanis már nem bírtam ráállni se. Nem akarok hordágyon feküdni, ezért belekapaszkodok az egyik orvosba, és kiugrálok a pálya szélére. Mindenki állva tapsol, és a nevemet kiáltják. Ennél jobb nem is lehet semmi. Eljutottam arra a helyre, ahol mindig is játszani akartam, adtam gólpasszt, és két gólt rúgtam. Hallom, ahogy valaki utánam szalad, nem értem, hogy ki az, és miért teszi. Megfordulok, mire rögtön felemelnek, és bevisznek az öltözőbe. Nem kis meglepetésemre a támadóm nem más, mint Ronaldo.
- Megkértem a másodedzőt, hogy cseréljen le. Fáj a bokám. Már a meccs előtt is fájt, de mivel már sima a győzelem, ezért lejöttem a pályáról. Az a bíró komolyan mondom egy idióta. Nem igaz, hogy nem látta. Még Iker is csak nézett a kapuból. Viszont tisztellek téged Larissa.
- És most komolyan… ez jó nekem?!
- Azért tisztellek, mert egy olyan ütközés után is felálltál, és játszottál tovább. Sőt, megmutattad, hogy képes vagy még gólt is szerezni. Pedig Ramos becsúszása se volt kutya, ma is kaptál két rúgást, és futottál. Nem sántítottál, nem vergődtél…
- Csak élveztem a játékot. Erre akartál kilyukadni?!
- Igen, erre. Tudod, még mindig furcsa számomra, hogy-hogy lehetsz ennyire jó játékos. Sose láttam még lányt az én szintemen focizni.
- Mondták már neked, hogy enyhén egoista vagy?
- Igazad van. Nem vagy még az én szintemen, de ha azt nézzük, 10-20 év és beérsz. Inkább menj zuhanyozni. Tiszta fű vagy.
- Persze, mert majd pont előtted fogok tusolni.
- Már láttam, amit látni lehetett, mellesleg, annyira nem volt jó látvány, hogy még egyszer megnézzem.
- Elmehetsz Ronaldo te a fenébe! –vége a meccsnek. Vajon mennyi lett a végeredmény?
- Nyertüüünk! 4-1 lett. Lariii én is rúgtam góóóólt!! Képzeld annyira jó volt. Ráadásul majdnem kaptam egy sárgát azért, mert engem rúgtak fel. Hallottál már te ilyet?!
- Ez a bíró ilyen. Már volt vele egy találkozóm.
- Honnan tudtad, hogy nem kap a csapat szabadrúgást?!
- Most jön az a rész, hogy mindent el kell mesélnem?! –mire csak egyértelmű bólogatást kapok, elmesélem a múltam egy részét, töviről hegyire.
- Ezt a FIFA ki fogja vizsgálni! Ennyire idióta nem lehet az a bíró.
- Felesleges. Majd ráfogja arra, hogy színleltem. Higgyétek el, ezt már egyszer végigjátszottam. Még majdnem én jöttem ki az egészből rosszul, pedig a bokám is ott volt bizonyítéknak. – mindenki mérges, érezni lehet a feszültséget a buszon. Mire bekiabálom, hogy „nyertüüünk!” erre mit kapok?! Most őszintén. Én próbálom feldobni a hangulatot, és megkapom drága barátomtól, hogy hülye vagyok. Nem baj. Még ha rajtam is nevetünk, akkor is, ismét jó a hangulat. Ezen az egészen pedig ráérünk holnap idegeskedni. Most örülni kell a 4-1nek, és nem mással törődni. Ramos egész úton, furán néz, megkérem Albiolt, hogy üljön át addig Hannah mellé.
- Mi a baj? Úgy nézel rám, mint a véres ingre.
- Nincs semmi.
- Aha, és ezt most tudod, kinek add be. Azoknak az üresfejű szőke Barbieknak, akik utánad csorgatják a nyálukat.
- Nincs semmi. Miért nem tudod megérteni, és békén hagyni?!
- Ja, jó. Akkor, ha emberként tudsz beszélni, majd szólj. –mérgesen felállok, és előremegyek Kaká mellé. Egész úton zenét hallgatok, miközben a fejem Rico vállán pihen. Végre megérkeztünk, mindenkitől elköszönök, majd elindulok Hannival haza.
- Miért nem ültél mellém vissza?
- Azért mert nem volt kedvem Ramos közelében helyet foglalni.
- Láttam, hogy veszekedtetek, mindenki titeket nézett a buszon.
- Örülök neki…
- De mi történt?
- Valamiért megsértődött, és nem mondta el, hogy mi a baja. Engem viszont már nem érdekel. Próbáltam lépni felé, finoman elküldött a francba, nem fogok még jó pofizni is vele. Ne várd el tőlem! Lementem a partra. - Mivel már elég késő volt, ezért nem féltem, hogy bárki is megláthat. Levettem a ruhát, majd elindultam a vízbe csupán fehérneműben. Telefoncsörgésre kapom fel a fejem, ráadásul ez a csengőhang nagyon is ismerős…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése