Chapter 34.

Sziasztok!:)
Most már időben érkezik a fejezet, reméljük tetszeni fog.
Ismét köszönünk minden visszajelzést!:)
Jó olvasást!
Puszi Lari, Tessa.:)

(Larissa)

(Maddi Jane - Secrets)

Igazából nem tudom, mit tehetnék most. Megbízom Ronaldoban, de tudom mennyire önfejű. Engem még beetethetnek azzal, hogy részegek voltak, és nem tudják mit-miért tettek, de portugál barátom megvadult bikaként harcolna elveiért. Nem árulhatom el neki azt, ami távolléte alatt történt. Nem kavarhatom meg ilyen szinten a cselekményeket az emberek háta mögött. Ahhoz túl jó embernek érzem magam, már ha még található bennem emberség. Elhúzva számat megpróbálom kontrolálni érzéseimet, még nincs itt az ideje annak, hogy bárkivel is megosszam titkaimat. Rengeteg embernek árthatnék, és ezt egyáltalán nem akarom. Így is kezdem kellemetlenül érezni magam amiatt, hogy még mindig hülyítem mind a kettő srácot. Mert külsős szemmel nagyon is annak tűnik az, amit csinálok. De az a baj, hogy senki nem érzi át a helyzetemet. Miért kéne mindig a jó kislány szerepet betöltenem? Nekem is vannak vágyaim, álmaim és elveim, amire senki nem figyel eléggé. 

A lelkem ellazul, ha katalán barátommal töltöm mindennapjaimat, viszont egy kis hang mindig beférkőzik a tudatomba Sergio nevét mondogatva. De ha férjem mellett vagyok, a Fabregas felé irányuló érzéseim tompábbak. Azt hiszem, ennél jobban már nem is lehet egy ember összezavarodva. Nem értem a történéseket, ahogy azt sem, hogy miért nem lehet minden egyszerű. Miért kell ott valakinek fent ennyire megbonyolítania az életemet?

Gondolataimból az engem körbevevő pillantások rántanak ki. Zavartan sütöm le tekintetemet, viszont edzőm aggódva figyel. Ronaldo arcán felismerés szikrája fut végig, majd jelezve nekem, arrébb megy. Vonakodva ugyan, de követem.

-          Megbántottalak? –egyetlen szó, mégis félve teszi fel kérdés formájában. Mosolyom őszinte, aranyosnak tartom ezt a tettét.

-          Ugyan. Sokkal több van a műmosoly mögött. Este beszélünk. Mellesleg, hogy is lesz ez az aprócska parti? –szemöldökömet felhúzva kihívóan nézek rá. Mindig is imádtam kisugárzását. Hiába pörgött ezerrel, egyáltalán nem nevezném energiavámpírnak.

-          Ramos tartja, és csak beszélgetős, sörözős este lesz, tehát ne rittyentsd ki magad. –kacsintva egyet magamra hagy, ugyanis a tréner kezd beszélni.

-          Tudom, hogy fáradtak vagytok. A bemelegítés segített egy kicsit átmozgatni az eltespedt izmotokat, levezetőnek csupán három kört adok, utána mehettek regenerálódni. Holnap viszont készüljetek, meghajtalak titeket. –kemény tekintete tiszteletet követel, mindenki egyszerre indul el róni a kiszabott feladatot. Bokám ellenkezik, de nem hat meg a fájdalom egyetlen szikrája sem.

Nem egészen egy hónapja még a mélyponton voltam. Ott, ahova egy ellenségemet sem taszítanám le. De sikerült felállnom, és a rég nem tapasztalt magabiztosság kissé visszakúszott ereimbe. Igaz, a színvonalváltozásban hatalmas szerepet játszott fiatalkori barátom is, bár nem tudom, hogy most miért nem ragadott el semmiféle letargia. Persze én ezt csak pozitívan értékelem, és hálás vagyok ezért. Talán régi barátaim teszik ezt velem? Marcelo és Ronaldo miatt nem estem vissza? Bár most úgy beszélek magamban, mint egy félőrült, aki éppen egy gyilkosságot eszel ki.

Homlokomra csapva felhívom magamra a figyelmet, amit portugál futótársam sem enged el a füle mellett.

-          Nézzenek oda. Elmentem pár hónapra, és az egyik bizalmasom máris mazochista lett. –megfogva vállát
beugrok  elé, de erre nem számít, így sikeresen eltarol. Szétnyúlva, fáradtan fekszem a földön, agyam minduntalan a cselekménysorozatot ismétli lelki szemeim előtt.

-          Te megmaradtál ugyanannak az idiótának, akit megismertem. –szívből jövő mosolya jól esik, elfogadva kezét felpattanok. Sergio a háttérből figyeli az eseményeket, viszont Mou szava megállásra késztet minket.

(Sean McGee- My story)

-          Jó rendben, ennyi volt mára az edzés. Mehettek. –kezében tartva szokásos listáját, valószínűleg kiértékeli azt a tréninget, ami még testnevelés órának is kevés lett volna. Elsétálva mellette karom után nyúl, és visszahúz maga elé. –Nem érdekel, hogy makacs vagy, ahogy az sem, hogy azt hiszed, megbirkózol mindennel egyedül. Én itt vagyok, és most mesélni fogsz. – nemlegesen megrázva fejemet kissé felbosszantom, lehúzva a földre, mind a ketten helyet foglalunk a gyepen. –Lányomként szeretlek Lari, ne várd, hogy végignézzem azt, miként fogsz kikészülni egyik napról a másikra. –figyelmeztető hangja meglep, mindig is tudtam, hogy főnök természet, de rajtam ezt még nem nagyon gyakorolta.

-          Hosszú történet, vár otthon a családod. –terelve a témát lehajtom fejem és cipőfűzőmmel kezdek el babrálni.

-          Te is a családom része vagy. Ki vele!

-          Szerelmes vagyok. –értetlen tekintete folytatásra késztet. –Két emberbe, és nem tudom, miképp tisztázhatnám az érzéseimet. –nagyot sóhajtva töri a fejét, ujjait szájához helyezve megpróbál megfelelő megoldást keresni problémámra. –Sergiohoz valami láthatatlan mágnes húz. Olyan kapocs alakult ki közöttünk, ami nem fog csak úgy elmúlni. És itt most nem a házasságra gondolok. Semmit nem bántam meg akkori tetteimből, bár mostanában lehet gyónnom kéne. –faviccemen jót nevetek, de edzőm észreveszi rajtam, hogy nagyon is komolyan érint most ez a téma.

-          Nem tudom ki a másik, nem is akarom. Figyelj, a legjobban úgy tudod ezt a helyzetet kibillenteni az állóvízből, ha mind a kettő férfivel beszélsz. Legalábbis remélem férfiről van szó. –kis poént csempészik bele beszédébe, kacagva bólintok. - Meg kell tudnod, hogy ki hogyan néz rád, mit képes érted megtenni. Aztán le kell tisztáznod magadban azt, hogy a második férfivel nem azért szimpatizálsz-e, mert Sergioval megromlott a viszonyod.  Ha még ezek után sem tudsz megfelelő döntést hozni, tedd fel magadnak a kérdést. Kinek mondanád azt, hogy hiányozni fogsz, és kinek azt, hogy könyörgöm, ne menj el!?- szavai elgondolkodtatnak, igazából erre a lehetőségre nem is gondoltam volna. Természetesen, ha azt nézzük reális, ugyanis az utóbbi időben kezdtem másképp szemlélni a Fabregassal eltöltött közös perceket.

-          De félek a következményektől. Igen Mou, félek. Mi van akkor, ha olyan eredmény fog születni, amire nem készültem fel? –kétségbeesett hangom utat tör a köztünk keletkezett csendben.

-          Erősebb lány vagy, mint amilyennek gondolod magad. Ki fogod bírni. Mellesleg, ha ők is szeretnek, akkor képesek lesznek megérteni a döntésedet. Valakinek nagyon fog fájni, de tovább tud majd lépni. Felnőtt emberek vagytok, nincs lehetetlen, csak tehetetlen. –bölcsebb az öreg, mint gondoltam volna. Jó persze ez így nem szép kijelentés, hiszen mindig is tudtam, hogy ő bármikor segítene, csak én nem akartam terhelni a problémáimmal.

-          Tudod Mou, öregember nem vénember. –kacsintva ejtem ki a szavakat a számon, mire hangos nevetés közben megölel.

-          Sok sikert kislány, és ne az eszedre hallgass, mert nem tudod elképzelni mekkora hülyeséget vagy képes végigvinni akkor. –igen, határozottan felírhatom arra a listára, ahova az engem teljes mértékig kiismert emberek tartoznak. Szerettem őt, a mai napig hálát adok az égnek, hogy az ő csapatában kötöttem ki.

(Britney Spears - Radar [magyar])

Egy köszönöm szó után magára hagyom, barátaim már valószínűleg elindultak a buli helyszíne felé. Mindig is szerettem az efféle összejöveteleket, ugyanis itt nem az alkoholmennyiség elfogyasztása volt a lényeg, hanem a tömérdek nevetés, és beszélgetés. Régen volt már ehhez hasonló, és most boldog vagyok, hogy isten megtartotta jó szokását. Bár a tudat, miszerint a volt házamban lesz, kissé feszélyez, de Marceloék segíteni fognak. Ebben biztos vagyok.

Belépve az öltözőbe meglepetésemre a már megszokott barna szemekbe botlok. Rávillantva egy szelíd mosolyt szekrényemhez lépek, majd a kocsimból kivett papírszatyrot veszem magamhoz. Tekintve arra, hogy csak a házban leszünk, nem öltözök ki. Erre természetesen Ronaldo is felhívta a figyelmemet.

-          Jó volt újra hallani a nevetésed. –hangját meghallva összerezzenek, túlságosan is elkalandoztam és elfelejtkeztem róla.

-          Kérlek ezt ne. Ezzel most nem könnyíted meg a dolgomat. –motyogva ugyan, de próbálom tisztán ejteni mondanivalómat. Elindulva a zuhanyzó felé bekulcsolom az ajtót, homlokomat a hideg csempének döntve állok, és várok a megváltó csodára.

Soha nem voltam még úgy, hogy ne tudtam volna a gondolataimat kordában tartani. Túl sok a közös férjemmel, így fantáziám azonnal beindul. Komolyan lehet el kéne mennem egy apácazárdába, és férfiak nélkül kéne leélnem életem hátralevő perceit. Most már egy kicsit megértem a leszbikusokat, hiszen nőnek a nőt könnyebb kiismerni. „Lari ne agyalj már, kezdj el készülni.” Imádom a kis hangocskákat a fejemben, egyszerűen megnyugtató a tudat, hogy mindig beleszólnak életembe. Gondolatban vállon veregetve magamat, dicséret után bevetődök a jéghideg víz alá. Remegve ugyan, de elégedetten állok a tus alatt. Ajkaim valószínűleg már átmentek a kezdeti változásokon, piros színe mára már a múlté.

Egy egyszerű piros shortot veszek kezembe, eldöntöttem, spanyol színekbe bujtatom testem. A színezett farmer megfelelően simul formás combjaimra, a citromsárga csőtop pedig felveszi alakomat. Bőröm barnasága fantasztikus kontrasztot ad a már-már neon színnek, hajamba pedig egy egyszerű napszemüveget csúsztatok. Még szükségem lehet rá. Soha nem értettem, hogy miképp tudtam megfelelő méretű ruhákat összeszedni úgy, hogy csak színre mentem. De tekintve a sárga Supra cipőre, elégedetten pillantok végig szerelésemen az egészalakos tükörben. Hajam, szemüvegem és nadrágom összhangba van, de felsőm és csukám is megtalálta megfelelő párját.

-          Lari gyere már! Most hívott Ronaldo, mindjárt odaérnek. –morgó hangja régi életemre emlékeztet, viszont hiányoznak az átmulatott napok. Fél éve még boldog házasságban éltem, aztán egy idióta dolog miatt mindezt eldobtam magamtól.

Kinyitva az ajtót megjelenésem lesokkolja, hatalmas nyelés és önmegtartóztatás segítségével tud egyhelyben maradni. Látom rajta, hogy erőlködik, így inkább megfogva táskámat, az ajtó felé indulok. Soha nem értettem meg apát, pedig minden áldott nap elmondta nekem azt, hogy ne nehezítsem meg a férfiak életét úgy, ahogy édesanyám tette. Szerinte rettentően hasonlítottam rá külsőleg, de belsőleg inkább a hideg, de olykor szenvedélyes Morrison vért örököltem. Nem éreztem még azt, hogy szerettem volna megismerni édesanyámat, de úgy gondolom vannak dolgok, amiben csak ő segíthetne. Kilépve a parkolóba, érdeklődve tekintek végig ürességén, egyedül Sergio sportja található ott. Vonakodva ugyan, de elindulok afelé a hely felé, ahonnan nem egészen hat hónapja még hanyatt-homlok menekültem…

(Tessa)

(Avril Lavigne - Why)

Zihálva ébredtem fel, de arról fogalmam sem volt, hogy milyen napszakban is teszem mindezt, csak arra tudtam gondolni, hogy borzalmas rémálmom volt, amit nem tudok kiverni a fejemből. Tetteimnek a rémképe már nem csak napközben zavarta meg a gondolataimat, de éjszaka is, amikor éppen, hogy kizárhatnám mindezt, hogy egy normálisabb jövőről álmodjak. Szememből záporoztak a könnycseppek, amiket a takaró huzatába töröltem, hogy ne legyen látható. Matías az ágy mellett lévő fotelban aludt, így próbáltam nem hangoskodni, és a lehető legkevesebb hangot kiadni. Számat kicsit befogtam, hogy a sírás miatt előtörő zihálás ne szűrődjön ki a levegőbe, majd egy idő után a párnába nyomtam a fejem, hogy ezeket a zajokat felfogjam. Nagyjából tíz perc fekvés után sikerült a szívem dobbanását ideális üteműre állítani így felhajolva észrevettem, hogy Matías szemei engem figyelnek.

-          Minden rendben? – erre mindenki az elvárásokhoz híven csak annyit szokott válaszolni, hogy jól, de én ebben az esetben ezt nem tudtam magamról elmondani, hazudni pedig nem akartam. Tulajdonképpen nem is akartam semmit a barátom tudtára adni, mert biztosra vettem, hogy ő is megvetett volna a meggondolatlan tettemért.

-          Nem teljesen. Össze vagyok zavarodva és egy óriási baklövést is elkövetem, amit nem tudom, hogy hogyan is hozhatnék majd rendbe. Vagyis helyesbítek. Amit tettem azt nem tudom majd jóvátenni, de szeretném megpróbálni. – kicsit össze-vissza beszéltem és még magamat sem értettem meg.

-          Nem értelek, de ha majd szeretnéd úgyis beavatsz, hogy  mi történt és majd együtt megpróbálunk megoldást találni a problémákra. – hihetetlen, hogy Matí ilyen kedves velem. Bár nem tudja, hogy mit tettem. – Most pedig szerintem aludj még egy kicsit, mert látszólag nagy szükséged van a pihenésre. – újból nyakig betakarva feküdtem ő pedig ismét leül a fotelba és engem figyelt. Nem tudtam elaludni, így csak forgolódta az ágyban hosszú percekig. Nem a Sergioval töltött estére gondoltam, de mégis annyira zaklatott voltam.

-          Egy általános kérdést fogok feltenni. – hirtelen felültem, mint akit kilőttek az ágyból, tágra nyílt szemeimet pedig Matí felé fordítottam, aki megijedt a cselekedeteim miatt. Bár valószínűleg én is szívinfarktus közeli állapotba kerülnék, ha valaki felülne az ágyban, akiről azt hittem, hogy mélyen, de nagyon mélyen alszik. – Elítélnéd azt, aki megcsal valakit? – kicsit árulkodó kérdés volt. „Remek, így már biztos rájött, hogy miért is vagy ilyen. Legalább azt ne áruld el, hogy kivel csaltad meg a férjed.”

-          Hát ez eléggé a szituációtól függ. Attól, hogy az a valaki, aki megcsalja a párját az mennyire szereti és mennyire érdekli őt. Tehát ez nagyon függő. És ha jól sejtem, akkor valami hasonló helyzetbe kerültél. – vagy nagyon jól ismer vagy ennyire feltűnő voltam. Valószínűleg a második. „Ügyes vagy Tessa inkább be kellett volna fognod azt a nagy szádat és hallgatni.” Arcom eltorzult és látszott rajtam, hogy Matí nagyon beletrafált. – Ne haragudj nem akartalak megbántani, hogy így elkezdtem találgatni. Jobb lesz szerintem, ha most egy kicsit magadra hagylak. – össze volt zavarodva és ezzel az érzéssel nem volt teljesen egyedül.

Felállt és egyedül hagyott a szobában a gondolataimmal, és az érzéseimmel. Nem tudtam, hogy mikor volt jobb. Ha ott ült mellettem vagy, hogy most magamra hagyott. Nagyon ki vagyok akadva, de túl kell valahogy lépnem, mert tuti, hogy ha ilyen tempóban haladok, akkor a következő állomásom az elmegyógyintézet lesz. El kellene terelnem a figyelmemet valamivel. Például meg kellene próbálnom még egyszer az elalvásos dolgot. Bár ha ugyanazt fogom álmodni, mint az előbb akkor ismételten nem fogom tudni magam kipihenni. Fejemet ismét a párnák közé hajtottam és vártam, hogy az álom elnyomjon.

A karaoke bárba belépve a jellegzetes italszag csapott meg. Többektől a személyigazolványukat is elkérik, hogy biztosan betöltötték már-e a tizennyolcadik életévüket. Nekem szerencsére nem kellet ezzel foglalkoznom, ugyanis a hírnevem miatt mindenki tudja, hogy elértem már a felnőttkort. Beljebb sétálva helyet foglalunk az egyik bokszban majd rendelve egy italt a karaoke gép mellé sétálok. Ne akartam egyedül énekelni, de Matías azt mondta, hogy józan állapotban nem énekel, így ez most csak rám marad. Kedvenc számomat kiválasztva gyorsan éneklem el a dalt majd újból barátom társaságát élveztem. Koccintásunk után az ajtó felé terelődött a figyelmünk, mert egy hangosabb csapat tévedt be a szórakozóhelyre...

(Matías)

Nem tudom, hogy mi van Tessaval, de az biztos, hogy valami nagyon bántja. Bár ahogy kiderült valamilyen megcsalás dologról van szó, csak éppen nem tudom kitalálni, hogy ki csalt meg és kit. Valószínűleg ő követett el valamit, ami ennyire bántja. Megvetem a megcsalást, mert általában hűséges típus voltam, de nem tudom, hogy miként gondoljak a Tessa által elkövetett dolgokra. Vigyáznom kell rá és nem csak azért mert pénz kapok érte, mert ez a munkám, hanem azért is, mert még a vaknak is feltűnik, hogy többet is érzek iránta, mint amit kellene a betegeim iránt. Szóval most egy kicsit kötelességemnek érzem azt, hogy felvidítsam, vagy ha ez nem is sikerül akkor eltereljem a figyelmét arról, amin folyton jár az agya. Felvéve a kabátomat a parkba mentem, hogy ez kis ötletet merítsek, hogy hogyan is térítsem el a gondolatait arról, amit tegnap tett. Egy nagy kört sétálva a parkban meghallottam egy utcai zenészekből álló bandát, akik egy hangulatos dalt játszottak és rögtön eszembe jutott, hogy mit is kéne tennem. A telefonomat elővéve legjobb barátom számát tárcsáztam majd vártam, hogy a kicsengések után meghalljam a hangját. Megkértem, hogy állítson össze egy CD-t az eddig felvett dalokból, hogy ezzel is eltereljem Tess figyelmét, hogy a kislemezként kiadott CD-t terjessze. Szerencsére nem csak nekem jutott eszembe ez az ötlet, így nem érte teljesen váratlanul Louist a kérésem. A megbeszéltek után már csak annyi volt a dolgom, hogy leautózom Sevillába és elhozom a lemezt, amivel nagy valószínűséggel fel tudom majd dobni Tessa kedvét. Nem akartam egyedül hagyni betegemet, de autóba ülve már úton is voltam a sevillai hangstúdió felé, hogy elhozhassam a készülő kislemezt.

(Bon Jovi - Have A Nice Day)

Már háromszor hallgattam meg az egyetlen Bon Jovi CD-t, amit az autómba találtam, de még mindig csak közelítettem Sevilla felé. Még pár szám meghallgatása után végre elértem a hangstúdióig, bár eléggé túlléptem a sebességkorlátozást, de most ez zavart a legkevésbé. Gyorsan megkeresve Louist, már indultam is vissza Madrid felé, ugyanis nem akartam sokáig elidőzni itt. A visszafelé út kicsit hamarabb eltelt ugyanis nem néztem semmilyen hatvanas vagy éppen hetvenes sebességkorlátozó táblát, így körülbelül százzal húztam végig a két város közötti távon.

Visszaérve pont a legnagyobb dugóba keveredtem, így idegesen hajtottam a fejem a kormányra. Eszembe jutott, hogy most már egy plusz lemezem is van, amit hallgathatok, így berakva Tessa kislemezét már néhol énekelve fogadtam az eredményt. Éppen az egyik kitűnő számot hallgattam és araszoltam a dugóban, amikor az egyik autóban mintha Ronaldot láttam volna. Pislogtam párat, hogy nem álmodom-e, de nem. Tényleg Cristiano Ronaldot láttam, aki már nem Amerikában tartózkodik, hanem ismét Madridban. Meglepődtem, hogy nem is kereste fel Tessat, de az is lehet, hogy felkereste és ezért volt ennyire zaklatott az angol lány. Szerencsére a szokásos dugóból hamar kijutottam, így már nem sokat kellett autóznom, hogy Madrid gazdag negyedébe találjam magam a Ronaldo rezidencián. Felszaladtam a lépcsőn, majd halkan nyitottam be, hogy ha Tessa még véletlenül alszik, akkor ne keltsem fel, de nem aludt így mosolyogva lépdeltem be felé tartva.

-          Vegyél egy kiadós zuhant aztán öltözz fel. – nem értette, hogy mi van és azt sem hogy mit tervezek, de különösebben nem is akartam az orrára kötni előre. – Nem vicceltem. Állj fel és irány a zuhany. – lehúztam róla a takarót, ami a meleg időben eléggé indokolatlan volt, majd a csuklójánál megfogva felrántottam a biztos talajra.

-          Most mégis mit akarsz? Mit terveztél? – vagy elárultam magam valamivel, vagy nagyon ismer már, hogy tervezek valamit.

-          Nem mondom el csak menj és zuhanyozz le, aztán öltözz fel. Szerintem elég érthetően fejeztem ki magam. – kicsit parancsolgatós volt a hangom, de nem tehettem róla, muszáj volt ilyen hangnemet alkalmaznom ahhoz, hogy tényleg megmozduljon és azt tegye, amit én szeretnék.  Nagy nehezen elindult a fürdő felé, majd a gyors bemenetel után körülbelül harminc percet kellett rá várnom, hogy végre kifáradjon Tess a fürdőből. Egy szál törölközőben sétált át a gardróbjába, és látszólag nem zavartatta magát, hogy én is itt vagyok és tulajdonképpen nincs más dolgom, hogy őt nézzem.

-          És milyen ruhát vegyek fel? Megint bulizni megyünk, hogy a végén te lerészegedj, ne tartsd be az ígéreted és még hülyeséget is csináljak. – kicsit úgy éreztem, hogy engem okol azért, amiért valami hülyeséget csinált, de annyira nem vettem magamra a dolgot, főleg, hogy azt se tudtam, hogy miről van tulajdonképpen szó.

-          Nadrág, póló semmi egyéb és már megyünk is. Semmivel nem kell különösebben foglalkoznod, mármint hajaddal vagy a sminkeddel, mert nem lesz rá szükséged, hogy jól ki nézz. Vagyis te mindig jól nézel ki a és a plusz dolgok csak javítanak a kinézeteden. – kicsit összezavarodtam, de inkább csak az úti célra gondolta.

-          Értettem, akkor olyan húsz-harminc perc és indulhatunk. – nevetése töltötte be a gardróbot, de nem az a szokásos Tessa nevetés, hanem az a tipikus: „ha azt mondd, hogy siessek, akkor már csak azért is olyan lassan fogok készülni, ahogy csak tudok” nevetés.

-          Lent leszek a konyhában, de ha húsz percen belül nem jössz le én fogok feljönni, de abból  semmi jó nem fog kisülni. – kisebb fenyegetésem után a konya felé vettem az irányt, ahová némi szilárd élelem reményében mentem. Szerencsére a hűtőben volt vaj, szalámi, sajt, így egy ízletes szendvicset össze tudtam magamnak dobni, hogy ne haljak éhen, amíg Tessa fél napos elkészülését várom.

Nagyjából tényleg húsz perc múlva lépkedett le a lépcsőn egy fekete magas sarkúba, amihez egy fekete nadrágot vett fel, mindezek mellé pedig egy fehér szívvel ellátott háromnegyedes ujjú pólót vett fel. Haját kiegyenesítette sminkét pedig szolidra vette. Szempillaspirált láttam csak a szemein és ennyi. Gyönyörű volt, mint mindig így tekintetem elég sokáig elidőzött rajta ráadásul alakját tökéletesen kihangsúlyozták a választott ruhadarabok.