Chapter 63.

Sziasztok! 
Kissé későn, de eljutottunk ide is, felkerül a legújabb rész. Már csak 7 van hátra!
Reméljük tetszeni fog, az új olvasókat pedig sok szeretettel köszöntjük, a cseréknek pedig köszönjük a lehetőséget. :)
Jó olvasást!
Puszi Lari, Tessa.:)

(Tessa)

(Ed Sheeran - Perfect)

Hatalmas öröm töltötte el a szívemet, amikor a kocsiajtó csapódását hallottam, még akkor is, ha az éjszaka közepén és még akkor is, ha az a valaki, aki kiszállt belőle úgy ordítozott az éjszaka közepén, hogy az már felért volna egy durva csendháborítással. Valószínűleg testvérem segítségével juthatott haza ugyanis a szeretlek szó helyett először a szeletek szaladt ki a száján, ami nem éppen ugyanaz volt. Kész harc volt őt bejuttatni a lakásba, ugyanis hiába erős nőnek tartom magam egy részeg focistát azért én sem tudok a hátamon bevinni.

-          Ronaldo legalább egy kicsit segíts! – az ajtó felé megemelve kezét mutatóujját egyenesen a nappali felé mutatta fel, majd gyors léptekkel indult meg, mint egy bika, amint meglátja a vörös posztót.

-          Hol a lányom? Látni akarom. – természetesen nem volt itthon, hiszen a nagyszüleinél tölti most az időt, akik imádtak vele lenni, így egy percig sem aggódtam afelől, hogy bármi baja is lehetne ott, de ha itthon is lett volna ebben az állapotban valószínűleg nem engedtem volna a lányunk közelébe. Dőlt belőle az alkoholos italok mámoros illata, ami már már engem is teljesen megrészegített, de ezt a szagot elnyomta néhol az Armani parfüm illata, ami viszont igenis vonzó volt számomra.

-          Szívem, most azonnal le kell feküdnöd aludni, holnap pedig vele lehetsz egész nap. – nem igazán hallgatva rám elindult a lépcső irányába, ami meglepően jól sikerült neki, de két lépcsőfokot téve megcsúszott majd egy hangos puffanással ért földet. Nem tudtam első pillanatban eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek a dolgon ugyanis a kanapé teljesen eltakarta előlem a földön fekvő néhányat nyöszörgő portugált.

-          Aucs. – egy szó után sikeresen fel tudott állni, majd a fejét fogva szerencsére felhagyott azzal a próbálkozásával, hogy a mai este még feljusson az emeleti szobák egyikébe is. – Szerintem ezt alaposan odabasztam. – nevetésem töltötte be a szobát, majd a fagyasztóból elővéve egy zacskó fagyasztott borsót magamhoz invitáltam férjem, majd leülve a konyhakőre bemutattam neki a fejbúb eltávolító miniklinikámat.

Fél perc sem telt bele és már az ölemben feküdt, mint egy öt éves óvodás karjait pedig lábam köré fonva pillanatok alatt álomba merült. Utoljára akkor láttam ennyire nyugodtnak az arcát, amikor még terhes voltam. Hiányzik az az időszak. Igazán csak most kezdek rájönni, hogy milyen jó is anyának lenni. Igazából nem leírható érzésről beszélünk. Anyának lenni akkor is jó, ha már nagyon fáradt vagy a sok hajnali felkelés miatt, ha már nem tudod, hogy miért sír a kicsi, pedig te mindent megpróbáltál már annak érdekében, hogy megnyugodjon. Ezektől az apró csöppségektől millióan tanulhatnának. Önzetlenül szeretnek és mindig máshogy látják a világot, mint a sivár felnőttek, akik lassan lassan az élet előrehaladtával belefásulnak a napi rutinba és a folytonos robotba. Az anyaság miatt viszont olyan izgalmakban kell részt venned a mindennapjaidban, amire csak ezek az apró lények tudnak rávilágítani, még akkor is, ha hajnali három órakkor kell felkelned az éjszaka folyamán már negyedszerre, csak mert a kislányod éppen éhes vagy fáj a hasa. Vajon Ronaldo mit szólna, ha azt mondanám neki, hogy gyereket szeretnék? Hogy szeretném, hogy Catának legyen egy kistestvére? Vagy ez még korai lenne a múltban történt incidensek sora miatt, aminek következtében még csak most lehetünk újra úgy igazán egymás mellett?

(Ronaldo)

(P!nk - Who Knew)

Megérezve a puha bőrt a kezem alatt rögtön beugrott pár kósza emlékfoszlány, hogyan is kerültem szó szerint értve a padlóra. Apró puszit adva Tess lábára felfelé fordítottam a fejem, hogy arcát látva leellenőrizzem alszik-e vagy éppen egy szemhunyásnyit sem tudott aludni az éjszakai húzásom miatt. Persze az utóbbi történt meg, ahogy azt sejtettem, hiszen néha még a csapattársaimat is anyai szigora alá vette így gondoltam, hogyha rólam kell gondoskodnia anyai ösztönei még erősebbre kapcsolnak.

-          Sajnálom. – ennyit tudtam kinyögni ugyanis az alkohol okozta dehidratáltságom következtében ajkaim cserepesek lettek és égető vágyat éreztem arra, hogy azon nyomban egy kút vizet megigyak.

-          Én sajnálom, nem szabadott volna semminek sem megtörténnie…

-          Nem, nem. Ebben a házban többet semmiről nem beszélünk, ami a múltban negatív hatással hatott a házasságunkra és a családi életünkre. Nem akarok veled folyamatosan veszekedni Tess. Én már átléptem a harmadik x-et, meghitt családra vágyom és arra, hogy hétköznap esténként a kanapén elnyúlva egy hosszú edzés után a feleségemmel legyek miközben a gyerekeink a szőnyegen játszanak. Én megértem, hogy fiatal vagy és ki akarod tombolni magad, de akkor azt velem tedd. Én mindenben partner vagyok, hisz emlékszel mit fogadtam meg Isten színe előtt. „Fogadom, hogy szerető és hűséges férjed leszek jóban-rosszban, gazdagságban-szegénységben, egészségben-betegségben, míg a halál el nem választ.” – feleségem apró mosollyal kísérte minden szavam majd egy apró könnycsepp gyűlt a szemébe, amit gyors mozdulatokkal el is tűntetett majd megcsókolt. Nem tudtam mire vélni a dolgot, most egyet ért velem? Vagy búcsúzkodik és azt mondja, hogy neki elég volt ennyi a Ronaldo familiából?

-          Ne haragudj én nem azért sírok, mert valami rosszat mondtál. Éppen ellenkezőleg nagyon szeretlek és soha egy percre meg nem fordult a fejemben, hogy ne úgy teljenek a mindennapjaink, ahogy azt az előbb felvázoltad. Egész este egy szemhunyásnyit sem aludtam és végig gondolkodtam az előbb pedig feltűnően szemet szúrt, hogy amikor a gyerek résznél tartottál királyi többesszámot használtál. Nos ezen gondolkodtam az éjszaka miközben néztelek, nekem is hasonló gondolataim voltak a bővült családdal kapcsolatban. – szégyenlős és kislányos mosolyát villantotta felém, amitől egyszerűen elvesztettem az eszem. Tudta nagyon jól, hogy ezzel bármit akar egy pillanat alatt eléri, és ez így is lett. Tarkójánál megfogva húztam közelebb magamhoz, hogy pillanatok alatt szüntessem meg a köztünk lévő kilóméteresnek tűnő távolságot. Tegnap elég érdekesen alakult az együttlétünk hosszú idő óta, de éreztem, hogy most ez teljesen más lesz. Az új fejezete ennek a bonyolultnak ígérkező, de annál izgalmasabb házasságnak.

Két nap telt el azóta a bizonyos részeg éjszaka óta, aminek köszönhetően minden tisztázódott az életemben. A feleségemmel azóta kiegyensúlyozottan viselkedünk, mint egy mintapár, mint amilyenek a baleset előtt voltunk. Tessa nagyobb hangsúlyt fektet már egy ideje a zenei karrierjébe, amiben én persze száz százalékosan támogatom. Eddig teljesen elnyomtam a tudatomon kívül is, amire nem vagyok büszke. Túlságosan önző voltam és nem vettem észre, mekkora kincs is van a feleségem torkában. Azóta persze másképpen vélekedek az egész énekes és színész pályájáról, így persze elvállaltam azt is, hogy amikor csak nincs edzésem és szüksége van rá vigyázok én a kislányunkra.

-          Kicsim én is tudok mindent, hagyhatnád végre, hogy kicsit önálló legyek Catával kapcsolatban. Emlékszel, nem vagyok üresfejű focista. Most pedig tedd le szépen a telefont és foglalkozz a munkáddal én pedig megyek és apukáskodok kicsit. Szeretlek! – válasz nélkül bontottam a vonalat, majd újra tárcsázva egy másik személyt máris a fülemhez tartottam a telefont és vártam a megmentő választ, ami persze nem érkezett. Édesanyám mindig felvette a telefont bármikor hívtam, de persze akkor, amikor óriási krízishelyzet van cserben hagy. Jellemző. Amint a krízishelyzet szó eszembe jutott egy másik név villant be az agyamban, akinek száma természetesen már gyorshívón volt.

-          Mit nem tudsz már? – persze barátom teljesen a baba téma szakértőjéének hitte magát, csak azért mert a lányom egyben az ő keresztlánya.

-          Igazából át kéne… - mondatom a csengő szakította félbe, majd odasétálva éppen befejeztem volna azt, amikor megláttam, hogy ki áll az ajtóban.

-          Tessa felhívott, hogy lehet jól jönne most egy kis társaság. – amikor kiderült, hogy Tessa és Ramos között volt valami, legjobb barátom nagyon megharagudott mindkét félre, de szerencsére sikerült neki elmagyaráznom, hogy ezt majd mi egymás között megbeszéljük, ő pdig csak azzal törődjön, hogy a legjobb keresztapa legyen, akit ez a világ a hátán hordott, még úgy is, hogy ő is egy nagy gyerek. – Na mi az a krízishelyzet? – „Ez a nap szava, vagy miért emlegeti mindenki ezt? Főként persze én?”

-          Egy egy éves makacs kislánnyal kéne egy kisebb mennyiségű ételt megetetni. – persze barátom csak nevetett, de szerintem még ő sem gondolta komolyan, hogy ez olyan könnyű feladat lesz, amilyennek hallatszik.

Persze ahogy jósoltam ez így is lett. Egy óra múlva a konyha igazi csatatéré változott, ahol változó sorrendben és változó irányban repültek a kanálból kilőtt ételek Tessa pedig természetesen pont ezt az időpontot választotta arra, hogy hazaérkezzen és rajtakapjon azon, hogy a saját gyerekemmel nem tudok bánni viszont arcán ne vidámságot láttam, amikor megláttam hanem iszonyú dühöt.

-          Megyek megmosdatom Catát, kicsit maszatos lett. – barátom próbála oldani a feszültséget, de feleségem szúrós szemei keresztülhatoltak a testemen. Vajon mit tehettem, amivel ennyire felidegesítettem?!

(Larissa)

(Ricky Martin ft Maluma- Vente Pa' Ca) 

Folyamatosan Daniel szavai járnak az agyamban, most megtudhattam, hogy nem ő életem rossz pillanatainak a megálmodója, hanem gyerekkori barátom, Hannah. Nem értem egyelőre az összefüggéseket, de mikor a konferenciateremben felmutatta Ronaldonak a képet, sejthettem volna, hogy ő az egyik rosszakaróm. De kiről beszélhetett Fabregas, mikor megemlítette, hogy egy ember kilétéről nem tudnak, de vigyáznom kell vele?! Fogalmam sincs, de úgy érzem hamarosan minden kiderül.

Edzőm kiadta az utasítást, miszerint Wesley Sneijdert kell valahogy befűznünk, hogy térjen át a hófehérek csapatába. Úgy gondolom nagyon nehéz lesz, tekintve az elmúlt év nyilatkozataira, miszerint nem szándékozik elhagyni az Inter futballklubot. Elmélkedésemet hangos kopogás zavarja meg.

-        Gyere be, nyitva van! –barátom hatalmas mosollyal a száján lép be az ajtón, tenyerét összecsapva, mellém sétál.

-        Remélem a ruhádat megvetted már! –a vigyor arcára fagy, mikor lesokkolt tekintetemet meglátja. Teljesen kiment a fejemből a báli ruha vásárlása, pedig anélkül ma semmit nem fogok érni. –Rendben. Akkor legalább mondd azt, hogy összepakoltál. –kislányos mosolyomat elnézve, leesik neki a válasz.

-        Hopi. –kacagva rohanok fel az emeletre, majd megpakolt táskámat lehozva, várakozóan pillantok kísérőmre. –Mehetünk, szépfiú?

-        A kezed hogy van? –említett testrészemre néz, amin szerencsére csak az apró karcolások mutatják balesetemet.

-        Tűrhetően, néha kicsit lüktet, de semmi probléma. –lábaimat felhúzva ülésére, kicsit reménykedem a nagy találkozásban, mely pillanatok alatt lázba hoz. Sneijder egy olyan életet mutatott meg, amit soha nem fogok tudni elfelejteni. Adriano és Robin megismerése kellemes perceket hozott számomra, és elhűlve hallgattam a tényt, miszerint Adriano már az angyalok között van.

Megérkezve Olaszországba, szívem hatalmasat dobban. Legutoljára igazolásomkor jártam itt, férjem oldalán. Most viszont szerencsére csak látogatóban vagyok, és ez így természetes. Önként nem hagynám el mégegyszer a hófehér gárdát, és csak reménykedni tudok abban, hogy a vezetőség sem kényszerít távozásra. Callejonba karolva elindulunk a nevünket felmutató táblás férfi felé, viszont a fotósok tömkelege megnehezíti dolgunkat. Szem forgatva ingázunk az emberek között, hol meg-megállva egy közös képre, ami napokon belül címlapfotóvá növi ki magát.

-        Jó napot! Ivan vagyok, én leszek ma a sofőrjük, bárhova szeretnének menni, szóljanak nekem! –kedves férfinek tűnik, csomagunkat rögtön elveszi, és a hatalmas fekete kocsi csomagtartójába süllyeszti.

-        Az a helyzet, hogy nekem nincs még ruhám. –átgondolva elég nagy hülyeséget csináltam, ugyanis érkezésünk a repülő késése miatt csúszott. Két óra van a bál kezdetéig, és ilyen téren most meg van kötve a kezem. Ivan hangos kacagással tér le a szálloda elé, majd az anyósülésről egy hatalmas dobozt ad a kezembe.

-        Az edzője intézkedett, sejtette, hogy feledékeny természetét hozza a kisasszony. –apró mosolyt villantok felé, majd kiszállva, a hordár fiúkra tekintek.

-        Kérem Ivan, tegeződjünk. Körülbelül egy idősek lehetünk.

Felérve a szobába, elégedetten konstatáljuk, ismét a legjobb szobát kaptuk. Fekete és krémszín uralkodik mindenhol, a hatalmas sarokülő pedig rögtön felhívja magára a figyelmet. Lehuppanva rá hátrahajtom a fejemet, lábaimat felhúzva, kényelmesen elhelyezkedem rajta. Calletti bejárja az egész lakosztályt, de rövid időn belül ő is mellettem köt ki. Karját átdobva vállamon közelebb húz magához, majd száját szólásra nyitja.

-        Úgy gondolom, gyorsan lezuhanyozok. A nők mindig tovább készülnek, mint a férfiak. –durcás tekintetemet meglátva, védekezően maga elé emeli a kezét.

-        Igen, de ha én most elmegyek fürdeni, és elkészülök, lesz öt perced utánam. Annyi nem elég? –elkerekedett szemeivel engem vizslat. –Calle, nem tűnt fel, hogy mind a két hálószobához van egy-egy fürdő?

-        Azt nem figyeltem, lekötött az ágy mérete. –egy szó, mint száz. Férfiak. Néha annyira figyelmetlenek tudnak lenni. –Nem nézed meg a ruhádat? –nemleges fejcsóválás közben elindulok az általam kiszemelt hálószoba felé, dobozommal a kezemben természetesen. Remélem Mou az ízlésemnek megfelelően választotta ki a ruhámat.

(Maluma ft Marc Anthony- Felices los 4 Salsa)

Beállva a tus alá, egy ideig csak folyatom magamra a meleg vizet, úgy érzem ma lesz egy-két kellemetlen percem is. Rossz megérzésem van, de nem mondhattam senkinek, főleg nem Sesének. Nem mondhattam neki, hiszen akkor vagy nem enged el, vagy ő is velem tart, és akkor az edző akad ki. Gyors hajmosás után, puha törölközőbe bugyolálom testemet, majd megállva a tükör előtt, farkasszemet nézek önmagammal. Arcom pirospozsgássá vált a jó fél órás fürdés miatt, szemeim csillogása boldogságot tükröz. Számra félmosoly telepedik, a sminkkészletemért kilépdelve azon gondolkozom, miképp fessem ki magam. Annyira kihívót sem akarok, bár úgyis a ruha dönt mindenről. Leemelve a doboz tetejét, egy apró borítékkal találom szembe magam. „Sergioval együtt vettük, remélem minden egyezik, és még a stílusodat is eltaláltuk. Csak ügyesen, José.” Felnevetve pillantok a ruhára, ami egyszerre gyönyörű, és szexis. Füstös tekintetet varázsolok magamnak, számra pedig erős vörös rúzst kenek. Tekintve arra, hogy maszkom, és ruhám is hófehér, valamivel fel kell hívnom azért magamra a figyelmet. Hajamba hatalmas loknikat varázsolok, még szerencse, hogy voltam fodrásznál, és visszatértem eredeti fekete színére. Túlságosan is nagy törődést igényelt volna a vörös rész. Belelépve a legalább tizennyolc centiméter sarkú cipőbe, elégedetten mérem végig, hiszen sehol sem szorít, pont az én méretem. A ruhába belebújva, pántnélküli részét a megfelelő helyre igazítom, majd kiabálva Callenak, várom, hogy barátom belépjen az ajtón.

-        Hű. –szájtátva mér végig, majd elém lépve kérdő tekintetét rám szegezi.

-        Fel kéne húzni a cipzárt. –mosolyogva megfordulok, barátom pedig elintézi kérésemnek tárgyát.

-        Gyönyörű vagy! –mellrésznél csipkebetéttel van megbolondítva, az első ránézésre egyszerűnek tűnő darab. Az egész ruha igazából két részből tevődik össze, alul egy mini található, a felette lévő szoknya pedig áttetsző anyagból van gyártva, így combjaimra, lábaimra tereli a férfiak figyelmét. A hatalmas masnit megkötöm derekamon, majd csuklómra téve a dobozban lévő gyémántkarkötőt, elégedetten tekintek a tükörbe.

Belépve a hatalmas bálterembe, rengeteg ember pillant felénk. Szebbnél –szebb estélyi ruhákban táncoló nőket látunk, mégis valamilyen oknál fogva minden férfi felénk pillant. Kissé feszélyezve érzem magam spanyol barátom társaságában, de úgy látom, ő kifejezetten örül a reflektorfénynek. Kezét derekamra simítja, majd elindulunk a bár felé. Nem lenne célszerű leinnom magamat, de azért egy koccintásba még nem fogok belehalni. Kezembe kapva a pezsgőt, bájos mosoly kíséretében meghúzom a pohár tartalmát.

Szemlét tartva a hatalmas teremben, ismerős tekintetek után kutatok, de nem lesz egyszerű megtalálni ennyi ember között a holland focistát. Nem is tudom, hogy Mourinho hogyan képzelte ezt az egészet.

-        Elnézést. Lekérhetném a hölgyet egy táncra? –az ismeretlen szmokingos férfi először Callettitől vár valami választ, majd mikor barátom bólint, kezét nyújtja.

-        Az apukám megtanította, hogy ne álljak szóba idegenekkel! –valamiért ismerős számomra ez a férfi. De a fekete maszk nem könnyíti meg a dolgomat. Hátradobva hajamat elfogadom segítségét, majd betipegve a parkett közepére, előkelő táncolásba kezdünk. A keringő közepette testünk néha összesimul, kísérőm magabiztos tartásától egy pillanatra kiráz a hideg.

-        Ha megérzésem nem csal, Larissa Morrisonhoz van most szerencsém. –hangját egyelőre nem tudom hova tenni, de a déjá vu érzése magával ragad. Engedem, hogy kivezessen a kertben álló padhoz, majd leülve rá, agyalni kezdek.

-        Ha megérzésem nem csal, mi igazából ismerjük egymást, csak jelen pillanatban az én agyam szenilissé vált. –összehúzott szemekkel méregetem az ismerős ámde ismeretlen férfit, kinek a kisugárzása az első pillanattól kezdve magával ragadott.

-        Igen, ismerjük egymást. De ha esetleg nem jönnél rá az este folyamán, hogy kit takar az állarc, egyezzünk meg abban, hogy éjfélkor leveszem. –bólintásom után hatalmasat sóhajt. –Olyan hihetetlen, hogy most itt vagy. –agyam egy pillanat alatt kapcsol, szájtátva nézem végig a nem is olyan rég látott férfit. –Megvilágosult arcodból ítélve, rájöttél kilétemre. –kissé csalódottan, mégis nevetve ejti ki a mondatot a száján.

-        Miattad vártam ezt a bált. Csakis miattad. –vörös ajkaimra hatalmas mosoly telepedik, melyet a holland focista is viszonoz.

-        Nagyon csinos vagy egyébként. –kacsintással jelzi mondatának komolyságát.

-        Rengeteg pletyka kering most arról, hogy eligazoló listán vagy.

-        Igen, sajnos a klub megszorult pénzügyek terén.

-        Mi lenne, ha felajánlanék neked egy fantasztikus ajánlatot? Tudom, hogy nem ez a legmegfelelőbb hely, és idő minderre, de nem tudom mikor találkoznánk legközelebb. –összehúzott szemekkel méreget, végül megadóan sóhajt.

-        Tudom, hogy nem akarsz rosszat, szóval hallgatlak.

-        Mi lenne akkor, ha a Madridba igazolnál? Előnyödre válna, hogy ismered az edzőt, és ismersz engem is. Valamint játszottál már ott és segíthetnék Robin felügyelésében, ha lenne valami dolgod. –kezemet ökölbe szorított kezére simítom, érdeklődve várom válaszát. Bár megérzésem szerint, most nem fogok kapni konkrétat, azzal még várat magára egy kicsit.

-        Valahogy meg akarok szabadulni Vanessától, ha ott van Hannah, folyton rólad szól minden társalgás. Nem tudom, mit akarnak tőled a lányok, de nem fog jó kisülni belőle, az biztos. –fantasztikus. Olyan vizekre eveztünk, amire egyáltalán nem készültem még fel. Nem akarok tudni Hannah újabb hadjáratáról, nem akarok semmiről sem tudomást venni. Telefonom csörgése vet véget a köztünk keletkezett csendnek.

-        Igen, tessék? –az ismeretlen szám meglep, fogalmam sincs ki kereshet ilyenkor, hiszen mindenki tudja, hogy hol vagyok most egészen pontosan.

-        Szia Lari. Cassie vagyok. Úgy gondolom megérdemled, hogy tőlem tudd meg. –megfeszülten várom az információ áradatot, bár úgy érzem, még nem készültem fel teljesen erre az egészre. –Cescynek autóbaleset volt, a barcelonai kórházban van. Kómába került. –szemeimbe könnyek gyűlnek, lelkemre mázsás súly telepedik. Egész testem remegni kezd, kezeim ökölbe szorulnak. Beszélgető partnerem csupán hangulatváltozásomra figyel fel, értetlen tekintetét rám emeli.

-        Me… me… mennem kell. –makogva pillantok holland barátomra, akinek arca teljesen elsötétül. –Az egyik barátomnak balesete volt. –remegve pattanok fel, magas sarkúm nem segít a sietségben. –Gondolj mindent át, hívj fel, ha tudsz valamit. –zokogva szaladok át a báltermén, szemeimmel Callejont keresem, reménytelenül, ugyanis barátom felszívódott. Újonnan kapott Iphoneomat előkapva, kikeresem a számát, majd egy gyors üzenetet pötyögve, rohanok is tovább. Cipőmet lerúgva a taxi mellett, sürgetően pillantok a férfire.

-        Jó estét kisasszony. Hova lesz a fuvar?

-        A repülőtérre kérem.

Ez nem lehet igaz. Nem éppen szépen váltunk el egymástól, és most a sors ismét közbeszólt kapcsolatunkban. Belehalnék, ha valami komolyabb gondja adódna ebből a balesetből. Még időm sem volt elmondani neki, milyen fontos szerepet játszik az életemben, még időm sem volt bocsánatot kérni tőle. Számra szorítva kezemet, megkeserült zokogásomat megpróbálom egy picit is elfojtani, kifizetve a taxit, az éppen induló járatra veszek még egy jegyet, majd elindulok Barcelona felé…