Sweet Again 8.

Sziasztok!
Technikai okok miatt késtem a résszel. Jó olvasást mindenkinek.
Millió puszi, Lari. :)

(Larissa)

(Maluma- Corazon)

Kínos csend keletkezett köztünk, amit igazából hála társasági élet mentességemnek fogalmam sincs, hogy oldjak fel. Mosolyogva rázom magam a zene ütemére, a kis boksz, ahol helyet foglalunk, távol van a kíváncsi tekintetektől. Ebbe a kis kocsmába barátnőmmel rengetegszer jártunk, így a pultos fiú boldog mosollyal üdvözöl, amikor a pult felé lépkedek. Davidet ott hagytam, hátha ha visszatérek hozzá lesz valami téma, amit feldobhatnék.

-        Hola kisasszony, mi járatban erre a szőkeség nélkül?

-        Szia Fernando, Hanninak most dolga akadt. –a srácnak nagyon régóta tetszik barátnőm. Igaz elmesélte, itt csak ideiglenesen tartózkodik, pár hónapon belül egy luxushajón fog dolgozni felszolgálóként, ezért Hanna nem nagyon foglalkozott vele. Ilyenkor irigyeltem. Lazaságának köszönhetően mindenkivel hamar megtalálta a közös hangot, nem kellett feszélyezetten viselkednie, mindenki szerette.

-        Ó sebaj, mit adhatok?

-        Kérnék két whiskykólát. –tekintetét végigfuttatja a helyen. Szerettem idejárni, családias hangulat volt és általában ha barátnőmmel megjelentünk, ott kő-kövön nem maradt. Érdekes, mert vele maga voltam a parti arc, most mégis megszeppenve lépkedek vissza a rám várakozó fiatalhoz. Fernando hála háttértörténetemnek, csakis nekem adja ki a piát, tekintve arra kiskorúak vagyunk még. De ki bánja?

-        Kislány, tudod sokat gondolkoztam azon, hogy miért is tetszel nekem ennyire. –mondatát nem tudom hova tenni, érdeklődő arckifejezéssel kezdem el szürcsölni italomat.

-        Talán mert szép vagyok és szabad szájú.

-        Na meg roppant szerény. –kacagva dobom hátra hajamat, a falatnyi nadrágnak köszönhetően lábaimat felhúzom az ülésre.

-        Annak is szoktak csúfolni, igen. David, neked van testvéred? –nemleges fejrázását meglátva csalódottan kezdem el szemlélni lábaimat.

-        Élvezem egyébként, hogy nincs. Mindent megtehetek, senki nem szól rám. –váll rántva húzódik közelebb hozzám, illata elbódít. De lehet ezt annak is köszönhetem, hogy ma még nem sikerült normálisan ennem.

-        Fogalmam sincs, hogyan kezeljem az új szobatársamat. –lehet nem a legmegfelelőbb téma így első randira, de valóban ezzel a kétellyel harcolok, mióta kiderült a barna hajú lány érkezése.

-        Egyszerű, úgy, ahogy elvárnád, hogy téged is kezeljenek.

-        Micsoda bölcs veszett el Önben, Uram. –játékosan belebokszolva vállába elfojtom mosolyom.

-        Szokták mondani, ha én nem lennék, a világbéke is eltűnne.

-        Ó anyám, ez aztán az egoista duma. –Fernando érdeklődve nézi kettősünket, majd mikor meglátja az utolsó korty is elfogyott poharamból, mosolyogva pótolja az italt. –Te puhány.

-        Nem, te vagy alkoholista. Nem ugyanaz. –nevetve húzza le a whiskyt, majd maga elé húzva a másikat, ujjaival dobolni kezd az asztalon. –Tudod valószínűleg a pia mondatja velem, hisz amúgy rád sem néznék, de nagyon vonzó lány vagy.

-        Tudom, édesapámon kívül ezt senki nem mondta még nekem, így tuti az alkoholnak köszönhetem eme nemes bókot. –felpattanva játszom a sértődöttet, közben pedig a zenegép felé lépkedek. Hangos sikkantást meghallva az ajtó felé kapom a fejem, a szőke ciklon mégis megjelenik szokásos helyünkön.

-        Na de Riri! Nélkülem jöttél? –Hanni dobbant egyet lábával, Dave ekkor veszi a fáradságot, hogy odasétáljon.

-        Nem nélküled Hanni, hanem vele. –ujjaimmal a sportoló felé bökök. Sötét haja mesterien van beállítva, nőfaló mosolya arcán található. Körülbelül két fejjel magasabb nálam, sajnos az égiek nem adták meg nekem a 170 cm-es magasságot, amiért a mai napig szidom apát. Sportos alkata tekintélyt követel, látom Hanni tekintete is elidőzik izmos felsőtestén.

-        Hölgyeim! Ne vesszenek össze rajtam! –macsós dumájától kacagni kezdek.

-        Szépfiú, minket nem olyan fából faragtak. –a kimondatlan kihívást elfogadva, új préda után nézelődök. Valószínűleg az alkohol megtette hatását, barátnőm gyorsan két felest lehúzva hasonlóan vélekedik az imént elhangzott mondatnak köszönhetően. Egy csapat fiatal ül a közelünkben, több srác figyelmét felkeltettük nevetésünkkel, pedig egyáltalán nem ezt terveztük. A velük érkezett lányok lekezelően méregetnek, ám az imént elindított zenegép éppen a kedven számunkat játssza. Összecsapva tenyerünket, vad táncolásba kezdünk, körülöttünk mindenki minket néz. Érzem a hátamba fúródó kék szemeket, csípőmet tekerve csábosan pillantok felé. Remélem ez is egy jó este lesz. Férfiak körébe kerülve barátnőmmel elégedetten táncolunk.

-        Szia cica, szabad egy táncra? –alkohol mámoros tekintettel farkasszemet nézve bólintok, majd a kék szempárt keresve rázom magam a zene ütemére. Örömittas sikításunknak köszönhetően még többen jönnek a táncparkettre. Ezért szerették Fernandoék, ha jelen voltunk, mert olyankor hatalmas buli volt kibontakozóban. Barátom morogva kér magának egy piát, de szemét le se veszi kettősünkről. Az előttem táncoló srác magas, robosztus alkat, ám most ezt egy cseppet sem bánom. David nélkül is meg tudom magam védeni, még ha ez törékeny alkatomból kiindulva nem is annyira egyszerű. –Nagyon szép lány vagy. –ajkai közelednek felém, elfordítva fejemet barátnőm hátához simulok. Nem vagyok hajlandó itt megtörni a csóknélküli életemet egy olyan emberrel, akit valószínűleg sosem látok többet. Barátnőmmel ellentétben. Ugyanis ő már vad csókcsatát vív egy idegennel, akit még csak helyesnek sem mondanék. Illetve úgy fogalmaznék, meg nem ittuk meg az elegendő alkoholmennyiséget. Hirtelen hátamhoz simul egy férfias test, kezét hasamra simítva közelebb von magához. A keletkezett tömegnek hála táncunk még bensőségesebb, nem kell ahhoz hátranézzek, hogy tudjam kivel van dolgom. Karomat felemelve végigsimítok haján, mire egy gyors mozdulatnak köszönhetően már farkasszemet nézek a hihetetlenül kék szempárral.

-        Meg akarlak csókolni. –lihegve ejti ki a szavakat, agyam köré leszáll a jótékony köd. Tarkóján végigsimítva beleharapok ajkamba, majd folytatva a táncot nem törődök szavaival. –Nagyon régóta vágyom már erre. –már nem kíváncsi engedélyt adok-e neki vagy sem, megszüntetve a köztünk keletkezett távolságot puhatolózva kap ajkaim után. Lágy puszit lehelve rá várja lépésemet, elmélyítve a csókunkat mosolyogva simulok ölelésébe. Első csóknak nem a legmegfelelőbb hely, most mégis szívem szárnyal a boldogságtól. Barátnőm elkapva karomat magához húz.

-        Kislány hamarosan mennünk kell. Már virrad a nap. –ijedten intek a pultosnak, majd kilépve a hűvös londoni időjárásba, agyam kissé tisztul. Barátaim utánam lépkedve csendben szedik lábukat.

-        Rendben, kiszökni egyszerű volt, de vissza hogy megyünk? –nevetve hallom meg a rémült hangot.

-        Csak nem félsz, szépfiú? –dacos tekintetét elővéve gyorsít tempóján és elénk keveredik.

-        Engem itt mindenki szeret, tuti átengednek a portán.

-        Tuti nem, szóval kövess. –Hanna megölelgetve elválik tőlünk, szívem hatalmasat dobban a csalódottságtól. Igazából most van az első alkalom, hogy nélküle szöktem ki, valamint nélküle is kell kieszelnem a tervet.

-        Aranyos barátnőd van.

-        Kéred a számát? –nevetve veszem elő telefonomat, de megfogva kezem egy fához szorít.

-        Nekem csak te kellesz. –apró puszit adva szám sarkára, nevetve lép hátrébb. Kábultan nézek ki a fejemből, mire szobánkban felkapcsolódik a lámpa. Újdonsült szobatársam egy kötelet lógat ki az ablakon. Szegényt sajnálom egyébként, hogy ilyen emberrel rakták össze, mint amilyen én vagyok.

-        Lari, erre gyertek! –suttogása megtöri a csendet, először én húzom fel magam a kötélen, majd barátomnak már ketten tartjuk az eszközt.

-        Köszönjük. –odavetve ezt az egy szót, látom arcán egyszerre öröm és csalódottság suhan át. Nem akarok vele barátkozni! Ő túrta ki Hannát! De majd meglátjuk mennyire bírja a kiképzést.

-        Most én megyek, alszok egy órát mielőtt kezdődik az edzés. –Dave mosolyogva ad számra egy puszit, majd kilépve az ajtón eltűnik a folyosó félhomályában. Belépve a fürdőbe, hideg víz segítségével a maradék alkoholmámort is kitisztítom fejemből, majd edző cuccomat felvéve, lerohanok a lépcsőn. Kilépve a salakpályára, gondolkodás nélkül kezdek futni. Talán helyre jön az életem, legalábbis úgy érzem jelen pillanatban, minden sínen van. Édesapám hajlandó kompromisszumot kötni, és David által kezdek belelátni az igazi fiatalok életébe. Ahol nem csak a futball létezik, hanem az öröm és a szórakozás is.