Összes oldalmegjelenítés

2017. december 15., péntek

Sweet Again 9.

Sziasztok!
Megérkezett a legújabb fejezet is. Kérnélek titeket arra valamilyen formában jelezzetek vissza, hisz több szavazat érkezett mind az újraírásra, mind pedig a folytatásra, és most nem nagyon van ennek látszata. :(
Jó olvasást! A képért pedig köszönet Tessának. :)
Millió puszi, Lari.:)



(Larissa)

Lassan egy órája szelem a köröket, csoporttársaim kezdenek felsorakozni hozzám. Intéssel lereagálva jelenlétüket megállok, átsétálva a füves részhez, nyújtani kezdek. Bokámat alaposan átmozgatva terpeszülésbe helyezkedem, törzsemet előredöntve egészen a fűre hajolok. Imádtam ezt a részt, bár leginkább szerettem letudni. A nyújtás a legfontosabb, mégis a legunalmasabb. De ilyenkor agyam már tudja, nemsokára hallhatom a háló susogását.
-        Larissa, látom, a bemelegítésen már túl van. –büszkén húzom ki magam tanárom szavait meghallva.
-        Igen Uram!
-        Akkor kezdjen neki még egyszer. –sóhajtva dobom le imént kezembe vett sportszáramat. Valahogy mindig az a rossz, amit éppen csinálok. Johnson tanár úr eléggé kifogott magának az elmúlt egy évben, talán azóta mióta rájött az ágyúsokkal edzem. Ha nem futok, hanem a többiekkel érkezem az a baj, ha nem állok meg, hanem folytatom akkor pedig az. Tudom, mert ezt minden nap eljátsszuk, ő sem szeret engem, és én sem őt. A technikáját sem nézem semmibe. –Óhajtja, hogy levélbe foglaljam, vagy neki kezd végre?
-        Maga írni is tud? –többen felszisszennek, az efféle szóváltások pedig megszokottak közöttünk.
-        Morrison! Az igazgatóhoz!
-        Majd az edzés után, uram. –mélyen meghajolva nekilódulok, magamban fortyogok a dühtől. Egy felém száguldó labda eltalál, én pedig zsákként dőlök el a salakos pályán. Ilyen sem történt még, hogy érzékeim annyira kizártam, nem figyeltem fel az óvó szavakra. A sötétség magával ránt, majd már csak az ürességet érzem magam körül.

A halál olykor csábító, de ezt sose mertem senkinek mondani. A kimerítő edzéseknek köszönhetően néha viszont ezt kívántam. Nem voltak igazi barátaim, talán egyedül Hanni, de mást azért ide nem sorolnék. A focista fiúk közül pár emberrel tudtam beszélgetni bensőségesebb dologról is, de Fabren kívül senkire nem számíthattam az igazán nagy bajban. Valamiért mindenkinek akkor volt elfoglaltsága, mikor én kértem szívességet, boci szemű barátomtól pedig sok mindent nem várhattam el, ugyanis révén, hogy velem egykorú, őt is fuvarozták. Bár azt sose láttuk pontosan ki hozta, hiszen a szülei Spanyolországban maradtak. Gyönyörű ország, nem is értem Cescy miért pont a ködös és csapadékos Londont választotta továbbtanulási lehetőség gyanánt.
Érzem valaki arcomat pofozza, majd a jeges víz már landol is nyakamban. Óvatosan kinyitva szemeimet, David arca mosolyog rám, de ugyanakkor szemében aggódást vélek felfedezni. Fogalmam sincs, mi volt az előbbi közjáték. Valószínűleg kerítenem kell valakit, aki tüzetesebben beszámol balesetemről. Picit megemelve fejem szédülni kezdek, az alattam elhelyezett törölközőre visszahanyatlok.
-        Nyugi Csillagvirág, feküdj nyugodtan. Mindjárt jobb lesz. –hajamat simogatva érzem, csoporttársaim elállják a levegő útját. – Álljatok hátrébb, mert nem jut ide elég friss oxigén. –újból kinyitva szememet, Johnson tanár úr bűnbánó szemeit pillantom meg barátom mögött.
-        Mi történt?
-        Ez a gyökér megrúgott labdával, de kirúgatom, ebben biztos lehetsz! –kissé indulatos szavak után az edző arcán félelem suhan végig.
-        Nem, nem kell. Én is közrejátszottam abban, hogy ez történt. Nincs semmi baj. –halk hangom utat tör a keletkezett csendben. Óvatosan felülve, kezemet halántékomra szorítom. –Viszont most szeretnék elkérezkedni a szobámba, ha megengedi. –bólintása után David ölébe kap, majd szó nélkül elindul velem a kollégium felé. Fejemet nyakához támasztva, apró mosollyal ajkamon élvezem, én vagyok a figyelem középpontjában.
-        Ne aggódj Laris, megkapja, ami jár neki. –nemleges fejcsóválásomon kívül többre most nem futja, szemeim minduntalan le akarnak csukódni. Belépve szobámba lerak az ágyra, cipőmet levéve betakar.
-        Maradnál velem? –meglepődötten pillant rám, de bepattanva mellém elégedetten bújik hozzám. Férfias illatát szerintem orrom örökre agyamba véste. Gyengéden simogatva a hátam, az álmok mezejére lépek.

(David)

A tanár indulatosságának köszönhetően, Lari megsérült. Igaz őt sem kell félteni, száját hamarabb nyitja ki, minthogy végiggondolja az esetleges következményeket. Tetszik nekem ez a lány, de az iskolába megjelent egy fiatal pom-pom lány, aki nagyon is vonzza fantáziámat. Larissa túlontúl prűd és szűzies hozzám képest, de szeretném azt a bizonyos strigulát behúzni a neve mellé. Az akadémián neki van a legnagyobb hírneve, hisz lányként fiúkat szégyenít meg foci tudásával. Effektíve, mint futballista egyedül ő, és a csámpás Tessa van, a maradék tizennyolc lány pedig a szurkolói csapatot erősíti. Tessa még csak most érkezett, őt nem tudom hova soroljam, de eddig egyedül Lari az a lány, aki abszolút nem könnyen kapható. Az igazi trófea ez a fiatal lány, aztán pedig sorra kerülhet a többi.
Simogatva hátát elalszik, kiszállva az ágyból szétnézek a szobájukban. Új szobatársat kapott, pedig gondolataimban Hannát is levetkőztettem egy párszor. Nem való nekem a párkapcsolat, most viszont a lány bizalmába kell férkőznöm ahhoz, hogy megkaphassam végre. Kinyitva fiókjait, szemrevételezem fehérnemű kollekcióit. Nem is annyira szűzies, pedig tuti nem nyúltak még hozzá egy ujjal sem, ez érezhető volt az első csókunk alkalmával is.
Fényképei között kutakodva megpillantok egy barna hajú, barna szemű mediterrán gyereket, aki éppen a lány figyeli. Talán túlontúl nagy figyelmet szentel neki, de Lari csupán barátként öleli. Ez látszik a testtartásán is. Az ajtó hirtelen kinyílik, én pedig szembe találom magam a szőke ciklonnal. Csábos mosolyt rávillantva érzem, nem pont ez a legmegfelelőbb pillanat.
-        Te mégis mit csinálsz a cuccai között? –felém vágtatva a képet kitépi kezemből, majd az ajtó felé tolva szó szerint kitesz a szobából. Rendben. Egy problémával több, de majd idővel ő is ki lesz iktatva. Kirúgatni kirúgattam, már csak el kell érnem tiltólistára kerüljön és többet be ne tegye a lábát ebbe a kollégiumba. Egy idő után Lari úgy fogja érezni csak rám számíthat, és mindenki cserbenhagyta.
-        David! Hol jártál? –Cristian haverom lépdel felém, pacsira nyújtva a kezem a lány ajtaja felé nézek. –Meghúztad?
-        Még nem bassza meg. De nem sok kell már. –elégedetten húzom ki magam, az összes srác közül egyedül én kerültem ilyen közel aprócska sztárunkhoz.
-        Fogadjunk, hogy nem fog menni!
-        Ha sikerül, eltakarodsz erről a helyről. Ha pedig nem, akkor is. –kacsintva indulok el a sportpálya felé, leülve a lelátóra a szurkoló lányok óráját figyelem. A hosszú fekete hajú démon kacér pillantásokat ereszt meg felém, már alig várom a pillanatot, hogy a közelébe férkőzhessek. Igazából ő az a lány, akit körülbelül öt perc után már vihetnék is az ágyamban. A legjobb préda. Mosolyom szélesedik, ahogy észreveszem folytatásra intve a lányokat, elindul felém.
-        Szia. Selena vagyok, még új, de vezető szurkoló. –vékonyka kezét felém nyújtja, agyamban az a száj rengeteg piszkos dolgot képes művelni.
-        David, profi sportoló. Örülök szépségem. –kézcsókot adva feltűnően végigmérem, de nem úgy reagál, mint Lari. Ő kihívóan tartja a szemkontaktust, gyönyörű szemöldöke ívbe szalad. Imádom a mindenre kész nőket, ám egy szőke haj ismét megzavar a fantáziálásban.
-        Elárulnád nekem, mit művelsz? –vádló hangja kiakaszt.
-        Ki vagy te, hogy megmond nekem, mit tehetek és mit nem? –kacagva indulok el a lépcső felé. Egyetlen dolog bánt, hogy ezt a gyönyörű lányt magára kell hagynom.
-        Larinak mindent el fogok mondani!
-        És kinek fog hinni? Nekem, vagy a bosszúéhes barátnőjének, aki azért akar bekavarni, mert kirúgták az iskolából? –látom arcán az elbizonytalanodást, vigyorom még szélesebb lesz. Na látod kislány, te engem nem igen fogsz sakkban tartani. Fütyörészve indulok el órám felé, majd a szőke lány magyarázkodhat barátnőjének, miért nem én voltam mellette, mikor felébredt. De azt garantálom Hanna nem lesz kedvenc az elkövetkezendő időben. Talán azért vonz ennyire a focista, mert tudom sokakat megnyernék, ha őt sikerülne megfektetnem. De, ami késik, az nem múlik.

(Larissa)


Kábán ébredve, riadtan nézek körbe. Szobám enyhén felforgatva látom, de a szédülés magával ragad így be kell csuknom újra a szemem. Emlékeim szerint kék szemű barátom mellett hajtottam álomra a fejem, most még sincs sehol. Bár valószínűleg nem kapott egész napra kimenőt. Nem is várnám el, hogy engem őrizzen, míg én az igazak álmát alszom órákon keresztül. Sokan meglepődtek reakciómon, de tényleg nem akarom kirúgatni Johnson tanárurat. Magamnak köszönhetem javarészt, hogy rosszulléteim miatt ágyba kényszerültem. Elvánszorogva a fürdőig, belenézek a tükörbe. Bal arcomat konkrétan egy monokli takarja. A napokban úgy néz ki, folytatnom kell édesapám kerülését, hisz ha ezt meglátná, az egész akadémiát bezáratná.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése