Chapter 17.

Sziasztok!
Megérkezett az új fejezet, jó olvasást!

(Tessa)

(Broken Note - Let 'Em Hang)

Nem hiszem el, hogy Marcelo képes volt elküldeni a nővéremet úgy, hogy én nem is kértem minderre. Nem felejtettem el, hogy nem jött be hozzám a kórházba és azt sem vertem ki a fejemből, hogy miket mondott, de a fenébe akkor is a testvérem és szükségem van rá. Most pedig itt lett volna az alkalom arra, hogy megbeszéljük, vagy csak egyáltalán beszéljünk erre Marcelo majdhogynem páros lábbal rúgja ki. Most pedig már megint ott tartunk, hogy itt fekszek az ágyban és arra gondolok, hogy mit csesztem el, hogy ennyi gubanc van az életemben. Matías persze most is mellettem van és még a levegővételemet is figyeli, ami már tényleg kezd zavaró lenni.

-          Tényleg egész este itt akarsz ülni és azt nézni, hogy mikor sírok vagy mikor alszok? Matías szükségem van egy kis egyedüllétre, magányra. Nincs veled semmi bajom, de tényleg felnőttem már és tudok magamra vigyázni főleg itthon az ágyamban. Menj és pihenj te is, nem hiszem el, hogy csak engem fárasztott ki a vásárlótúra. Aludni fogok nem lesz semmi baj. – nem akartam elküldeni őt, de muszáj voltam vele közölni, hogy sok az, amit csinál és visszavehetne, mert teljesen jelentéktelenné kezd válni számomra az egyedüllét szó.  A hatásosság kedvéért még a könnyeimet is letöröltem, hogy magabiztosabbnak látsszak, viszont a magabiztosság az tényleg egy óriási nagy álca volt. Nem csak most hanem délután a bevásárlóközpontban is. Az teljesen rendben van, hogy a rajongók feltöltöttek energiával, de ha egyedül lettem volna valószínűleg úgy futottam volna el előlük, mint egy kutya a sintér elől.

-          Ha tényleg ezt szeretnéd, akkor magadra hagylak, de csak a nappaliig megyek. Felfogtam, hogy nem szereted, ha vigyáznak rád, de kicsit megérthetnél engem is. Nekem ez a munkám, hogy vigyázzak rád, és ha csak a hajad szála görbül is meg engem tutira kinyírnak. Jó éjszakát! – Matías az ajtót becsapva távozott, mire kerekre nyílt szemekkel még egy ütemnyi levegővételt is kihagytam. Kevés ez a két nap arra, hogy kiismerj valakit, de a két nap alatt semmi hasonló jelenetet nem láttam tőle, de legalább most már tudom, hogy ő is ember és nem csak egy érzelemmentes robot.

Letettem a fejem a párnára, de egyszerűen nem tudtam elaludni. Akármerre fordultam valami sosem volt kényelmes és nem nyomott el az álom. Húsz perc forgolódás után viszont meguntam, hogy nem tudok mit csinálni még csak normálisan feküdni sem, így kipattantam az ágyból és gondolkodás nélkül a gardróbom felé vettem az irányt. Nem felöltözni akartam és elmenni csupán csak itt tároltam a régi dolgaimat bele értve ebbe a gitárom és a régen írt dalszövegeimet is. Kezembe véve a hangszert rég nem érzett érzések támadtak fel bennem. Egy nem túl nehéz akkordokból álló dallamot kezdtem el pengetni, amit még az első dalszövegeimnél használtam. Ezekre születtek az első dalszövegeim és reméltem, hogy most is erre íródnak majd a legjobb számaim. Fejemben megfogalmazódott pár kósza rím, majd a dallamra ráillesztve elkezdtem papírra vetni a gondolataimat. Hiányzott már az, hogy egy kicsit szabadjára engedjem a fantáziámat és kieresszem egy szám írása közben a bennem felgyülemlett érzéseket. Jó fél óráig ülhettem a gardróbban, amikor valaki kopogott az ajtón, majd a hangokból ítélve beinvitálta önmagát a szobába.

-          Tessa itt vagy? – Marcelo hangja vízhangzott a szobában, viszont nekem most semmi kedvem nem volt hozzá, hogy beszéljek vele. Egyszerűen elrontotta az estémet azzal, amit tett és nem akartam, hogy most rontsa el másodjára, mikor éppen egy dalt írok. – Jaj itt vagy , miért ücsörögsz a gardrób padlóján? Az ágy nem elég kényelmes? – megszokhattuk már a braziltól, hogy mindenből viccet csinál, de jelen esetben még akkor sem tudtam volna nevetni a mondatain, ha nem lenne semmi bajom.

-          Kérlek, menj most ki a szobából! – nem szerettem volna nem magamhoz méltóan beszélni vele, így egy egyszerű kéréssel próbáltam meg kiküldeni őt.

-          Nem megyek ki, mi a baj? Látom rajtad, hogy valami bánt. – leereszkedve mellém a földre ült ő is, majd felém fordítva a fejét várta, hogy kiöntsem neki a lelkem, viszont azt nem sejtette, hogy erre van most a legkevésbé szükségem.

-          Marcelo szépen kérlek, hogy menj ki innen és hagyj engem békén! Nagyon nincs kedve most hozzád. – ránéztem és egy csodálkozó szempárral és egy felhúzott szemöldökkel találtam szembe magam, így kénytelen voltam megmagyarázni, hogy miért is nem vágyom most a focista társaságára. – Ne játszd itt a hülyét, nagyon is jól tudod, hogy miről van szó. Lari beszélni akart velem és én kész lettem volna arra, hogy megbeszéljem vele, hogy miért mondta azt, amit, hogy én már elég felnőtt vagyok és satöbbi. Kész lettem volna arra, hogy visszaszerezzem a legnagyobb támaszomat ebben az életben, de te egyszerűen elküldted, mert neked van egy kis félreértésed vele. Nem tudom, hogy miért, de nagyon nem az vagy, akit mindenki megismert. Megváltoztál, és nem csak az én szememben, hanem valószínűleg mindenkiében. Miért nem keresel magadnak egy csajt, és miért nem kötöd le magad egy kicsit? – nem akartam kiabálni, és mindezt elmondani, de valljuk be Marcelo teljes mértékben megérdemelte, amit kapott. Hisz miért avatkozik bele az életembe elég, ha már van egy személy, aki mindig ott van mellettem bármit csinálok, nincs szükségem egy olyan embere is, aki gondolkodik helyettem.

-          Nem én változtam meg, hanem a tesókád már nem a régi. Láttad te miket csinál mostanában? A filmekbe mindig van egy személy, aki nem hallgat senkire csak megy és járja a saját útját bármennyire is hülye az az út, na Lari pont ilyen, és ha próbálnánk megkönnyíteni a dolgát, akkor azt ő elutasítja, és még csak meg sem engedi, hogy segítsünk neki. Te pedig nem értem, hogy miért akarsz olyan lenni, mint ő? Miért nem engeded, hogy segítsünk neked? – hallva Marcelo szavait teljesen lesokkoltam, nem tudtam, hogy miért állítja be Larit úgy, mint egy filmbeli karaktert, amikor régen pont azt szerette benne, hogy ilyen önálló volt, és ki mert állni bármilyen próbát, amit az élet elé vágott. Magam sem értettem, hogy hová tűnt az a Marcelo - Lari páros, akiken régen órákat tudtunk nevetni, de van egy olyan érzésem, hogy ők maguk sem tudják, hogy mi történt a kettejük barátságával. Nem akartam folytatni ezt a beszélgetést, hisz nem akartam összeveszni vele, és még csak ennyit sem akartam neki mondani, amit elmondtam, így lezárásképpen csak felálltam és kisétáltam a gardróbból a szobába.

-          Szerintem most menned kéne, késő van, holnap pedig gondolom Mourinho edzést tart, és minden bizonnyal nem szeretnél róla lemaradni. Köszönöm a látogatásod, viszlát! – majdhogynem szavakkal tettem ki a brazilt a szobámból, de nagyon nem volt most kedvem hozzá. Csak a dalszövegeimmel akartam törődni, és az újonnan elkezdett dalommal.

-          Én csak jót akarok neked, és ezért szeretnék segíteni. Ha pedig végre felfogod ezt, akkor tudod, hogy hol találsz meg. – furcsa volt ilyen komoly szavakat hallani pont Marcelotól, de úgy látszik ma mindenki hangnemet vált, ha velem beszél.

Újra helyet foglalva a gardróbban ismét a kezembe vettem a gitárom, majd az előbb elkezdett dalt kezdtem el énekelni. A refrénnel és a szöveg egész tartalmával szerettem volna a portugálnak  üzeni, és reméltem, hogy minél hamarabb el tudom azt érni, hogy a számom hallgató legyen a rádiókban. Volt néhány sor, amit kismilliószor átírtam, hisz vagy nem jött ki a rím, vagy nem passzolt a zene és a szöveg ritmusa. Majd mire befejeztem a kész szöveget és dallamot észre sem vettem, hogy már elszállt az idő és hajnalodott. Még egyszer eljátszottam magamnak a kész dalt mielőtt megmutattam volna bárkinek is, majd a végére érve úgy szaladtam le a lépcsőn, mint egy őrült. Matíasnak szerettem volna először megmutatni a legújabb szerzeményemet, mert úgy éreztem, hogy az ő személyében egy óriási támogatóra leltem.
(Demi Lovato - What To Do [magyar])

Leérve a dokit a kanapén elterülve pillantottam meg, amint éppen aludt. Halk léptekkel mellé lopózva vigyáztam, hogy ne kelljen fel, majd egy nagy levegő után belekezdtem az újrakezdést jelentő számomba, viszont nem olyan lelkes fogadtatást kaptam, mint amire számítottam.

-          Tessa hé, valaki aludna! – egy legyintés után Matías a másik oldalára fordult, majd szerette volna folytatni az előbb végzett cselekedetét. Persze nekem totál zokon esett, hogy így megpróbált lepattintani, így másodjára is belekezdve a dalba még hangosabban énekeltem, mint az elején. Valószínűleg Matíasnak az alvás miatt lassultak le ennyire a reflexei, de körülbelül a szám felénél esett le neki, hogy mit is művelek én éppen, majd ülőhelyzetbe pattanva hallgatta végig a dalt. – Nem is tudtam, hogy így tudsz énekelni, mármint nem úgy, na mindegy szóval, ez a szám valami király lett. Jó a mondanivalója és a ritmusa is. Ha Ronaldonak címezted szerintem magára fog ismerni. És nagyon fülbemászó is, ezt mondtam már? Mikor hoztad te mindezt össze? – jól estek Matías elismerő szavai még akkor is, ha az elejét nem bírta annyira feldolgozni az alvás miatt, hogy mit hall.

-          Este a gardróbban. Nem tudtam aludni így előszedtem régi cuccaimat, köztük a gitáromat is, a fejemben volt egy dallam majd abból a dallamból kiindulva lett ez a szám. – jó volt látni azt, hogy már legalább egy ember arcára mosolyt tudtam csalni a szerzeményemmel, így ez engem is mosolygásra késztetett.

-          És mikor lehet újra hallani a dalt? – fáradt voltam már, de Matías aranyos mosolyának és óriásra nyílt szemeinek szerintem még az alvók sem tudtak volna ellenállni, így egy mosoly után ismét belekezdtem a fülbemászó dallamokba.

(Larissa)

(Far East Movement ft. Justin Bieber - Live My Life)

Megérkezve a helyszínre, elégedetten tekintek végig a kígyózó soron. Ilyenkor azért szeretek híres ember lenni, ugyanis elsők közt engednek be bármikor, bárhova. Hatalmas sóhajom után óvatosan szállok ki a taxiból. Nem éreztem még ehhez fogható fájdalmat, de okos ember létére, ma sem hagyhattam otthon magas sarkúmat. Cescy látva arcomon a félelmet, jobb oldalamra áll, és alig láthatóan megtámaszt. Hálás tekintettel nézek rá, így már sokkal könnyebb a bejáratig sétálni. Igaz, hogy ma már több felesnyit elpusztítottam, de már elszállt az alkohol által okozott köd. Pótolni kell, vissza akarom állítani a régebbi állapotomat.

Mosolyogva pillantok a biztonsági őrre, aki elvéve a szalagot az útból, biccentés után beenged minket az ajtón. A híres hely dugig van emberekkel, vannak, akik a pultot támasztják egy újabb préda lesése közben, vannak, akik már becserkészték a kiszemelt áldozatokat, és éppen a táncparkett közepén vonaglanak, és vannak azok az emberek, akik a zenét túlüvöltve próbálnak társalogni. Egyszerűen imádok ilyen helyekre járni. A legtöbben felismernek minket, de csak tekintetükkel követik mozdulatainkat. Tekintetemet Cescre függesztem, majd kérlelő boci szemeket bevetve, ösztönzöm az alkoholrendelésre. Eltipegve az egyik üres bokszig, az ismerős dalokat dúdolva várom barátom érkezését. Pár fiatal a közelembe merészkedik, de csak azért, hogy gratuláljanak a klasszikus meccsen nyújtott teljesítményemért.

Arcomról lefagy a mosoly, ugyanis meglátom Hannaht a táncparkett közepén. Nem is tudtam, hogy újra a városban van. Megrázva a fejemet, felveszem katalán barátommal a szemkontaktust.

-          Mindjárt hozzák az italokat. Addig tánc? –amikor fel van pörögve, állandóan csillog a szeme.  Kezemet kezébe csúsztatva felállok a bőrülésről, majd beszambázva a parkett részre, elégedetten simulok hozzá. Imádtam táncolni, és jelen pillanatban még a bokámból áradó fájdalom sem tud lelombozni. Megfordulva ölelésében, kezeit hasamra csúsztatja, majd felvéve az ütemet, egy emberként mozgunk középen. Nyakamhoz hajolva apró puszikkal kényezteti bőrömet, ez az állapot már túlment a barátságon jelen pillanatban. Kitépve magam öleléséből, az éppen érkező italunk felé veszem az irányt. Mosolyom levakarhatatlan arcomról, talán az előbb történt jelenetek is nagyot dobtak a laton.

-          Lari! –vékony női hangra figyelek fel, de a Martinimat nem adnám ki most a kezemből, semmi pénzért sem.

-          Hannah? –vállig érő szőke haja megnőtt, kislányos arca nőiessé vált. Meglepődött tekintettel mérem végig újra és újra rég nem látott barátnőmet.

-          Lari. –sírós hangon borul nyakamba, majd hangos szipogás közben simogatja hátamat. –Olyan régen találkoztunk már! Ne haragudj, hogy szó nélkül leléptem. –bűnbánó szemeitől kiráz a hideg, mire karjaimat szorosan keskeny dereka köré fonom.

-          De miért hagytál csak úgy el? –kétségbeesett kérdésemnek hála, Cescy is megjelenik az asztalnál. Jó persze ekkora hangzavarban ő ezt nem hallhatta, így csak utánam jött.

-          Sajnálom. Sok dolgot nem úgy csináltam, ahogy kellett volna. Gonzoval nem volt hosszú a kapcsolatunk, és azt hiszem, engem viselt meg jobban a szakítás. –helyet foglal az általunk elfoglalt bokszban, majd maga mellé húzva, hosszas mesélésbe kezd. –Tudom, nem volt szép, hogy még a lagzin sem maradtam. De nem bírtam volna végignézni azt, hogy egy tök idegen macával jelenik meg a stadionban. Akartam írni, de úgy éreztem, megbántottalak. –pontosan beletrafált a dolgokba, annyi különbséggel, hogy inkább a nagy napra koncentráltam, és nem arra, hogy cserbenhagytak. –Tudom, hogy haragszol rám, de ígérem, mindent helyre fogok hozni. Fontos vagy nekem, és nem hagyom, hogy elveszítsem a barátságodat. –igen, ezt pár embertől már hallottam, és ezzel szemben, ha Cescy nem lenne itt, egyedül érezném magam. Barátom nem tudja mit is szólhatna most ehhez hozzá, de segélykérő tekintetemet nem tudja elkerülni.

-          Rendben Hannah, kiforrja még ez magát. –kényszer mosoly telepedik az arcomra, amit már csak egy hajszál választ el a pofavágástól. –Beszélünk még, ígérem, a számomat megadom. –elvéve az asztalon található szalvétát, toll után kezdek kutatni, de egy férfias kéz rögtön a kezembe adja azt. –Köszönöm! –nem pillantok fel, gyorsan lefirkantom elérhetőségemet, majd átadva a szalvétát egykori barátnőmnek, mosolyogva pillantok a férfire. Szerintem a sokk, amit az ismerős vonás okozott, egy ideig még nem fog elmúlni.

-          Fantasztikusan nézel ki Laris. Ne haragudj, hogy így ide pofátlankodtam, de láttam, hogy segítségre van szükséged. –jobban megnézve a fiatal srácot, egész vonzónak tartom, de erre nem szabad gondolnom. Mi van egyáltalán velem?! Forog velem a világ, tekintetem előtt apró pöttyök villóznak. Megkapaszkodva az asztal szélében, még elkapom Hannah és Dan összenézését, amit nem tudok mire vélni.

(Pitbull feat Michel Telo - Ai Se Eu Te Pego)

Lecsapva Martinimat, karon ragadom Fabret, és meg sem állok a parkett közepéig. Többen végigmérnek, de nem foglalkozom már senkivel, csak spanyol barátommal. Nekisimulva testének, csípőmozgás segítségével veszem fel a zene egyhangú ütemét, amit hamarosan le is vált a DJ. Meghallva Michel Teló slágerének dallamát, azonnal Neymar mosolygós arca ugrik be tekintetem elé. Nagyon jó visszagondolni az akkor történt dolgokra, de most Cescyre kell koncentrálnom. Agyam felett átvette az uralmat a jótékony köd, így nem foglalkozom már a tetteimmel sem. Fabre kezei a fenekemre csúsznak, ajkaim pedig ajkaira tapadnak. Testünk összesimul, ahogy jelen pillanatban nyelvünk is eggyé válik. Mondhatnám, hogy Dan, vagy Hannah megjelenése kavart fel, mondhatnám, hogy az alkohol hatása befolyásol, de nem akarok magamnak hazudni. Nagyon is vonzó férfinak találom barátomat. És tekintve arra, hogy az életem már amúgy is el van cseszve, megengedhetek magamnak egy kis szabadságot. Nyelvünk szenvedélyes csatába hívja a másikat, mire katalán társam teste megfeszül, kezeivel szorosabban tartja hátam. Ujjai végigsiklanak bőrömön, mire lihegve válok el tőle. Gyors szétnézés után tudatom magammal, hogy senki nem kamerázta le közjátékunkat. Kezemet tenyerébe csúsztatva a pult felé veszem az irányt. Kikérve két tömény alkoholt, koccintás után lehajtjuk. Csillogó szemeibe nézve szívem hatalmasat dobban, majd átkarolva derekát, felkapom táskámat és a kijárat felé indulok. Nem tudom hány óra lehet, azzal sem vagyok tisztában, hogy mennyi ideig tartózkodtunk a klubban, de az biztos, hogy már pirkad.

A szórakozóhely előtt rengeteg taxi áll, így az elsőbe bepattanva, kedvenc helyünk felé vesszük az irányt. Nem akarok még hazamenni, nem akarom, hogy ez a nap véget érjen. Még nem vagyok felkészülve az újabb kihívásokra, csupán a mának akarok élni. Nem érdekelnek a következmények, vissza akarom kapni régi énemet. Az a lány akarok lenni, aki nem félt semmitől, és aki spontaneitásával meg tudta újítani mindennapjait.

Gondolatmenetemből Cescy ajkai rántanak vissza, amik nyakamra tapadnak. Mosolyogva túrok hajába, majd elégedett sóhajomnak köszönhetően hátamhoz nyúl, és ölébe húz. Nem érdekel minket az, hogy ki láthat, és a sofőrrel sem foglalkozunk jelen pillanatban. Szenvedélyes csókcsatát vívunk, és még a levegő hiánya sem befolyásolja szenvedélyünk tárgyát.

-          Khm. Elnézést, de megérkeztünk! –dadogós hangon szólal meg a középkorú sofőr, mire nevetve szállok ki Fabregas öléből. Kinyitva az ajtót, tiszteletteljes köszönés után elhagyom a járművet, majd elindulva a tengerpart felé, lekapom a cipőt lábaimról. Bokám állapota egyre aggasztóbb, de hála a bennem található alkoholnak, most csupán csak zsibbadtságot érzek.

-          Várj már meg, kislány! –Fabre vigyorogva rohan utánam, majd felkapva ölébe, szenvedélyesen megcsókol. Hajamat hátradobva, apró puszikat ad nyakamtól egészen kulcscsontomig. –Ha tudnád, mennyit vártam… - ujjaimat ajkára rakom, ezzel is jelezve, hogy ne rontsa el a pillanatot. Lábaimat lefejtem derekáról, majd ruhám pántjait lehúzva, elkezdem letolni a ruhámat. Fehérneműben szaladok be a vízbe, sikítva érzékelem, hogy hidegebb, mint testhőmérsékletem. Nyakig elmerülve benne, figyelem barátomat, amint ledobva cuccait, utánam sétál.

-          Fabre, indíts már zenét! –fejcsóválva lép vissza a partra, majd telefonját előkapva, hatalmas vigyorral az arcán játssza le kedvenc zenénket. Beljebb úszva, kacagva merülök le a víz alá. Ilyenkor áldom az eszem, hogy kisminkeltem magam. –Ha vízi szörny lennék, ne sikíts! –ismét lebukva, a víz alatt kezdek el felé úszni. Mindig is szerettem ezt a tevékenységet űzni, ugyanis jót tesz az izmoknak és a tüdő kapacitását is növeli. Átkarolva derekát, lassan tolom fel magam, majd lábaimat körbetekerem rajta. Szédülésem nem csillapodik, de jelen pillanatban nem is tudok ezzel foglalkozni.

-          Táncolunk? –boci szemeit megfigyelve, nevetve pattanok ki öléből, majd pukedlizve kezemet nyújtom. –Hölgyem, megtisztel jelenlétével. –mosolyogva kapja el ujjaimat. Az adott zene ütemeire spanyol szöveg lett írva.

(Dirty Dancing Havana Nights - Represent Cuba)

Az ismert film főcímdala nevetésre késztet, de Fabre elkapva csípőmet, szorosan magához ránt. A levegő felforrósodik körülöttünk, de mi már csak egymással tudunk törődni. Bal lábamat magasra emelem, majd combjához téve engedem, hogy hátrahajtsa felsőtestemet. Hajam végigsiklik a víz felületén, mellkasom ütemesen emelkedik. Imádtam Spanyolországot, mind a kultuszát, mind a stílusát. Elképesztő volt látni a különböző táncstílusokat, amiknek a nagy része ebből az országból indult el. Cescyvel akárhányszor elmentünk bulizni, mindig egy olyan klubba mentünk, amiben forró latin tánc ment. Ilyenkor általában egy kicsit megszégyenítettük azokat az embereket, akik azt hitték, tudnak mozogni a különleges ütemekre.

Karjaimat átkulcsolom nyaka mögött, majd felemelve a lábaimat, várom, hogy megpörgessen. A filmbéli jelenet teljesen elvarázsol. Ajkaira tapadva megszűnik mozgásunk, és már csak a jelenre tudunk koncentrálni. Végigsimítva kockás hasán, elégedetten tekintek fel szemeibe. Mindig is vonzó férfinek tartottam, és azt hiszem, ezt nem győzöm hangsúlyozni. Hogy mi történhetett velem pár óra alatt, fogalmam sincs. De az biztos, hogy őrült nagy hülyeséget készülök tenni, amit másnap vagy megbánok, vagy nem. Letolva melltartópántjaimat, apró csókokkal hinti be az eddig takart területet. Fejemet hátrahajtva élvezem érintéseit.

Tudom, hogy van valaki, aki miatt nem lenne helyes ezt tennem, de nem férkőzik gondolatomba az-az egy név. Agyamat ellepte a jótékony köd, ilyenkor már nem tudom ilyeneken jártatni. Lehet pontosan ez lesz a vesztem. Átadva magamat érzéseimnek, mosolyogva hajszolom magunkat a gyönyör kapuja felé…