Chapter 18.

Sziasztok! Megérkezett az új fejezet, kérhetnénk pár visszajelzést?:)
Jó olvasást!

(Larissa)

(Taio Cruz - Hangover [magyar])

Hangos dübörgésre ébredek, de fejfájásomnak hála kétszer olyan kegyetlen felfigyelni a hanghatásokra. Kinyitva a szememet, egy idegen szobában találom magam. Minden fehér és krémszínben pompázik, viszont nem nyugtat meg a tudat, hogy nem tudom hol töltöttem az estét. Az ajtó hirtelen kinyílik, én pedig félig becsukott szemmel próbálom feltérképezni a terepet. Mesterien beállított haj jellemzi az idegent, hatalmas barna szemeitől pedig nem tudok jelen pillanatban eltekinteni. Mosolygós arca ismerős, de mégis ismeretlen. Tekintve arra, hogy a nappaliban fekszem egy takaróval, nem éppen kedves arcomat mutatom az érdeklődő szempárnak.

-          Mekkora buli lehetett! –egy kopasz férfi rohan be közénk, de én csak felé hajítva egy párnát, próbálom rávenni, hogy fogja be.

-          Hol vagyok? –rekedtes hangom sérti fülemet, szervezetem ásványvízért kiált.

-          A hotelben, ha megfordulsz, meglátod a borzos fejű még mindig alvó Fabregast. –a kedves férfi arca kezd visszatérni emlékezetembe.

-          Mi történt tegnap? –morogva fordulok Cescy felé, de rémülten veszem tudomásul, hogy semmi ruha nincs rajtam. Fejemhez kapva, a sírás határára sodrom magam.

-          Mekkora buli lehetett! –úgy látszik Valdes csak egy mondatot ismer. Végigsimítva hajamon, összegubancolódott vizes tincseket találok. Sikítva veszem tudomásul, hogy életem legrosszabb napját élem most meg.

-          Ember, megakadt a szalag?! –az alacsony férfi megmentésemre siet, úgy tűnik felcsapott gondolatolvasónak. Egy üveg vizet tart kezében, mire megfogva magam előtt a paplant, ülő helyzetbe tornázom magam.

-          Köszönöm. Nem tudjátok mi történt velem? –kétségbeesett hangomon jót szórakoznak, de legalább Villa megpróbálja visszafojtani nevetését. –Köszönöm az együttérzést. –fejcsóválva kortyolom az éltető nedűt, de úgy érzem, egy hamar nem fogok dűlőre jutni velük.

-          Igazából hallottunk hangokat, de nem gondoltuk volna, hogy pont a Real Madrid híres játékosa tartózkodik egy légtér alatt középpályásunkkal. –rémült tekintetemet nem tudom eltitkolni, mire a katalán csapat kapusa jóízűen felkacag, és a földre zuhan.

-          Nem hallottunk semmit. Én aludtam volna egy szobában Fabregassal, de amikor bejöttem, és megláttalak titeket, inkább kifordultam a szobából, és máshova araszoltam. –szegény, nem elég, hogy látott minket, még ki is raktam a szobájából. –Nyugi, semmi korhatárost nem láttam, bár elnézve titeket…

-          Mekkora buli lehetett! –kacagva fekszem vissza a párnák közé, közben Cescy is kinyitja lassan a szemeit. Érdeklődve tekint körbe, majd meglátva maga mellett, ijedten kap a fejéhez.

-          Számból vetted ki a szót… - Villa vigyorogva ingatja a fejét Valdes hülyeségén. A srác még mindig el van halva a látottak alapján.

-          Haver, én nem néznék ilyen fejjel, ha egy ilyen nő feküdne mellettem. –kitépve Fabre feje alól a párnát ismét felé dobom, de tekintve kapus mivoltára, sikeresen hárítja támadásomat.

-          Úgy tudom, neked van családod. Megkérhetlek titeket, hogy hagyjatok magunkra egy kicsit?! –esdeklő tekintetemre egyedül a hetes játékos figyel fel, aki bólintás után karon ragadja társát.

-          Egyébként az edző üzeni, hogy csak holnap este indulunk. Mára kimenőt kaptunk. –hátrafordult fejjel odavetik barátomnak ezt az egy mondatot, majd már csapódik is mögöttük az ajtó.

-          Úristen, Cescy, mit csináltunk mi?! –takarót a fejemre húzom, de szégyenemben nem tudok hova elbújni igazából.

-          Nem tudom, addig megvan, hogy elmentünk és rendeltem piát, aztán táncoltunk. De onnan se kép, se hang. –igazából csak hangjából hallom ki a rémültséget, arcát nem látom. –Lari, nincs ezzel semmi baj. Valószínűleg lefeküdtünk, de én nem bánom. –oldalába csípve megfordulok, majd duzzogva dugom ki fejem a takaró alól. –Azt mondom, készüljünk el, és menjünk valami kávézóba reggelizni. –háttal vagyok neki, de kihasználja lehetőségeit. Átkarolva bújik hozzám, majd nyakamhoz hajtja fejét. Esküszöm, még meghitt is lenne ez a pillanat, ha nem éppen egyik legjobb barátom karjaiban feküdnék úgy, hogy nem tudom mit tettem előző este. Szép kilátásba helyeztem jövőmet.

(Shakira ft. Alejandro Sanz - La Tortura)

Lerántva barátomról a takarót, nem foglalkozok vele. Szorosan magam köré tekerem, de ezzel csak azt érem el, hogy kinevet. Felemelt fejjel indulok el a fürdő felé, végül belenézve a tükörbe, elborzadok. Sminkem szétfolyva arcomon vastag csíkban ad hatalmas kontrasztot sápadtságomnak. Szemeim alatt sötét karikák húzódnak. Ajkamon egy kisebb seb található, valószínűleg ki lett harapva. Fejcsóválva figyelem tükörképem, majd szemem akarva akaratlanul nyakamra siklik. Lila foltok találhatóak rajta, kulcscsontom pedig szintén hasonló színben pompázik. Valóban nagy buli lehetett, ha már Valdes szavait idézem. Levéve magamról a takarót, beállok a tus alá, majd hideg víz segítségével sikeresen észhez térek. Sötétség jellemzi az előző estét, és ez most nagyon zavar.

Próbálok agyalni, de még csak képek sem jelennek meg gondolataim között. Reszketve szállok ki a kabinból. Magamra tekerve egy hófehér törölközőt, vizes hajjal lépek vissza Fabrehoz. Tekintete elidőzik rajtam, majd észbe kapva, ő is elindul, hogy rendbe hozhassa magát.

Igazából nem tudom, miért érzem szégyenteljesnek azt, amit műveltünk tegnap. Lényegében csak a nyomokból tudunk táplálkozni, de a foltokat biztos nem eséstől szereztem. De ha azt nézzük, Ramossal megromlott a kapcsolatom, már nem tudjuk egymásnak megadni azt, amit a másik kér. Viszont ezzel sem tudok takarózni, ugyanis lelkiismeret furdalásom felemészt. Az addig rendben van, hogy Fabreval nőttem fel, rá számíthattam, de akkor sem volt helyes az, amit tettünk.

Ellentétben velem, amikor kilép az ajtón, hatalmas gőzfürdő követi. Szégyenlős mosolyát elnézve, ő egyáltalán nem bánta meg a dolgokat.

-          Szeretnék emlékezni. –összeroskadva terülök el a kanapén, Cescy pedig leguggol elém. –A ruhámat sem találom, nincs mit felvennem. –elhúzva számat bámulom a padlószőnyeget. Hajam arcomba hullik, mire tincsemet két ujja közé csippentve, fülem mögé helyezi.

-          Tekintve arra, hogy ilyen még nem történt velem… - nem hagyom végigmondani mondatát, ugyanis hangos kacagásba török ki.

-          Úristen Cescy, mond, hogy nem én vagyok a megrontód. –hasamat fogom, de nem tudom abbahagyni a nevetést. Régen éreztem igazából már ennyire boldognak magam. Hatalmas pislogásait nem tudom elkerülni, majd amikor kattan az agyában az elhangzott mondat, fujtatva esik nekem. Hátradöntve a kanapén elkezd csikizni, de újdonsült barátaim éppen most döntenek úgy, hogy betoppannak.

-          Mondtam, hogy nem most kéne beszélni Larissaval. –Messi mosolyogva ugyan, de mégis érdeklődve tekinti végig félreérthetetlen helyzetbe került párosunkat.

-          Nem, nem. Semmi baj, csak adjon valaki nekem olyan ruhát, amin nincs Barcelona címer, és még a színe sem hasonlít a focicsapatéhoz. –belegondolva abba, hogy az ellenfél tréningjébe menjek kávézni, kiráz a hideg. Természetesen nem vagyok én ennyire finnyás, de az újságok mindent képesek felnagyítani. Az biztos, hogy arra nem gondolnának, hogy nem találtam a ruhámat egy buli után. Bár nem is tudom melyik eshetőség a jobb…

-          Tekintve a méretedre, lehet Leotól kéne kölcsönkérned valamit, nem gondolod? –Valdes beszólását jelen pillanatban hatalmas poénnak tartom. Próbálom nevetésemet elfojtani, de nem segít benne az, hogy az említett személlyel hangos szócsatába kezd, majd Victor megunva a harcias állapotot, összeborzolja a világklasszis haját. Segélykérően nézek a srácok felé, végül pedig Villa ajánl fel egy-két hordható darabot.

-          Köszönöm szépen! –a híres világbajnok kapus megfogja a karját, majd nagyon belemélyülve a beszélgetésbe, elhagyják a szobát. –Nem ismerem őket annyira, de terveznek valamit. –szem forgatva gondolkozom azon, hogy mi lehet a megtorlás, de semmi ép gondolat nem férkőzik tudatomba.

-          Eltekintve attól, hogy szinte meztelen vagy, beszélgetünk?! –elképedve hallgatom Messit, ugyanis nem néztem volna ki belőle ezt a mondatot. Nem tudnak zavarba hozni, így ez is lepereg rólam, de azért meglepődtem.

-          Ha téged nem zavar, beszélhetünk. Megszoktam már a koedukált csapatban ezt az érzést. –nevetve kapom fel a földön elhelyezett üveget, majd belekortyolva a hűsítő folyadékba, eldőlök Cescy kezeiben. Ujjai végigsiklanak vállamon, majd kezét tenyerembe helyezve, lelkünket is összeköti ezzel a mozdulattal. Térdemet egészen a hasamhoz húzom, majd felemelve bal kezemet, végigsimítok arcán. Nyakához érve kicsit feltolom magam a bőrkanapén, végezetül egy apró puszival jutalmazom tettét. Karjai szorosan tartanak, szívem pedig hevesen reagál érintéseire. Kizárva a külvilágot kisség sokkosan érint a tízes mezszámú játékos kérdése.

(Tessa)

(Leona Lewis - Happy)

Az új dalomat már vagy százszor játszottam el pedig még huszonnégy órája sincs, hogy megírtam, de annyira tetszett a dallama még nekem is, hogy legszívesebben kimentem volna az utcára és a nagyprémium előtt kezdtem volna el énekelni, hogy mindenki tudja és hallja, hogy nem zuhantam össze azért, mert Roni elment és ki tudok találni abból az istenverte zsákutcából, amibe az élet vezetett be. Miután már sokadjára játszottam el a számot, Matíasnak is feltűnt, hogy iszonyú álmos vagyok, így nem mondanám azt, hogy elküldött aludni, hanem úgy fejezném ki magam, hogy egyenesen rám parancsolt, hogy el kell mennem aludni, különben kiveri a balhét. Nagyon-nagyon, de nagyon sokat köszönhetek ennek a srácnak, pedig még alig ismerem, de úgy vélem egy nagyon jó barátra tettem szert az ő személyében, hisz még ha csak a munkája miatt is, de nagyon vigyáz rám, és óv mindentől, és nem utolsó sorban még az újrakezdett karrieremben is támogat, ami óriási löketet ad nekem.
Felvonszolva magam az emeletre, úgy dőlök be az ágyba, mint egy zsák krumpli, és valószínűleg már a dőlés közben elaludhattam, hisz mikor délután felkeltem azt sem tudtam, hogy hogyan kerültem az ágyba, tehát már elég kómás voltam mikor oda kerültem, hogy lefekszem aludni.

-          Mit szólna hozzá a legnagyobb zenészpalánta, ha megmutathatná a nagyközönségnek az újonnan írt dalát? - Matías szavai elég váratlanok voltak nekem, hisz körülbelül két perce keltem fel és hirtelen azt sem tudtam, hogy hányadikán van elseje annyira meglepett a kérdése.

-          Hogy én, fellépni? Ráadásul az új számommal, te komolyan gondoltad ezt, mert szerintem nem. Nem hiszem, hogy annyira kész lenne a dal, hogy eljátszató legyen egy nagyközönség előtt, és az sem biztos, hogy én készen vagyok-e rá. - félreértés ne essék, nem betojtam ettől a feladattól egyszerűen nem éreztem még készen magam arra, hogy bemutassam ezt a dalt. Hisz annyi számot írhatok még, ami ezerszer jobban kifejezheti azt, hogy mit is érzek és ezerszer jobban Roni lelkébe taposna, ha meghallaná.

-          Tessa komolyan most kezdesz el visszakozni mikor összehoztál egy este alatt egy olyan számot, amivel odamondhatod a férjednek, hogy nem hat meg azzal, amit csinál. Tess te egy dalszövegíró énekes vagy és nem szabad ezt a tehetségedet a szőnyeg alá söpörni. Egyszerűen nem teheted meg ezt. Meg kell próbálnod, már csak a rajongóid miatt is, akikkel a plázában találkoztunk. - nem tudtam, hogy meg fogom-e bánni, ha most igent mondok és bemutatom a dalt, vagy nem, hisz ki tudja már mi van Ronival, lehet, hogy éppen azzal a ribanccal van, de az is lehet, hogy úton van hazafelé. Az a baj, hogy nála semmit sem lehet tudni, mert a lépései kiszámíthatatlanok, de egyre jobban kezdtem afelé hajlani, amit Matías javasolt, miszerint mutassam be a dalt és nyilvánosan fejezzem ki a portugálnak az érzéseimet.

-          Jó oké értettem, és van valami ötleted is, hogy hol adjam elő a szerzeményem? Mert én csak rádiókat ismerek, ahol közre tudnánk adni a dalt, de szerintem, ha Ronihoz akarjuk eljuttatni akkor a tévéhez kéne fordulnunk. - a kezdeti nem akarom állapot után most annyira bezsongtam, hogy hirtelen már az járt a fejemben, hogy milyen ruhában szerepeljek majd, ha a tévében leszek. Matías nagyon jó hatással volt rám és rengeteg önbizalommal gyarapodtam, ha a közelemben volt. Nem tudom, hogy mindenkivel ilyen jó fej-e, de annyit már leszűrtem, hogy nem csak a munkája miatt foglalkozik ennyit velem, hanem tényleg látszik rajta, hogy támogat, és mindezt szívből teszi. Gitáromat újból elővéve kezdtem el játszani a dalomat, közben pedig már a tévés szereplésen agyaltam.

A ruhák és tévé álomképéből az ajtó csengője szakított ki, és a képzelgés közben már Matías is eltűnt a kanapéról, így rám maradt az a feladat, hogy megnézzem, hogy ki áll az ajtó előtt. Fejben találgattam, hogy ki lehet az, hisz Marcelo nem lehet, mert őt elég rendesen kiosztottam, bár ha belegondolunk visszajöhet éppen bocsánatot kérni, hogy ilyen volt velem, de erre a tippre nem innék mérget. Más egyéb ötletem nem volt így kíváncsian nyitottam ki a bejárati ajtót.

-          Hola Tessa! Ne haragudj, hogy megzavartalak. Nem tudtam, hogy éppen nem érsz rá. – szeme a kezemben tartott gitár és az én tekintetem között váltakozott, és ez után kezdett el szabadkozni, amire persze semmi szükség nem lett volna, hisz nem zavart meg semmit. – Szóval, hülye kérdés lesz, de Ronaldo itt van? – neve hallatán összerezzentem, de nem mutattam nagyobb érdeklődést, viszont nem értettem, hogy mégis miért tette fel ezt a kérdést, viszont beugrott, hogy lehet, hogy ő már tud valami olyat, amit én nem.

-          Nincs itt már egy ideje és nem is tudom, hogy hol tartózkodik. – a néhány perccel ezelőtti jó kedvem kezdett egyre jobban csökkeni, de persze ezt nem nagyon mutattam ki a külvilág felé.

-          Ne haragudj, nem szerettem volna ezt feleslegesen felemlegetni, csak új kocsi miatt hittem azt, hogy visszajött és megtalálhatom őt itthon. – mentegetőzésére csak egy egyszerű mosoly volt a válasz, nem szerettem volna a tudtára adni, hogy érdekel a dolog. Viszont az meglep, hogy nem nézik ki belőlem, hogy egy ilyen Audit vezetek.

-          Nem bántottál meg. Rossz, hogy elment, de nem tudok vele mit kezdeni, hisz én már kerestem is, de nem válaszolt innentől kezdve meg rá van bízva, hogy mit akar. Tudod, a lényeg, hogy neki jó legyen a többiekkel ő nem is foglalkozik. – beszélgetőpartnerem serényen bólogatott egyetértése jeléül, majd szólásra nyitotta a száját.

-          Egyébként nagyon sajnálom, ami történt. Nem így ismertem meg Ronaldot, hogy amint van valami gond nyúlcipőt húz és elmenekül a problémák elől. – értetlenkedését kifejezve az új dalom jut eszembe, bár nem tudom, hogy hogyan is kapcsoltam össze a kettőt, de lehetséges, hogy a beszéd témája megegyezik és ezért ugrott be.

-          Nagyon sietsz? – kérdésemmel eléggé megleptem őt, de ami az érdekes, hogy még magamat is. Nem így terveztem ezt el, sőt válaszoltam volna a Ronis témára is, amit felhozott, de valahogy eszembe jutott egy jó ötlet, így nem hagyhattam ki ezt a lehetőséget.

-          Éppenséggel semmi dolgom, és remélem nem bántalak meg ezzel, de nagyon meglepett a kérdésed. – nevetve állok arrébb, és tárom ki az ajtót, hogy beinvitáljam a látogatóm.

(Ronaldo)

(Alex Goot - We Could Love)

Mindig is az volt a célom, hogy a médiában szerepelhessek, de sosem a magánéletemmel akartam ezt megtenni, hanem a futballsikereim miatt. Persze szerencsére már a focival is sikerült elérnem, hogy a médiában kedvelt személyiség legyen, viszont most itt vagyok egy totális családi dráma közepén. Tele van velem és a Tessel, meg ezzel az egész üggyel az újság, hogy én leléptem, de persze ha mindez még nem lenne elég, most még azt is pletykálják, hogy megcsaltam. Az újságot sokadjára a kezembe véve vettem szemügyre a hotel előtt készült képet, majd arcom ismét eltorzult, mint minden alkalommal mikor meglátom, hogy ölelkezve tartunk befelé a bejáraton. Ami most a leginkább zavart az az volt, hogy látszólag Irinát nem nagyon érdekelte, hogy címlap sztori lett az ügyből, nagyon is élvezte, hogy ismét együtt emlegetnek minket a sajtóban. Persze azért is nem zavartatta magát, hisz neki nem volt senkije, akinek magyarázkodni kellett volna. Se barátja, se élettársa, se férje.

-          Szerintem most jobb lenne, ha most elmennél. Így is van elég problémám, és ez a sztori most nagyon nem hiányzott az életembe. – körbe-körbe járkálva próbáltam meg gondolkodni és megoldást találni, hogy hogyan is moshatnám tisztára a nevemet ezzel az üggyel kapcsolatban.

-          Szóval én csak egy probléma vagyok számodra? – kérdő hangon és idegesen pattant fel és sétált közelebb felém, én pedig még most is, hogy nem lát senki próbáltam elkerülni, hogy a közelében legyek.

-          Jelenleg igen egy probléma vagy. Ne haragudj, de van így is elég bajom, és most még azt sem tudom, hogy mit mondjak vagy nyilatkozzak, hogy elhiggyék, hogy nem történt köztünk semmi. – kissé megemeltem a hangom, de nagyon ideges voltam és egyfolytában kattogtak a fogaskerekek az agyamban.

-          Probléma köszönöm. Tudod azt hittem, hogy meg tudjuk ezt beszélni, és rendbe tudjuk hozni azt a kapcsolatot, amit az a lotyó Tessa elrontott. Miatta mentünk szét és ezt soha nem bocsájtom meg neki. – Irina szavait már majdnem fújtatva kellett, hogy hallgassam, hisz nagyon felhúzott azzal, amit a feleségemről mondott, mert lehet, hogy most távol vagyok tőle, de akkor is szeretem, és nem engedem meg, hogy bárki is sértegesse.

-          Már rég nem voltunk együtt, amikor Lari bemutatott Tessnek. Akkor már csak beszélő viszonyba se voltunk, úgyhogy sürgősen felejtsd el, hogy őt sértegeted. Most pedig nagyon gyorsan tűnj el. – az ajtóhoz sietve nyitottam ki neki azt, majd körülbelül a szememmel ki is tessékeltem onnan. Annyi az egyetlen szerencséje, hogy ő egy nő, máskülönben tuti, hogy megütöttem volna azt, aki a feleségemet sértegeti.

Dühöngésem közben telefonom rezgésére figyelek fel, ami egy hangüzenetet jelzett. Ideges voltam, de meg akartam nézni, hogy ki keresett, így fülemhez emelve a telefonom, elindítottam a lejátszást. ”Na, ide figyelj te szemétláda, most nagyon nem fogom megválogatni a szavaimat azok után, hogy ezt az egészet meg merted tenni velem. Azt, hogy elmentél még meg is tudtam volna bocsájtani, hisz betudtam volna annak, hogy a nagy Cristiano Ronaldo nem tudja feldolgozni a meg nem született gyereke halálát. Ez tudom, hogy nagyon csúnya volt, de tudod, hogy igazam van. Aztán szükségem lett volna rád, ugyanis ha nem mondták volna, akkor közlöm veled, hogy autóbalesetem volt, és igen én voltam a hibás, de könyörgöm nekem is elég nagy büntetés, hogy miattam, vagyis a karambol miatt vesztettük el a babát, de neked sikerült még egy lapáttal is rátenni, hogy még jobban fájjon nekem. Gratulálok. Természetesen van még mit mondanom, mivel nem elég, hogy Amerikába mentél, még összeszűröd a levet az exeddel. Komolyan mondom, hogy az idióták koronázatlan királya vagy, mert ha már megcsaltál lehetett volna annyi eszed, hogy mindezt mindenki háta mögött csináld. Tehát ezek után ne várd azt, hogy majd megbocsájtsak neked, és arról is letehetsz, hogy Catat látod még valaha az életben. Remélem elég világos voltam, ugyanis ebből a Ronaldo féle fájdalomból, nem kérek többet.”