Az a helyzet, hogy előző hétre terveztük ezt a fejezetet, de annyira elszomorított minket az, hogy nem érkezett elegendő klikk, és kritika sem, hogy végül nem tettük közzé. Elgondolkoztunk már egy olyan befejezésen is, ami akár már a következő fejezetnél megtalálható lesz. Bárhogy le tudjuk zárni a cselekményszálakat, igaz, ez számunkra nem elég kedvező, ugyanis rengeteg ötletünk van még. Tehát arra kérünk mindenkit, legyetek szívesek pár sort hagyni a fejezet végén, vagy legalább egy kattintással boldogítsatok minket. Előre is köszönjük, jó olvasást.:)
(Larissa)
Elterülve a hatalmas franciaágyon, társam rögtön elalszik. Eléggé kiütötte magát, de ez alól én sem vagyok most kivétel. Felpattanva helyemről, a mosdóig szaladok, majd hogy gyomrom könnyítsen kicsit magán, kiadom az alkoholbevitelem húsz százalékát. Érdekes, hiszen elsőre megtaláltam a fürdőszobát, pedig hatalmas házban vagyok elszállásolva. Kacagva gondolok a már megszokottá vált déja vu érzésre, ami egy percig sem hagy nyugodni. Felkapva ruhámat, leszaladok a lépcsőn, és egy hotel felé veszem az irányt. Érzem, hogy valaki vár rám, de nem tudom megmondani, hogy ki. Valami nagyon jól sikerülhetett az estében.
Belépve a hallba, többen követik minden mozdulatom, de én szó nélkül indulok el az egyik szobához. Ráfeküdve az ajtóra, nevetve dörömbölök, egészen addig, ameddig egy őszinte, viszont mérges fej meg nem jelenik az ajtóban. Hatalmas barna boci szemei fogva tartanak, viszont szédülésemtől már nem tudok normálisan állni sem. Félreáll az ajtóból, majd álomittas szemekkel engem követ. Hogy mit csinálok itt, és kivel vagyok éppen, nem tudom. Azt tudom, hogy fontos nekem ez a személy, ezért kell elhagynom őt. Percekre megérdemlem a boldogságot, de egész életemre egyelőre még nem. Nem tudom értékelni a kis dolgokat.
Bebújva az ágyba nem foglalkozom koszos talpammal sem, csak pihenni akarok. A fiatal srác mosolyogva bújik hozzám, amire szívem is reagál. Jobb karommal közrefogom testét, fejemet pedig meztelen mellkasára teszem. Utoljára végigsimít hajamon, majd az álmok mezejére lépek át immáron már egyedül.
Szemeim egy kis pihenés után villámgyorsan pattannak ki, fejfájásomnak köszönhetően kell pár perc, még tisztán látom a dolgokat. Cescy lassú légzése megfogalmaz bennem egy kérdést, miszerint hogy kerülhettem haza. Az estéből semmi sincs meg, ha agyalni próbálok, sötét foltok keretezik emlékeimet. Írva egy apró levelet, puszi után kilépek az ajtón, és egy taxit leintve, a Bernabeu felé veszem az irányt. Szerencsére mindig tartok váltóruhát szekrényemben, így nem fog semmilyen téren meglepetés érni. Kifizetve a taxit, érdeklődve tekintek pénztárcám állapotára. Nem tudom mennyivel indulhattam el, de csupán a töredéke található meg benne.
Váll rántva, vigyorogva lépkedek a folyosón, talpam elégedetten simul a hideg kőhöz. Az öltözőből hangos nevetés szűrődik ki, szívem büszkén dobban egyet. Kezem rásimul a kilincsre, majd a látvány őszinte mosolyt csal arcomra. Félmeztelen futballisták marják egymást szavakkal, többen röhögnek a másik szerencsétlenségén. Mindenki egy emberként fordul felém, arcomra ráfagy a mosoly. Benzema megáll előttem, majd meghajolva, kézcsókot ad kezemre. Szívemből jövő nevetésem járja át a hatalmas öltözőt, Sergio viszont összeroskadva ül a helyén.
- Sziasztok, rég láttalak titeket! – üdvözlésemet mindössze Mourinho zavarja meg. Elkapva derekamat arrébb rak az útból, majd megrovó tekintetétől nem tudok menekülni.
- Eredmények? –kezét sürgetően nyújtja felém, de kislányos mosolyom elárulja, nem jártam sehol. Szemeim fáradtan csukódnának le, de megemberelve magam Ramos mellé sétálok. Kiszúrva nyakán egy foltot, testem remegni kezd, a düh pillanatok alatt kerít hatalma alá. –Larissa, így nem edzhetsz! –levéve ruhámat, nem foglalkozok senkivel. Mezem bőrömhöz érve kellemesen hűsít. Mindig is szerettem a Bwin feliratos felsőt, és ezt semmire nem cserélném már le. De a szükség nagyúr. Mindenki kisomfordál, miután Mou ajtó csapkodva hagy minket magunkra. Sergio továbbra is támasztja fejét, tekintetem elidőzik a hátán lévő karmolásokon.
- Minden rendben? –leguggolva elé megfogom karját, majd megpillantom táskás szemeit.
- Ne kiabálj! –mormogva veszi kezébe pólóját, majd az ajtó felé elindulva félreáll, és előre enged.
- Szar is a másnap. - érzem tekintetét hátamon, de már nem foglalkozom vele. Kilépve a pályára, szívem hevesen reagál. Visszaemlékezve a klasszikus meccsre, bokám fájdalmasan rándul meg.
- Kaptatok egy kis pihenőt, de nem lazsálhatunk. Nyakunkon a hétvégi meccs a Sevilla ellen. Tudom, hogy ismét lelombozott titeket a Barcelona elleni mérkőzés, de nem foglalkozhatunk ezzel. Az összecsapások jönnek-mennek, de mi mindig ugyanazok maradunk! Egyre jobbak vagytok, és már csak idő kérdése, és legyőzzük a katalánokat! Nem szabad pont most megállnunk, és összezuhannunk. Arra sincs időnk! –edzőnk bíztatása kissé dob a hangulaton, de még mindig látom a csalódott tekinteteket.
- Megtiszteltetés számomra, hogy köztetek lehetek. Még nagyobb megtiszteltetés, hogy a csatatérre veletek mehetek. Kik vagyunk mi emberek?! –többen felkapják fejüket beszédemre, de úgy gondolom itt az ideje, hogy közbelépjek.
- Bajnokok! –a csapat egy emberként zengi ezt a szót, elégedett mosoly ül ki arcomra.
- Így van. És azt akarom, hogy erre az egész szezonban emlékezzetek. Meghódítjuk azt, amit eddig még nem. A vereség szó nem szerepel a szótáramban. Elhiszem azt, amiben mások kételkednek! Mindig megőrzöm a csapatom becsületét, tiszteletét. Megedzettem az elmémet, és a testem követni fogja azt. Kik vagyunk mi?! –beszédem alatt szemem kissé könnybe lábad, de erősítve hangnememen, végig tartom a csapattal a szemkontaktust.
- Bajnokok vagyunk! – egységesen kiabálják, magabiztosságom az egekbe szökik.
- Tudatában vagyok annak a ténynek, hogy ellenfeleim nem számítanak arra, hogy nyerni fogunk, de én soha nem adom fel. –egy szót kihangsúlyozva, figyelem a reakciókat, de nem állok meg. – Nincs gyengeség a szívemben. A csapattársaimat figyelem, azokat, akik segítettek megérteni a világ értelmét, és azokat, akik edzettek engem, és az erőmet tőlük nyerem majd. Kik vagyunk mi?
- Bajnokok vagyunk! –elégedett tekintettel mérem végig a magabiztos arcokat, Mou mosolyogva figyel. Végre megtaláltam azt a lányt, akit egy ideje már elvesztettem.
- Örömmel megyek ki a pályára, mozgok, mászok, és mindent megteszek! És bármi áron el fogom érni a kaput! Amikor odajutok, erőszakosan érkezem. Ki fogom tépni az ellenség szívét, és a földre helyezem, mert ő nem állíthat meg! Kik vagyunk mi?! –többen tátott szájjal hallgatják buzdításomat, szememben szokatlan tűz lobog.
- Bajnokok vagyunk!
- Tudom, hogy a csapattársaim ott vannak mellettem. A csapattársak, akik ott voltak velem jóban, rosszban, –mondatomnál Marcelo tekintetét keresem, de ő a füvet fürkészi. -, áldozatok közepette, verejték és könnyek között. Soha nem hagyom, hogy ők elessenek, soha nem hagyom őket cserben. Kik vagyunk mi?! –többen éjjenezésbe kezdenek, vannak, akik elismerő arckifejezésükkel mozdulataimat követik.
- Bajnokok vagyunk! –teljesen felspannoltam őket, de itt volt az ideje.
- Senki sem fog engem megtagadni, soha senki nem fog engem megcáfolni, és soha senki nem fogja nekem megmondani, hogy ki és mi lehetek. A hit, mely megváltoztatta az életemet, segít átjutni ezen a csatán is. A vereség és a visszavonulás nem szerepel az én szótáramban, nem értem ezeket a meghatározásokat. Nem értem azt, amikor a dolgok rosszra fordulnak, nem értem a hibákat, de a következőt értem. Megértem a győzelmet, és azt, hogy soha nem hátrálok meg! Függetlenül attól, hogy mennyire fordulnak rosszra a dolgok! A szívem és az elmém fogják vinni a testemet, amikor a lábaim már túl gyengék. A történelem emlékezni fog ránk, és nem kell majd azért aggódnunk, hogy elnézőek lesznek-e majd velünk. Mi fogjuk a saját történelmünket megírni! És senki nem mondhatja majd meg kik lehetünk, és kik nem! Soha nem fogok anélkül hazamenni, hogy mindenemet bele ne adnám a mérkőzésbe! Mert kik vagyunk mi?! –beszédem végére beleélem magam mondandómba, torkom szakadtából kiabálom szavaimat. Buzdításom túlontúl jól sikerült, az edzők csak ámulnak.
- Bajnokok vagyunk! –egységes mondatokat követően elindulunk a teendőnk felé, de Mou megfogja csuklómat, és visszaránt.
- Köszönöm szépen, hogy kisegítettél! Igazából a csapatot kissé kényesen érintette az újabb vereség, de azt hiszem ez egy időre elég erőt fog nekik adni. –bólintva megölelem, karjaim szorosan fogják közre testét. Elmém tudatja velem, nem akarok már innen elmenni. Megleltem azt a helyet, ahol értékelnek, és ahol jól érzem magam. Bekocogva a terület közepére, melegítéshez állok be. Agyam folyamatosan zúg, bár ezt az előbb senki nem mondta volna meg. Sergio tekintete elidőzik rajtam, egy helyben áll, és figyel. Kézfejemre pillantva megtalálom az okot, egy Ric nevű srác megadta a telefonszámát, ráadásul olyan módon, ami pár napig nem jön le. Kacagva veszem le csuklómról egyetlen hajgumimat, majd hajamat lófarokba kötve, beállok Marcelo mögé.
- I’m singing in the raiiiin. –halkan susogom szavaimat fülébe, leheletemtől apró libabőrök jelennek meg nyakán. Megfogva fején a fejpántot, lehúzom szemei elé, majd támadásától kacagva futok el. Hatalmas vigyor van képén, régen láttam már ilyennek. Mezét felhúzza fejére, kezét előre nyújtja, majd röfögő hanggal elindul felém. Zombit játszva nevetésre késztet, majd ujját felmutatva jelez. Megismételve tettét elindulunk immáron már együtt Özil felé. Fejemről levéve felsőmet, gyors iramban kezdek el futni, de nem számolok azzal, hogy Sergio a füvön fekszik, így sikeresen végignyalok a pályán.
- Isten nem ver bottal, még mindig tartom ezt a kijelentést. –Gülüke felhúzott orral lépked tovább, ámde nem számol a balettos brazillal, aki egy gyönyörű ugrás segítségével földre juttatja, majd körbepuszilva arcát, kényesen bújik hozzá.
- Drága, drága Özil mester! Hallom szólított, és lám, jött a derült égből villámcsapás. –Mourinho nevetése meglep minket, nem csináltunk semmi vicceset. Csak hoztuk a rég nem látott formánkat.
- Úristen Marcelo, szállj le rólam! –kezeit a brazil mellkasára teszi, próbálja arrébb nyomni testét, ugyanis Pufi már végignyalta arcát. A kicsi védő ragaszkodóan szorítja a német felsőjét, Özil viszont próbál védekezni az újabb támadásoktól. Ramosra nézve hatalmasat bólintok, majd Puffancs mellé lépve megcsíkolom, ezáltal elérem azt, hogy kacagva lefordul barátunkról. Kezemet a német felé nyújtva, kislányos mosoly kíséretében gondolatban már bosszúmat forralom. Csapattársam kiszúrhatta ezt, ugyanis összehúzott szemekkel pillant rám. Kaká a kapu szájából elrúg egy labdát, ami sikeresen Gülüke ölében landol, aki összehúzva testét, köhögő rohamot kap.
- Látod, én csak jót akartam. –angyali arckifejezésemet felvillantva hisz nekem, elfogadva kezem feláll, de egy jól irányzott lökéssel a mögötte letérdelő Marcelon juttatom át.
- Te meg a jó akarat. Lucifer hozzád képest kezdő. –mormogva, ugyanakkor vigyorogva pattan fel és rohan Casillas felé. Éppen ideje volt már, hogy egy edzés jó hangulatban teljen.
Legalább ötven fotós érkezik, többek között férfiak lépkednek a hatalmas kamerákkal. Értetlenkedve nézek Moura, hiszen úgy volt, zárt edzés lesz a mai. Ő is hasonló arckifejezéssel méri végig a stábot, viszont barátnőm, Hannah, mosolyogva szalad felém. Hosszú haja szokásához híven hullámosítva van, a nagy loknin megfelelően keretezik nőies arcát. Többen végigmérik a csapatból, szerintem nem igazán emlékeznek már rá, hiszen sokat változott. Gonzalo érdeklődve húzódik mellém, barátnőm viszont tudomást sem vesz róla. Mosolyom erőltetett, agyamban a vészcsengők már egy ideje jeleznek. Az edző elindul felénk, ő sem ért most semmit ebből a közjátékból. Hannah a kezében levő géppel arcomba vakuzik, szemem előtt apró pontok táncolnak. Mégis mi ez az egész?!
- Jaj, úgy örülök, hogy tegnap meghívtál minket ide! –hangját meghallva kiráz a hideg, nem tudom mi történhetett velem durván egy fél év alatt.
- Hogy mit csináltam? –értetlenkedve pillantok rá, viszont érzem a csapat vádló tekintetét magamon.
- Hát nem emlékszel? Tegnap felhívtál telefonon, hogy jöjjünk el, úgyis nyílt edzés lesz! –Moura nézve észlelem a fanyar mosolyt az arcán, ami egyáltalán nem fog jót jelenteni számomra.
- Akkor egyszerű a megoldás. Larissa most szépen hazamegy, ti pedig követitek. Őt úgy fotózzátok, ahogy akarjátok, viszont a csapatot nem engedem. –nyugodt hangneme vihar előtti csend most számomra. Mi jöhet még?
- Én biztos, hogy nem beszéltem veled Hannah. És most kérlek, távozzatok. Nem akarok balhét, csak edzeni akarok a csapattal. –magabiztos tekintetem csupán egy maszk, igazából fogalmam sincs, hogy mit tettem, vagy éppenséggel nem tettem előző éjjel. Sergio tekintete szomorú, az edzőé viszont csalódott. Szép párosítás. Marcelo megismételve előző tettét, fejére ráhúzza a mezt, és röfögő hanggal kezd el szaladni a riporterek felé. Többen kacagva nézik végig ezt a jelenetet, de én már csak a vakuk villanására tudok összpontosítani. Kocogva rohanok Pufi után, megfogva derekát megölelem, majd nevetve túrok bele selymes hajába.
- Rendben Larissa, akkor majd hívlak. És sajnálom, úgy emlékeztem, hogy beszéltél velem. De biztos én voltam részeg, és én nem tudtam magamról egészen pár órával ezelőttiig. –arcomra fagy a mosoly, viszont barátnőm arcán egy kis elégedettséget látok átsuhanni. De lehet ez már csak a képzelőerőmnek köszönhető. Egy kutya szalad egészen a pályáig, majd szaglászva tekint körbe. Mourinho idegei már pengeélen táncolnak, viszont a jószág rám pillantva, loholni kezd. Felismerve benne régi kis kedvencemet, az utána futó férfivel veszem fel a szemkontaktust. A jég kék szemek elégedettséggel töltenek el, majd felpattanva, régi barátom nyakába vetem magam…
(Matías)
Emlékszem az első napra, amikor találkoztunk. A kórházban voltam és éppen leadtam az előző betegemet, amikor egy alacsonyabb barna bőrű srác lépett oda hozzám, vagyis nem teljesen jó szó, hogy lépett inkább ugrott be elém. Érdekesen álló haja csapzott volt, valószínűleg elaludhatta azért állt úgy, ahogy. Aztán az arcán különböző érzelmek kavarogtak az álmos kinézet mellett, talán fájdalom, ijedség, de ezt pontosan nem tudtam megmondani. Elkezdett valamit kiabálni, hogy valaki megszökött és nincs itt majd a következő mondata, amit halottam, hogy segítsek neki. Fogalmam sem volt arról, hogy mit is kéne tennem, hisz én csak egy orvos voltam, a betegekkel regisztrációs téren a nővérek és a dolgozók foglalkoztak, viszont a srác nagyon aggódott így belementem abba, hogy segítek neki. Mikor már a kórtermek felé haladtunk egyre ismerősebb lett a csapzott kinézetű alacsony srác. Tudtam, hogy már láttam valahol, de nem ismertem fel az arcát, hogy meg is tudjam mondani, hogy ki is ő, ami borzasztóan idegesített, és nem tudtam másra gondolni csak arra, hogy a fejemben megkeressem az arcához társuló nevet, majd amint beléptünk a kórterembe leesett, hogy ki is kér tőlem segítséget. „Marcelo, a Real Madrid focistája, hát persze, hogy is nem jutott előbb az eszembe.” Gondolataim letisztázása után, a kétségbeeset focistára néztem, majd hívtam az igazgatót. Nem tudtam, hogy mit tehettem volna ebben a helyzetben, hiszen még csak a betegem sem volt, hogy felelősséggel tartozzak érte, sőt akkor még azt sem tudtam, hogy fiú vagy lány az illető. Persze az igazgató megérkezése után én naiv azt hittem, hogy az én szerepem ebben a történetben véget ért, és mehetek is dolgomra, viszont az elképzeléseimnek éppen az ellenkezője történt. A vezető rám bízta, hogy keressem meg a beteget és viseljem gondját. „Bravó, egy újabb őrjöngő, szökős beteg.” Persze még mindig nem tudtam, hogy kiről is van szó, így a nővéri pulthoz sietve kivettem a szobának megfelelő kartont majd a beteg nevét kezdtem el kutatni, ami egyre ismerősebben csengett, de még mindig csak annyit tudtam az illetőről, hogy egy nőről van szó. Nem tehettem róla nem szoktam tévét nézni, sőt még az időm sem nagyon engedte meg ezt a fajta kikapcsolódást. Aztán próbáltam valami használható információt kicsikarni a focistából, aki körülbelül sokkolva volt az üres ágy láttán. „Remek kivel össze nem sodor az élet... Megint kapok ennek a Tessa Swallownak a személyében egy rinyálós celebet, aztán le is mondhatok arról, hogy valaha is normális beteg közelébe engednek.” Az igazgató kiadta, hogy menjek Marceloval és vizsgáljam ki teljes körűen az elszökött lányt. Persze belementem, de eléggé vonakodva, hisz ez volt a feladatom. Nem a kórházban, hanem házhoz kirendelten gyógyítottam illetve ápoltam a betegeket. Sohasem szerettem ezt a fajta munkát, sokkal jobban szerettem volna a kórház gyerekosztályán vagy egy magánrendelőben dolgozni, amely tervemet persze a szüleim az orvosi pályához való viszonyuk miatt szabotálták. Tehát ott ülhettem egy Real Madrid játékos kocsijában egy flúgos csaj után kutatva, bár szerintem csak én éreztem úgy, hogy kutatunk és ő teljesen tisztában volt azzal, hogy mi is az úti cél. Más biztosan rajongott volna ezért a szituációért, hisz Madridban a királyi gárdának óriási kultusza van, és ezzel együtt a játékosokat is nagy becsben tartották, viszont mivel én Sevillában születtem nem tudtam olyan nagy becsben tartani a fővárosi focistákat, sőt annyira még a focit sem. Életemben össze vissza két focimeccsen voltam kint és abból is az egyiken én játszottam egy ideiglenesen összerakott csapatban. Az eszmefuttatásom közben bekanyarodtunk a gazdag negyedbe, így számomra kezdett biztossá válni, hogy egy híres személyiség felé tartunk. Az autó egy óriási ház előtt állt meg, minek a felhajtójára Marcelo már úgy hajtott fel mintha ez az otthona lenne. Kipattanva a csodás Audiból vártam, hogy a focista mutassa az utat, hogy merre is kell mennem így átmentem a vezető oldal felé, viszont ő még mindig nem mozdult meg és nem szállt ki az autóból. Megkocogtattam az ablaküveget, hogy kezdjen magával valamit, de válaszként csak egy kézlendítést kaptam, annak jeléül, hogy hagyjam és várjak még. Kifújtatva a levegőt karba tett kézzel vártam, hogy történjen valami, majd végre kinyílott az Audi ajtaja Marcelo pedig szerencsétlenül kizuhant rajta, ugyanis a lába beakadt az ülés alatt lévő táskájába. Valószínűleg, ha valaki azt mondta volna, hogy lehetséges így kizuhanni a kocsiból megfogtam volna és azon nyomban körberöhögtem volna, aztán most tessék mégis lehetséges. Kicsit sürgetni kezdtem, hisz én vagyok az orvos és az én lelkemen szárad, ha valakinek valami bántódása esik, így jelen esetben Tessaért kellett felelősséget vállalnom. Berontva az udvarra Marcelo futásnak eredt majd az ajtóban állva keresgélni kezdett a zsebeiben. Biztos volt valami pótkulcsa, hisz körülbelül tíz másodperc múlva már bent is voltunk a nappaliban, ahol az említett beteget összeesve találtuk meg. Gyorsan a szobájába vitettem Marceloval én pedig a táskámból előkotorva egy megfelelő anyagot tartalmazó üvegcse után kutattam, majd előkészítettem a megfelelő injekciót. Persze sikerült elég hamar stabilizálni az állapotát, amit annak köszönhetek, hogy magammal vittem a táskámat, amiben mindenféle gyógyszer helyet kapott. Miután megérkeztünk a nagyházba körülbelül egy óráig felügyeltünk együtt a betegre, majd Marcelo bejelentette, hogy neki edzésre kell mennie, és a tudtomra adta, hogy Tessaval semmi gond nem lesz, mert alapjába véve ő egy normális lány, csak mostanában elég sok nem kívánatos dolog érte. Miután körülbelül tíz percben elmesélte a lány fél élettörténetét rászóltam, hogy edzésre kellene indulnia, majd az órájára nézve sietősen távozott. Nem értettem, hogy - hogy lehet egy felnőtt ennyire szétszórt, viszont némi gondolkodás után ráhagytam és betudtam annak ezt az egészet, hogy ő egy focista és ezzel le is tudtam az ügyet. Később eszembe jutott, hogy igazából én még mindig nem tudom, hogy mi is történt Tessaval, így a táskámba rejtett kórlapot kezdtem el közelebbről is szemügyre venni, majd egyik bámulatból estem a másikba, hogy egy tizenkilenc éves lánynak, hogy lehet már egy, egy éves gyereke, mikor még maga is egy fiatal.
A régi gondolataim tengeréből egy lökés és néhány korty klóros víz térített vissza. Tüdőm nem nagyon díjazta ezt a jelenetet és oxigénért kiáltott. Érzékelve a medence alját, egyet rugózva löktem fel magam a felszínre majd egy kisebb vízköteget kiköhögve Tessat kezdtem el kémlelni magam mellett, viszont a felszínen sehol nem találtam őt. Körbenézve még egyszer a szárazföldet ismét nem találtam ott nyomát így nem maradt már választásom a vízben kellett keresnem őt, majd mikor már kezdtem volna pánikba esni távolabbról meghallottam a bájosan csengő hangját.
- Csak nem engem keresel? – a medence túlsó végéből integetve kiabált felém, nekem pedig egy óriási kőszikla esett le a szívemről, hogy újra láthattam őt.
- Örülnék neki, ha nem hoznád rám a szívbajt, mert mindjárt a medence aljáról kellesz összeszedned, ha ezt csinálod. – nevetve közöltem vele, hogy ne csináljon többet ilyet és ezt a kijelentésemet nagyon is komolyan gondoltam. Nem szeretném, hogy bármi baja is essék.
- Most, hogy újra megnyugodtak a kedélyek szerintem harapnunk kéne valamit. De természetesen csak a megfelelő mennyiségű napozás után. – mondata után fénysebességgel tűnt el a fák között, majd néhány perc múlva két napozóágyat maga mögött vonszolva tért vissza én pedig egyből a segítségére siettem, hisz mi a manónak cipel egy beteg két napozóágyat, amik mellesleg már ránézésre sem tűnik könnyűnek.
Az előzőleg elmondott szavak egyikét nem tudtam kiverni a fejemből. A beteg szó miatt különféle gondolatok kezdtek kavarogni a fejemben, amit egyszerűen nem tudtam kiverni onnan, vagy lehet, hogy a tudatalattim nem is akarta kiverni ezeket a gondolatokat onnan, hisz nem szeretné, hogy bármilyen válasz is érkezzen rájuk. Az a bizonyos gondolat, miszerint én már nem is vagyok Tessa orvosa nagyon megrémisztett. Nem tudtam, hogy a beteg orvos állapoton kívül lehet-e esély arra, hogy ezt a kapcsolatot elmélyítsük, és legalább egy szoros baráti viszonyt hozzunk létre. Tess nagyon sok kedvet és színt vitt az életembe, ami eddig nem nagyon volt jellemző az életemben, hisz vagy a szüleim kérését teljesítettem vagy gyógyítottam, így a szórakozás és a móka rész kimaradt az életemből, viszont úgy érzem, hogy Tessa jelenléte kezdi gyógyítani ezeket a régi sérelmeket.
A képzeletek világából visszatérve a jelenbe énekes betegem már elfoglalta a helyét a napnak megfelelően, majd én is követtem a cselekvéssorozatát és ugyanúgy leheveredtem mellé, ahogy ő is tette.
- Ha már itt vagyunk Sevillában, akkor nem látogatjuk meg a szüleidet? – a kedvesség és az együttérzés jelei rögtön megjelentek az arcán, viszont az én arckifejezésem változatlan maradt, ugyanis ráfagyott a mosoly az arcomra. Nem szerettem volna velük találkozni, hisz akkor újra ideláncolnának, és esélyem sem lenne arra, hogy újra elszabaduljak innen, ahogy már egyszer sikerült.
- Ha nem nagy baj, akkor én ezt a lehetőséget és programot passzolnám. Nem hiszem, hogy a szüleim szeretnének találkozni velem azok után, hogy csak úgy leléptem tőlük néhány évvel ezelőtt. – a rövid ismertetőm után egy meglepődött tekintettel találtam szembe magam, és nem tudtam, hogy min lepődött meg Tess jobban. Azon, hogy nem akarok találkozni a szüleimmel, vagy azon, hogy elszöktem otthonról, hogy úgymond egy új életet kezdjek.
- Azt nem tudom elhinni, hogy miért szökne el bárki is a szüleitől, akikor mindene megvan. Pénz, befolyásos emberek társasága és nem mellesleg, olyan partikat csaphatnál, hogy csak úgy remegne a ház. – ötletén jót nevettem majd választ nem adva hallgattam és pihentem, majd észrevétlenül még az álom is elnyomott.
Körülbelül három-négy órát aludhattam, majd egy óriási sikolyra és jajgatásra ébredtem. Először nem tudtam, hogy mi történhetett majd megmozdítva végtagjaimat éreztem a bőrömön végigfutó fájdalmat, amit a nap okozott, ugyanis elfelejtettük magunkat bekenni mielőtt kifeküdtünk a tűző napra, így sikeresen mind a ketten megpirultunk. Tessa jobban megégett, hiszen hiába él most Madridban, az élete nagy részét a ködös és esős Angliában töltötte, tehát a bőre nincs hozzászokva az ilyen erős napnak.
- A két nagyokos kifeküdt aludni a napra. Csak gratulálni tudok magunknak. – Tessa kínjában már nevetett a hülyeségünkön, majd a teste lehűtése érdekében újra belecsobbant az óriási medencébe.
- Valóban lehetett volna annyi eszünk, hogy legalább bekenjük magunkat, na de ez már így alakult, viszont nem tudom te, hogy vagy vele, de nekem most jól esne valami harapnivaló. Elmehetnénk valahová. Például itt a sarkon túl, van egy pizzéria azt hiszem. – ötletemnek és éhségünknek köszönhetően körülbelül két perc sem kellett és úton is voltunk a legközelebbi pizzéria felé. Lassan sétáltunk egymás mellett a sevillai utcán, majd hirtelen Tess törte meg a csendet.
- Mi lesz velünk ezután? – át sem gondolva kérdését adok választ, majd később jöttem rá, hogy nem teljesen ugyanarról beszélünk.
- Hát gondolom visszamegyünk Madridba, elmegyünk Cataért...- felsorolásom közben fejét ingatva hallgattat el, majd érthetőbbé teszi az előző kérdését.
- Nem a Sevillában eltöltött időre gondolta, hanem arra, hogy mi lesz velünk, ha te már nem leszel az orvosom? – kérdése még a leégésnél is jobban fájt, és az igazat megvallva ezen eddig még én sem gondolkodtam...
Hola!
VálaszTörlésIsmét nagyon jó lett a folytatás! : ))
Marcelo és Özil tiszta bolond: DD
A hangulat csudajó volt az edzésen, nagy focisánk Larissa pedig elég kelekótya volt. Kiváncsi vagyok, hogy Ramos miért volt ilyen szomorú.
Én sajnálnám, ha már itt vége lenne. : (
Folytatást! És hey emberek kommentet.
Puszi.
Sziasztok! Remek lett ez a rész is. Az edzés marha jó volt, és jó volt olvasni, hogy Marcelo is újra a régi. Amit Özillel
VálaszTörlésalkottak, az nem semmi. Jó lenne, ha Sergioék közt is minden rendbe jönne. Persze Fabregast is sajnálnám, de nekem Sergio a kedvencem, ezért én neki drukkolok. Kíváncsian várom továbbá, hogy mi lesz Tessa és Mathias között. Valamiért azt gondolom, hogy még közelebb fognak kerülni egymáshoz. De persze, ezt csak ti tudhatjátok. NAgyon várom a folytatást! Ja és eszetekbe ne jusson abbahagyni a történetet! Gondoljatok azokra, akik írnak kommentet, vagy legalább szavaznak. Úgyhogy siessetek az új résszel, mert nagyon jókat írtok!
Puszi: Adrienn
Hola csajszik! :’D I’m here, again. :’D Éés reményeim szerint sikerül megírnom egy szép, kerek, egész, értelmes kommentet. (probléma ott leledzik, hogy ezt mindig eltervezem, és sosem sikerül… :’D)
VálaszTörlésLari rész: Na hát először is… :D Amíg rá nem jöttem, hogy az előző fejezet végén Ramos volt, kicsit értetlenül álltam a dolgok előtt. Aztán most már leesett. Ramost otthagyta, és Ceschez ment, úgy, hogy közben nem tudott magáról. Ez is mit támaszt alá? :D Hogy Cescyt jobban szereti, mint Ramost.
„Azt tudom, hogy fontos nekem ez a személy, ezért kell elhagynom őt.” Ezt a mondatot, inkkább figyelembe sem veszem. Tartok tőle, be kell valljam, nem kicsit. Azt hiszem, mondhatom azt, hogy ismerlek már annyira, hogy tudjam, hogy az ilyen elejtett kis mondattöredékeknek fontos szerepe lesz majd a jövőben. (ez milyen mondat lett, te jó ég…xD) Szóval, arra gondolok, hogy Lari valahova menni akar. Azt még nem tudom hova, de valahova biztos (majd ha a komi végére értem, akkor megkapod a tippem, addig várj türelemmel :D)
A Bernabeus résszel kapcsolatban furcsa kettőség volt bennem. Egy bizonyos szintig még mindig nehezen érint a dolog. Mármint, hogy bajnok lett a Real. Nem, nem sajnálom tőlük, csak az fáj, hogy nem mi nyertünk. Vagy nem is… Inkább az, hogy felemelt kézzel hagytuk nyerni a Realt. Mindegy, nem ez a lényeg. Szóval ez, ahogy Lari felrázza a csapatot, annyira… nem is tudom. Jézusom, nem találom a szavakat. Szóval olyan életszerü, vagy nem is tudom. És belegondolva, hogy ez után a Realnak tényleg minden simán megy (kivéve a BL-t, meg a kupát, de ezeket hagyjuk most) picit elgondolkoztam. Hogy ez az egész tényleg ennyi lenne? Hogy csak hatni kell a lelkükre? Ilyen egyszerű? És ezek szerint igen. De mindenesetre azt olvasni minden végén, hogy „Bajnokok vagyunk” még mindig fájt.
Nem szeretem a Realt. Soha nem szerettem, soha nem is fogom. Egyetlen apró dolog van, ami miatt nem mutatok végtelen utálatot a csapat iránt ez pedig Casillas, de ezt nyilván jól tudod. Épp ezért tartottam a Realos edzéstől, hogy milyen szemmel fogom olvasni. De érdekes módon, a szkeptikus, barcás-lényem, mélyre süllyedt, és nem ugatott bele mondatonként. Szóval, oda akarok kilukadni, hogy függetlenül attól, hogy milyen érzések fűznek a Madridhoz, a történetben, nincs bajom velük. Sem mint csapattal, sem a játékosokkal. Sőt a Marcelo kontra Lari részt kifejezetten szerettem. És itt jön be a kettősség, hogy szívet melengetően aranyosak voltak. Hogy nem számít, hogy mi volt köztük, Marcelo látta azt, amit senki más. Hogy lehet, hogy Lari azt mutatja, hogy nagylány, megoldja a problémáit egyedül, és jól van, de ez az egész csak duma, és valójában nem így van. És ez az egész a Sweet1-et idézi (istenem, mennyi beszélek mostanában róla. Komolyan mondom, lesz egy kis időm, újraolvasom :’D) Tudod mi jön most megint… :D Már csak Cris hiányzik innen (meg egy picit Coentrao is, mert neki is olyan kis cuki arca van :’D jó oké, befogtam :D)
„Te meg a jó akarat. Lucifer hozzád képest kezdő.” – Ezen olyan jót nevettem. Özilt is csípem, csak nem olyankor, mikor a Realban játszik. Mikor a Realban játszik senkit nem szeretek – ez alól talán Iker kivétel, mert ő tökmindegy milyen mezt visel, örök, világraszóló nagy szerelem – félreértések elkerülése véget, elsősorban, mint ember, másodsorban, mint focista, és csak harmadsorban, mint pasi. :D
Aztán, haladjunk szépen :D Gonzo ösztönös behúzódása Hannah jelenlétére :D Kis aranyos. :D Hannah meg egy büdös kis útszéli, szarkavaró riherongy… :D Azt hiszem :D bár a Dannel cimborál, nagy forma nem lehet (mondjuk, még Danről sem biztos, hogy köcsög… :D tudod, mindaddig ártatlan, míg a bűnössége be nem bizonyul :D) Hannah ettől függetlenül gonosz. Nemtudom még, hogy miért, de az :D Érzem… :D
(folyt. köv. :'D)
Aztáán a végee *.* A jégkék szemekről ugye tudod, ki jutott eszembe? Tudod, ugye? :P És ha ő, akkor komolyan, én nem is tudom mit csinálok. De ááá ugyeugyeugye Wes aaz? :D más kékszemű nem lehet!! :D Muszáj Senjdernek lennie *.* De ha ő, akkor ez felvet némi problémát, miszerint mégis mi a bánat hozta őt ide Madridba. Azt is elképzelhetőnek tartom, hogy esetleg ne adj isten Lari írt neki. Mondjuk… :D Ha már azt mondogatta, hogy el akar menni. Persze, ez csak feltételezés… (A) :D
VálaszTörlésTessa rész: Ami igazából most Matías szemszög, de nem para. :’D Szóval, nagyon tetszett. Nem is számítottam rá, hogy lesz Matías szemszög, de így átgondolva, érdekelt, csak eszembe sem jutott, hogy van ilyen opció :D
Jó volt olvasni az ő szemszögéből is ezt az egészet. Hogy hogyan élte meg, hogy kvázi „rásózták” Tessát, és hogy hogyan változott meg a véleménye.
Gyanítom ez, amit Matías érez, az aggódás Tessa, illetve a hirtelen kialakult barátságuk iránt már régen több mint az orvos-beteg kapcsolat, amit persze én egy cseppet szem bánok, de azért annyira nagyon ne melegedjenek össze (maximum egy pici, ártatlan csókocska… (A) :’D) mert hát én mégiscsak Ronallow-párti vagyok (Ronaldo és Swallow összevonva, hogy tetszik? :P) Egyébként meg rettentő aranyosak, ahogy a medencében mókáznak, meg a napozás. A naagy és okos, felelősségteljes orvos, kifekszik Sevillában naptej nélkül napozni :D nice :D de amúgy mókás… :D Nekem egyből az jutott eszembe, hogy majd kenegetik egymás hátát testápolóval… :D tudom, tudom, én meg az elrontott fantáziám… :D
Tetszik ez a szál, hogy mi van MAtí meg a szülei között, úgyhogy ezzel kapcsoaltban is érdeklődve várom a fejleményeket, az meg végképp mozgatja a fantáziám, hogy mi lesz Matías válasza Tessa kérdésére. ;)
A zenék: A Back in time-ot nem rég mutatta a hatalmas Pitbull-rajongó barátnőm, így nem mondhatok rá mást, mint hogy nagyon jó szám (különben keserves kínok közt leszek kivégezve :D) de amúgy tényleg tetszik :D A Stronger örök kedvenc, néha csak úgy spontán elkezdtem énekelni, hogy „Work it harder, make it better, do it faster, makes us stronger..” :’D a Paparazzi feldologzást nagyon szerettem, és egyrészt nagyon ilett oda, másrészt, én magát a számot is bírom, annak idején mennyit énekeltük ezt, te jó ég… :D Az Absolutely ment a kedvencek közé, majd ha megint nagy YouTube pusztítást tartok, akkor leszedem azt is, és megy fel telómra :D A One Dircetion meg külön kategória. Azt hittem, mát kinőttem a fiúbandából, aztán jön 5 taknyos kölyök, és totál beleszerelmesedek a zenéjükbe… Felháborító… :D *you don’t know you’re beautiful… - énekelget*
Aztán zárásképpen. Ne hagyjátok abba a történetet. Tudom, sokan vagyunk úgy, akik elmaradtak a komikkal, és nyilván úgy gondoljátok, hogyha ti szakítotok időt arra, hogy részt írjatok, akkor igazán írhatnánk mi is komit, de a suli, meg a tanárok nem hagynak élni –engem legalábbis. De most van ez a hetem – meg talán a jövő hét, és utána reményeim szerint vége ennek a nagy felhajtásnak, és nyugi lesz. És egyébként is már csak 22 nap ;) Amúgy pedig nehogy be merjétek fejezni, mert megtalállak titeket, és addig fogom rágni a fületek, amíg nem folytatjátok :D Imádtam a részt, várom a folytatást, és csak így tovább ;)
Puszi, Dorcsy
u.i.: Team LABREGAS és team RONALLOW (ez annyira tetszik :D) :’P
u.i.2: A szereplők között Cescynek nem járna ki egy hely most már? (A) :D *kölyökkutya tekintet*
Szia Nicolasa!:)
VálaszTörlésÖrülök, hogy látok egy új arcot!:)
Próbálkozom egy kis boldogságot is belevinni a történetbe, úgy gondoltam éppen ideje, hogy valami vicceset is írjak a letargia közepette.:D
Köszönöm szépen a buzdítást, a fejezetek pedig folyamatosan felkerülnek!:) Bár megint visszaesett a tempó, de nem baj.:) Ahogy Adrienn is írta, az olvasók, és a kritikaírók miatt is felrakjuk minden szombaton a folytatást, hiszen megérdemlitek, és Tessával nagyon örülünk annak, hogy érdekel is titeket az, amit írunk!:)
Még egyszer köszönöm szépen, hogy írtál! Puszillak, L.:)
Szia Adrienn!:)
Elhiszem, hogy örülnél annak, ha a Seri páros újra a régi lenne, és jó olvasni egy olyan véleményt is, aki ezt a párt favorizálja!:)
Az edzés véletlenül pattant ki az agyamból, rossz volt már írni a szomorú részeket, meg amúgy is. Hiányzott Marcelo hülyesége.:D
Biztatnám mind a két csapatban megtalálható olvasókat, de már tudom, hogy miképp lesz vége a történetnek.:) Annyit azt hiszem elárulhatok, hogy ha lesz rá érdeklődő, felkerül egy 3. "évad", de természetesen ez rajtatok is múlik.:) Nekünk megvannak az ötleteink, amiket csak be kell gépelni.:)
Ahogy a szülőknél a "Saját gyerekemnek sem okoznám ezt a fájdalmat.", nálunk is hatásos volt az a hozzászólás rész, hogy az olvasók és a kritikaírók miatt folytassuk a történetet. Igazad van, teljes mértékben! Csak kicsit rosszul esett nekünk, hogy lelaposodott az oldal, pedig próbálunk mindig új fejezetet hozni, fejlesztjük a blogot, legjobb tudásunk szerint írjuk meg a részeket, és mégsem kapunk elég visszajelzést.:/ Azért innen nézve ez egy kicsit lelombozó, de örülünk annak, hogy látunk új arcokat!:) Tehát köszönöm szépen, hogy ismét írtál nekünk, sokat jelent az olvasók véleménye!:) Puszillak, L.:)
Szia Dorcsy, ne haragudj, hogy még csak most válaszolok a kommentedre, de el vagyok havazva, illetve ezt már csak múlt időben tudom mondani.:D
VálaszTörlésÉn szeretem a zakkant kritikáidat, tehát segáz.:D
Ez kérem szépen azt támasztotta alá, hogy részeg volt, és hogy érezte, valaki vár rá.:D Valaki, aki otthagyta, mégis azon töri a kis buksiját, hogy mi miért történik.:D Elhiszem, hogy mindenáron be akarod bizonyítani, hogy Lari igazából Cescyt szereti, és Ramoshoz csak a testi kapcsolat vonzza, de ez nem fog összejönni.:D Mind a kettő férfit szereti, de ez a későbbiekben ki fog derülni.:D
Nyugodtan vedd figyelembe Dorcsy, igazából elsősorban ezzel neked akartam ezzel egy kis fejtörést okozni.:D Azt hiszem említettem már, hogy minden apró részletre felfigyelsz, ami vagy jó, vagy rossz.:D De innentől kezdve direkt el fogok ejteni pár olyan mondatot, ami egyáltalán nem tetszik neked, hogy még jobban összezavarjalak téged.:D
Az biztos, hogy fontos szerepe lesz majd a jövőben, valójában igencsak kiismertél már engem.:D Nagyon is értelmes mondat lett mellesleg.:D Nekem tetszett, főleg azért, mert félsz a következményektől.:D
Várok-várok, a türelem hatalmas erényem.:D De nem ma!:D Talán jól gondolod, de az is lehet, hogy Lari marad Madridban. C lehetőségnek pedig felvethető az, hogy Fabregassal lép le, D-nek pedig az, hogy Ramossal megy el "vakációzni".:D Abban biztos vagyok, hogy sokkolni fog téged minden...:D
Ezt a részt már kifejtettem neked üzenetbe, de ide is leírom.:) Tehát igazából itt még a bajnokság közepe körül járunk, ami azt jelenti, hogy a "Bajnokok vagyunk" résszel nem a katalán drukkereket akartam felhúzni, hanem afféle biztatásnak szántam, aminek az előzménye a Barcelona elleni vereség volt.:) Hasonló érzések voltak bennem tavaly, és elhiszem, hogy kellemetlen ez az egész. Viszont csak azt tudom mondani, hogy ennek így kellett alakulnia. Sajnos Guardiola ideje lejárt, és ezért történt az, ami. Valamint szerintem kicsit könnyeden vették azt, hogy tavaly a kupán kívül mindent megnyertek. Aztán a kis csapatok ellen voltak a legnagyobb buktatók. Viszont nézd a jó oldalát, miszerint a katalán csapatnak végre méltó ellenfele van, és nem egy olyan csapat, ami kullog mögöttük úgy, mint a Valencia, vagy a hasonló "kis csapatok".
Én úgy gondolom, hogy merőben befolyásolja a csapat lelkiállapota a meccseket. Tehát ezért is tartom Mout a világ legjobb edzőjének, mert ő nem csak a kondira, az állóképességre, valamint a tudásra összpontosít, hanem emellett agyban is helyrerakja a játékosokat!:) Igazából nem ennyire egyszerű, mivel a szellemi állapotot a legnehezebb létrehozni, de egy buzdítással rengeteg dolgot el lehet érni. És tényleg nem sértésnek, gúnynak szántam, csak úgy éreztem, hogy ide megfelelő lenne.
Tudom, hogy nem szereted a Realt, igazából az lenne számomra a sokkoló, ha a Barcelona mellett őket is előnyben részesítenéd. Hiszen nem gyűlölöm, nem utálom, csak a csapat miatt sem tudok másképp gondolni a Barcelonára. Igazából fogalmam sincs milyen érzéseket táplálok a csapat iránt, de az biztos, hogy semmi pozitívumot. Viszont úgy vagyok ezzel, hogy ha nem szükséges, nem szidom az ellendrukker táborát, ahogy a csapatot sem. Hiszen a történetben próbálom őket úgy beállítani, hogy nincs komolyabb konfliktus a két csapat között, és próbálkozom Valdest, Villat, Messit, valamint még egy-két katalán játékost is pozitív irányba terelni. Ezt már elmondtam, de most is leírom. Nekem nem a játékosokkal van bajom, hanem a klubszlogennel, a mezzel, és a színekkel. Nekem mindig is a Real Madrid lesz az első, valamint az egyetlen csapat az életemben. A játékosokkal tényleg semmi bajom nincs.
Igazából próbálom úgy megírni a részeket, hogy ha vannak Barcelona drukkerek is az olvasók között, akkor ne érje őket semmiféle csalódottság. Ugyanis tényleg távol álljon tőlem ez a dolog!:) Soha nem szerettem senkit sem szidni, viszont tekintve arra, hogy a vérem már kékeslila, nem hazudtolhatom meg önmagamat.:D A másik része pedig az, hogy nem tudom mennyire hitelesen, de imádok meccseket, valamint edzéseket írni.:)
VálaszTörlésÖrülök annak, hogy sikeresen elértem nálad azt, hogy a történetben minden szereplőben van egy olyan dolog, amit szeretsz. Jó, most tekintsünk el Ramostól.:D
Úgy gondoltam ideje visszatérni a Marcelo-Lari szívatásokhoz, ugyanis imádtam azokat megírni. Mindenkinél próbálok egy olyan pozitívumot találni, ami segítségével jobban meg fog ragadni az, hogy *jézusom, hiszen két lány írt egy történetet, amiben rengeteg marhaság volt*.
Valóban jól átláttad ismételten az egészet, hiszen pontosan ezt akartam közölni. De ennek még lesz egy nagyobb szerepe is a közeljövőben.:) És itt is látszik az, hogy a csapatból igazából Marcelo, Ronaldo, valamint Mourinho ismerte ki a legjobban a lányt. Hiszen az edző is látja rajta, de ő úgy van vele, mint Fabregas. Inkább nem kérdez, csak akkor, ha a lánynak szüksége lesz rá. Hiszen Cescy is csöndben van, de amikor látni fogja azt, hogy közeleg a nagy kiborulás, akkor ő lesz az első személy, aki a lány mellett lesz.:)
Ne, ne ne!:D Ne olvasd újra.:D Mint már levélben említettem, szeretném újraírni az egész történetet, jobb, és "felnőttesebb" fogalmazással.:D Ugyan, semmi baj.:D Szeretem olvasni azt, ahogy áradozol a cuki arcú madridistákról.:D Bár Coentrao ellen érvelve, ritka ferde orra van...:D Mellesleg néha annyira beleírnám amúgy Ronit az egész marhulásba, hiszen ők voltak mindig hárman azok, akik csipkedték egymást.:D De mindennek eljön majd az ideje.:D Csak győzzük kivárni, mi?!:D
Próbálkoztam egy épeszű mondatot kihozni káromkodás nélkül.:D De úgy látom, eléggé sikeresen végeztem a dolgomat.:D Hasonlóképpen vélekedek a Barcelona keretről, nekem talán Fabregas az egyetlen kivétel, aki az én szememben még mindig az ágyúsok között rúgja a bőrt.:)
Gonzo és Hannah kettős is kiforrja majd magát, annyit azt hiszem elárulhatok, hogy mind a ketten Larival fognak egy hosszú estét végigbeszélgetni.:D Persze csak kettesben, de a lényeg ugyanaz lesz.:D Megtudhatjátok majd az okokat is.:D
Azért jó, ha az ember ilyeneket érez, nem gondolod?!:D De mi van akkor, ha itt jelen esetben nem Hannah, hanem más lesz a fekete bárány.:D Egy olyan személy, akiből nem néznétek ki?!:D
Azt hiszem, egy kicsit csalódhattál a következő fejezet olvasása előtt.:D De azért annyira aranyos voltál üzenetben is, hogy Sneijderről tippelgettél, holott köze sincs a hollandhoz.:D Még a nemzetiség sem egyezik.:D De mikor megemlítetted az egyik kommentedbe, úgy gondoltam, hogy az ötletem, miszerint visszahozom Briant, nagyot fog ütni.:D De majd kiderül, hogy mennyire jön be a megérzésem.:D
A feltételezés nem igazán jött be, de azt nem mondom, hogy soha nem fog a Sweet2-be megjelenni Wesley, hiszen "Soha ne mondd, hogy soha.":D
Nem szeretnénk abbahagyni, hiszen nagyon szeretjük bonyolítani a cselekményt. És itt elsősorban tudod jól, hogy nem az elmaradt kritikákról van szó, hiszen tekintve arra, hogy korabeliek vagytok, tudjuk, hogy mivel jár az iskola, és az év végi hajtás!:) Hanem arról van szó, hogy már egy kattintás sem érkezik a fejezetek végén, pedig mi mindent megteszünk azért, hogy olvasható legyen a történet.:/ Hiszen, ha valaki eljut az olvasásig, akkor már nem nagy dolog az X előtt egy véleményt kimutatni. Anno direkt ezért hoztuk létre ezt, hogy aki nem szeret írni, vagy valami, annak elég egy kattintás.:/ De már az sem érkezik...
Köszönöm szépen ismét a tartalmas kritikát, örülök, hogy megérkeztél, és írtál nekünk! Valahogy sejtettem, hogy a Lari-Cescy párost részesíted előnyben, és megjegyzésképpen Fabregas bekerült a szereplőlistába, ahogy a képeket is kicseréltem, valamint beleraktam Matit is.:D
Puszillak, Lari.:)
Sziasztok!
VálaszTörlésElőször, ismét egy nagy bocsánatkérés, amiért ismét fáziskésésben vagyok, és csak most érek el idáig.
Másodszor, jelentem, hazaértem, és mostantól időm, mint a tenger, szóval elkezdem bepótolni a lemaradásom.
Harmadszor pedig, ismét remekeltetek a résszel, mint általában mindig. Csak annyit tudok rá mondani, hogy nagyon imádtam!<3
Larissa rész:
Még mindig nem lett világosság a fejemben, hogy ki lehetett a drága társa az éjszaka, pedig tippjeim még mindig vannak, de inkább megtartom azokat magamnak. Lari hazatért, egyrészt ideje már, másrészt örülök is neki. Hát igen Benzema, az úriember, nagyon bírom a srácot, másrészt, ezt a jelenetet simán kinézem belőle élőben is. A másik, még, hogy Lari el akar válni Sergiotól??? Ha tényleg ezt akarná, akkor nem úgy reagált volna a spanyol nyakán lévő foltra ahogy. „Szar is a másnap.” ő már csak tudja, a tapasztalat beszél belőle. Ahogy látom, most elég jól viselik egymás jelenlétét, szóval szerintem, nincs ott akkora baj, csak képesek néha bolhából mamutot csinálni, és olykor felkapni a vizet kis semmiségeken. Mou hozza a szokásos formáját, tulajdonképpen már hiányzott a képből. Pitbull Back in time-ját már hallottam egy párszor, de most is ugyanúgy tetszett, sőt szerintem, még passzolt is a részhez.
Végre! Végre visszatért az igazi Larissa, már azt hittem, nem élem meg ezt a pillanatot, de sikerült és nagyon örülök. A buzdítás nagyon hatásos volt, és nagyon tetszett, hiányzott már ez a Lari. Örülök, hogy nem fordultak el tőle a többiek, pedig lett volna okuk rá, és mégse tették, ez pedig egy olyan dolog, amit nagyon meg kell becsülnie a lánynak, mert nem mindenki tette volna ezt meg. De ami a legfontosabb, rájött arra, hogy valóban itt a helye, és nem akar elmenni. Húúú, el se hiszem, hogy ennyire hiányzott már a sok hülyeségük. Végig nevettem az egészet. Özil szerintem nem sokat tévedett, akkor amikor, azt mondta „Te meg a jó akarat. Lucifer hozzád képest kezdő.” valahol egyet értek vele. Kanye West Stronger-jét még nem hallottam, de nagyon nagyon tetszett.
Jön a nagy kérdés: Vajon mit csinálhatott Lari az előző éjszaka??? Erre nagyon kíváncsi vagyok. Aztán jön Hannah, első pillanattól kezdve nem volt a szívem csücske, ezután még annyira se lesz. Nem értem a logikáját, meg azt, amit csinál (értem ezalatt Hannah-t), de van egy olyan érzésem, hogy nem lesz egy pozitív tényező a történetbe. És itt vannak a jég kék szemek, elég sok ötletem van, hogy ki az, de az is lehet, hogy nagyon mellé nyúltam, és egy teljesen új szereplő lép a történetbe. A Paparazzi átdolgozott változata nagyon tetszett.
Matías rész:
Jajj már úgy vártam, hogy legyen egy ilyen, és végre itt van! El se tudod képzelni, mekkora örömöt okoztál nekem ezzel.:)
Furcsa visszaolvasni a szemszögéből a történteket. Érdekes, hogy az elején még pontosan ellenkező véleménnyel volt róla, mint most, aztán meg minden megváltozott, és most még talán többet is érez iránta, mint kellene. Mindenesetre nekem nagyon tetszett ez a visszaemlékezős rész. A Nine days számát nem ismertem, de tetszett.
Ejha, mik derülnek ki a dokiról. Elszökik otthonról egy új élet reményében??? Az életben nem néztem volna ki belőle, de nagyon tetszik a dolog. Ha pedig nyomós oka volt rá, akkor meg is értem. De ahogy látom, nem vagyok egyedül a csodálkozással, mert Tessa is eléggé meglepődött a dolgon. Igen, így jár az, aki elfelejti bekenni magát naptejjel, de ha azt vesszük, Tessa akart annyira lebarnulni, hát most megkapta. Mi lesz velük ezután??? Na arra én is kíváncsi vagyok!
Nagyon tetszett a rész, és még egyszer bocsánat, hogy ennyit késtem!
Puxxx: szittyke
Szia Szittyke!:)
VálaszTörlésTudod, hogy ezért nem kell bocsánatot kérned! Tudtunk róla, hogy hol vagy, és hogy mostanában semmi szabadidőd sincs, tehát nincs semmi baj!:)
Örülök, hogy hazaértél, pihend ki magad, utána ráérsz mindent bepótolni, mi megvárunk, hidd el!:)
Boldog vagyok, hogy ismét sikerült egy olyan részt összehozni, ami elnyerte a tetszésedet!:) És köszönöm szépen a fejezetet illető dicséretet!
A társát direkt nem árultam el, bár szerintem nyílt titokká fogja kinőni magát a történet vége felé.:D Szerintem jó emberre gondolsz, de a tippjeidet tartsd is meg, ugyanis lesz egy kis szerepe ennek még a közeljövőben.:)
Úgy gondoltam, ideje egy kicsit most már józan, ésszerű, vicces részt írni, és lássuk be, ez leginkább a pályán hozható össze. Hiszen ott a lány teljesen felszabadul.:)
Örülök, hogy sikerült úgy összehozni, hogy kinézed a francia csatárból ezt a tettet.:) Nagyon imádom egyébként, azért is írtam ennyire pozitív jellegű karaktert neki.:D
Jó meglátás, ugyanis tényleg így van ez az egész válás mizéria. Lari valamilyen úton módon meg akarta bántani a spanyolt, de mivel tettekkel, esetleg szavakkal nem megy, elkezdte a lelki terrort alkalmazni, ugyanis tudja mit jelent Sergionak, hiszen az érzés kölcsönös.:)
Valóban, az utóbbi időben pedig főleg tapasztalta a másnaposság kellemes jelenlétét.:D Valóban. De az is lehet, hogy már mind a ketten inkább a megnyugvást választják, ugyanis nem jó azért nekik sem a folytonos vita. Viszont abban teljes mértékig igazad van, hogy képesek a bolhából elefántot csinálni. De ilyenek a szenvedélyes, féltékeny emberek.:D
Mourinho már nekem is hiányzott, de eddig nem tudtam sehol sem komplett szerepet adni neki, viszont örülök, hogy te is így vélekedsz erről.:) Innentől kezdve megpróbálom a régebbi szereplőket kicsit visszahozni a történetbe, még akkor is, ha csak egy poén, vagy villanás következtében jelennek meg. Már Marcelo is hiányzott nekem, ezért is tettem bele az idióta megnyilvánulását.:D Örülök, hogy a zenét is eltaláltam!:)
Nagyon boldog vagyok, hogy ezt az érzést értem el nálad. Nekem is nagyon hiányzott már az energiától áradó magabiztos lány, aki minden ember tekintetét magára vonja, főleg ha megmutatja foci tudását. Ígérem innentől kezdve a depresszióból inkább kifelé fog lábalni, mintsem visszaesni, tehát hasonló fejezetek elé nézünk.:)
Valóban elég nagy okuk lett volna arra, hogy elpártoljanak tőle, de ők már egy nagy családnak számítanak.:) Szeretet, kitartás, és bátorítás jellemzi őket. Ők számítanak az igaz barátainak. Azok az emberek, akiket rengetegszer bántott, mégis, ha látják rajta, hogy baja van, azon nyomban rohannak hozzá.
Örülök, hogy nem veszítettem még el poénos oldalamat!:D Pedig az utóbbi fejezeteket inkább a szomorúság, egyhangúság jellemezte. :D
Gülüke kulcsfontosságú ember az életemben, és tekintve arra, hogy még nem nagyon beszéli a spanyolt, rengeteg dolgot ki lehet vele hozni.:D Egyébként szerintem sem tévedett, de lesz még egy-két dolog ami nevetésre késztet majd titeket.:)
Komolyan nem hallottad még?:O Én nagyon szeretem, és úgy gondoltam, ide megfelel. Viszont ennek örülök, ugyanis tudtam ismét egy újdonságot mutatni.;)
Nagyon sok olvasó van ilyen véleménnyel Hannahról, így már meg sem lepődök az ellenszenven.:D Mi van akkor, ha igazából nem gonosz, csak valahogy mindig rosszkor van rossz helyen?:D Na majd kiderül még, hogy mit hoz a karakterének a jövő.:D
A jég kék szemek tulajdonosa a következő fejezetben már kiderül, bár lehet, hogy tényleg másra gondolsz jelen esetben. Viszont, ha elolvasod, kíváncsian várom, hogy bejött-e a tipped!:)
Örülök, hogy tetszett a fejezet, és köszönöm szépen, hogy visszamenőlegesen is írsz minden fejezethez! Puszillak Szittyke, Lari.:)
Szia Nicolasa!:)
VálaszTörlésElőször is sajnálom, hogy ilyen későn tudok válaszolni a kommentedre, másodszor pedig, nagyon örülünk, hogy írtál nekünk, és ezzel egy új kommentelőt köszönthetünk a köreinkben. :)
Mi is sajnáltuk volna, ha be kellett volna fejeznünk a történetet, hisz nagyon sok ötletünk van, amit még e szeretnénk írni nektek, így nagyon örülünk, hogy most te is kifejtetted a véleményed a részel kapcsolatban. :)
Puszi Tess:)
Szia Adrienn! :)
Tőled is szeretnék elnézést kérni a késői válaszadással!
Köszönjük a dicsérő szavakat és a kommentet is, jól esik, hogy szántok ránk néhány percet és leírjátok a véleményeteket, vagy éppen az és észrevételeiteket a fejezetekkel kapcsolatban. :)
A Matías-Tessa páros kapcsolatának alakulását már olvashatod és remélem nem okoztam vele csalódást netek. :)
Köszönjük buzdítást nagyon sokat számít nekünk az, ha látjuk az olvasókon, hogy érdeklődnek az iránt, amit csinálunk. :)
Puszi Tess :)
Szia Dorcsy! :)
VálaszTörlésKöszönjük a kommentedet, nagyon jól esik,, hogy ez ügyben mindig számíthatunk rád. :) Tőled is szeretnék elnézést kérni a késői válaszért, de az utóbbi időben el voltam havazva a suli miatt.
Sokan felvetették már az előző kommentekben, hogy érdekelné őket az, hogy mit gondol a doki, és hogy mi játszódik le az ő fejében, ezért azt gondoltam, hogy „Miért ne?!”. Meg persze mind emellé már amúgy is törtem a fejem rajta,hogy kéne egy ilyen is.
A Tessa szemszögből csak azt érzékelhették az olvasók, hogy a semmiből felbukkant egy srác, aki full jó fej, aranyos, kedves stb. De mint tudjuk mindennek két oldala van, tehát Matí sem ilyen kedvesen született, mint amilyen most. :D
Az ő párosuk szerintem egy tipikus mindennapi barátságból valami több. A Ronallow néven még nem gondolkodtam, de köszönöm, hogy rámutattál arra is, hogy ezt a két nevet is össze lehet vonni. :D Saját tapasztalatból merítettem, csak én nem Sevillában feküdtem ki a napra naptej nélkül, hanem itt Magyarországon, ahol nincs is olyan erősségű nap, mint Spanyolországban, de nekem így is sikerült leégnem egyszer, mint a rák. :D A fantáziád pedig valóban határtalan..nagyon is határtalan. :D
Mivel Matí egy olyan szereplő, aki sokat szerepel a részekben érdekeltnek láttam azt, hogy egy kicsit jobban megismertessem őt az olvasókkal.
Örülök, hogy tetszettek a számok és Dorcsyyyyyyy :D Tudtam, vagyis reméltem, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki így van ezzel, hogy az 5 kisgyerek elcsavarja a fejét. :D Imádom őket, amiért rendszerint Lari ki szokott akadni. :D Bár néha nem csodálom, mert ha róluk van szó átmegyek őrült rajongóba. :D
Köszönjük, hogy írtál nekünk és hogy most is mint mindig egy terjedelmes kommentel fejezted ki a véleményed. :)
Puszi Tess.:)
Szia Szittyke!:)
VálaszTörlésIsmét egy bocsánatkéréssel kezdenék, és nagyon sajnálom, hogy most tudok csak válaszolni a kommentedre.
Köszönjük a dicsérettet, amit mindig nagyon nagy örömmel fogadunk tőletek. :)
Nagyon jól esik, hogy már egy szemszögváltással is ekkora örömöt tudok neked okozni. :) Ez a kapcsolat megmutatta azt nekünk, hogy nem minden csupa boldogság, hisz Matías egy tehernek hitte az elején Tessát, aztán most nagy barátok. :)
Hát igen senki sem olyan szent, mint ahogy azt hisszük, így kiderült, hogy a doki is volt lázadó. Valóban Tessa akart barnulni, csak arra nem számított, hogy a barnulás címszó alatt pecsenyére fognak, mindketten sülni. :D
Nagyon köszönjük a komentedet! :)
Puszi Tess :)