(Larissa)
Karjai szorosan tartják testemet, szemében látható düh hatására testem izzani kezd. Igaza van mindenben, hiszen én írtam neki az üzenetet, én akartam, hogy itt legyen. Legbelső vágyaim alkoholmámorban törnek elő, amiről viszont nem tehetek. Sergio mérgesen fújtat egyet, de tekintete elidőzik ruhám kivágásán.
- Ezért hívtál? Hogy megmutasd, miképp szórakozol, miközben én őrlődöm? –hangját meghallva testem megremeg, ajkait pásztázva egyre közelebb csúszom hozzá.
- Szeretem ezt a tüzet benned. –áhítatos, mustráló tekintettel mérem végig. Mint mindig, most is fantasztikusan fest. Farmernadrágja enyhén szaggatott, mellkasa hullámzása miatt az általa viselt póló is ütemesen emelkedik. Teste fölém tornyosul, ha valaki meglátja ezt a jelenetet, ijedten konstatálja magában, semmit sem érek férjem ellen.
- Ennyire be lennél rúgva? –összehúzott szemekkel pillant rám, száját vékony vonallá préseli.
- Tudod, milyen régóta vágyom már erre? –megcsókolva Sergiot, régi álmom teljesül be. Az-az álom, amit még a kocsimban gondoltam ki. Nem akartam elhagyni, de erről nem tudhat. Nekiszorít a falnak, majd mikor kezeim nadrágjához tévednek, morogva szakítja meg érintkezésünket.
- Nem játsszuk el azt, amit a múltkor. Amit most megosztok veled, valószínűleg nem fog holnap az eszedbe jutni. Tudod Lari, még azok után is, amit velem tettél… - szünetet tartva monológjában, nagyobb hatást mér rám. –még azok után is… - kezemet szájára téve, megpróbálom elcsitítani. –Nem. Igenis meg fogsz hallgatni. Legalább részegen figyelj rám egy pillanatig. –kérlelő hangnemétől megadóan simulok a falnak, majd felvéve a szemkontaktust, iszom szavait. –Még azok után is képes lennék szeretni téged. Mindenemet a kezedbe adni, hiába törtél össze legbelül. Fogalmam sincs mi történhetett velünk, de abban biztos vagyok, hogy a babát is feladom, csak mellettem legyél. Csak engedd, hogy bízhassak benned. Hozd felszínre őszinte éned, és ne kis dolgokon borulj ki. –agyam teljesen leblokkol, próbál megoldást találni az említettekre. A kis hang egyetlen mondatot súg fülembe. „Gyerünk Larissa, itt az ideje, hogy beismerd érzéseidet!” Sergio érdeklődve figyeli arcomat, a vészcsengők viszont megszólalnak fejemben. –Higgy bennem szerelmem. –lefagyva állok férjem előtt, a megadás egyetlen szikráját sem mutatom a külvilágnak.
- El akarok válni. Nekem életre van szükségem, amit melletted nem kaphatok meg. –jeges hangon kezdek el beszélni, monotonitásom még engem is megrémít. Csalódott arcát elnézve, szívem hatalmasat dobban, majd eszeveszett vágtázásba kezd. Vállamat megszorítva erősen a falhoz vág, mire nyikkanva ugyan, de vággyal teli tekintettel pillantok fel rá. Hátam elégedetten simul a téglafalnak, viszont a déjá vu érzés most is maga alá kerít. Az alkohol befolyásolása miatt nem tudom testemet megregulázni. Nyakamhoz hajolva végigcsókolja a szabad bőrfelületet, kezei pedig testemet térképezik fel. Számat vékony vonallá préselem, nem akarom, tudtára adni mennyire kívánom jelen pillanatban. Kiszakadva öleléséből arrébb taszítom, majd remegő lábakkal, pihegve rohanok vissza a menedéket jelentő falak közé.
Lihegve, csapzott külsővel torpanok meg a parkett közepén, de a tudat, hogy mit tettem az előbb, egyáltalán nem nyugtat. Cescyt keresve vergődök a tömegben, többen próbálnak egy táncra elkapni, de jelen pillanatban csak spanyol barátom arca lebeg szemeim előtt. „Hova tűnhetett?” Egy kérdés, válasz viszont sehonnan sem érkezik. Szemeim bejárják a klubot, de sehol sem akadok bele a menedéket nyújtó barna tekintetbe. Csalódottan vonulok a pulthoz, majd ledobva magam a székre, három kör rövidet kérek. A csapos érdeklődve mér végig, kócos hajam érdekes látványt nyújthat az engem mustráló embereknek. A srác mosolyogva tolja elém legerősebb alkoholjukat, mire húzóra eltűntetem az egyik pohár tartalmát. Az alkohol jól esik szervezetemnek, lelki békét varázsolva, kacagva ülök egyhelyben. Megbillenve a széken még időben elkapom a pultrészt, majd saját bénaságomon vigyorogva, lehúzom a második pohár whiskyt is. A dupla ital jéggel, kellemesen hűti, és egyben forrósítja is fel testemet. Egész este kevertem az alkoholt, abszinttal kezdtem, amit pezsgővel kísértem, majd végre előkerült a Jack Daniels üveg is. Többen érdeklődve mérnek végig, érdekesen nézhetek ki, miközben a legerősebb italokat arcrezzenés nélkül tűntetem el. Agyam elkezd zúgni, gyomrom kavarog. A hányinger ismerősen üdvözöl, talán túl sokat ittam ma. Kacagva szállok le a bárszékről, a pultos viszont utánam kiáltva megállít. „De miért ordít, ha itt vagyok mellette?!” Lassú mozdulatokkal fordulok meg, mosolya levakarhatatlan arcáról. Kezemért nyúlva elővesz egy filctollat, majd számát és nevét firkantja kézfejemre. Fejcsóválva adom oda a megfelelő összeget, majd az általa finanszírozott italt húzóra eltűntetem. Forog a világ, de nem állok meg. Magas sarkúm nem könnyíti meg a dolgomat, botladozva kapaszkodok a közelemben álló emberekbe. Számomra itt még nem ért véget a buli.
Gondolataim között kedvenc szórakozóhelyeim listája fut végig, választásom a Sergioval közös klubra esik. Hogy miképp fogok eljutni majdnem a város másik végébe, arról fogalmam sincs, de érzem, nem lesz ott, így nem kell tartanom semmitől. Elindulva szerintem a megfelelő irányba, hangos és örömittas sikítás hagyja el a számat. Mindig is szabadságra vágytam, amit most megkaphatok. Talán túlságosan is elhamarkodott döntés volt megházasodni. De az is lehet, hogy ezt most csak az alkohol mondatja velem. Fogalmam sincs, viszont a velem szembejövő csapat srác egyáltalán nem könnyíti meg a dolgomat. Levéve magas sarkúmat, kissé könnyebb lépkedni feléjük. Többen összesúgnak, de felemelt fejjel haladok tovább. Kihívó tekintetem láttán, megszólítanak.
- Kislány, hova araszolsz ilyen tempóba?! –rövid szőke haja az égnek áll, élénkzöld szemei hívogatnak a sötétség felé.
- Buli van srácok! –sikítva egyet elmegyek mellettük, de valaki elkapja a karomat, és visszaránt.
- Meghívhatunk még egy körre? –csábító ajkai finoman formálják a szavakat, agyam viszont blokkolja mondanivalóját. Vigyorogva rázom nemlegesen a fejem, majd karomat kitépve szorításából, tovább indulok. –Nem tudod te mi a jó! –hangok alapján elindulnak utánam, de egy csepp félelem sincs bennem. Talán túlságosan is feloldódtam az alkohol hatására.
- Nem illik egy lány sarkában loholni. –nevetés közben beszélek, lehet nem is hallják tisztán, amit mondok, ugyanis összefüggéstelen beszédemet nem érti még agyam sem jelen pillanatban.
- Mi nem loholunk, csak meg akarunk hívni egy italra. De tekintve arra, hogy nem jöttél velünk, megyünk mi veled. –a zöld szemű srác mellém lép, karját szorosan derekam köré fonja. Nem sokkal magasabb nálam, így csak tovább vonszolom magam a hűvös járdán. – Te Larissa Morrison vagy, igaz?! –arcomról lefagy a mosoly, nem igaz, hogy egy este sem tudok úgy kikapcsolódni, hogy valaki fel ne ismerne.
- Nem gondolod, hogy lottóznod kéne?! –ironikus hangomon hangosat kacagok, majd kiszakadva öleléséből, futásnak eredek. Az adrenalin szétárad testemben, majd megérkezve szeretett helyem elé, üdvözlöm barátomat. –Hola Roberto! - a férfi, köszönésképpen megölel, majd két puszit adva arcomra soron kívül beenged.
A hangulatom tetőfokára hágott, cipőmbe visszalépve kecses mozdulatokkal indulok el az ismert parkett közepére. Többen végigmérnek, vannak, akik irigykedve néznek. Végigpillantva a társaságon, rájövök, ruhám egyáltalán nem ide lett tervezve. Belépve az elit mosdórészbe, megfigyelem arcomat. Pirospozsgássága kiemeli bőröm barnaságát, érdekes módon egyáltalán nem folyt még el sminkem. Megfogva ruhám tüll részét, egy mozdulat segítségével leszakítom, majd a közelben található kukába dobom. Boldog mosollyal arcomon lépek ki az ajtón, majd a pult felé lépkedve, neki megyek egy izmos testű srácnak. Az idegenben felfedezve a kísérőmet, fej rázva kérek egy feles abszintot. Úgy érzem ez lesz az, ami mára végképp kiüt. És még hol van a reggel?! Újdonsült barátomra mutatva, húzóra lenyelem a fekete löttyöt, szervezetem viszont tiltakozik ellene. De nem tehet semmit, ezt kell szeretnie.
Kedvenc mixemet indítja a DJ, így se szó, se beszéd nélkül lelépek. Beállva a parkett közepére, átadom magam az ütemeknek. Páran körbeállnak, a csapatból a zöld szemű, és az egyik nagyszájú haverja fog közre. Kezeimet magasra emelve, csukott szemmel rázom csípőmet, most még az sem érdekel, hogy ki lát meg. Ha bekerülök az újságba, legalább megtudhatja a világ, hogy nem vagyok depressziós semmiért sem.
- Gyerünk kislány, mutasd meg, hogy nem csak a pályán vagy otthon. –valaki a fülembe suttogja ezt az egy mondatot, amivel eléri, hogy még szenvedélyesebben kezdjek el táncolni. A zöld szemű vizslató szemekkel mér végig, de testemet már nem tudom befolyásolni. Túl sokat ittam ahhoz.
Az agyamra telepedett jótékony köd segít teljesen ellazulni a srácok karjaiban. A ritmus megváltozik, gyorsabb, és feszesebb tempóval bír. Levéve cipőmet behajítom az egyik sarokba, ahonnan egy férfi már egy ideje mustráló tekintettel figyel. Alulról hajamba túrok, számat csücsörítve mozgok az ütemekre. Zöld szemű barátom kezei végigsimítanak oldalamon, de én már nem tudok elszakadni egy bizonyos tekintettől. Tudom, hogy ismerem, de fogalmam sincs, hogy honnan. A férfi alkohol ittas tekintetében jelen pillanatban egy csepp emberséget sem látok, mégis érdekes bizsergés fut végig gerincemen. Mosolyom szélesedik, csábos tekintetemmel fogva tartom. Kiszakadva barátaim öleléséből elindulok felé, minden lépésemet ragadozóként követi. Fészkelődve helyén, tátott szájjal tekint rám, majd elkapva derekamat ölébe húz. Barna szeme és hosszabb haja ismerős, mégis ismeretlen most számomra. Megcsókolva megérzem illatát, mely orromba kúszva déjá vu érzést vonzz maga után. Kezei erősen, birtoklóan ölelnek át, de úgy érzem, ő sem tud most magáról. A háttérben szóló zene felpezsdíti bőrömet, vad csókunk izgatóan hat környezetünkre. Többen minket figyelnek, de már nem tudok ilyen dolgokra gondolni. Izmos hasánál megmarkolom pólóját, majd az ajtó felé indulva, sürgetően húzom magam után. Bepattanva egy taxiba az elsőnek eszembe jutó címet bediktálom, majd az ismerős idegennel útnak indulva, végre teljesnek érzem magam…
(Tessa)
Kismilliószor énekeltem fel a számot, hogy körülbelül teljesen tökéletes legyen és legyen egy olyan anyag, amiből már lehet összevágni egy jó számot, mert nem szerettem volna egy félig jó és nem száz százalékos számot felvenni, és elénekelni egy nagyközönség előtt. Louis nagyon sokat és nagyon sok mindenben segített, hogy minden tökéletes legyen, és nagyon sok praktikát és éneklési tippet tanulhattam el tőle azalatt, amíg felvettük a számot. Arról nem is beszélve, hogy már az első percben megmutatkozott, hogy ez profival állok szemben. Majd mikor sikerült úgy felvenni a számot, hogy már csak a vágás hiányzott, akkor jött el annak az ideje, hogy a Roninak szánt dalomat is elkezdjük felvenni.
- Louis felkészültél egy eget rengető új számra? Na jó vicceltem nem lesz eget rengető, de új szám az biztos. – kiszólásomra felkapta a fejét, majd szemöldökével játszva jelezte, hogy felkészült az újabb munkára. Felmutatva gitárom adtam tudtára, hogy aláfestéssel is tudok szolgálni és ezzel most nem kellesz szenvednie, majd rövid eszmecsere után, amit a segédévvel végzett, elküldte őt hozzám. Néhány perc múlva az a lazán vánszorgó férfi jött be az ajtón, aki kinyitotta nekünk az éjszaka fényeiben az ajtót és elénk tárta a hangszerbolt rejtelmeit. A férfi bejött beállított néhány mikrofont és amilyen tempóban jött olyan tempóban távozott is. – Miért nem szereltetsz be ide az üvegfal és a vezérlő közé egy ajtót? Körülbelül 10 perc mire átér az ember az egyik teremből a másikba. – nem viccnek szánt kijelentésem megnevetette az ott tartózkodókat én is jobb kedvre derültem, majd közelebb húzva egy széket a mikrofon elé telepedtem le. Eszembe jutott a pillanat mikor bejöttünk ide és szöget ütött a fejembe, hogy mióta is lehetünk már itt. Néhány pillantást vetettem az órára és csodálkozva számolgattam, hogy már több mint négy vagy öt óra keménymunka volt mögöttünk. Kinézve a vezérlőbe Matías fáradt már-már alvó tekintetét véltem felfedezni a kanapén, de körülbelül fél órát adtam még neki ébren és biztosra vettem, hogy be fogja vágni a szunyát. Nem voltam megsértődve rá azért, hogy inkább alszik mintsem, hogy engem hallgasson, hisz a mai napon nagyon sok áldozatot, hozott értem, és kijárt neki már ez a kis pihenés. Elbambulásom közben Louis már körülbelül úgy kalimpált mintha életveszélyes állapotban lenne és várná, hogy megmentsem, amit meg is tettem, ugyanis egy fejrázást követően intettem, hogy kezdek. Első lépésben az éneklésre szánt mikrofont eltoltam a számtól, hogy még csak fejben se essek kísértésbe, és ne kezdjek el énekelni, mert Louis a szívemre kötötte, hogy most csak a gitár hangját szólaltassam meg.
A kezdő hangokat eljátszva máris átjárt a dallam és meg sem álltam a szám végéig. Nagyon feldobott a szám, és reméltem, hogy minél hamarabb a közönség elé vihetem majd. Sok mindenen mentem keresztül, ami nagyon meghatározó volt az életemben és tudtam, hogy ez lehet az a szám, ami megváltoztat mindent. Az, hogy volt egy autóbalesetem, és elvesztettem a kisbabámat, még nem is lett volna olyan átvészelhetetlen probléma az életemben, viszont hogy mindent úgy kellett feldolgoznom, hogy a férjem sem volt mellettem, az egy nagyon nehéz pontja volt ennek az egész tortúrának. Rám törtek az emlékek, mikor még csak együtt sem voltunk Ronival és volt, hogy naponta járt ide hozzám Madridból, és volt, hogy egy nap kétszer is. Sokat volt nálam és elég sokáig kellett ahhoz ismerkednünk, hogy összejöjjek vele. Régen rengeteg előítéletem volt vele kapcsolatban, mert csak az újságokból és az interneten terjengő pletykákból értesültem arról, hogy miket csinál, és mint majdnem mindenki felállítottam egy téves képet róla. Nagyképűnek, önzőnek, és egy gazdag ficsúrnak néztem, viszont Lari nagyon sok mindenre rávilágított, és ezek közül az első és a legfontosabb az volt, hogy ne a borítója alapján ítéljem meg a könyveket, tehát, hogy ne az alapján mondjam azt Ronaldoról, hogy önző és satöbbi, hogy még nem is beszéltem vele, hanem azután, hogy adtam neki egy esélyt és közelebbről is megismerkedtem vele. Gondolataim ismét elkalandoztak és észre se vettem, hogy már a labirintus folyosóiban kanyargok. Egy gyors fejrázás után próbáltam meg visszaemlékezni arra, hogy mi is történt az elébb és, hogy mit keresek én itt, ami az se tudom, hogy hol van, de nagy nehezen eszembe jutott, hogy Louis mondta, hogy menjek át a vezérlőbe, hogy összevágja a számot, viszont ez több ideig fog tartani. Arra viszont, már nem emlékeztem, hogy merre kell mennem így végigkopogatva az egész folyosón próbálkoztam, hogy melyik a helyes ajtó.
- Végre, hogy itt vagy már azt hittem, hogy sose fogsz ideérni. Louis úgy 5 perce keltett fel, hogy már tíz perce indultál el ide és még mindig nem értél célba. – meglepődöttségem kiült az arcomra az agyam pedig azt hajtogatta, hogy végre itt vagyok.
- Ne haragudj, nem állt szándékomban rád ijeszteni, de elbambultam és először arra, nem emlékeztem, hogy hogy jutottam ki a folyosóra, aztán eszembe jutott, hogy Louis küldött ki. – rövid magyarázatom után kihasználtam, hogy Matías felállt így egy pillanat alatt a helyén termetem és már a kanapé bőrpárnái között pihentethettem a testem.
- Ha nem gond én még visszafekszem nagyon kifáradtam, és még nem aludtam ki teljesen magam. – felemelve a fejem helyet adtam Matínak, hogy le tudjon ülni, majd amint leült a fejem az ölébe hajtottam, őt pedig a hajam simogatása közben két perc alatt nyomta el ismét az álom. Csukott szemmel feküdtem és is, viszont a fáradságom nem tudtam alvással kipihenni, ugyanis az agyam eleinte nem engedte, hogy egy álomvilágba csöppenjek.
Felébredve szememet még nem bírtam kinyitni, viszont éreztem, hogy Matías lába már nincs a fejem alatt és már nincs, aki simogassa hajamat. Kinyitva a szemem Louis mosolygós tekintete fogad, majd miután kivigyorogta magát közölte, hogy elkészült az összevágott alappal és kezdődhet a feléneklés. Néhányat ásítva felültem, de még mindig nehezen tudtam beazonosítani, hogy hol is vagyok, ezt pedig valószínűleg az okozhatta, hogy vagy nagyon sokat, vagy nagyon keveset aludhattam. Kilépve folyosóra magabiztosan vettem be a kanyarokat, ami nagyon meglepett, de büszke is voltam magamra, hogy sikerült egyetlen egy félig bambulós oda útból megtalálnom a visszafelé vezető utat. Izgatott voltam így gyorsítva lépteimen két perc sem kellett ahhoz, hogy megtegyen azt a rengeteg utat, amint a hangfelvevő szoba felé kell megtenni. A mikrofon elé álltam, majd Louisnak intve egyet elindította a dalt, amit ez idáig szerkesztett. Amint elkezdtem éreztem, hogy szükségem volt arra a néhány óra alvásra, hisz sokkal frissebbnek éreztem magam ezáltal a hangom is sokkal jobban szólt. A dal végére érve felkészültem az újabb felvételre, hisz semelyik számot nem lehet olyan pontosan felvenni elsőre, hogy rögtön a lemezen kössön ki még egy ilyen kiadós alvás után sem, viszont arcomra ráfagyott a mosoly mikor Louis kijelentette, hogy „Ennyi volt, tökéletes lett.” Mondata után kinyílt a vezérlő ajtaja, és az első gondolatom az volt, hogy Matías végre visszajött, bár még azt sem tudom, hogy hol volt, viszont az, aki az ajtón belépett az nem ő volt. Magas barnás bőrét ezer közül megismerném, haja pedig most is tökéletesre volt beállítva, öltözete pedig egy egyszerű farmer és póló volt. Nem hittem el, hogy ez ő, hogy valóban itt van és visszajött. Levéve a fülhallgatót gyors futásba kezdtem, és már gondolkodnom sem kellett ahhoz, hogy megtaláljam a megfelelő ajtót. Belépve rajta reménykedtem benne, hogy még mindig ott áll és ez a reményeim szerint össze is jött. Nem mozdult és amint beléptem rám szegezte a tekintetét. Nem akartam könnyen megadni magam, hisz ő hagyott el, ő csalt meg, viszont teljes valójában, hogy itt állt előttem nagyon nehéz volt neki ellenállnom.
- Hiányoztál és nem bírtam tovább nélküled! – egyetlen egy mondata képes volt zokogva a padlóra küldeni, majd látva, hogy a földre rogyva sírok ő is lehajolt hozzám és a karjaiba húzott.
- Tessa ébredj fel. Tessa hallod ébredj. – felébredve szemem duzzadt állapotba van és dölt belőle a könny. Ebben a pillanatban tudatosult bennem az, hogy ami az előbb történt az szó szerint csak egy álom volt, és ő nincs itt. – Mi történt rosszat álmodtál?
- Mondhatni örömkönnyek, de inkább csak azért bőgök itt, mint egy óvodás, mert nem történik majd meg mindaz, amit álmodtam. – letörölve a könnyeimet felültem a kanapén és nem foglalkozva azzal, hogy Louis még dolgozik a hangfelvevő felé vettem az irányt. Szerettem volna úgy felénekelni a dalt, hogy az elsőre tökéletes legyen és a végén az a személy lépjen be, akit mindennél jobban szeretek. – Louis nem tudom, hogy készen vagy-e, de nem kezdhetnénk el? – kérdésem hallatán ijedten nézett hátra, ugyanis nem hallotta, hogy mikor surrantam ki, így úgy tudta, hogy én még mindig a kanapét nyomom és alszok. Igenlően mutatva felém bekapcsolta felvevő gombot, majd az álmomra gondolva mindent beleadva énekeltem el, a számomra mindent jelentő dalt, egy számomra mindent jelentő személynek.
Összesen kétszer kellett felénekelnem a dal, amit nagyrész annak köszönhettem valószínűleg, hogy azt álmodtam, amit és vártam, hogy a tökéletes végén Ronaldo belépjen, viszont ez nem történt meg. Nem akartam már itt lenni, pihenni akartam és élvezni egy kicsit azt, hogy már délután van.
- Louis köszönök mindent, amit ma tettél értem, nagyon sokat segítettél nekem és remélem, hogy máskor is visszavársz majd. – mosolyogva öleltem meg, majd egy integetés után már Matías után loholtam, hogy nehogy elvesszek a labirintusban.
- Kölcsönkértem Louis autóját szóval nem kell gyalogolnunk, viszont te vezetsz, mert nem tudom, hogy hol laktál régen. – helyeslő bólintásom után folytattuk az utunkat kifelé, majd a kinézett gitár mellett elhaladva megsimogattam annak jeléül, hogy még visszajövök érte.
Körülbelül húsz perc autóút után befordultunk a házam felhajtójára. Izgatott voltam és láthatóan szaporábban vettem a levegőt. Nagyon rég jártam már itt, ami látszik is ugyanis a kert ordít a sok gaztól, ami benőtte, hisz nem nagyon foglalkoztam ezzel a házammal, ugyanis sokkal jobban elterelte a figyelmemet a madridi házam. A kulcsomat a kezembe véve, remegő kézzel nyitottam ki az ajtót majd léptem be a nappaliba, ami ugyanolyan volt és ugyanúgy állt, ahogy hagytam, az-az tele a Laris közös képekkel, a régi emlékekkel, újságcikkekkel, mind Lariról és mind rólam.
- Tehát itt lakott régen a híres Tessa Swallow. Különös, mert abból ítélve, hogy mekkora sztár voltál azután a tévésorozat után, kicsit puccosabb házat képzeltem el neked. Persze nincs azzal semmi baj, hogy nem szálltál el és megmaradtál az a normális csaj, aki voltál. – körbejárva az egész nappalit újra és újra megnéztem a képeket és azt, hogy azokon a felvételeken milyen boldog voltam.
- Tudod, hogy mit szeretek ebben a házban? – egy nemleges választ kapva, egy apró mosollyal mesélek tovább. – Azt, hogy a ház kinézete, amit az emberek látnak nagyon egyszerű, a belső, amit a barátok látnak átlagos és a hátsó kert, amit csak a legbizalmasabb emberek láthatnak, na az a legjobb része a háznak. – kinyitva az ajtót Matíast lökdöstem magam előtt, majd a fél hátsókertet beterítő medencébe lökve nevettem rajta, viszont a nevetésközben nem érzékeltem azt, hogy végig fogta a kezem, így én is meglátogattam a rég nem látott medencémet.
HElló!
VálaszTörlésSzuper lett ez a rész is, mint mindig. Kíváncsian várom, hogy hogyan folytatódik a történet. Sergiot most már nagyon sajnálom.Mi lesz velük? Mikor találkozik vajon újra Tessa és Ronaldo?
Siessetek , mert már alig bírom kivárni a folytatást!
Puszi: Adrienn
Szia Adrienn!:)
VálaszTörlésNagyon jó új arcokat látni, és köszönjük szépen, hogy írtál pár sort nekünk!:)
Ígérjük minden kiderül a következő fejezetekben, de jó látni egy olyan embert, akit érdekel még a Sergio, Larissa sorsa.:D "Sajnos" mostanában nagyon közkedvelt személyiség lett Fabregas, ezáltal elég sokan neki adnak már bizalmat.:D
A folytatás megérkezett, és még egyszer köszönöm szépen, hogy írtál!:) Puszillak, Lari.:)
Megérkeztem, és be kell látnom, fölösleges volt a tegnapi napot a törire szánni, mert az ötöstől olyan messze van, mint a Ferencváros a Barcelonától focitudásban, szóval messze. Mindegy, inkább ne is beszéljünk róla, még túlságosan fáj :’D
VálaszTörlésLari rész: Én annyira, de annyira… nem is tudom. Dühös? Csalódott? Fogalmam sincs, valami ehhez hasonló voltam, a Lari-Ramos jelenetet olvasva. Nekem ők még mindig nem. Tudom, tudom. Az Sweet1 végén én voltam a legjobban odáig meg vissza, hogy milyen édesek együtt, de az akkor volt. Akkor nem volt Cesc. Mert kétségkívül tény, hogy Cescet tartom inkább Larihoz valónak, és nem feltétlen azért mert Barcás vagyok. :D
Azért azt kell mondjam, Sergiót egy icipicit megsajnáltam. Ő nem erre számított, és valójában, az, hogy ezt megkapta Laritól nyilván megviselte. Főleg azok után, hogy ő megbocsájtott volna, mert ugyebár ő volt jogosan megsértődve, mégis felajánlotta a plusz sanszot Larinak, aki nem élt vele. Nem tudom, ez a válás-dolog mennyire komoly Larinál – bár ugye részeg ember mindig igazat mond – remélem, a lehető legkomolyabb. De mindenesetre, szerintem nem így kellett volna.
Nem akarom azt bizonygatni, hogy Lari és Ramos között nincs semmi, mert ez hülyeség lenne. A vak is látja, hogy valami van. De személyes véleményem szerint ez a testi vonzalomnál sokkal nem több. És kicsit átgondolva, régen sem volt sokkal több. Mármint, szerintem az egész kapcsolatuk alapvetően a testiségen nyugodott. Iszonyat jól elvoltak egymással a hálószobában, de végiggondolva, hányszor ültek le beszélgetni, megdmálni, hogy ki hogy érez? *belegondol, hogyha ezt az eszmefuttatást folytatja, akkor rövidesen meglincselik, de bártor, úgyhogy folytatja* Amikor ők ketten összejöttek, még annak idején a Sweet1-ben alig ismerték egymást. És annyira mélyen később sem ismerték meg egymás lelkét. Mármint, például Sergio tudja, hogy milyen volt Lari gyerekkora? Hogyan nőtt fel? Mert az egy dolog, hogy a természetét ismeri – bár azért ebben is erősen kételkedek, mert szerintem alig van olyan ember, aki Lari természetét ismeri, még abban sem vagyok biztos, hogy Cesc ilyen, de ő mindenképp jobban ismeri, mint Sergio. De mindenkit a múltja formál olyanná, amilyen. És szerintem ilyen esetben igenis fontos az, hogy minél többet tudj a másikról. Márpedig ők annyit nem tudnak egymásról. Na tehát, én azon a véleményen vagyok, hogy Sergióval ezt az egész kapcsolat meg házasság dolgot elsiették. Mert oké, hogy kezdetben nagy volt a – szerintük – szerelem (szerintem más, mindegy, nem lényeg :’D), de tudod, van az a vicc, vagy mondás, vagy mi az, hogy „A házasság olyan, mint sivatagban a délibáb: A távolban paloták, pálmafák, tevék látszanak; olyan szépek, mint a reménység... Aztán mész, mész, a homokban eltűnik a palota, eltűnnek a pálmák, és végül kettesben maradsz a tevével.” Rendben, sarkított példa, de a lényeget érted nem? :’D
Azta, magamat is megleptem vele, hogy milyen elemzést írtam róluk… :’D Lehet el kéne gondolkoznom újra azon a pszichológián… *átgondolja* Nem, ez hülyeség… Nem éri meg ennyit tanulni… :’D Szóval, ugorjunk vissza a fejezethez.
Kíváncsi vagyok, hogy Mr. Zöldszemnek lesz-e valami lényeges szerepe :D Mert hiszen ismeri Larit. Főleg, hogy ilyen jól eltáncikálnak :D Ú, komolyan kíváncsi vagyok, hogy ki az. :D Amúgy meg, ha egyet tippelhetek, a barna szemű hosszú hajú, bármennyire is szeretném, nem Cesc… Úgyhogy marad Ramos. Már az ujjaimban lett volna az, hogy „De nem akarooom” de elhatároztam, hogy nem hisztizek – annyit… xD Tehát, itt megállok ezzel a résszel kapcsolatban ;)
(folyt. köv.)
Tessa rész: Hát először is, kezdeném ott, hogy Tessa emlékei a kezdeti Crises korszakból nagyon tetszettek. Na, itt megvan az, hogy megismerték egymást, és ez tényleg nagybetűs szerelem (Lari bocsi, én akkor is Ramos ellen vagyok… xD de ezért élek, tehát :D) Ezt egyébként egy rettentő fontos alap dolognak tartom, hogy ne a külső alapján, vagy az előzetes pletykák alapján ítéljünk. Rettentően nem szeretem, amikor valaki úgy kritizál egy másik személyt, hogy egyáltalán nem is ismeri… Ú bocsi, elmásztam a témától… :’D
VálaszTörlésTehát, Tessa rész… Amikor az első feléneklés után megjelent Cris, én úgy megörültem neki. Komolyan, őket én annyira szeretem együtt. Pedig nem tudo miért. Soha nem voltam egy nagy CR-buzi, nem is leszek, gyanítom, mert ez már belém van kódolva, de ettől függetlenül, mint focistát elismerem, és kezdek rájönni – külső hatásoknak hála – hogy van egy emberi oldala is. És amúgy, most picit visszaolvasgattam Sweet1-be, és hiányzik Cris. Az az önfeledt, lökött, LAribátyó Cris. Meg úgy az egész lénye. Furcsa, mert ő nagyon sokat változott, talán a legnagyobbat a Sweet1 óta, mégse tudnám azt mondani, hogy rossz vagy jó irányba. Egyszerűen csak más lett. Megkomolyodott picit, mert bele kellett ugye nőnie az apaszerepbe, meg úgy minden. És az a mókás, hogy mindkettő ő. A Tessáért és Catáért mindenre képes férj/ apa (legalábbis nagyon ajánlom neki, hogy mindenre legyen képes értük :’D) meg a Sweet1-es, mindig mókázó, mindenkivel kikezdő kismajom is (ezen esetben a kismajom pozitív jelző :’D) Szóval ez egy finom kis célzás arra, hogy CR igyon meg egy raklapnyi RedBullt és repüljön haza. :’D (Vagy inkább szálljon fel repcsire, mert a RedBull egészségtelen, büdös, és nem finom… :D)
A gitáros kis mozaik nagyon tetszett. Tudom, hogy csak egy félmondat, de az úgy megragadott. És ha már karakterfejlődésnél tartunk. Tessa karaktere is sokat fejlődött Ő konkrétan felnőtt, de legbelül megmaradt ugyannak, aki volt. A zenéért odáig levő, életvidám, fiatal lánynak.
A másik amit még kiragadok részlet, az a házas volt. Hogy ki mit lát. Amúgy ez tényleg így van valahogy. Csak nálam a hátsókert a szobám. Kívülről sok mindenki látja a házat, be már kevesebben jöhetnek, a szobámba meg alig páran.:)A medencébe csobbanás pedig :’D Mi barátnőimmel vagy vízi bicikliről vagy stégről lökdössük egymást a Balatonba. :D
Szóval összességében nagyon-nagyon imádtam a részt (mint mindig) is meg a zenéket is – most erre nem térek ki részletesen (A) :D És mondanám, hogy várom a folytatást, de mivel már fenn van, úgyhogy megyek oda. :’D
Puszi, Dorcsy
u.i.: bár hosszúságban nem a legszebb napjaimat idézi, ezzel a komival most azt hiszem hellyel-közzel elégedett vagyok. Mindent leírtam amit szerettem volna. (azt hiszem :D)
Szia Dorcsy!:)
VálaszTörlésSajnálom, hogy nem jött össze a történelem jegy, de figyel.:D Ha rizsáztál, még van jó jegyre esélyed!:D
Sergio nem olyan rossz ember, mint amilyennek látjátok mostanában.:D Nem akarok ész érveket felhozni mellette, hiszen az ellene szóló dolgokból is lehetne egy szép listát írni, ellentétben Cescyvel.:) Lássuk be, Fabregas túlságosan is tökéletes, ami vagy gond lesz, vagy nem.:D
Valóban jó meghatározás volt az, miszerint Fabre nem volt ennyire főszereplő jelölt a Sweet1-ben. Igaz még mindig tartom azt a kijelentést, hogy Ramos és Lari között nem csak testi vonzalom van, de persze ezt még nem tudom megindokolni nektek, de a későbbiekben rá fogtok jönni erre.:D
Lehet azért tartod Fabret esélyesebbnek, mert ő túlságosan tiszta természet. Őszinte, és soha nem bántaná meg a lányt. És innen nézve valóban jobban összeillik a katalán gyerekkel.:)
Sergio szereti Larit, ezt az is bizonyítja, hogy képes lett volna még a gyereket is feladni azért, hogy a lány visszamenjen hozzá. Feltehetnétek azt a kérdést, hogy ha meg akarja kímélni a szeretteit, félti őket, akkor Fabregashoz miért kerül közelebb és közelebb.. De azt hiszem arra teljes mértékig nem tudnék konkrét választ adni.
Tényleg nem úgy kellett volna közölni a válás témát, de úgy van vele, hogy ha a szép szóból nem ért, jön a zsarolás, és a fájdalom. Igen, részeg ember mindig igazat mond, de ennek úgy különösebben nincs nagy jelentősége. Legalábbis a felrakott fejezeteknél még nincs.:D
Lehet nem jól mutatok akkor valamit nektek, ugyanis sokkal több van a testi vonzalomnál közöttük. Az a "baj", hogy látjátok a két végletet. Itt van egy katalán srác, aki tiszta szívvel szereti Larit, lelki társa, legjobb barátja, és ami a legfontosabb, soha nem bántaná. És ott a másik véglet, Sergio, akivel kapcsolatuk a kezdetektől fogva a testiségre épült, ezért is lettek többen a Team Fabregas csapatban. De lássuk be, Sergio a Sweet1-ben meg akarta menteni Larit, akár az élete árán is. Tehát, ha valaki képes erre, azért ott több van két személy között, mint a testi kapcsolat. Viszont ott van az a rész, hogy róluk mostanában nem írtam semmi pozitívat, inkább Fabregasra koncentráltam, bár gondolom ez számodra nem nagy gond.:D
Persze, nem sokat beszélgettek ilyen téren, de ebben azért én is hibás vagyok, ugyanis az első részt elég felszínesre írtam. Azért ahhoz kellenek okok, hogy valaki összeházasodjon valakivel. Ezért is szeretném mostani "tudásommal" újraírni az előzőt, de természetesen úgy, hogy a második rész nem változik.:) Tehát csak ki szeretném dolgozni a részeket, főleg az elejét.:)
Ilyen dolgokat nem tud Sergio, de lássuk be, Labregas párosnak annyival van szerencsésebb dolga, hogy a lánynak Cescy volt a legjobb barátja. Ő volt az a srác, akire bármikor, bármiben számíthatott, és nem hagyta soha cserben senki a másikat. Tehát ilyen téren igazad van, de valószínűleg Lari nem beszél szívesen az életéről. Illetve ez így hülye kijelentés tőlem, hiszen ezt még ti nem tudhatjátok.:D De lássuk be, ha szó van a gyerekkorról, vagy a régi emlékekről, az általában gondolatban zajlik le.:D De ígérem változtatok rajta. Addig fogok elmenni, hogy a végén ne tudjátok megmondani azt, hogy konkrétan ki illik Larihoz.:D
VálaszTörlésIgen, elég elhamarkodott döntéseket hoztak a főszereplők, de ha anno nem történik ez, akkor nem állna most itt a történet.:) Fabre valóban jobban ismeri a lányt, tekintve arra, hogy rengeteg dolgot együtt éltek át. Viszont a személyiségét senki nem tudja kiismerni, annyi a különbség, hogy Fabre tudja mikor mit kell mondania, tenni, hogy egy adott szituációban lelkesítse, vagy megvigasztalja barátját.:) Egy kapcsolat arra épül, hogy minél jobban megismerjük a másik félt, ebben igazad van. Ahogy abban is, hogy a múlt történései befolyásolják a jövő béli ént, ezt én is személyes tapasztalattal tudom alátámasztani.
Teljesen értettem a mondanivalódat ezzel, de határozottan tartom azt a kijelentést, hogy több van közöttük.:) De lehet ezt csak azért mondom, mert már tudom miképp fogom befejezni a második évadrészt.:D
Amúgy annyira imádom az elemzéseidet.:D Rengeteg dolgot fogalmazol meg, és olyan "hibákra" is felhívod a figyelmem, amit magamtól nem feltétlen vennék észre, így a következő résznél már tudok javítani.:D
Igazából 'Mr. Zöldszemnek' nem terveztem lényeges szerepkört, azért sem esett meg a bemutatkozós rész.:D De ki tudja mit hoz még a jövő?!:D Lehet az is, hogy meggondolom magam, és egy lehetetlen helyzetben fogom visszahozni a srácot.:D
Jól érezted, valóban nem Fabreról volt szó.:D Igazából elküldtem Tessanak azt a részt, és ő is mondta azt, hogy ez a barna szemű srác lehet Fabre, és Ramos is.:D Ezért gyorsan változtattam a felálláson, és beleírtam azt, hogy hosszú a haja.:D
Köszönöm szépen ismét a terjedelmes kritikát!:) Örülök, hogy tetszett a rész, és a zenéket is el tudtam találni.:D Puszillak, Lari.:)
Sziasztok!
VálaszTörlésHűű! Hát amint látom, nagyon el vagyok maradva, de ma van egy kis időm, szóval első dolgom volt, hogy jövök és pótolok amennyit tudok.
Aztán. Nagyon nagyon imádtam a részt! Nagyon ügyesek vagytok, és ne hogy eszetekbe jusson abbahagyni, mert van értelme annak, amit csináltok. Biztos vagyok abban, hogy vannak emberek, akik olvassák, csak az a nagy helyzet, hogy nincs bátorságuk írni. Én is sokáig így voltam, aztán vettem a bátorságot, és neki fogtam komikat írni. Azt hittem, óriás hülyeségeket írok, és hogy semmi értelme nem lesz, de egy idő után rájöttem arra, hogy egy írónak az a legfontosabb, ha visszajelzéseket kap az irománya felől, még ha az egy szó, vagy akár egy több oldalas kritika. Lehet, hogy ha akkor nem kezdek el komikat írni, most nem is tudnátok, hogy én is olvasom. Én egészen biztos vagyok benne, hogy vannak ilyen emberek.
De most már térek vissza a részre:
Larissa rész:
Megesett a szívem kicsi Ramositon. Lehet, hogy óriási hülyeséget csinált, lehet, hogy olykor nem úgy viselkedett ahogy kellett volna, de akkor is szereti, és fontos neki a lány. Mert nem sok férfi bocsátott volna meg azok után, amit Lari művelt Fabregasszal. És még a babáról is lemondana, ami óriási dolog, mert elég fontos dolog lenne az életében, csak mellette lenne.
Az utóbbi időben nagyon Cescy mellett álltam, most is állok, de most úgy érzem, hogy Ramos bármi olyat is tett, ami nem helyén való, akkor is megérdemelné Larit, és a lány is őt.
Az, hogy el akar válni… őszintén szólva, nagyon meglepett, mert akármennyire is eltávolodtak egymástól az utóbbi időben, nem gondoltam volna, hogy ezt fogja mondani. De, hogy mennyire komolyan is gondolta, azt már nem tudom.
Ne-yo Mad-je nagyon tetszett, nem rég találtam rá és azóta kedvenc lett, másrészt meg illet is a részhez.
Larissa elkezd kiélni magát, tulajdonképpen engem nem zavar, sőt előnyben részesítem a dolgot, mert ráfér már egy igazi kikapcsolódás, csak ne hogy legyen a dolognak hátulütője. A másik pedig, ne hogy a végén most legyen majd alkoholista a nagy önmarcangolás közepette. Az azért nem kéne, de ismerve téged nem hiszem, hogy egy alkoholista csajt fogsz belőle csinálni.
Aztán jön a szöszi zöld szemmel. Ebből még bármi kisülhet, csak nehogy még a végén valami balhés srácok szedjen össze, aki beleviheti a sok hülyeségbe. Igen, ez a híresség ára, bárhol, bármikor, bármilyen állapotban felismerhetnek.
Aztán tül. Hatalmas boldogságot okoztál nekem azzal, hogy leszaggattad Larival a ruháról. Most már nagyon tetszik!;) Mattyas Missing you-ja.<3 Hűűű, hát óriási piros pont, mert már nagyon régóta szeretem, és az, hogy még a történetbe is beleraktad… az már csak hab a tortán.
Na erre mondják azt, hogy egy jött-ment szedett-vedett emberrel képes… akármit is csinálni. De hát, mégis honnan tudjuk, hogy véletlenül mégis ismerjük??? Vannak tippjeim, de nem fejtem ki, mert gondolom, a következő részekben már benne van a válasz. Remélem, épelméjű srácot fogott ki. Másrészt, kell egy kis változatosság.;)
A Deep in love a másik kedvenc, ezt is régóta szeretem, ezért is piros pont, de ha azt vesszük, akkor az egész részre adok egy nagy pirosat akármikor.:)
Tessa rész:
Remélem, nagy sikert fog aratni az új szerzeménye, és Ronaldohoz is elér a dal. Tetszett a visszaemlékezős rész, mert eddig nem sokat tudhattunk meg arról, hogyan csavarta el a fejét a portugál.
Most eljutottam odáig, hogy azt mondjam, Tessre GPS-t kell szerelni, mert az már szinte lehetetlen, hogy valaki ennyiszer eltévedjen. De mégse lehetetlen, mert itt a bizonyíték, szóval inkább nem szóltam. Aztán ismét jött Matí és „kimentette” a helyzetből. Szegénykém, már lassan olyan lesz, mint egy bébiszitter. A végére, ha nem is sok, de kellett egy kis pihenés. Sokat dolgozott Tessa, Matí pedig különösen sokat tett érte.
Hát basszus, komolyan azt hittem, visszajött Ronaldo, bár, ha azt vesszük ideje lenne már, de az már egy másik dolog. Mondhat bármit Tessa Ronaldoról, szidhatja akárhogy, akkor is szereti őt és ez itt bizonyosodott a legjobban. Szeretné, ha újra visszajönne a portugál Madridba, de úgy érzem, fél is a találkozástól. Hát majd kiderül, hogy fog majd reagálni, ha visszajön.
VálaszTörlésSajnos, az nagy baj, hogy az álmok ritkán válnak valóra, ez itt is igazolódott, pedig szerintem örült volna neki. Nelly Just a Dream-je óriási kedvenc, amióta csak kijött a dal, a másik, hogy különösen illett hozzá, mert tényleg csak egy álom volt az egész.
Hát igen Otthon édes otthon. Az emlékek tárháza, kíváncsi vagyok mik fognak történni ott. Aztán a zene, ami elég érdekes, főleg az eleje, de viszont akkor is odavaló volt.
Nagyon nagyon tetszett a rész, és még egyszer bocsánat, hogy ennyit késtem!
Puxxx: szittyke
Szia Szittyke!:)
VálaszTörlésIgen, próbálkozunk azt betartani, hogy minden hétvégén felkerüljön az-az egy fejezet, amit tervezünk.:) Ha esetleg jól állunk, akkor esetleg felrakjuk hamarabb az ígért részt.:) De semmi gond nincs, megértjük, hogy rengeteg dolgod van, tehát ne aggódj!:)
Először is köszönjük szépen, hogy amikor akad egy kis szabadidőd, rögtön jössz blogra, és leírod a véleményed!!:)
Hidd el, ráér! Örülünk, hogy adsz magadról életjelet, és tekintve arra, hogy el vagy havazva, teljes mértékben megértjük.:)
Igazából még mindig tartom azt a véleményt, hogy sajnos laposodik a blog. Mi tényleg próbálkozunk mindig értelmes, eseménydús részeket írni, olyanokat, amiket az olvasók kívánnak. De valahogy az utóbbi időbe még a klikkek száma sem gyűlik, pedig régen meg volt a 20-25. Most pedig 6 alig akad, és nem értjük a miérteket. Hiszen van 33 rendszeres olvasónk, de az, hogy mi kitesszük a lelkünket azért, hogy mindig meg legyen az új fejezet, és lényegében mi nem kapunk semmit vissza (Tisztelet a kivételnek!), ahhoz azért szeretnénk kapni egy kis visszajelzést. Természetesen ez nem neked szól, hiszen rád mindig számíthatunk! Tehát abbahagyni semmiféleképpen sem akarjuk, már a magunk, illetve a rendszeres komment írók, szavazók szórakoztatására is megosztjuk ezt veletek. Csak kissé érdekes ez az egész, és egyben lehangoló is.
Ismerős ez a helyzet, ugyanis amikor még nem voltam megrögzött blog vezető, én sem mertem kritikát írni. Aztán mostanában az iskola, valamint a fejezetek megírása miatt nem tudok más íróknak írni, és ez egy kicsit zavar. Viszont úgy vagyok vele, hogy ha valaki annyit ír (akár chatbe is), hogy tetszett a rész, azzal is megelégednénk.:) Tehát senki fejét nem harapom le, próbálok mindig reálisan, valamint kedvesen válaszolni mindenkinek, hiszen ha kapok visszajelzést, akkor tudom, hogy van értelme az egésznek.
Tudom, hogy vannak ilyen emberek, viszont annak nagyon örülök, hogy elhatároztad magad, és hagytál nekünk eleinte még pár szót, később pedig oldalas kritikákat!:) Komolyan, már azt várom, hogy a megszokott kritikaírókat lássam a fejezetek alatt. Jót derülök a találgatásokon, és ördögi vigyorral írom át azokat a részeket, amiket sikeresen eltaláltok.:D
Próbálkozom most már Sergiot is kissé pozitívabb szerepkörbe beállítani, ugyanis az eddig Team Ramos oldalon álló emberek, kezdenek kicsit elpártolni eredeti spanyolunktól. Amit természetesen megértek! De szerintem, ha most indítanék egy szavazást, nem biztos már annyira a Ramos siker.:D
Örülök, hogy végre van valaki, aki valóban úgy látja, hogy Sergio szereti Larit. Igyekszem visszahozni őt is a történetbe, de egy Fabregas féle focista mellett kissé nehézkes ez az egész.:D
Valóban, a spanyol rengeteg dolgot feladna azért, hogy a lány mellette lehessen. Hiszen egy "egyszerű" dolgot említett meg az angol lánynak, aki igencsak kiborult még a feltételezés miatt is. És Ramos kibukott, terjesztett, utána pedig ő itta meg a kavarás levét, mellesleg lényegében jogosan, de azért mégse.
Igazából én ezzel úgy vagyok (nem mint író, hanem mint "olvasó"), hogy Lari és Ramos jobban megérdemelné egymást, mint Fabregas Larit, ugyanis a Seri páros összeszokott (úgy ahogy), és mind a ketten bántják a másikat. Viszont Fabregas túlságosan is jó lelkű ahhoz, hogy Lari egy-egy hangulatingadozásával őt bántsa. Ez természetesen nem jelent semmit, hiszen én már tudom ki mellett találja meg a végső boldogságot Lari, de ti még nem.:D Tehát mivel mindig elolvasom, amit írok, ezért alkottam most ezt a véleményt.:)
VálaszTörlésLari próbálja most lelkileg bántani férjét, hiszen tudja, hogy másképp nem fog semmit elérni. Viszont Fabregashoz valóban egy olyan láthatatlan mágnes húzza, amit még valójában ő sem ért igazán. Tehát úgy igazából nem gondolta ezt komolyan, és ez a következő fejezetekben ki is fog derülni.:) Legalábbis remélem, hogy sikerül azt átadni, amit szeretnék.:)
Én már régebb óta ismertem, de úgy gondoltam, hogy valóban megfelelő lenne ehhez a részhez. Hiszen igaz is, és a hangulata is megegyezett.:) Örülök, hogy jól választottam!
Nem, Lari szereti az alkoholt, de nem csúszna olyan mélyre. Mindig is benne volt az a küzdeni akarás, amit holmi lelki probléma miatt soha nem adna fel.:) Tehát ettől nem kell félned, csupán ahogy fogalmaztál is, kikapcsolódik egy kicsit, ami már tényleg ráfér. Hiszen ennyi gondot (és még van, amiről nem tudtok) magában tartani nem könnyű, de hé!:D Ezért hoztam vissza Fabregast!:)
A zöld szemű "szépfiúról" egyelőre még nem nyilatkozom, ugyanis van egy ötletem vele kapcsolatban, és nem akarom lelőni a slusszpoént. :D
Igazából, ezért nem lennék én személy szerint híres ember. Mert jó, szép az, ha rengeteg pénze van az embernek, bárhova, bármikor beengedik, de hatalmas hátrány, hogy nem csinálhat cikkezések nélkül botrányt. Mert, ha egy átlagos ember a földig issza magát, és hazáig csúszik a betonon, nem vonzz semmit. Viszont, ha egy híres ember csiccsent be egy csöppet, akkor már mindenki arról ír, hogy undorító a viselkedése, stb. Csak nézzük meg Coentraot, aki elszívott egy szál cigit, és egy egész stadion kifütyülte.:D Holott nekem személy szerint rengeteg sportoló ismerősöm van, akik ugyanúgy bagóznak, és semmit nem kapnak érte.:D Pedig ők is "profi" szinten nyomják, csak nem külföldön...:D
Azon agyaltam, hogy nekem tetszett az a ruha, de megígértem neked, hogy kitalálok valamit a tütü ellen.:D És örülök, hogy boldogságot okoztam neked, ez volt a cél.;)
Imádom én is azt a számot, és úgy véltem, hogy mivel Cescy eltűnik, ezért megy is hozzá a Missing you.:D Tehát örülök, hogy ezt is jól eltaláltam.
Hát, úgy igazából nincs benne, csupán a balladai homály.:D Legalábbis mi ezt Tessával így szoktuk kifejezni.:D Szerintem a tipped megfelelő, ugyanis azért Lari még részegen is tud gondolkozni.:D Igaz nem ismerte fel azt a személyt, de tudta, hogy volt hozzá valami köze.:) Tehát a deja vu érzés sokmindent elárul, ahogy a barna szem, és a hosszabb haj is.:D Legalábbis remélem, hogy nem kell lelőnöm a poénomat.:D
Köszönöm szépen ismét a tartalmas kritikádat, és nagyon jó érzés, hogy a szabadidődben azonnal írtál nekünk! Puszillak, Lari.:)
Szia Adrienn! :)
VálaszTörlésKöszönjük a kommentedet, és sajnálom, hogy ilyen későn tudtam rá válaszolni.
Arról, hogy Tessa és Ronaldo mikor látják újra egymást pontos választ nem tudok adni, de ígérem sietünk a folytatással, hogy ez a pillanat minél hamarabb eljöjjön. :)
Puszi Tess :)
Szia Dorcsy! :)
VálaszTörlésKöszönjük a kommentedet és sajnálom, hogy ilyen későn tudtam csak rá válaszolni.
Örülök, hogy sikerült olyanra megírnom azt a részt, ami ennyire tetszett neked. Azt pedig, hogy ez lenne-e a „nagybetűs szerelem”...hát fogalmam sincs. :D Bár tényleg igaz az, hogy a Tessa Ronado között nem egy egyszerű kapcsolat alakult ki. Tessa elsőnek a külsőről ítélt, majd később (Lari miatt) elkezdte nézni a belső értékeket is, és így alakult ki a kémia a két szereplő között. :D
Gondoltam gonosz lesek egy kicsit, és még ha csak egy álomban is, de visszahozom. Lari is ugyanezt emlegette valamikor nekem, hogy milyen volt Roni a Sweet1be. Hogy mekkora marhulások voltak, és mennyit hülyültek együtt, mármint a Lari-Roni-Marcelo páros. Roni amúgy tényleg megváltozott, de ez a változás inkább a felelősségteljes apa irányába terelte őt. De megnézem mit tehetek annak érdekében, hogy visszatérjen a régi Roni a színre. ;)
Köszönöm. :) Nagyon jól esik ezt olvasni, hogy már egy apró részt is kitudsz emelni, ami tetszik a fejezetből. :) Egyébként pedig mindenki változott a Sweet1-hez képest. Legalábbis szerintem. Az, pedig nagyon tetszett, ahogy összefoglaltad Tessa fejlődését .:)
Szerintem ez nagyon sok mindenkivel így, és ez nem csak a történetekben létezik, hanem a valóságban is. :) Mi nagymamámnál szoktunk ugrálni a medencébe, meg vízitúrán a Tiszába. Innen is származott az ötlet is. :D
Köszönjük a dicsérő szavakat, és az ismételt hosszú kritikát. :)
Puszi Tess:)
Szia Szittyke! :)
VálaszTörlésKöszönjük, hogy ismét itt vagy és hangot adsz a véleményednek. Nagyon sokat jelent ez nekünk. :) És köszönjük továbbá azt is, hogy ilyen sok elfoglaltság mellett is rendszeres olvasója vagy a blogunknak! :)
Biztosíthatlak róla, hogy elfog érni a dal Ronaldohoz, hiszen Tess sem fog addig nyugodni, míg ez nm történik meg, ugyanis minden most a portugálért, vagyis a portugál miatt történik Tessával. A Sweet1-ben valóban hirtelen történtek dolgok, tehát úgy gondoltam kicsit kinyitom ezt a történetet és több információt osztok meg róla az olvasókkal. :)
Tess valóban nagyon szerencsétlen, de lássuk be egy labirintusba, bárki eltévedne. :D Matí sokat hajtott, hisz minden percben ott van Tess mellett, így kellett neki a pihenés, mint általában mindenkinek. :D
Tudom gonosz volt tőlem, hogy elhitettem veletek, hogy újra itt van. Tess szereti Ronaldot, de ez az érzés egy kicsit vesztett az értékéből, annak köszönhetően, hogy a portugál egy másik földrézen tartózkodik éppen, és mindezt akkor teszi, mikor a lánynak szüksége lenne rá. Örülök, hogy tetszett a zene, én is nagyon szeretem. :)
Köszönjük a dicsérő szavakat, és a kritikát is még egyszer!:)
Puszi Tess :)