(Larissa)
Rengeteget agyaltam már azon, hogy vissza kéne térnem régi csapatomhoz. El kéne engednem a madridiakat, túl sokat beszéltem velük. Túl közel kerültek hozzám. Valami köztes megoldás kéne arra, hogy ne kelljen elmenekülnöm. Az Arsenal sokat segített nekem, hálával tartozom nekik.
Apa halála előtti napon egyetlen mondatot súgott fülembe. „Sajnálom, de azt nem, hogy ilyen lányt neveltem belőled.” Ha most itt lenne, megköszönném neki azt, amit tőle kaptam. Mert lehet, hogy izzadtam, égett mindenem, de legalább elmondhatom, hogy megharcoltam azért, hogy oda jussak, ahol most vagyok. Lehettem volna egy elkényeztetett futballista csemete, aki lehúzza anyuci és apuci pénztárcáját, de e helyett olyanná váltam, aki a szülő pénzét csak akkor költötte, amikor sportfelszerelést kellett cserélnie, és csak addig, ameddig nem volt saját jövedelme. Önellátó, magabiztos lánnyá váltam, és egy percet sem bánok a kimerítő tréningekből.
Volt választásom. Mehettem volna sima gimnáziumba is, de én inkább a sportakadémia mellett maradtam. Hamar elhíresztelték múltamat, és családi hátteremet. A diákok kétféleképpen álltak hozzám. Voltak, akik minden áron be akartak kerülni társaságomba, de voltak olyanok is, akik inkább a tanári viselkedést, az-az az ellenszenvet részesítették előnyben.
Mindenki kifogott magának, azzal a címszóval, hogy „ha édesapád edző, akkor neked is juthatott volna egy kis tehetség.” Csupán azt a részét nem értettem soha, hogy milyen jogon mondtak ilyet nekem. Futásoknál mindig én értem először célba, holott többet kellett futnom, már csak önérzetből is. A meccseinket folyamatosan nyertük góljaimmal, ráadásul nem csak napi három, hanem napi öt edzésem volt. Mindig is szerettem részt venni az ágyúsok tréningjén, és nem azért, mert Andrew tartotta. Szerettem oda járni, a hangulat káprázatos volt. Mindig is könnyebben barátkoztam fiúkkal, mint lányokkal, és ezt az is bizonyítja, hogy körülbelül öt perc alatt mindenki befogadott. Fabregassal pedig már az első másodpercekben megtaláltam a közös hangot.
Dörömbölésre figyelek fel. Úgy tűnik kicsit elgondolkozhattam.
- Jól vagy? Lari, ha nem válaszolsz, betörjük! –kacagva képzelem el a jelenetet, miszerint Cescy nekiszalad az ajtónak, és visszapattan róla válltöréssel. Jó utóbbi dolog annyira nem vicces, de elsőre annak tűnt.
- Élek, emberek. Bocsi! Kicsit gondolkoztam, és eltelt az idő. –kinyújtom elgémberedett végtagjaimat, csigolyáim pedig hangos ropogással ugranak helyükre. –Hány óra?
- Nem hány, már jól van, ne aggódj!
- Úristen, ez nekem most nagyon fa volt. Esküszöm Valdes, a parketten kicsinállak. –duzzogva tekerek magam köré egy törölközőt, majd hajamat leengedve, átfésülöm a gubancos tincseket. Sminknek most nem terveztem semmi különlegeset. Feketével emelem ki szemeimet, majd a sötét szín alatt mindössze a ruhával passzoló színnel húzok még egy vonalat. Pilláimat spirállal varázsolom szalonképessé, számra pedig halvány rúzst kenek.
- Csak nehogy pórul járj! –nevetve simul rá az ajtóra, szinte látom magam előtt a jelenetet. Mindenkit arrébb lökve, fülét a mahagónira tapasztja.
- Nincs kedvetek magamra hagyni?! –soha nem szerettem készülődés közben beszélgetni, persze ez alól pár ember kivétel, hiszen vannak olyanok, akiket megtűrök magam mellett.
- Miért vagy ilyen morci? És ha én társalogni szeretnék?! –szem forgatva lépek ki az ajtón, majd besétálva a szobába, magamra kapom ruhámat. A magas sarkú felvétele előtt, most is elbizonytalanodom. Szeretem, de fájdalmat okoz.
- Történt valami? –Fabre az ajtóból pillant rám, mire csak nemlegesen rázom a fejem. –Ismerlek már.
- Semmi, csak ki akarok kapcsolódni. –mosolyomat erőszakosan tartom arcomon. Látszik, hogy nem hiszi el, de nem kérdez semmit, és ezért tisztelem.
- Ha a hölgy végre elkészült, akár indulhatnánk is. –a kis pösze elindul az ajtónk felé, de megelőzve őt, kilépek a nappali részre.
- Pörgős szoknyának látszik. –Valdes elsétál mellettem, majd minden oldalról megszemléli ruhám alját.
- Igen. És tudod ez mit jelent? –értetlen tekintettel néz rám, mire ördögi mosolyt felvéve, egyetlen mondat hagyja el a számat. –Neked véged.
Belépve a klubba, minden szem ránk szegeződik. Érdekes látványt nyújthatok a katalán focisták mellett, de nem különösebben veszem fel az emberek lekezelő, ámde érdeklődő pillantásait. Mosolyogva vonulok be Fabre derekát ölelve, utam viszont rögtön a pulthoz vezet. Hátulról elkapják kezemet, majd megpörgetve egy izmos mellkasnak ütközöm. Meglátva a katalán kapus fején megcsillanó fényeket, kihívó tekintettel rázom meg csípőmet. Elégedett fejjel vezet a parkett közepére, majd átadva magunkat a latin ütemeknek, legjobb tudásunk szerint ropjuk az emberek által kialakított körben. Pörgetve rajtam egyet, hátam mellkasának feszül. Kezeimet tenyerébe helyezve előredönt, majd testkörzés után megfordulva, jobb térdemmel combján megtámaszkodom, bal lábamat pedig magasra emelem. Szoknyám selyemként csúszik fel, ezáltal megmutatva mindenkinek barna színben pompázó hosszú combjaimat. A déjá vu érzés pillanatok alatt ragad magával, mire zavart tekintettel Fabre pillantása után kutatok. „Tegnap ez megtörtént.” A szám véget ér, mire Villa sétál be közénk egy pohár itallal.
- Tudtam, hogy jó táncos vagy! –kacsintása után átnyújt egy kék löttyel teli poharat. Gyors mozdulattal lehúzom tartalmát, majd köhögésemet visszatartva, levegőt sem juttatok egy pillanatig szervezetembe.
- Ígérem, visszahívlak egy ilyenre, ez gyilkos volt! –rekedtes hangom ijesztően hat, de tekintve a hangos zenére, nem annyira feltűnő.
- Inkább meghívsz, ugyanis ezt nem én vettem, hanem a pultnál ülő srác küldte. Azt mondta, értékelni fogod a próbálkozását. –meglátva Danielt, a feles pohár kicsúszik kezemből, és darabokra törik a táncoló párok lába alatt. Morogva indulok el újdonsült barátom felé, de addigra már sehol sem találom. Egy férfias kéz simul hasamra, majd megérezve kedvenc spanyolom illatát, mosolyogva bújok hozzá.
- Egy tánccal engem is megtisztelsz? –akadozva ejti ki a szavakat száján, keze pedig combjaim felé siklanak. Végigsimítva lábamon, feljebb tornázza szoknyámat. Kismacskaként simulok kezeibe, mire nyakamra adva egy apró puszit, megfordít. Alkohol ittas szemeiben enyéimet vélem felfedezni. Ajkaimat pásztázva, tekintete jellegzetesen csillog.
Ütemesen rázva csípőmet, testünk olyannyira összesimul, hogy meg merem kockáztatni, még a levegő sem férne be közénk. Érezve izmait, végigsimítok hátán, majd körmeimet bevetve, erőteljesen végigkarmolok az említett területen. Kezeivel még jobban magához húz, majd cselekedetem hatására félig feltűri szoknyámat, és fenekembe markol. Ez a tánc, más, mint az előző, hiszen Valdessel csak hülyéskedtünk. Bohókás mozgásunk mára már a múlté, testünk felett átvette az uralmat a szenvedély. Egymás agyát húzva simulunk még jobban a másikhoz. Érzem a férfiak és nők féltékeny tekintetét, mely a mi párosunkat figyeli epekedve. Szájához hajolva beleharapok alsó ajkába, mire egy alig hallható nyögéssel felel. Egymás ajkait falva, már a háttérben szóló ütemekre sem tudunk összpontosítani, de egy kéz megakadályoz a cselekvésben.
- Ez már durva ide a parkett közepére, nem akarom, hogy benne legyetek a holnapi újságokban. –lihegve borulok Cescy mellkasára, majd felfigyelve az apai szigorra, szédelegve ugyan, de mosolyogva ölelem át.
- Esküszöm gyerekek, pornófilmbe való vonaglást nyomtatok le. –Valdes hangját meghallva megrázom a fejem, majd arcon veregetve, botladozva indulok el asztalunk felé. A társaságunkba tartozó emberek már rég a táncparkett közepén állnak, bébiszittereink pedig másodpercek alatt követik csapattársaik példáját.
Megfogva táskámat, karon ragadom Cescyt, majd a hátsó ajtón távozva, boldog sikoly hagyja el számat. Extázisba kerülve barátomat a falnak lököm, majd szenvedélyes csókot váltva vele, elindulok az utca fénye felé. Nem tudja mit tervezek, mivel ezzel még én sem vagyok tisztában, de lábam egy híres neves klub felé visz. Kacagva üdvözlöm régi ismerősömet, aki szívélyes fogadtatásképpen elhúzza előlünk a szalagot, ezzel is megalapozva esténket.
Belépve a szórakozóhelyre, tömve van alkoholmámorban úszó fiatalokkal. „Tökéletes.” A pultos srácnak intve, két tömény ital mellé pezsgőt rendelek. Elfoglalva szokásos bokszomat, telefonomat kezembe véve szuggerálni kezdem a kijelzőt. Váll rántva oldom fel billentyűzáramat, majd az üzenetekbe belépve, hatalmas mosollyal görgetem végig listámat. Cescy mellettem szorongva figyel egy, a pultnál álló lányt, de agyam jelen pillanatban képtelen két helyre koncentrálni. Sergio nevéhez érve, szívem hatalmasat dobban, de készülékemet lerakva a bőr ülőhelyre, inkább a pezsgőnk felé veszem az irányt. Szerencsémre már kibontották, így csak az öntésre kell összpontosítanom. Átadva a poharat barátomnak, meghúzom az üveg tartalmát. A szénsav jólesően marja torkomat. Agyam egyre mélyebbre süllyed a tudatlanságban, viszont élvezem ezt az életet. Látóterembe már csak spanyolom, az alkohol és az éppen felvillanó telefonom tartozik bele. Megnyitva a beérkező üzenetet, próbálom olvasás után memorizálni egy kicsit a szavakat. Bosszankodva kábultságomon, válasz SMS-t írok. „La Grenteve vahyok, bezsélni akarst, ide gxere.” Agyamra még számomra is ismeretlen köd telepedett. Többször voltam már részeg, hiszen a sztár élet velejárója az alkohol, de ilyet még nem éreztem. Szokatlan zsibbadtság, ámde pörgés jellemzi most állapotomat. Átpattanva Cescy ölébe, nyakához hajolva kezdem el énekelni az éppen játszott dalokat. Megfogva csípőmet, kicsit felemel, majd álmodozó tekintettel mér végig újra és újra. Nyakához hajolva lehelet finoman megharapom. Figyelve a megjelenő libabőröket, nevetve simítanék végig arcán, de valaki megfogva kezemet, elrángat az immáron már szomorú ábrázatú barátomtól. Kilökve a hátsó ajtón, a falhoz szorít. Gyönyörű szemeiben mérhetetlen haragot vélek felfedezni. Kezeimet hátára simítom, ezzel is közelebb húzva magamhoz támadómat…
(Tessa)
Rengeteg dolgot tudtam meg Matíasról és nem is gondoltam volna az róla, hogy ennyire nehéz utat járt be ahhoz, hogy ott tartson, ahol. Sok mindenről szó esett köztünk, először a szüleiről mesélt, akik nagyon jómódúak és tehetősek, így megkövetelték Matíastól is, hogy ehhez méltóan viselkedjen, külön órákat vegyen és műveltebb legyen a koránál. A szülei nagyon odafigyeltek az osztálybeli különbségekre, ami eleinte nagyban gátolta abban, hogy az orvosi pályára léphessen. Kiderült továbbá az is, hogy nem csak az emberek gyógyításban profi, de a zene terén sem számít botfülüknek, ugyanis tökéletesen játszik zongorán és a gitárral sem bánik rosszul. A mesélés hevében egyre beljebb mentünk a családi témákban, és azt is megtudtam, hogy van egy testvére, aki szinték a doktori pályát választotta annyi különbséggel, hogy ő nem a Pireneusi-félszigeten, de még csak nem is az európai földrészen dolgozik, hanem Latin-Amerikában gyógyítja a betegeket. Mikor Matías a nővéréről kezdett el mesélni próbálta titkolni érzéseit, viszont minél jobban próbálta, annál jobban kibukott belőle az a mérhetetlen fájdalom, amit a testvére hiánya váltott ki belőle. Először nem értettem a miértjét a dolognak, viszont később rátért arra a részre, ami ezt a témát jobban feszegette. Annaval, a testvérével már több, mint 5 éve nem találkozott, ami azért is fájt neki annyira, mert régen mindig minden problémáját vele osztotta meg. Nagyon jó kapcsolatot ápoltak és mikor bejelentette, hogy Amerikába tart kicsit még meg is haragudott rá, hogy nem beszélte meg vele előre, hogy mire is készül. Ez a téma nagyon megérintette Matíast, így kénytelen voltam ráparancsolni, hogy húzódjon félre, és engedjen oda engem a volánhoz. Először persze nem hallgatott rám, mert miért is hallgatott volna. Makacskodott, viszont a végén mégis én vezettem tovább a már sokat említett stúdió felé. Először fogalmam sem volt, hogy hogyan is törjem meg azt a fagyos hangulatot, ami éppen uralkodott, majd végül szóba hoztam, azt az ötletet, hogy ha visszatérünk Madridba ismét meglátogathatnánk az én kis Catamat.
- Ne tagad a nyilvánvalót. Láttam, hogy múltkor is milyen jól elvoltatok és mennyire élvezted a társaságát. Jól kijöttetek és ez szemmel látható volt. – a borongós tekintetet felváltotta egy mosolygós Matías arc, amitől rögtön jobb lett a hangulat az egész autóban is.
- Én nem tagadok semmit, tényleg imádtam a kislányodat, mert ő valami tündér, és egyébként is oda vagyok a gyerekekért. Amikor tizenöt évesen elkezdett érdekelni az orvosi pálya és eldöntöttem, hogy ezzel komolyabban is szeretnék foglalkozni, gyerekorvos szerettem volna lenni. Aztán időközben megváltoztak a dolgok, de még mindig foglalkoztat, a gondolat, hogy egyszer talán még foglalkozhatok gyerekekkel. Az viszont biztos, hogy ha lesz családom nem csak egy gyereket szeretnék. – határozottan beszélt terveiről és elképzeléseiről, és ezek a tervek nagyon megleptek, ugyanis nem néztem volna ki belőle, hogy ennyire gyerek centrikus lenne. Viszont attól függetlenül eldöntöttem, hogy mindenben segíteni fogom, ha arra lesz szüksége, hisz ő is nagyon sok mindenben segített nekem.
Beszélgetésünk elmélyültté vált és már csak akkor vettük észre, hogy órák óta keringtünk a városban mikor az autó lassulni kezdett a sevillai utcán majd végül teljesen leállt. Először még én sem tudtam, hogy mi történhetett, majd ránézve a műszerfalra az üzemanyag mutatója a nullán állt, így hangos nevetésben törtem ki, amit Matías nem érthetett, így két nevetés közben próbáltam neki elmondani, hogy mi is történt valójában.
- Elmondanád végre, hogy miért álltál meg, és miért nem hajtasz tovább? Már így is késésben vagyunk. – még mindig a nevetéssel küszködtem, majd végül erőt vettem magamon és felvilágosítottam őt, hogy mi is történt.
- Nem direkt csináltam, kifogyott a benzin és üzemanyag nélkül aligha tudnánk tovább menni az autóval, ha csak nem tolod el a stúdióig. – Matías nem értékelte annyira a tervem, miszerint ő tolja az autót én pedig ülök benne és kormányzok, így kiszálltam és felkészültem rá, hogy gyalog folytatjuk az utat.
- Nagyon vicces. Most hogy fogunk vissza menni Madridba, ha még csak egy benzinkút sincs a közelben? – dokim egyszerűen túl feszült volt még mindig a nővére miatt és nem tudta egy kicsit sem elengedni magát ebben az elég vicces szituációban. – Még szerencse, hogy a stúdió körülbelül kétutcányira van innen. – ránézve az órájára szemei kigúvadtak, majd a meglepődöttség minden apró jele látható volt az arcán. – Egyébként olyan három-négy órás késésben vagyunk már, persze csak így mellesleg megjegyezve. – nevetésem egy pillanat alatt fagyott az arcomra, mert nálam egyértelmű, hogy késni szoktam, ami persze nem valami jó tulajdonság, viszont több órás késést még sohasem halmoztam fel, így máris megdöntöttem az egyéni rekordomat.
- Nyugi. Ne légy már ilyen. Komolyan nincs semmi humorérzéked, hogy egy kicsit sem tudtál nevetni ezen a helyzeten? – kérdésemre nem vártam valami hosszú választ, viszont attól, amit kaptam azért mégis kicsit többet vártam. A válasz ugyanis egy kérdőn néző tekintet volt, majd mély hallgatás.
Nem nagyon beszéltünk az oda út alatt, mivel Matías pár lépéssel előttem járt jelezve, hogy megsértődött rám, azt viszont nem adta a tudtomra, hogy mégis miért, így csak találgatni tudtam, hogy miért orrolt meg rám. Időközben egy kivilágított kirakat felé közeledtünk. Ajtaján már lógott a „Zárva” tábla, de a villanyok még jelezték, hogy valaki még tartózkodik odabent. A kirakatból belesve bámultam meg a falra függesztett gitárokat, amelyek különböző színekben és stílusokban pompáztak. A helység közepén állt még pár dobfelszerelés és néhány egyéb hangszer, de a figyelmemet inkább a falon lévő tárgyak vonzották magukhoz. Matías néhányszor megkocogtatta az üvegajtót majd percek múlva egy középkorú férfi lépett elő egy eldugott hátsó ajtó mögül. Lazán felénk sétálva nyitotta ki nekünk az ajtót, majd beinvitálva minket újra kulcsra zárta azt. Elhaladva a falon található hangszerek mellett egyszerűen nem tudtam megállni, hogy nem érintsek meg egy két kiemelkedő darabot, többek között azt az arany bevonatú elektromos gitárt, amit már kint állva a kirakatból kinéztem magamnak. Persze oda érve az említett darabhoz jóval több időt töltöttem el ott, hogy jobban is szemügyre tudjam venni minden részletét.
- Jobb lenne, ha felzárkóznál, mert el fogsz veszni a pince labirintusában. A gitár még mikor visszajövünk is itt fog állni, ahogy már három éve is itt állt. – Matías az eldugott ajtó mögül szólt utánam, ahonnan az a laza srác is előjött így összeraktam, hogy ő lehet az a barát, aki segíteni fog nekünk.
Mikor elindultam dokim után azt hittem csak viccel azzal kapcsolatban, hogy a pince egy kész labirintus, de tévedtem mikor nem hittem neki, ugyanis egyik kanyar követte a másikat én pedig csak úgy loholtam, hogy szem elől ne veszítsem Matíast, aki valószínűleg sokszor járhatott itt, hiszen ez a kis útvesztőben való kóborolás nem nagyon hatotta meg, és magabiztosan mutatta az utat. Ebből a pincéből simán kinéztem volna, hogy egy hangszerbolt és egy stúdió mellett egy panziót is működtet, mivel a folyosók tele voltak ajtóval. Bár nem tudhatom, hogy a kanyargós átjáró másik végén mi is található. Már több perce mentünk mikor elérkeztünk egy olyan folyosóhoz, amiből nem nyílt másik csak egyszerűen egy ajtó volt ott megtalálható.
- Ez a te folyosód. Itt kell bemenned a hangfelvevőbe. Én beülök a srácokhoz és onnan foglak nézni, és persze hallgatni. Sok szerencsét és ügyes légy! – akarva akaratlanul is Matías ölelésében találtam magam, ami nagyon jól esett, mert egyszerűen sugárzott abból a srácból a támogatás, és a boldogság. Soha nem láttam még egy ilyen embert, aki ennyire törődött volna velem. Na jó ott volt Lari és Ronaldo is, viszont ők most nincsenek itt és az egyedüli, akire támaszkodhatok az Matías. Viszonozva ölelését egy mosollyal tudatom vele, hogy készen állok erre az új kihívásra, ő pedig még egyszer sok szerencsét kívánva eltűnt a folyosóról.
Hihetetlen volt, hogy évek múltán újra egy stúdió előtt állok, amely gondolatra a szívem egy gyorsabb ütemet kezdett el diktálni. Izgatott voltam, hogy először is mennyire fog rám a stúdiós srác haragudni, hogy ennyit késtem. Aztán azért, hogy minden rendben fog-e menni. Sok gondolat kavargott a fejemben, mire csak megszorítottam a táskámban lévő dalszövegeimet, és beléptem az ajtón. Egy óriási üvegfal mögött találtam magam. A másik oldalon két ismeretlen srác és Matí ült. Óvatosan lépkedve a mikrofon és a fejhallgató felé fejemben már a bocsánatkérést terveztem, amiért ennyire megvárakoztattuk őket, és mikor láttam, hogy a mikrofon be van kapcsolva és hallanak egyből el is kezdem a szabadkozást. Persze ők csak nevettek és mondták, hogy semmi baj, ugyanis Matías már tisztázott mindent és elmondta, hogy még mielőtt Sevillába értünk volna kifogyott az üzemanyag és gyalog tettük meg az utat. Ránézve dokimra csak nevetni tudtam, hogy ennyire elferdítette a valóságot, végül viszont belegondoltam, hogy annyira mégsem volt ez nagy hazugság, hiszen tényleg kifogyott a tank, így csak a pontos helyben füllentett.
- Na, akkor kezdjük az elejéről a dolgokat. Louis vagyok, Doki haverja és én fogok neked segíteni, hogy összehozz egy ütős lemezt, már ha te is benne vagy. – mondata végét egy kacsintással zárta és várta, hogy reagáljak valamit, nekem viszont az egyetlen gondolatom, az volt, hogy Matíasnak milyen találó a Doki becenév.
- Ö persze oké, én benne vagyok, kezdhetjük. Egyébként pedig Tessa vagyok. – kicsit zavart mondatom után rögtön bele is vágtunk a munkába. Először pár bemelegítő dalt énekeltem el, amivel felkészítettem a hangszálaimat, a megerőltetőbb hangokra. Végül pedig kiválasztottuk, hogy melyik legyen az első szám, amit feléneklek.
Táskám mélyéről egy régi, még körülbelül tizenhat éves koromban született szám dalszövegét bányásztam elő, majd némi hangi beállítás után bemutattam a srácoknak, hogy milyen dalszövegíró voltam olyan két évvel ezelőtt. A szám eléggé egyszerű és még abban a korszakomban íródott, mikor még nem ismertem meg Ronaldot, és nem gondolkodtam még csak abban sem, hogy barátom legyen. Fiatal voltam még mikor ezt a dalt írtam és azért is lett ennyire egyszerű, de mégis nagyszerű is. Mikor elkezdtem énekelni és megadtam a dallamot Louis beszólt, hogy várjak pár percet és összehoz nekem egy alapot a szám alá. Fogalmam sem volt, hogy ez a srác hol tanult ennyit erről a szakmáról, de tényleg csak perceket kellett várnom és egy komplett dallamvilágot szólaltatott meg a hangszórókban. Teljesen felszabadultam annak hallatán, hogy máris van egy ennyire kész dalom, ami alá már csak a szöveget kell beilleszteni, így meggyorsítottam egy kicsit a munkálatokat, és siettetem Louist, hogy kezdjük el a felvételt, mert most nagyon jó passzban vagyok.
Sziasztok!
VálaszTörlésKezdeném azzal, hogy ígéret szép szó, ha betartják úgy jó, de sajnos ez rám nem igaz, mert a hét elejére ígértem, és a hét elejéből hétvége lett. Ezért egy nagy bocsánatkérés mindenképpen.
Másodszor, végre sikerült ide is eljutnom, és tökre megérte, mert nagyon nagyon tetszett!<3 Tudjátok, most az jutott eszembe, ha nem ismerném egyik sztorit se (Sweet1, Sweet2), és elém raknának mind a kettőből egy részt, én arra azt mondanám, hogy két különböző ember írta. Mert annyit fejlődött mind a kettőtök írása, hogy az hihetetlen. Szóval szerintem, van tehetségetek hozzá, és nagyon remélem, hogy még sok-sok történetet fogok olvasni tőletek.
És most nem a vak világba beszéltem, hanem mert igazam is van, és csak is azért írom le, mert egyrészt kíváncsiak vagytok az olvasók véleményére, másrészt meg azért, hogy legyen önbizalmatok. Mert, ha az embernek nincsen (mint például nekem), akkor nem nagyon fog kiteljesedni az életben, de ha viszont van neki, akkor bármit elérhet. És ezt se most találtam ki, hanem nekem ezt a tesitanárom mondta, mert ebből a tantárgyból rettentően nagy önbizalom hiányban szenvedek, és egyszer ezt elmondta nekem, azóta pedig egy kicsivel több önbizalmam van, ezáltal pedig egyre több és több minden sikerül. Szóval, érdemes erre gondolni, ha valami nem úgy megy, mert nekem ez hatásos. (Ha fölöslegesen járattam a szám, akkor bocsánat, másrészt, ha tök hülyeséget írtam, ami egyáltalán nem érdekel titeket, és csak a helyet foglaltam itt, akkor azért is bocsánat.)
Térek most már a részre:
Larissa rész:
Komolyan mondom, Lari múltja olyan, mint egy kirakós játék, de nagyon tetszik, mert ha kirakod, akkor elég érdekes képet kapsz. Erre a „ha édesapád edző, akkor neked is juthatott volna egy kis tehetség” csak annyit tudok mondani, hogy vagy kompletten vakok, vagy nagyon betegek, pontosan fogalmazva agybetegek, vagy pedig csak szimplán irigyek arra, hogy képes megcsinálni a lehetetlent. Én az utóbbira tippelnék.
Ezzel a könnyebben barátkozik a fiúkkal, mint a lányokkal dologgal, nagyon azonosulni tudok, mert én is ugyanígy vagyok. És ismét beugrik a képe Fabregas, hát igen, már akkor működésbe lépett az a bizonyos kémia. Itt pedig megint eszembe jutott egy sulis dolog, és le is írom, mert ezt elég sok fiúnak lehetne mondani. Mentünk tegnap egy csillagászati előadásra, és az egyik fiú osztálytársam meglátott egy jó nőt az utcán, ezt a biosz tanárunk is észrevette (nyugdíj előtt álló nénike, de hatalmas egy arc) és beszól a srácnak: „Ne engedj utat törni ágaskodó ösztöneidnek.”. Haláli volt. Cescnek is lehetett volna mondani, meg szerintem, most is lehet.:)
Cesc tényleg nagyon szereti Larit, ha ennyire aggódik érte. Lari hazudott neki, és ezt a srác is tudta, de inkább nem szólt. Beugrott az, hogy szerintem, Ramos nem biztos, hogy észrevette volna ezt. Szóval, azért kíváncsi lennék, mi lett volna fordított esetben, ha most Cesc helyében Sergio lett volna, vajon észrevette volna-e, hogy Lari hazudik. Erre nagyon kíváncsi lennék.
Valdes, és az ő piszkos fantáziája. Biztos, hogy beindult neki, amikor meglátta a szoknyát. Bár, kétségem sincs Lari válasza felől. És, ha a kapusé így beindult, mi lesz akkor Fabregasszal? Na ez itt a nagy kérdés!
VálaszTörlésRoxette számát nem ismertem, de tökre illet a részhez, és még tetszett is!<3
Hűha! Komolyan mondom, már jól kezdődik az egész buli. Valdes… Fúúú hát élőben még hatásosabb lett volna. Simán megnéztem volna, élőben hogy nyomja. Larit már azért ismerjük, és tudjuk, hogy simán elmehetne versenytáncolni is, a kapussal kapcsolatban pedig most vakmerő leszek, és megkockáztatom ugyanezt a kifejezést nála is. Spanyol, elvégre a vérében van a tánc, ezáltal pedig mennie kéne a dolognak, de az is meglehet, hogy nagyon nagyot tévedtem ez ügyben.
Aztán jött Daniel. Úgy látom, nem sokat tévedtem a múltkori kifejtésemben, miszerint olyan, mint a mesében „Hol volt, hol nem volt…”. Ez most is beigazolódott, mert pont akkor raktad a képbe, amikor a világéletben senki nem gondolt volna rá. Kíváncsi vagyok, mit akar ezzel elérni.
Fabre. És Lari. Valdes nem sokat tévedett a pornófilmmel kapcsolatban. Gondoltam, hogy majd mond egy gyönyörű, fantáziadús gondolatot, ami mellesleg meg van fűszerezve egy kis perverzióval, de ez nem hiszem, hogy eszembe jutott volna. Óriási nagy arc a kapus, nagyot nevettem rajta. De visszatérve tubicáinkra, csak annyit tudok mondani, hogy legközelebb (már, ha lesz) ott helybe fogja leteperni forró vérű katalánunk a drágánkat, mert hogy most se bírt volna a vérével, ha nem lép közbe Villa az biztos.
Don Omar száma nagyon illet hozzá. Nem rég találtam rá, és már akkor megszerettem, most pedig, hogy még a sztoriba is belekerült… egyértelmű piros pont nálam.:)
Egy újabb helyszín. Nem tudom, mi a jó édesanyámat akar elérni Lari Ramosnál, de ez a dolog nagyon nem tetszik nekem. Mert, ha még ő is belekerül a képbe, akkor már ketten nem fognak bírni a vérükkel, és akkor jön a nagy balhé, és ismét sírhat a szája mindnek.
Lari nagyon játszik a tűzzel, és ha így halad, akkor nagyon meg fogja égetni magát. Mert most tulajdonképpen (lehet, hogy már én vagyok nagyon vak, vagy tök sötét) Lari csak játszadozik Cescyvel, és ha továbbra is ezt fogja csinálni, akkor a spanyol szóvá fogja tenni, és akkor jön majd a magyarázkodás, amiből veszekedés lehet. Mert én úgy érzem, hogy Lari akarva, akaratlanul, de játszik a srác érzéseivel, és ez nem igazán tesz jót neki, főleg, hogy most Ramos is bekerült képbe. Igaz, eddig is ott volt a srác, de most már fizikailag is megjelent.
Eddy Wata számát egyáltalán nem ismertem, de nagyon tetszett.<3
Tessa rész:
Húúhaaa! Hát nagyon tetszett!<3 Egy igazán hangulatos Tessa rész, ez hiányzott már a legjobban. És most végre kaptunk egy igazán hangulatos, boldogságtól áradó Tesst, az igazi rég elveszett énjét. Ennek nagyon örülök!;)
Dokikám kis cuki.*_* Egyre jobban imádom a srácot. Tök jó volt ennyi mindent megtudni róla. Ez a gyerekszerető dolog már akkor feltűnt, amikor Cataval volt, már akkor csodálkoztam is, hogy nem gyerek orvos, de remélem egyszer az is lesz. Sajnálom, hogy ennyire elszakadt a nővérétől. Azon se lepődtem meg, hogy nem egy gyereket akar, most el is képzeltem, hogy sok kicsi Matí szaladgál mindenfele. Csak a felesége bírja majd ki mellette.:)
Hát komolyan mondom, nem is Tessa lenne, ha nem vele történt volna meg az, hogy ki fogy a benzin a kocsiból. Olykor vonzza a balszerencsét. A késés pedig már nem nagy újdonság, bár azért kész tény, hogy átírta a saját rekordját azzal a pár órával. Nem is tudom, honnan örökölhette.
Most már kijelenthetem, hogy Tessa egy gitármániás csaj. Viszont, ha azt nézzük a munkájából adódóan érthető a helyzet. Tessa és az eltévedés. Hát nem tudom, mi lett volna, ha eltévedt volna. De biztos vagyok benne, hogy jött volna Matí, és azonnal megtalálta volna.
Igen, visszatérve Matíasra, kis cuki, hogy ennyire törődik vele, és ez most már szerintem, nem csak a munkája miatt van, hanem azért, mert tényleg megszerette a lányt. Tudod, azért örülnék (és szerintem nem csak én) egy Matías szemszögnek, mert nagyon kíváncsi vagyok, mégis hogyan vélekedik a lányról, és legfőképpen, hogy mit érez iránta. Persze ez csak rajtad áll.
VálaszTörlésLouis. Hát már két mondat után is bírom a srácot. Remélem, össze tud majd hozni, ahogy ő mondta „egy ütős lemezt”.
Aura Dione számát már régebben hallottam, és már akkor nagyon nagyon tetszett, de sose tudtam, hogy kiénekli, szóval egy nagy köszönet, hogy általad ezt is megtudtam.<3 De egyébként, ha azt vesszük, tökre illet a részhez.
Demi számát már ismertük, de ismét tetszett.
Nagyon tetszett a rész, és ismét csak azt tudom mondani, hogy nagyon nagyon sajnálom, hogy még csak most érek ide. Nem mondom azt, hogy várom a folytatást, mert már fent van, szóval oda is megyek majd.
Puxxx: szittyke
Sziasztok! Megérkeztem, nagyon megkésve, úgyhogy kezdésnek, egy bekezdésen át tartó bocsánatkérést terveztem, ha igény van, rá a következő komimban megejtem, most erre nem pazarolnék helyet (A) :D Rá is térek a részre, mert egyelőre azt hiszem soka a mondanivalóm ezzel kapcsolatban.
VálaszTörlésLari rész: Azzal a gondolattal, hogy itt kéne hagynia Madridot, teljesen egyetértek. ÉS egyre több a tippem, hogy hova menne, és sajnos egyikben sem szerepel Fabre (mondjuk Ramos se :D) De mindkettőben van olyan, akit csípek :D Szerintem sejted mikre gondolok :D
Szeretek Lari múltjáról olvasni. Egyre jobban kezdem azt érezni, hogy megértem a lányt. Bár ilyenkor, mikor ezt érzem, valamit mindig tesz, amivel rám cáfol, és tudom hogy most is ez lesz (szemmel átfutottam a kövi fejezetet, és láttam, benne Ramost… :D) Szóval Lari… Elképzelni nem tudom, mennyi akaraterő és küzdeni akarás kellett ahhoz, hogy oda jusson, ahol van. Tudom, hogy bennem ilyen szintű elszántság soha nem volt, és valószínűnek tartom, hogy soha nem is lesz. Épp ezért előttem minden amit Lari csinált, példaértékü. Kivéve persze azt, hogy tönkreteszi saját magát.
„ Nem hány, már jól van, ne aggódj!” Nem tudom, hogy azért, mert valahányszor olvastam, fáradt voltam, vagy szimplán az én IQ-m is erre a szintre van kalibrálva, de mindig szakadtam rajta a röhögéstől. :D Szóval bár Valdés még mindig egy barom, de nagyon bírom :D Amit a táncolós résznél is lenyomott. :D Áháá :D Nem véletlen ő az egyik kedvencem a csapatból (Persze, nyilván csak Villa, Fabre és Tello után :D)
Az a táncolós rész nagyon-nagyon tetszett *.* Ááá de tényleg láttam magam előtt az egészet :D A Valdéses rész táncbemutatóra illő lett volna… D: A Fabrés meg… Victornak adok igazat :D De Villa milyen kis édes, hogy így törődik velük *.* Ha nem tudnám, hogy ez lehetetlen, azt mondanám, hogy most még jobban szeretem, de hát ugye… :D
Milyen jó is az, mikor az ember issza a pezsgőt. Természetesen ezt sem tapasztalatból tudom… :D Jó oké, ezt már úgyse hiszi el senki… xD De áááljunk csak meg egy szóra. Feltünt ám, figyelek! MI az, hogy Cescy egy pultnál álló csajt figyel? Nem, nem nem és neem! Ő Larit szereti, és Lari viszont. :D Hiszen ő Lari Spanyolja. Az egyetlen spanyolja. Az ő kicsi katalánja. A bociszemű, cuki katalánja. Nem Ramos. :D
Az SMS… Én józanul is írtam már ehhez hasonló SMS-t, és kaptam már ennél csúnyábban össze-visszábbat. :D
Aztán meg. Én komolyan nem értem. Szememben Lari és Cesc a tökéletes pár. Komolyan, más esetben rég rosszullét kerülgetne az ilyen egymást jaj de nagyon szerető pároktól, de ők édesek, és annyira passzolnak egymáshoz… Hatással vannak egymásra, szeretik egymást, és jó nekik egymással. Mi kell méég? :D
Most komolyan? Miért kell megint szomorítani Cescyt? =( Már a gondolat fáj, hogy Fabre bociszemeiben szomorúság ül =( Ő akkor – jó persze, nem CSAK akkor, de jobbára akkor- nagyon édes, amikor mosolyog, nevet, jókedvű, és szeret. Szóval kérem vissza az én kicsi Fabregasom *.* :D :D
(folyt. köv.)
Tessa rész: A Matías életét leíró rész nagyon tetszett. Tökre örülök, hogy így megnyíltak egymásnak, olyan kis aranyosak. Matías még mindig a kedvenc mellékszereplőm (feltéve, ha Lari-Ramos-Fabre, Tessa-Cris a főszereplők. Ha Cesc nem, akkor Matías csak második :D Bocsi, de Fabre verhetetlen :D) Tehát, ez hogy doki is meg zenél is *.* Imádom ha egy pasi gitározik *.* És rájöttem, hogy nem lesz semmi Tessa és közötte. Mert szerintem Matías a nővérét látja Tessben :)
VálaszTörlésLehet, Matías helyében én sem nevettem volna, hogy kifogyott a benzin a kocsiból. De tényleg. Mi lett volna, ha komolyan még Sevillán kívül áll le a kocsi? :D És azért ez, hogy Matías kicsit füllentett Tessa érdekében mutatja, hogy azért tud ő lazulni is ha akar. Úristen, komolyan megnézném Matíast, ahogy eszeveszettül partizik valahol :D
A gitárok… :D Én többnyire vagy cipőket, vagy focis cuccokat szoktam megállni, csodálni (újabban már kéziseket is, de nem baj :D) Szóval sejtem, Tessa mit érezhetett. Bár Matías helyébe nem tudom képzelni magam. Pedig ez lehet hozzásegítene ahhoz, hogy miért tiltakozik hevesen egy kivételével az összes barátnőm az ellen, hogy bemenjünk a Hervisbe… :D Ő is csak azért nem, mert velem együtt esik egyik ámulatból a másikba :D
Figyelembe véve azt, hogy én egyenes úton is képes vagyok eltévedni, valószínűleg ott halnék meg abban a pince-labirintusban, étlen, szomjan, mert olyan helyeket fedeznék fel, amiknek a létéről az építő sem tud. És ez nem vicc. :D Komolyan, nagyon brutál közlekedési katasztrófa vagyok (voltam, most már egyre jobban eltalálok A-ból B-be… :D) De hát Tessának ott van sok-sok mindenki, aki kimenekítse, szóval őt nem fenyegeti az a veszély, hogy a sorsomra jusson… :D
A dal pedig biztos eszméletlen lesz, a CD-vel együtt. Éés nem volna jó, hogyha majd a felvétel után későn este indulnának vissza, úgyhogy javaslom, maradjanak Sevillában, Tess régi házában *pont, pont, pont* :D
A zenéket nagyon imádtam, komolyan. A Listen to your heartot mostanában annyit linkeltem mindenkinek, hogy lassan kívülről fogom tudni az URL-jét… De komolyan, mindenkinek az én tanácsomra van szüksége, én meg mindenkinek ezt mondom, de persze senki nem fogadja meg, pedig érvelni is szoktam mellé. *nem érti a helyzetet, és rosszallóan ingatja a fejét* Az a Don Omar szám… *.* Odáig meg vissza vagyok tőle, valószínűleg megy telómra, és esetlegesen csengőhang gyanús, mert annnyiraaa nyááár hangulata van. *.* A Senorita is nagyon tetszik. Valószínűleg azt is viszem magammal nyáron mindenhova :D A Friends is nagyon tetszett, az is lejátszási lista-gyanús :D A La la landot, alapból szerettem úgyhogy…:)
Még mindig nagyon szeretem, ahogy írtok, és komolyan minden elismerésem azért, mert rendre, minden héten hozzátok a frisset, még akkor is, amikor mi dögök vagyunk, és nem komizunk. Szóval, le a kalappal. És csak így tovább (: Imádtam a részt, és valószínűleg komizni ma már nem, de olvasni mindenképp fogom még ma, holnap pedig reményeim szerint komizok is a következőhöz (:
Puszi, Dorcsy
Szia Szittyke!:)
VálaszTörlésNem az időpont számít, hanem az, hogy mindig itt vagy, és írsz nekünk! Igaz, kicsit megviselt minket, hogy nem nagyon érkeznek mostanában a visszajelzések, de aki elfoglalt, annak átérezzük a helyzetét!:)
Betartottad az ígéreted, hiszen itt vagy, és írsz nekünk! Csak az a baj, hogy enyhén elbizonytalanít minket az, hogy már a kattintások sem nagyon jönnek össze, viszont szavazni pedig szavazott 40 ember... Tehát erősen gondolkozunk Tessaval egy gyors befejezéssel, és minden rajtatok fog múlni. Természetesen ez még a jövő kérdése, de majd kiderül mi lesz még.:) Bocsánat, csak azért írtam le ezt neked, mert Te vagy az első kommentelő, és úgy gondoltam, hogy ha valaki elolvassa a válaszkomikat, akkor hátha biztat minket egy kicsit.:)
Tehát még egyszer hangsúlyozom, semmi baj! Hiszen számíthatunk rád, és még ha megkésve is, az iskolai teendők, és az otthoni dolgok fontosabbak!!:) Viszont azt nem tudom, hogy május 26.ától miképp fogunk új fejezetet hozni...
Ezen a dolgon már én is sokat agyaltam, hiszen az első részt ahogyan elkezdtem, az eléggé botrányos a mostani írásomhoz képest.:D Tehát nagyon tervezem (egyelőre még csak gondolatban), hogy újra megírom az első részt is.:) Elég sok javítanivaló van rajta. Aztán a második részhez azért is kértem Tessa segítségét, mert attól tartottam nem lenne elég ihletem. De tekintve a terveimet, még "pár" fejezetet hozunk majd.:D
Egyelőre mindenféleképpen ezt szeretnénk majd lezárni, aztán utána, ha mindenki úgy áll hozzá a történethez, ahogy mi szeretnénk, lesz 3. "évad" is.:)
Valóban, az önbizalom nagyon fontos, és ezt általában tőled meg is kapjuk dögivel! :) Nem tudom elégszer meghálálni.:)
Erre szoktam azt mondani egyébként, hogy minden agyban dől el, és ezt ne felejtsd Szittyke!:) Vannak még csodák, és az álmok is bejönnek, ha mersz hinni.:)Ha csak a negatív dolgokat részesíted előnyben, biztos vagyok abban, hogy bevonzod magadnak a rosszat, tehát csak pozitívan!:)
Már mondtam párszor, de most is kihangsúlyozom! Mindenre kíváncsi vagyok, ami veled történik!:) Az eszmefuttatásaidra, és a véleményeidre egyaránt.:)
Igen, valóban olyan, mint egy kirakós. Ha mindent megtudtok róla, és jól játszotok, akkor meg fogjátok kapni az egész Larissa személyiséget. :) Azért sem szeretek egy-két dolgot kommentbe megválaszolni, mert akkor tuti, hogy könnyebben fogjátok kikövetkeztetni a következő lépést, de ez úgy izgalmas, ha saját magatoknak rakjátok össze a képet.:D Most sok múltbéli emlékképpel szeretnék jönni, ugyanis tekintve Fabregasra, lesznek merengések.:)
VálaszTörlésVagy esetleg nagyon féltékenyek. Sajnos az emberek így vannak összerakva (tisztelet persze a kivételeknek, mert belőlük is akad.:)), hogy ha valaki jobb nálam valamiben, akkor bemocskolom, vagy kikészítem idegileg. Csak éppen arra nem számítottak, hogy Larit ez csak megerősíti, és fellobbantja benne a sikeréhséget.:) Jól tippeltél, ugyanis tényleg irigyek. Hiszen, ha megfigyeljük Lari karakterét. Az édesapja egy neves klub edzője (volt), rengeteg pénzük akadt, és a tehetséget a lány is örökölte. Az már csak egy másik dolog, hogy nem hagyta veszni, hanem fejlesztette, és edzette saját magát. Ráadásul a hírnevét nem használta fel egyszer sem, és a tömérdek pénz, felkérés következtében is emberséges maradt, aki a legtöbb emberrel kedves, és megállja bárhol a helyét.:)
Természetesen én is így vagyok ezzel, a fiúkkal bármit meg lehet beszélni, viszont a lányok többsége csak pletykálni tud. (úgy tűnik nem tudom elégszer kihangsúlyozni, hogy tisztelet a kivételeknek.:D)
Vicces történet, de igaza volt a tanárodnak.:D Az a baj a mai fiúkkal amúgy, hogy ők nem feltétlen a személyiséget nézik, hanem a jó alakot, a szép arcot, a műkörmöt, műhajat, aztán mikor bepróbálkoznak egy Barbie babánál, és a csaj elutasítja őket, átesnek a ló túloldalára. Elkezdik ócsárolni a nőket, hogy milyen szemetek... Holott ők nem keresgélnek jó helyen.:)
Fabregas már olyan szinten lelki társa Larinak, hogy ha bárki is hazudni akar, rájön a másik fél. Viszont ismeri a lányt, ezáltal tudja, mit és hogyan kell kezelnie. Hiszen megtehette volna, hogy rákérdez, de sejtette, hogy Larinak akkor lesz egy dühkitörése, már csak a lelkiállapotát is figyelembe véve.
Azért a Sergio Lari kapcsolatot sem szabad ennyire "leírni", hiszen mindennek meg van az oka. Lehet azért jött össze Ramossal, hogy rájöjjön, ő Fabregast szereti. De az is lehet, hogy Sergioval az isten is egymásnak teremtette őket. Ebben az évadrészben nem nagyon volt közös jelenet, tekintve arra, hogy Lari mindig menekül, de fogtok egy kis ízelítőt kapni, amiben ha jól rakjátok a kirakókat, rájöttök, ők nagyon is szeretik egymást.:)
Valdes egy külön téma egyébként.:D A kapus igazából csak szívja Larissa vérét, ugyanis tettestársra talált a lány személyiségében. Hiszen Larinak mindenre van egy frappáns visszaszólása, és ha kell, a legnagyobb hülyeségben is szerepet vállal. :D Tehát Valdest meghagyom a perverz, ugyanakkor fantasztikus családapa szerepben.:)
Én személy szerint nagyon szeretem ezt a számot, és azt hiszem Tessa mesélhet is róla...:D
VálaszTörlésRemélem a következő résszel sem okoztam csalódást! Igen, Lari vérében benne van a tánc, de erről bővebben majd tájékoztatlak titeket a későbbiekben.:)
Igen, rengeteg spanyol a szenvedélyessége miatt is jól nyomja a társastáncokat. Például a tangó az ugye nagyon közismert körükben, és aki nem arról a területről származik, lehet nem tudna annyi szenvedélyt, és érzést belevinni a táncba, hogy a zsűrit, vagy csak a vetélytársakat lenyűgözze.:)
Egyáltalán nem tévedtél a múltkor, alapból ilyen "elérhetetlennek" terveztem a szerepkörét.:D A megjelenésével pedig mindig próbálom kicsapni a biztosítékot a körötökben, de meg lesz még neki a maga szerepe egyébként, aztán vagy pozitívan, vagy negatívan fog nőni a szemetekben.:D
Hát, valóban nem sokat tévedett ezzel kapcsolatban, de mit vártunk tőle?!:D Még az élő fába is belekötne, ha bele tudna.:D Örülök, hogy egyre szimpatikusabb neked a kapus!:)
Ha Villa nem lép közbe, lehet valahol máshol kötnek ki. Vagy esetleg durvábbra véve a figurát, az egyik boxban esnek egymásnak.:D De jött a megmentő Villa, és e segítségével nem történt semmi illegális.:D
Örülök, hogy Don Omar száma is tetszett, egyébként elvileg az -az EB dala...:D
Komolyan nem tetszik neked a Lari-Ramos dolog?:O Hiszen eddig a legtöbben Ramost részesítettétek előnyben. Túlságosan is pozitív, és őszinte szerepkört írtam Cescynek?:D
Lari érzései hamarosan napvilágra kerülnek, teljesen őszintén! De annyit elárulhatok, hogy Lari egyáltalán nem játszik Fabregassal.:) De sok mindenre fény derül, és azért Fabregast sem fogjátok annak a szűzies fiúnak nézni.:D
Örülök, hogy tetszett a fejezetünk!:) Köszönöm szépen az ismételten tartalmas kritikát, puszillak, L.:)
Szia Dorcsy!:)
VálaszTörlésSajnálom én is, hogy még csak most reagálok Neked, hiszen Szittykének kicsivel hamarabb sikerült írnom, de mostanában eléggé be vagyok táblázva.
Látom azért az a tudat, miszerint Ramos sem szerep (elvileg) azokban a helyekben, ahova Lari mehet, megnyugtat.:D Hát figyelj, a következő fejezetekben ismét hatalmas fordulatot vesz a lány személyisége, tehát lehetséges az is, hogy tovább ostromolják majd Madridban a férfiak... ki tudja?!:D Viszont most közel állunk ahhoz, hogy egy fejezettel gyorsan lezárjuk a történetet. De ez még jövőhétig kiderül majd.:)
Igen, valóban sejtem, hogy mire gondolhatsz egészen pontosan.:D Annyit elárulok, hogy TALÁN (:"D) igazad lesz az egyik helyet illetően...:D
Úgy gondoltam, hogy tekintve az előző "évadra", nem nagyon mutattam be nektek a lány karakterét, inkább a felszínesség határát súroltam néhány helyen. Úgy érzem sokat fejlődtem, jobban át tudom látni már a dolgokat, ezért is döntöttem úgy, hogy szépen bevezetlek titeket egy-két fontosabb múltbéli jelenetbe, hiszen ha azokat elolvassátok, akkor értitek meg igazán, hogy ki, mit jelentett az életében, és miképp jutott el oda, ahol jelen pillanatban van.
Lehet, már néha túl sok a bonyodalom, de annál édesebb lesz majd a boldogság, és a felhőtlen szeretet.:D Rengeteg sokkoló ötletem van, és minden rajtatok múlik, hogy akarjátok-e még olvasni a fejezeteinket.:D
Igen, valóban benne lesz Sergio, aztán vagy megölsz, vagy nem.:D Még nem lehet tudni, majd akkor, ha elolvasod, és átgondolod a fejezetet.:D
Lari személyisége összetett, de te már nagyon jó úton haladsz afelé, hogy teljesen megérthesd. Sajnos ez a világ arról szól, hogy ha egy lány futballozik, kinézik, és kiröhögik. HA egy fiú teszi ugyanezt, ő a szent, és a sérthetetlen. És Larinak is ebben kellett felnőnie, függetlenül attól, hogy jobb volt, mint az átlagos emberek. És nem szállt el a hírnévtől, hanem tovább küzdött, és szépen építette az életét. De úgy van összerakva, hogy rengeteget harcolt azért az álomért, amibe most belecsöppent. Órákat edzett azért, hogy eljuthasson egy Európai szintre, és azért sem foglalkozik annyira az egészségével, magánéletével, mert azok elronthatják az általa elképzelt képet. Hiszen lássuk be, a túlzott szerelem elveszi az eszét, nem fog annyira a karrierjével foglalkozni, a sérülés pedig keresztbe húzza számításait. Mert erről szól a sport. Ezért is cselekszik néha meggondolatlanul, amiket ugye alapból vonzz maga a bonyodalom. Hiszen konfliktus konfliktust szül.:D
Szerintem a fáradság igencsak befolyásolt ebben, de én ezt mindig apukámtól hallottam amúgy.:D Amikor meg megkérdeztem, hogy oké, akkor mennyi az idő, mindig azt mondta, hogy "nem eladó".:D Tehát úgy gondoltam a hosszú gondolatmenet után egy sima faviccet simán be lehet dobni.:D És örülök, hogy sikeres is volt.:D
Az gáz, ha az általam megírt karakterét én is imádom?!:D Igaz, a való életben sincs semmi bajom vele, de úgy vagyok ezzel, hogy mikor Mou valami miatt örült, és Valdes odament neki pattogni, akkor egyáltalán nem volt szimpatikus a kopasz kapus.:D
VálaszTörlésNa mi az, most már a fiatal Tello is felkerült a kedvencek listára?!:D
Örülök, hogy sikerült úgy leírnom, hogy el tudtad képzelni a dolgokat.:D Lehet kicsit perverzre sikerült, de megtudtok időben mindent, hogy mi-miért történik körülöttük.:D Á, ez nem egy újabb fordulatot jelent... dehogyis... :D
Hát ugye ez lehetetlen...:D Ritka az olyan ember amúgy, aki valakiért ennyire odalenne.:D Nem, nem most nem rólad beszélek...még véletlenül se...:D
Dorcsy, már rég nem hiszi el senki azt, hogy nem alkoholizálsz... :D
Ki fog derülni minden, ugyanis tervezek majd 2 fejezet múlva egy Fabregas szemszöget újra.:D Biztos vagy abba, hogy ő Larit szereti?!:D Larinak két spanyolja van. :D Ramos és Fabregas.:D Az már csak részletkérdés, hogy melyiket szereti jobban, vagy éppen nem szereti jobban.:D Költői kérdés: Dorcsy mióta erősíti ennyire a Team Fabregas csoportot?!:D
Józanul, mi?:D Amúgy én minden nap hasonló üzenetekkel látom el Tessat, úgy, hogy nem is iszok semmit.:D Ha egy betűt félreírok, jön ez: adsjngjkhfnubyr,mnhoirhjykbmr. És az ember vegye ki a lényeget a mondanivalómból.:D
Mi kell még?:D Az, hogy ne legyen szerelmi háromszög senkinek az életében.:D De amúgy jó meghatározást írtál kettőjük kapcsolatára.:D
Vissza fogod kapni, ígérem.:D De lehet nem fogod ennyire szeretni őt a szemszög után.:D Persze ez nem jelent semmit, de az sem biztos, hogy Lari miatt lett szomorú, hiszen nem tudjuk mi játszódik le a fejében.:D
Fogalmam sem volt egyébként, hogy Don Omar szám, az EB zene lesz. De beletrafáltam, és most minden szép és jó.:D Reménykedtem abban, hogy ismét megfelelő zenéket találtam a fejezetekhez!:)
Köszönöm szépen a tartalmas kritikát, puszillak, Lari.:)
Szia Szittyke! :)
VálaszTörlésSemmi gond, már annak is nagyon örülünk, hogy minden résznél látunk, és mindig meglepsz minket a kritikáddal! :) A bíztatást pedig nagyon köszönjük, ha ti nem lennétek lehet, hogy nem jutottunk volna el erre a szintre, hisz a ti bátorításotok adott erőt nekünk, hogy tovább folytassuk a fejezeteket! :)
Örülök, hogy tetszett a rész! :) Jó ezt olvasni.:)
Úgy gondoltam ideje egy kicsit Matías világába is belelátni, hisz nagyon sokan írtátok, hogy kezditek megszeretni őt, de még nem tudtatok róla nagyon sokat, így gondoltam bemutatom egy kicsit nektek őt. Cataval pedig valóban nagyon jól el volt, és itt is megmutatkozott az a gyerek centrikus énje, ami miatt a gyermekorvosi pályát szeretné majd valamikor előtérbe helyezni. A kicsi gyerekek pedig tényleg elég édesek lennének, és szerintem elég sokan irigyelnék azt az apát, amit majd ő valamikor fog alakítani. :)
A balszerencse és az a törvényszerűség, miszerint amit a legjobban nem akar az ember mindig az történik meg, itt is visszaköszönt ebben a benzinkifogyós jelenetben. A megfogalmazásod miszerint Tess vonzza a balszerencsét nagyon megállja a helyét, hisz őt valamilyen formában mindig üldözi a balszerencse, de hát egyszer csak kinő majd ebből a „betegségéből”. :D A késésben pedig kicsit hasonlítok Tessre, bár nekem még nem voltak órás késéseim, de volt már rá példa, hogy olyan fél órát simán késtem valahonnan. Az unokatesóm pedig egyenesen kijelentette, hogy ha velem kell találkoznia akkor mindig tizenöt perccel kb későbbre megy mert tudja, hogy fogok késni, tehát a lány ezen tulajdonságát mondhatni rólam formáztam egy kicsi túlzással. :D
A munkája tényleg igényli a hangszerekkel való munkát, de Tessa valóban nagyon imádja a gitárokat, ami a részben is eléggé megmutatkozott. Az eltévedés pedig egy másik nagyon alap tulajdonsága a lánynak, tehát ezt már jó lesz most megjegyezni. :D
Matí valóban sokat törőik Tessel, a szemszöget pedig már olvashatjátok és remélem nem okoztam vele csalódást nektek. :)
Louist egy bohókás alaknak szerettem volna beállítani, és remélem, hogy ez valamennyire sikerült is. Azt pedig, hogy a lemezt hogyan hozza össze az elkövetkezendő részekben olvashatod. :)
Örülök, hogy akarva akaratlanul is segíteni tudtam neked. :)
Köszönjük, hogy ismét írtál nekünk, és a dicséretet is nagyon köszönjük! :)
Puszi Tess :)
Szia Dorcsy! :)
VálaszTörlésSemmi gond, én is elnézést kérdek, hogy még csak most tudok válaszolni a kommentedre! :)
Örülök, hogy ennyire tetszett a kis életábrázoló leírás, gondoltam szeretnétek már róla is tudni valamit, ha már ez ideje szereped a történtben nem kis részt vállalva a Tessa részekben. Semmi gond valahogy éreztem, hogy Fabregas egy olyan képzeletbeli dobogó első fokán áll, ahová nagy valószínűséggel odabetonoztad, tehát nyugi nem akarom letaszítani a kedvencedet, és szerintem Matí is megelégszik a második hellyel. :D A kis Matías doki egy csoda csávó. Ért mindenhez tehát tipikus nők álma. :D A kapcsolatuk alakulásáról pedig a későbbi fejezetekben olvashatsz. :)
Igazából itt is látszik, hogy Tess kezd egy kicsit visszatérni a régi, még fiatal énjéhez, hiszen lehet, hogy én is csak nevettem volna, már csak kínomban is, hogy most mi van.:D Amúgy pedig, ha Sevillán kívül állt volna le az autó valószínűleg az első cselekedetük egy taxi hívása lett volna, így viszont, hogy a stúdió nem volt messze értelmetlen lett volna erre költeni az amúgy is tömérdek pénzből, ami Tessa markát üti. :D
Tess már csak a munkájából kifolyólag is imádja a gitárokat, így nem csoda, ha leállt tátott szájjal nézelődni a szebbnél szebb darabok között. Azért el bírom képzelni, hogy álltok a barátnőiddel a Hervis előtt és így húznak vissza, hogy ne tudj bemenni. :DD Bár ezt lehet nem kellett volna elképzelni. :D
Jaj Dorcsy, biztos, hogy ha bekerülnél egy ilyen pince-labirintusba lenne, aki megmentene téged. Lehet, hogy éppen Faregas lenne az, aki a segítségedre sietne, ki tudja. :D Tessának pedig valóban nagy szerencséje van, hogy Matías mindig ott van és kisegíti őt a bajból.
A CD még várat magára, de abban biztos lehetsz , hogy Tessa mindent el fog követni annak érdekében, hogy ez egy tökéletes visszatérő lemez legyen. A *pont, pont, pont* alatt pedig szerintem túlságosan is elengedted a fantáziádat. Abban viszont igazad van, hogy elég késő van már..:D
Örülök, hogy a zenékkel ismét elnyertük a tetszésed. :)
Köszönjük, hogy írtál nekünk és ismét hagytál magad után egy hosszadalmas kommentet!
Puszi Tess :)