(Larissa)
Brian fürkésző tekintettel lép be hozzám, egyáltalán nem zavarja a falatnyi törölköző. Testem remeg, fejem lüktet, agyamra jótékony köd borul. Megfagyva állok a szekrényem előtt, majd arcomról letörölve a vért, erőből becsapom az ajtót és a mosdórész felé indulok. Barátom megkövülve áll egyhelyben, igazából nem tudja még, hogy egészen pontosan mibe csöppent bele. Berohanva a fürdőbe, reszketve adom ki magamból gyomrom tartalmát, mire mögém lépve, hátratűri hajamat. Könnyeim megállíthatatlanul folynak, de közel sem vagyok a sírás határához. Valami nem stimmel velem, és ez egyre jobban zavar.
Kiöblítve számat, megmosom arcom, majd kitessékelve az idősebb Fabregast, gyors öltözésbe kezdek. Régen nem volt ilyen problémám, lehet a kimerültség teszi ezt most velem. Nem akarok a legrosszabb dologra gondolni, mert bármennyire is bonyolult az életem, szeretek így élni. Boldog vagyok még akkor is, ha szomorúan töltöm napjaimat, mert azt az életérzést, amit bizonyos dolgok nyújtanak nekem, sehonnan nem tudnám megkapni. Sokan lenézhetnek emiatt, de úgy gondolom, minden okkal történik. Oka volt annak is, hogy besétáltam a stadionba, ahogy apa halála is valamiért bekövetkezett. Lehet valaki így akarja a tudtomra adni, hogy magamtól kell boldogulnom az életben, és nem más segítségével.
Magamra aggatva ruhámat, kilépek az ajtón. Bánatomat még az öltözőben elhagytam, újdonsült arckifejezésem miatt barátom érdeklődve mér végig. Egy egyszerű tréninget vettem fel, igaz, nem éppen célszerű ebben elmenni ahhoz a férfihoz, aki mostanában elég sokszor szerepel gondolataim között. Igazat mondtam akkor Sergionak, amikor bevallottam egyúttal magamnak is az érzéseimet, hiszen eddig tagadtam a nyilvánvalót.
- Mehetünk? –bólintásom után átkarolom derekát, majd a parkoló felé vesszük az irányt. Maya előreszalad. Eltűnve a szemünk elől csak nemlegesen rázzuk a fejünket, hiszen hiába öt éves, a kora egyáltalán nem látszik meg rajta. –Minden rendben? –összevont tekintettel pillant rám, száját újabb kérdéssorozat indítása miatt nyitja ki.
- Természetesen, de induljunk, mert elkésünk. –mosolyom levakarhatatlan arcomról, régen voltam már hasonló extázisban. Sokan mondják, hogy szeretnék a múltjukat maguk mögött hagyni, egészen eddig én is ezt az elvet követtem. Megszakítottam Walcottékkal is a kapcsolatot, ahogyan elhanyagoltam a Fabre testvéreket is. De most rá kell jöjjek, sokkal szebb az élet, ha a múltban megismert régi barátaim visszaköszönnek új életemben. Persze nézőpont kérdése, hiszen rosszakaróimmal nem szívesen találkoznék össze.
- Akkor add a kulcsod, ugyanis egyre többször jársz agyban más helyen. –nevetve néz rám, de értetlen arcomat nem tudja hova sorolni. –Mondd, hogy kocsival jöttél. –kislányos mosolyommal próbálom zavaromat leplezni, de fejrázásával nevetésre késztet. –Nem ezen a földön élsz. Ha nem ismernélek, azt mondanám szerelmes vagy. –meglökve mellkasát, leintek egy taxit, majd mosolyogva integetek neki az üveg mögül. A sofőr nem tűrte volna meg a kutyát a kocsiban, én viszont minél hamarabb ott akarok lenni a hotelnél.
Szemeim fáradtak, lábam sajgását még csak most érzem meg igazán. Irigy tekintettel mérem végig a városban andalgó párokat, viszont nem tudom, honnan jön ez az érzés. Nincs miért féltékenynek lennem, a bonyodalmak pedig egyszer biztosan megoldódnak. A Barcelona busza már ott áll a hotel előtt, a focisták egymást ugratva lépnek ki az ajtón, Cescy viszont lehajtott fejjel lépked utánuk szokásos táskájával az oldalán. Persze, hisz megígértem neki, hogy időben visszaérek. Gondolatban homlokon csapom magam, majd gyors fizetés után kipattanok a járgányból, és a buszig rohanok. Már mindenki fellépett a lépcsőfokon, így nem marad más lehetőség, minthogy felugrok az éppen induló járműre. A sofőr érdekesen mér végig, az ajtó viszont majdnem megfelez, de időben sasszézok feljebb.
- Na, mi az kislány, megdöntöd az átigazolási rekordod? –Valdes mosolygós szemei térítenek észhez, megígértem Briannek, hogy elviszem öccséhez, ezzel szemben én is Barcelona felé tartok.
- Nem, úgy gondoltam kitúrlak a kapusi posztodról. –ördögi tekintetemet végigjártatom a buszon, viszont a katalán négyes nem veszi észre a közjátékot. I-podja fülesében bömböl a közös számunk, fejét az üvegnek dönti.
- Öcskös, itt van Júlia, ébresztő. –a kopasz férfi megbökdösi a vállát, mire álmos szemeit rám emeli. Valami nem stimmel vele, de még nem tudtam rájönni, hogy micsoda. Megfogva karját, kirángatom Victor mellől, majd megállítva a sofőrt, leszállok a járműről, és kezemet nyújtva várom, hogy kövessen. Látom a kétkedést a szemeiben, vacillál. Nem tudom mivel veszthettem el a bizalmát, de megváltozott…
(Fabregas)
Nagyon régen éreztem már magam ennyire jól, amiben hatalmas befolyásoltsága van Larissanak is. Boldog vagyok, hogy mellettem van, viszont a pultnál könyöklő nő felkelti figyelmemet. Ismerős hajzuhatagát hátradobja, bájos arcán őszinte mosoly húzódik.
Angol barátnőm átpattan ölembe, ezzel is elterelve figyelmemet. Lábai erősen fogják közre csípőmet, még karjai lágyan ölelik át nyakamat. A hangszóróból áradó zenét felismerem erőteljes hangja segítségével. Fülemhez hajolva megharapja fülcimpámat, fészkelődve alatta megfogom csípőjét, majd lágyan megemelve, végigpillantok rajta. Kába mosolya fogva tart, ajkait pásztázva, fogaim közé szívom alsó ajkamat. Egy dühös férfi megragadja karját, majd lerántva rólam szokatlan hiányérzetem támad. Csalódottságom következtében a pultnál álló lány felé veszem az irányt. „Velem nem fog szórakozni Larissa Morrison!” Magabiztos kijelentésemet megakadályozza a hatalmas bárszék. A pultba kapaszkodva felhúzom magam, fejemet megtámasztva dupla whiskyt kérek jéggel megspékelve. Valahogy Lari mellett meg tanultam kezelni a fájdalmat, az alkoholt és egyben a másnaposságot is. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy csak a rosszat sajátíthattam el tőle, ugyanis rájöhettem mi a szerelem, az igazi szenvedély és a feltétel nélküli bizalom.
- Cesc, tényleg te vagy az? –hangját meghallva, érdekes bizsergés fut végig gerincem mentén.
- Szia Carla. –agyamban kissé nehézkesen tudatosul a felismerés szikrája, kezem viszont azonnal cselekszik. Leszállva a székről átkarolom karcsú derekát, nyakához hajolva belélegzem illatát. –Jól nézel ki!
- Te sem panaszkodhatsz. –arcomra adva egy puszit, végigsimít hátamon, majd megfogva kezemet, az ajtó felé kezd húzni. Lábaim megmakacsolják magukat, Lari arca bevillan lelki szemeim előtt, szívem rögtön reagál rá. –Csak beszélni szeretnék veled. –őszinte tekintete fogva tart, barátom amúgy is férjével tartózkodik valahol.
- Rendben, menjünk csendesebb helyre. –ujjainkat összekulcsolja, majd kilépve a levegőre érdekes módon agyam semmit sem tisztul. A madridi Cibeles tér felé indulva, szó nélkül ballagunk kéz a kézben, de volt barátnőm megtöri a már idillikus csendet.
- Tudod, hiányoztál. –hangja erőteljesen hat az éjszakában, viszont semmit nem jelent már számomra.
- Tudod jól, hogy én nem így akartam. Eljegyeztelek, de te inkább félrelépéssel jutalmaztad tetteimet. –felcsattanva kitépem kezem szorításából, agyam folyamatosan lüktet, testem remeg.
- Nem igaz. A te szíved már másé volt, nem tudtunk volna egymás mellett élni. Szerelmes voltam, de nem vagyok elég… - agyam gyorsan lepörgeti az elmúlt napok cselekményeit, szívem megfelelő megoldást keres, de lábaim már cselekednek. Átkarolva derekát közelebb húzom magamhoz, majd nekidőlve egy falnak, szenvedélyesen megcsókolom. Vékony ujjai hajamba túrnak, a vészcsengők agyamban egy ideje már jeleznek. Fejemet elfordítva, mély levegőt veszek. –Erről beszéltem. –Carla csalódottsága kiül arcára, szemeiben megmutatkozik valódi szomorúsága. –Csak egy utolsó csókot kérek. Utána eltűnök még Spanyolországból is. –végigsimítva haján, apró puszit lehelek ajkaira. Még mielőtt mélyítené, eltolom, és elindulok a szálloda felé.
Fogalmam sincs miért mentem bele ebbe a kis közjátékba, de úgy érzem, ezzel kapcsolatban még megégethetem magam. Nem tudom, hogy Lari miképp reagálna erre az egészre, de nem is szeretném ezt a dolgot tudatni magamban. Nem szeretek haragban lenni vele, még akkor sem, ha ő ugyanezt megcsinálja velem. Lábaim fáradtan visznek a kihalt utcarészen, szerencse, hogy Madridot is úgy ismerem, mint a tenyeremet. Agyam kótyagos, szemeim halovány látványt nyújtanak agyamnak. Nagy nehezen elérve a szállodánkat, csalódottan lépek be az ajtón. Valaki belém karol, majd a lift felé húzva, belök az ajtón. Szédülve próbálom kivenni a homályos kép közül az ismerős vonásokat, de egyszerűen képtelen vagyok arra, hogy normálisan, józanésszel gondolkozzak. Gyors léptekkel rohanunk a szobánk felé, erősen beránt az ajtón, majd a kád közelébe lökve, hidegvizet enged rám. Hangos ordításom következtében kapok még egy pofont is, mellesleg jogosan. Mert, ha az edző meglát ilyen állapotban, biztos vagyok az eltiltásban.
Kisimítva hajamból a vizes tincseket, hálásan nézek Villa barátomra. Elégedetten paskolja meg vállam, majd egy kérdés feltevése utána magamra hagy, ugyanis rájön, nem vagyok kommunikatív állapotomban. Megmarkolva az ajtófélfát, erőmet bevetve álló helyzetbe tornázom magam, majd fejemet a hideg csempének támasztva próbálom átvészelni a szédülés és hányinger tüneteket. Lábaim mázsás súlyt cipelnek most magukon, agyam viszont csak egy puha ágyért kiált. Útközben levéve felsőmet, ledobom a szekrény elé. Csattanása vízhangot ver a szobába, kezemet fejemhez szorítom. Bedőlve a matracra, rögtön utolér az álom, de igazából nem élvezhetem sokáig, ugyanis hangos dörömbölés hallatán agyam szétrobban.
Mérges fejjel vágtatok ki a nappali részbe, szám már éppen nyitom, hogy valami kulturált mondattal küldjem el az engem megzavaró illetőt, de meglátva a hatalmas barna szemeket, szívem megenyhül. Elállva az útból követem azt a nőt, akiért tűzbe tenném a kezem. Valami oka van annak, hogy visszatért hozzám. Valami van bennem, ami Sergioban nem található meg. De itt már csak az a kérdés, hogy az a dolog, képes lesz-e megváltoztatni az életünket…
(Ronaldo)
Tovább sétálva befelé az étterembe még mindig nem tudtam elhinni, hogy most nem én vagyok szerencsére a figyelem középpontjában. Nem is akartam most semmilyen nagy felhajtást magam körül, csak nyugodtan meg szerettem volna reggelizni, így a pulthoz sétálva rendeltem magamnak egy egyszerű omlettet, majd háttérben maradva leültem az egyik asztalhoz. Nem gondoltam volna, hogy újra láthatok egy ekkora legendának számító személy, mint Beckham ráadásul pont itt Kaliforniában. A futballban már egy egész történelme van, amit nem is csodálok, hisz még egy mondás is elterjedt róla: „Csavard be, mint Beckham!”. Sokat tanultam tőle, mikor még a manchesteri éveimet róttam, és valószínűleg sohasem fogom megbánni azt, hogy anno megismertem. Őket nézve olyan egyszerűnek tűnt minden. Boldog a családjával, kiváló a sportban még mindig és a hírneve is megvan mindenhez. Kicsit a fejemhez csapva tudattam magammal, hogy ezek nekem is adottak voltak, viszont nekem a baba elvesztése egy óriási törés volt. egy olyan törés, ami teljesen megváltoztatott olyannyira, hogy még magamat sem ismerem meg. Hisz távol vagyok attól, amit mindig is a legjobba szerettem csinálni, az-az a focitól. Azoktól az emberektől, akik mindig is támogattak, a barátaimtól, a családomtól, a csapattársaimtól.
A zsebemben kezdtem el turkálni. A telefonomat kerestem, mert ebben a percben szükségem volt valakire, akivel beszélhetek. Valakire, aki helyrerak, mert már jobban tudja, hogy mi kell nekem, mint én magam. Valakire, aki csak ha már mellettem van akkor is kitalálja még a legbelsőbb gondolataimat is, még azt is amire én még nem is gondoltam. Valakire, akit úgy hívnak, hogy Larissa Morrison. Mindig is szívattuk egymást a pályán és a pályán kívül is, de ha valamelyikünknek szüksége volt egy támaszra, akkor mindig ott voltunk a másiknak. Sokszor beszéltük meg a gondjainkat, és volt már arra is példa, hogy helyre tett, hogy ne legyek hülye. Mindig ellátott tanácsokkal, és most is a tanácsaira van szükségem, de a mobilom nincs itt. Végig tapogattam mindkét nadrágzsebem, de a készülék nem volt sehol így el kellett halasztanom ezt a beszélgetést. Még néhányszor végignéztem a Beckham házaspáron, majd úgy döntöttem, hogy mégsem halogatom azt a beszélgetést. A pulthoz sétálva letettem a megfelelő pénzösszeget, majd lazás kisétálva magam mögött hagytam az egykori példaképemet. A hotel hallján áthaladva kaptam még néhány beszólást és sugdolózást, de tudtam már ezeket kezelni, tehát nem nagyon érintett mg a dolog. Feljutva a szobám emeletére teljesen gyanútlanul rontottam úgymond be a szobámba, de kicsit meglepődötten hőköltem vissza, amikor egy nem várt személyt találtam az ágyon ülve.
- Te mit keresel itt? – csípős hangomat nem tudtam és nem is akartam vele szembe visszafogni.
- Légy szíves beszéljük meg! Bocsánatot szeretnék kérni a viselkedésemért, és a mondataimért, amikkel megbántottalak téged vagy a családod. Nem tudom, hogy mi ütött belém, de a lényeg, hogy jóvá szeretném tenni. – Irina gyors hadarásba kezdett, hogy nehogy kitegyem, még mielőtt el tudná mondani, hogy miért jött és én is türelmesen vártam, hogy mivel akar még kiengesztelni. Mert ez az egy mondat nálam nem volt elég ahhoz, hogy megenyhüljek felé.
- Honnan veszed, hogy meg szeretnék bocsájtani, azok után, amiket mondtál. Oké, megmentettél egy sztárkatasztrófától és jó néhány csikktől, amik engem ábrázoltak volna full részegen az utcán, viszont a szavakat, amiket használtál Tessara nem tudom olyan gyorsan elfelejteni. – magyarázatom teljesen érthető, és ő is igenlően bólogat, tehát tudja, hogy nem vagyok ennyire könnyű eset.
- Szeretném, ha kicsit szorosabbra fűznénk a barátságunkat. Attól, hogy régen együtt voltunk, de már nem, nem kell feltétlenül rosszban is lennünk. Tehát itt egy meghívó. – a táskája mélyéből egy aranyozott borítású levél került elő. Átnyújtva nekem rögtön kicsomagoltam majd olvasni kezdtem a rajta álló sorokat. A meghívó egy divatbemutatóra szólt, ahol Irina is ott lesz, mint fellépő. Nem értem, hogy ez miért jó nekem, de most nem gondolkodtam inkább csak feleltem.
- Elmegyek, elvégre amúgy sincs semmi programom mára. – lazán dobtam le az asztalra a meghívót, majd ismét a modell felé fordultam, aki látszólag még szeretett volna valamit.
- Arra gondoltam, hogy utána elmehetnénk vacsorázni. Nem lenne semmi különös, csak két barát, akik együtt vacsoráznak az egyik barát bemutatója után. Persze nem kötelező igent mondanod, elég ha csak.. – meg sem hallgatva a további mondandóját szóltam közbe. Tudom, hogy nagy illetlenség félbeszakítani valakit, de Irina annyira csűrte csavarta a mondat, hogy attól féltem, hogy mire a végére ér meggondolom magam és nemet mondok.
- Ebben is benne vagyok. Úgy is ki akartam egy kicsit mozdulni, ez a vacsora pedig egy jó indok arra, hogy meg is tegyem mindezt. – egy kis mosolyt villantottam, amitől látszólag az orosz modell körülbelül leolvad a padlóig. Persze nem ilyen látványosan történt a dolog, mint ahogy elmondtam, csak annyira csillogott a szeme és annyira itt körülbelül minden szavam, hogy nagyon meglepődnék azon, ha nem lenne semmi hátsó szándéka. Viszont abból, hogy komolyan úgy elmegyünk valahová, mint két barát még sose volt, baj tehát, emiatt meg nem zavartattam magam. Amúgy is, ha véletlen valami olyat csinálna, ami szerintem már átmegy a „csak barátok” határon akkor egyszerűen elköszönök és otthagyom.
- Akkor bemutató után találkozunk. – tette kicsit meglep ugyanis távozáskor egy puszit nyomott az arcomra, és a köszönésemet meg se várta. Váll rándítva léptem közelebb a táskámhoz, amiben mindössze pár ruha volt bedobálva, de nem találtam egy alkalomhoz illőt sem. De abba a percben ez többet nem is izgatott. Fáradt voltam így az ágy felé tartottam.
A bemutató előtt úgy gondoltam, hogy pihennem kell egy kicsit, így ledőlve a franciaágyra elnyomott az álom. Felkelve kómás fejel néztem meg az órámat majd kapkodva néztem át ismét a bőröndben lapuló ruháimat. Áldottam a hotel nevét, hiszen a leghíresebb hotelben a szobaszerviz elég sok mindent meg tud oldani. Néhány telefon után pedig már ott feszítettem egy bérelt öltönyben, ami alá az alkalomhoz illően egy fehér inget vettem fel. Nem szerettem az ilyen pingvin öltözeteket és csak abban az esetben vettem fel, ha valami tényleg megkövetelte, a számomra gyászszínek mondható teljes feketét.
Pontban nyolc órakor indulta el a hotelből, hogy időben odaérjek a számomra még ismeretlen címre. Többször is megnéztem a meghívón szereplő címet, hogy a taxisofőrnek már lazán tudjam bemondani, viszont mikor ténylegesen oda került, hogy be kelljen diktálnom a címet csődöt mondtam és háromszor kezdtem neki csak annak a szónak, hogy utca. Ne értettem ,hogy miért vagyok zavarban vagy hogy miért viselkedek így, de ezeket a negatív gondolatokat, egy gyors legyintéssel arrébb is küldtem. Fél óra taxi út után sikerült eljutnom az egyik legnagyobb divatcég főhadiszállására. A helység előtt, tömérdek fotós újságíró és tévés próbált meg a sztárok közelébe jutni, mit szerencsére a biztonsági őrök nem engedtek. Úgy döntöttem, hogy nem vágom magam alatt a fát é nem lesek bunkó így egy-egy újságíró elvétett kérdéseire hajlandó voltam válaszolni.
- Ronaldo, Ronaldo!! Kivel érkezett ma este? – egyszerű kérdés, egyszerű válasz. Semmi bunkózás.
- Egyedül jöttem, és az egyik barátom meghívásának teszek eleget. Nem szeretnék nagyon feltűnni így a háttérbe szorulva fogom figyelni az eseményeket. – gyorsan lerázva őket indultam volna tovább, amikor kezdett kényes lenni a helyzet.
- Mi szél hozta Amerikába? Igaz a hír miszerint válófélben vannak a feleségével? – „igaz-e a hír? Nagyon jók vagytok, hogy én magam sem tudok erről, de ti már igen...”
- Kikapcsolódni jöttem. Viszlát. – megköszönve a kérdését gyors sétába kezdtem az épületbe majd a hallba megállva vártam, hogy lecsillapodjak egy kicsit, ugyanis az előbbi újságíró eléggé felidegesített.
- Na nézd csak ki van itt, és milyen elegáns valaki. – egy bájos hangot hallottam magam mögül majd megfordulva egy modellalkat és egy modellarc is társult mindezekhez.
- Megígértem, hogy eljövök és gondoltam, ha már itt vagyok kicsípem magam egy kicsit. Amúgy meg tudod mutatni, hogy merre ülhetek majd le? Bevallom nem vagyok nagyon otthon az ilyen dolgokban. – nevetve karolt belém és kezdett el gy nagy ajtó flé húzni, ahová embertömegek áramoltak be. – Gondolhattam volna amúgy, na de mindegy. Ha végeztél akkor megvárlak és beszélgetünk. – gondoltam udvarias leszek.
- Rendben, lehet egy kicsit elhúzódik majd a dolog, mert részt kell vennem különböző féle kötelező interjún, de megpróbálom őket minél gyorsabban lezavarni, és sietni. – mosolyogva mutatta meg a helyem majd hagyott ott a többi hírességgel és celebbel együtt.
Az igazat megvallva nem tudom, hogy mit szeretnek az emberek az ilyen divatbemutatókon. Szerintem egy merő unalom volt az egész. A modellek húszcentis magas sarkúban eltipegnek a terem egyik végéből majdnem a másikba, majd onnan vissza, és mindezt úgy, hogy alig bírnak menni azokban a cipőkben. Nem mellesleg ehhez csatolva volt több olyan modell is aki óriásit hasalt a kifutón. Persze nem nevettem rajtuk, hiszen van bennem annyi együttérzés, hogy nem teszem, de elkönyvelte magamnak, hogy soha, de soha többet divatbemutató. Nem az én világom és nem is szeretném, ha valaha az lenne.
sziasztok!
VálaszTörlésIsmét jó részt írtatok. A Fabregas-os résznél mindig gondban vagyok, mert ilyenkor arra gondolok, hogy ő is megérdemelné a boldogságot Larissa mellett, csakhogy amikor Sergio-s rész van, akkor meg őt sajnálom. Hát jól megkevertetek engem is, tényleg mindkét fiú szeretnivaló valamiért. A Roni-s résznél már kész voltam, hogy megint bekerült a képbe Irina. Reméltem, hogy Ronaldo végre felhívja az asszonykáját, vagy legalább Larissát, hogy valakivel megbeszélhesse a dolgokat!
Kíváncsian várom, hogy hogyan folytatódik a story.
Puszi: Adrienn
Szia Adrienn.:)
VálaszTörlésÖrülök, hogy sikerült a két srácot annyira megkedveltetnem veled, hogy nem tudod ki lenne igazán boldog a lány mellett.:) Vagy inkább úgy fogalmazok, hogy ki érdemelné meg jobban.:D Igyekeztem úgy formálni a karaktereket, hogy mind a kettőjüknél legyen valami negatívum, de inkább pozitív irányba húzódjanak.:)
Az új fejezet természetesen már felkerült, és köszönöm szépen, hogy mindig írsz nekünk!:) Puszillak, Lari.:)
Sziasztok!
VálaszTörlésTényleg nem haladok egyről a kettőre. Mindig elkönyvelem magamban, hogy „Na, majd ma jövök!” és sose sikerül betartani. Ismét csak azt tudom mondani, nagyon sajnálom, hogy ennyit kések mindig. Jó tudom, hogy nektek nem az a fontos, mikor érkezem, hanem az, hogy egyáltalán írok is valamit, de akkor is már saját magamra haragszom, hogy ennyit kések.
Térek most már a tárgyra, de muszáj voltam kiadni magamból. Kezdem azzal, hogy ismét egy fantasztikus részt olvashattam, ami marhára tetszett. Aztán folytatnám azzal, hogy végre egy Fabregas és egy Ronaldo szemszög.*_* Nagyon örülök neki!
Larissa rész:
Hűűű! Mikről nem maradok le! Indítom a mondandóm azzal, amit már oly sokszor elmondtam, hogy ideje lenne már Larinak elmennie egy teljes kivizsgálásra, mert ez már nem állapot. Egyrészt ott van a bokája, amit (csak úgy csendben megjegyzek) mostanában nem emlegeti, persze nem azért, hogy baj, ellenkezőleg inkább örülök neki, de annak is el kéne egy vizsgálat. Másrészt pedig, ott vannak ezek a rejtélyes tünetek, ami szerintem egyáltalán nem normális. Jó lehet, hogy nagyon kimerült az utóbbi időben, amin egyáltalán nem csodálkoznék, sőt inkább azt mondom csoda, hogy eddig bírta. Remélem, hogy csak ez van, és nincs más a dologban.
Cesc le se tagadhatná, hogy Brian nem a testvére. Hogy miért? Mert ugyanúgy viszonyul Larihoz, mint az öccse. Ha van valami baja a lánynak, akkor nem kezdi el faggatni, kérdezgetni, hanem megvárja, amíg Lari magától el nem mondja mi a baja. Szerintem, ebbe hasonlítanak a legjobban.
Valdes ismét hozta a formáját. Két mondatot mondott, és már meglett a hangulat. Aztán jön Cesc. Én valahogy nem csodálkozom, hogy Cesc már nem bízik úgy Lariban, mint régen. Már vártam, mikor jön el ez a dolog, másrészt pedig az, hogy ezt el is mondja Lari. Szerintem, ezen el fog gondolkodni a lány, és akkor majd rájön bizonyos dolgokra is.
Alicia Keys No One-ját már régóta szeretem, örülök, hogy beraktad a részbe.
Fabregas rész:
Már vártam, mikor lesz egy ilyen, és most itt van, szóval tökre örülök, mert kíváncsi vagyok egy-két dologra.
„Velem nem fog szórakozni Larissa Morrison!” Ez a mondat tetszett. Eddig minden oké, hogy úgy érzi, van más nő is a világon rajta kívül. De az már nem oké, hogy Lari arcának a bevillanása akadályozza meg a cselekedetében. Nekem ez olyan volt, mintha úgy érezné, most csalná meg, jó volt köztük egy pár dolog, de akkor sincs köztük több. Carla megjelenésekor azt hittem, hogy most fog még jobban belekavarni a már amúgy is zavaros levesbe, de szerencsére ez nem történt meg. Őszintén szólva, viszont örültem volna, ha kavarodtak volna egy kicsit a dolgok, de tulajdonképpen így belegondolva, akkor már jobban hasonlított volna egy dél-amerikai telenovellára, mint egy blogra.
Úgy látszik, ismét Villának kell felszednie a padlóról, vagyis nem egészen, mert még nem fogott padlót, és ne is találkozzon vele, mert hát azért én se akarom, hogy szenvedjen. A vége egy kicsit, jó bevallom őszintén kicsit nagyon homályos volt, sőt tulajdonképpen sötét. Lari megjelenik Cescnél. Eddig érthető. De mi a cselekmény előzménye??? Vagyis a miértje a dolognak. Ez már sötét. Szerintem, minél hamarabb el kell olvasnom a következő részt ahhoz, hogy megvilágosodjak.
Ezt a számát a One Directionnek nem ismertem, de tetszett.
Ronaldo rész:
VálaszTörlésVégre őt is látni! Már kezdtem azt hinni, elnyelte a föld (valahol ennek örültem is volna, mert legalább elgondolkozott volna még ennél is jobban az utóbbi időben elkövetett dolgairól).
Azta! Hova kell írni! A drága őszinte véleményt alkotott a dolgok menete felől. Ez a Ronaldo hiányzott már, de azaz agyament Ronaldo nem, aki eddig volt. Komolyan mondom, kezd megvilágosodni, nem is ártana neki. „…még magamat sem ismerem meg.” Hát én se téged! Oké, én még mindig elhiszem, hogy óriási fájdalmat, sőt tulajdonképpen, ahogy ő fogalmazott törést okozott az életében, de még mindig azon az állásponton vagyok, hogy ennek ellenére nem kellett volna elhagynia a családját.
Látom, nem bírod elhagyni a ruszkit. Vagy annyira szereted a drágát, vagy csak direkt akarod vele húzni az ember agyát. Én az utóbbira tippelnék. A csajnak tuti, hogy van valami hátsó szándéka, mert ilyet egy nagyon komoly hátsó szándék nélkül nem szokott csinálni. Az pedig, hogy jött bocsánatot kérni… na, persze, ő meg a bocsánat, két külön világ. Csak azért csinálta, hogy Crisnél egy kicsit kifényezze magát, bár kötve hiszem, hogy valamit is elért azok után, amit mondott Tessaról. Remélem, CR nem veszti el az eszét újra, és végre elkezdi használni azt, ami még megmaradt belőle.
Tudtam, hogy valamit kihagyok! Igen, Lari. Mind a kettőjükre ráférne egy jó kis helyre rakás. Lari helyre rakná Crist, a portugál meg őt, egy már tök jól érezném magam, meg szerintem ők is. Csak hát az a fránya telefon, ami sosincs ott, ahol kéne. Remélem, minél hamarabb fel tudja hívni, mert már mind a kettőnek el kéne egy igazi baráti beszélgetés.
A Chasing Rubiest nem ismertem, de tökre tetszett.
Na, úgy látom, a divatbemutatókkal kapcsolatban nagyon egyetértünk. A zene… csoda, hogy nem aludt el rajta, meg magán a bemutatón. Én tuti, már a második modellnél alfába lettem volna.
Nagyon tetszett a rész!
Puxxx: szittyke
Szia Szittyke!:)
VálaszTörlésÚgy gondoltam először válaszolok erre a kritikádra, hogy ne maradjanak sötét foltok.:)Hidd el megértjük, hogy nincs annyi időd, és így is nagyon hálás vagyok azért, hogy tényleg minden egyes résznél kifejted a véleményedet! Ezt így sem tudom eléggé meghálálni.:)
Úgy véltem ideje most már egy Fabregas szemszöget is hozni, hiszen azért jó, ha az ember tisztában van az erősebb nem érzéseivel.:)
Igen, ez a kivizsgálás dolog már érik egy ideje, és ígérem hamarosan rá is szánja magát. Csak még kell egy magabiztos löket, vagy egy olyan dolog, ami miatt nem odázhatja el. A bokájáról mostanában azért nem írok nagyon, mert csak ugyanazokat a mondatokat ismételném, miszerint fáj, lüktet, stb. Azt pedig nem szeretném, hogy unalmassá váljon az egész.:) Plusz az életében most olyan fordulatok jöttek létre, hogy nem is tud ezzel foglalkozni. De, ha történik vele valami, lesz róla szó.;)
Igen, a tünetek valóban nem kecsegtetőek, de a lány túlságosan is fél beismerni magának a lehetséges dolgokat. Viszont, ha azt nézzük, sajnos az ember mindig a legrosszabbra gondol, ezáltal nehezebben lát hozzá a cselekvéshez.
Valóban, Cesc és Brian leginkább ebben hasonlítanak, viszont nekik is kellett egy-két vita ahhoz, hogy rájöjjenek, a lányt nem szabad nyaggatni. Igazából ők ketten, és talán még Mourinho tudta úgy igazán kiismerni a lányt. Bár ide még sorolható Ronaldo is.:)
Valdes a szememben örökre a bohóc szerepet fogja viselni, ezért is próbálkozom vele feldobni a szomorúbb, letargikus részeket.:)
Nem, lehet nem írtam nyilvánvalóan a dolgokat. Cesc azért vonakodott, mert voltak titkai. Olyan titkok, amiket legszívesebben már elmondott volna Larinak, csak még soha nem jött ki rá a lépés. Csak a lánynak, mint külsősnek, úgy tűnt, mintha elvesztette volna a srác bizalmát. De ez természetesen nem igaz, és a következő fejezetben ki is derül.:)
Örülök, hogy a szám is tetszett!:)
Már nagyon érett a Fabregas szemszög, és úgy gondoltam megérdemlitek a srác érzéseit!:)
Igen, elég magabiztos kijelentés volt, de itt már csak az a kérdés, hogy vajon komolyan is gondolta?! Természetesen van más nő is a világon, hiszen miért ne lenne? De most egyelőre túlságosan is szerelmes ahhoz, hogy másra is ránézzen.
Látszólagosan valóban nincs köztük több, és ez tény. De már olyan lelki kapcsolat alakul ki közöttük, ami néha még a legboldogabb pároknál sem. Tehát nincsenek együtt, de lelki társak.:)
Úgy gondoltam már túlságosan is sok a bonyodalom a történetbe, így nem terveztem egyelőre nagyobb szerepet az ex-barátnőnek.:D
Emlékszel arra a részre, amikor Lari egy "titokzatos és rejtélyes" idegennel tölti az estét? Aznap este ugye Lari találkozott Sergioval, akkor mondta azt, hogy el akar válni. Mikor visszament a klubba, már nem találta Fabregast, így inkább folytatta a bulizást. (Annak az estének a következménye az, hogy Fabre a volt menyasszonyával, Carlaval beszélget a Cibeles téren.) Aztán ugye Lari lelép egy csávóval, és onnan rögtön a hotelbe, Cescyhez indul.:)
Remélem tudtam egy kicsit segíteni.:) Örülök, hogy a szám tetszett.
Még egyszer köszönöm szépen, hogy írtál! Boldog vagyok amikor a véleményedet olvasom! :) Puszillak, Lari.:)
Szia Adrienn! :)
VálaszTörlésKöszönjük a kommentedet! És szeretnék ismét bocsánatot kérni a késésért.
Ronaldo nagyon felelőtlen, hogy ismét beengedte Irinát az életébe, viszont az orosz mentségére legyen szólva, hogy most nem próbálta meg elcsábítani őt, csak barátilag talákoztak.
Puszi Tess :)
Szia Szittyke! :)
VálaszTörlésMár nem győzöm írni a bocsánatkéréseket a késői válaszért. Szóval bocsánat, és köszönjük, hogy ismét írtál nekünk! :) Nagyon jól esik, hogy amint van egy ki szabadidőd rögtön az oldalt látogatod, sokat számít ez nekünk. :)
Rég nem lehetett hallani a portugálról semmit, így becsempéztem az örömödre egy ilyen szemszöget is, hogy lássátok ő is él még. A régi Ronaldot mindenki szeretné visszakapni, és idővel ez talán sikerülni s fog és a portugál megtalálja majd önmagát. Nem mindenki ugyanúgy dolgozza fel a dolgokat. Ronaldonak a távolság kell ahhoz, hogy mindezt megtegye Tessának viszont Ronaldo kellene ahhoz, hogy ezt feldolgozza.
Irina eleinte még megosztotta a népet, viszont úgy látom mostanra teljes lett az ő iránta érzet gyűlölet. :D Az nem olyan biztos, hogy az orosz modell akar valamit, az is előfordulhat, hogy csak Ronaldo az egyetlen, akivel azon a kontinensen kommunikálni tud.
Nagyon igazad van. Mindenkire ráférne már egy jó lelki fröccs, de hát az élet nem ilyen egyszerű. :) A divatbemutatók meg unalmasak, és ezzel csak a modellek és a divattervezők nincsenek így. :D
Köszönjük a folyamatos kommentlés! :)
Puszi Tess :)
Sziasztok! Iszonyatosan szörnyen nagy késéssel de méegérkeztem, és igyekszem pórolni mindent, amit elmulasztottam.
VálaszTörlésLari rész: Brian felbukkanásának örülök, de ugyanakkor kicsit csalódott is vagyok, amiért nem Wes az. Szegény, kicsi Wes, a csapata pont nélkül esett ki az EB-ről, pedig ő tényleg minden követ megmozgatott Afellay-jal egyetemben =( No sebaj, majd később behozod, a lehetőség adva van ;)
Szeretem Larit a Fabregas-tesók mellett, egyrészt mert tényleg önmaga, másrészt meg jóval felszabadultabb. Olyan, amilyen anno Cris vagy Marcelo mellett volt, csak itt hozzájön az, hogy a két srác minent tud róla.
"Ha nem ismernélek, azt mondanám szerelmes vagy" Hogy Brian ezzel mekkora igazságot mondott... :D Maga is meglepődne szerintem, ha tudná mekkorát... :D Mert az egy dolog, hogy Lari szerelmes, nade hogy két srácba is (az egyik legnagyobb elkeseredettségemre... :D )
Könyörögve kérlek, hogy ne bántsd Cescyt. Ne, mert egyszer már elveszítette Larit, túltette magát rajta, és most örül a lányak mint majom a farkának, de ha mégegyszer elveszíti, mondjuk mert a lány Sergiót választja, akkor abba a kicsi katalánom belerokkkan. Szóval ne tedd, kérlek, légyszíves. Légy tekintettel arra, hogy milyen ügyesen játszik Fabre az EB-n *.* De komolyan. Minden egyes alkalommal, mikor azt olvasom, hogy Cesc szomorú, a szívem szakad meg érte.
Valdés még mindig kegyetlen nagy állat... :D Ez az átigazolási rekordos dolog.
Naa ki mondta, azt drága kedves Fabregas barátom, hogy a fájdalom, az alkohol és a másnapossá kezelése rossz dolog? Szerintem mind csupa jó. Bár a másnapossággal még hadilábon állok, de nem para... :D De komolyra fordítva a szót... Annyira látszik, hogy a bociszemü négyesem bele van habarodva Lariba, és tényleg annyira szereti, hogy konkrétan bármit megtenne érte.
Carlat nem szeretem. Jó tudom, nincs olyan focista barátnő, aki t szeetnék, de ez nem igaz. Villa feleségével speciel semmi bajom. Meg amúgy Piqué-jéket is szeretem. :D Apropó Piqué. Tudom, hogy nem szereted, de nekem azért picit hiányzik a történetből, tudván, mekkora spanok ők Cescyvel. :D
De visszatérve az eredeti témámra. Szóval ez is, amit Carla mond, azt bizonyítja, hogy Fabre Larit szereti nagyon.
Áhá Villa a kis hero. :D(L) Bár lehet, ha részegen engem nyomnak be a hideg víz alá, és meg pluszban kapok gey pofont is, akkor visszaütök... :D
Hát, remélem, hogy az a dolog, ami Cescy és Lari között van, képes megváltoztatni az életüket. Bár igazából, Lariét szerintem már megváltoztatta.
Tessa rész: Áhááá. Remélem Beckham felbukkanása kicsit helyre zökkenti Crisben a dolgokat, és hazarepül Madiridba. Örülök, hogy a naagy CR még mindig fontosnak tartja a madridi életét, az ottani barátait, iváltképp Larit, és hogy még mindig ugyanaz a srác, aki volt.
Irina meglepett. Mármint, nem az, hogy elhívta Crist, arra valamilyen szinten száítottam, hanem az, hogy mindennemü hátsó szándék nélkül tette ezt. Annyira nehéz elvonatkoznom attól, amilyennek valóban gondolom Irinát, de itt talán kezd kicsit szimpatikus lenni.
Azért így jobban belegondolva, oké, tök jó dolog híresnek lenni, meg nem tudom, de azért ez, hogy akárhova mész megrohamoznak az újságírók, nem kellene.
Na, hát meg tudom érteni, hogy Cris unta a divatbemutatót. Gyanítom, engem sem kötne le igazából... :D És bennem még együttérzés sem lenne, utti kiröhögtem volna mindet. Na jó oké, tudom, köcsög vagyok, de akkor is. Ha már egyszr odáig eljut, akkor legalább a cipőben tanuljon meg járni.
Nagyon imádtam a részt, még mindig iszonyatosan szeretem, ahogy írtok, szóval csak így tovább, megyek egyel tovább komizni, puszi, Dorcsy
Szia Dorcsy!:) Mint ahogy chaten is mondtam, nem az a lényeg, hogy mekkora késéssel, hanem az, hogy itt vagy, és írsz véleményt, amit nagyon köszönök!!:)
VálaszTörlésAzért gondolom egy kicsit átkozol amiatt, hogy elhitettem veled, hogy Wes tér vissza közénk.:D Legalábbis próbálkoztam nem helyeselni, de nem is kijelenteni, hogy "Nem Dorcsy, ne is számíts rá.:D"
Én akkor sem sajnálom a holland válogatottat.:D Amit felmutattak, az gyötrelmes volt, még Írországnál is szánalmasabb volt, mert legalább az Ír csapat, drukkerek hajtottak, és támogatták egymást. A hollandok pedig atomokra estek, és Robben önzőzése volt kiborító, ugyanis amikor egyszer lepasszolta a labdát, és nem ő akart bizonyítani, akkor a helyzetből gól is lett, Van Persie segítségével.:) Tehát azt mondom, hogy megérdemelt pont nélküli búcsú volt, a színvonal láttán meg nem mondanám, hogy a 2010-es VB-n ezüstérmesek lettek hatalmas 120 perces küzdelem után...
Viszont igazából Affelayt, Sneijdert sajnáltam, hiszen ők nagyon hajtottak, de egy-két játékos önző magatartása miatt feleslegesen játszottak...
Akarok majd még több visszaemlékezős részt beiktatni, és készültem neked egy meglepetéssel.:) NEM, NEM DORCSY, NEM SNEIJDER.:DD Valóban, Lari mostani énje nagyon hasonlít a Roni Marcelo kettős társaságában kiismert lányéra, de még lesznek változások, és annyit elárulhatok, hogy a triónak sem lőttek.:)
Igen, Larinak a két Fabregas hatalmas erőt adott, és bennük bízott fiatalkorában igazán.
Brian valóban igazat mondott, itt már csak az a kérdés, hogy Lari meddig képes elmenni.:D Hagyatkozik a megszokáshoz, vagy inkább új izgalmakat visz az életébe. Eltűri a hűtlenség jelzőt, vagy megszakítja a kapcsolatot valakivel...
Hé, viszont még mindig nem értem, hogy miért vagy ennyire Ramos ellen.:D Ekkora befolyásoltsággal bír Cescy boci szeme? :D
Tekintettel vagyok mindenre, ami Fabregast körülöleli, de sajnos valakinek szenvednie kell, de még nem jelentek ki semmit biztosra. Igaz, én már tudom a döntést, hiszen a 47.fejezetet kezdtem el tegnap este megírni, de idővel minden kiderül, ígérem.:) Hidd el, nekem sem kellemes azt írni, hogy Fabre szomorú, de sajnos nem gondoltam arra, hogy ennyire megszeretitek, megszeretem a karakterét. Tehát mindenféleképpen úgy döntök, hogy valaki boldog legyen.:)
Valdest próbálom néha úgy beállítani, mint mondjuk Marcelot, csak kevesebb hajjal.:D Igyekszem a szövegeivel egy kis poént csempészni a történetbe, és boldog mosollyal az arcomon nyugtázom, hogy még ha fárasztó is néha, de akkor is nevettek rajta.:D
Igen, az alkohol valóban sok mindenre gyógyír.:D De azért a másnaposság már nem elenyésző dolog, én kifejezetten szidom magam, hogy soha többet.. de aztán jön egy gondolat, egy szőnyeg, vagy egy fal, aminek az egészségére muszáj koccintani, ha elfogytak a baráti társaságodban tartózkodó nevek.:D
Valóban. Fabregas sok dologra képes lenne Lariért, de itt már csak az a kérdéses, hogy Lari mit tenne meg a katalánért. Az a baj, hogy ilyen téren Lari annyira központi személyiség, hogy miatta fognak kialakulni a csalódások, vagy az esetleges boldogság. De tényleg ígérem úgy összehozni a dolgokat, hogy valaki ne szenvedjen sokat.:D
Carlat én sem szeretem, ebben megegyezhetünk egyébként.:D Villa családja nekem is szimpatikus, viszont én Shakirat hülyének tartom, hogy Piquevel van... Szerintem akkor sem szépek együtt.:D A tudat, miszerint egy párt alkotnak arra kötelez engem, hogy nagyjából Shakira zenéit is ívből kerüljem.:D
Na a Pikés üggyel kapcsolatban meglátom mit tehetek.:D
Rájöttél már arra, hogy a benned lakozó agresszív állat mostanában egyre többször ki akar törni?!:D Gondolj vissza a facebookos beszélgetésre, az időkapszulára és társaira...:D
Igen Lariét már megváltoztatta, ezzel teljes mértékig egyetértek. Inkább úgy fogalmaznék, hogy felkavarta az állóvizet.
Köszönöm szépen Dorcsy a visszamenőleges véleménynyilvánítást, sokat jelent!:) Puszillak, Lari.:)
Szia Dorcsy! :)
VálaszTörlésKöszönjük, hogy ismét egytartalmas kommentet kaphattunk tőled!:)
Ronaldo mindig is ugyanaz a srác volt, aki sohasem felejtette el a múltját, így azt sem, hogy mi vagyis helyesbítve kik várják otthon. Gondolok itt Tessre, Larira, de nyugodt szívvel ide sorolhatnám Marcelot és az egész csapatot is.
Irina is tud meglepetéseket okozni, amit itt be is mutatott. Bár az ő esetében nehéz eldönteni, hogy az ember a jó vagy a rossz kategóriába sorolja őt.
Az a baj, hogy a mai világban egyre többen élnek meg abból, hogy beállnak a sorba és lesifotósként keserítik meg a sztárok, celebek, hírességek mindennapjait.
Igazából Ronaldo azért sem tudta értékelni, hogy mi folyik a kifutón, mert egyébként sem nagyon köti le az ilyesfajta időtöltés, bár szeretnék én egy olyan focistát látni, akit leköt. :D
Köszönjük a dicséretet, igazán jól esik ilyen pozitív kritikát olvasni. :)
Puszi Tess :)