Chapter 37.

Sziasztok!:)
Tekintve arra, hogy egy teljes hét kimaradt, így eldöntöttük Tessával, hogy hét közepén felrakunk egy új fejezetet.:) Szombaton remélhetőleg pontosan érkezik a rész!
Jó olvasást, reméljük tetszeni fog! A visszajelzéseket pedig köszönjük! :)
Puszi Lari, Tessa.:)

(Ramos)

(Miley Cyrus ft. Nick Jonas - Before the Storm [magyar])

Nem tudom hogyan került oda a kulcs, de az biztos, hogy Ronaldo keze van a dologban. Nem hiába nyitotta ki a kocsi ajtaját. Dühöngve indítok, majd másodpercek alatt már száguldozom is az utcánkban. Felzaklat a tudat, hogy nem érhetek hozzá. Időt kell adnom neki, tudnia kell, hogy itt vagyok mellette, de nem sürgetem. Annak a telefonnak is minek kellett megszólalnia? Ráadásul valakinek találkozót ígért.

Mérgesen csapok a kormányra, majd szemeimet immáron már az útra szegezem. Nem tenne jót karrieremnek egy baleset. Bár lehet annak a segítségével felfigyelne rám ő is. Ő, aki kereken egy éve kimondta a boldogító igent, amibe a mai napig a szívem fájdul bele. Miért volt akkor minden annyira tökéletes? Most miért kell szenvednünk? Mert látom rajta, hogy ő is szenved, annyi különbséggel, hogy nem tudok segíteni neki. De nem hiszi el, hogy mennyire megnyugtat egy-egy érintése, vagy egy kedvesebb mosolya, amit egyenesen felém intéz. Nem jó ez a szerelem, hiszen öl, butít és nyomorba dönt. Akárcsak az alkohol, viszont mind a két állapotban megvan a pozitívum is.

Hatalmas sóhajtással állítom le autómat a zárt parkolóban, kivéve a táskákat egészen az öltözőig araszolok. Régen volt már arra példa, hogy én pakoltam be ruháit. Igazából hiányoznak az ölelései, és ez a déli akció sem könnyítette meg a dolgomat. Azt hitte én raktam el a kulcsát csupán azért, hogy velem jöjjön. Miért jó az nekem, ha egy légtérben tartózkodhatom azzal a nővel, akit legszívesebben megcsókolnék? Rettentő nehéz megálljt parancsolni testemnek, de agyam és szívem összhangban dolgoznak most.

-    -      Az edző ki fog minket nyírni. –Özil fáradtan ejti ki a szavakat, mire Marcelo felpattan. Ujjából pisztolyt formál, majd fejbe lőve magát, eldől, mint egy krumpliszsák. Az egész öltöző zeng a nevetésünktől, a brazil balszélső elkúszik az ajtóig, majd megfogva a kilincset, álló helyzetbe tornázza magát. Mélyen meghajolva fogadja a tapsvihart, mögötte az ajtó kinyílva adja tudtára, ideje öltözni. Hihetetlen erőt árasztanak csapattársaim, de egyszerűen most nem tudok mással foglalkozni. Nem tudom teljes mértékig lekötni gondolataimat, amik minduntalan visszatérnek Larissa igéző szemeire.

-          Lemaradtatok Marcelo bemutatójáról. –Lari csillogó szemekkel tekint végig a társaságon, tekintete zavaros. Mintha nem lenne itt teljes mértékig, gondolatai máshol járnak. Csilingelő nevetésétől kiráz a hideg, viszont a portugál kezét megpillantva, testemet elönti a düh. Olyan gyengédséggel fogja feleségem derekát, mint egykoron én.

-          Mi az Puffancs, megint alakítottál? –incselkedve ugyan, de boldogan nézi a brazilt, miközben ő újabb terven agyal. Megfogva felszerelését egészen a zuhanyzóig araszol, majd bezárva az ajtót eltűnik szemünk előtt.

-          Mi van köztetek most haver?! –Ronaldo kérdése meglep, mérges tekintete semmi jót nem sugall felém. Hát elmondta.

-          Nem tudom pontosan megfogalmazni. Vágyom rá, de időt kért. –agyam óvva int a beszédtől, de a kérdésre illik válaszolni. Bólintása után gyors öltözésbe kezd, majd halkan kopogva az ajtón, ő is eltűnik a helyiségben.

(Rihanna Feat Eminem - Love the way you lie part 2 [magyar])

Csalódottságomtól talán félelmem nagyobb. Nem tudom, mi bontakozik ki most közöttük, de számomra nem sejtet semmi pozitívat. Felkapva sípcsontvédőmet, szó nélkül kezdek a pálya felé araszolni. Rá kell jönnöm mi a helyes tett. Ha bevallok mindent Larinak, vagy ha tagadok, és megpróbálom elásni vele a csatabárdot. Gondolataim nem jönnek könnyen, ahogy fejfájásom miatt egy épeszű ötlet sem fogalmazódik meg a fejemben. Ez az átka a másnapnak, hiszen az a legfontosabb, hogy elegendő vizet vigyél szervezetedbe.
Hozzálátva a bemelegítéshez, magányosan állok a kezdőkör közepén. Magány. Az utóbbi időben volt szerencsém hozzászokni ehhez a kifejezéshez. Az ember átlagosan ettől retteg a legjobban. Attól, hogy egyszer eljön az a pillanat, amikor mindenkit elmar maga mellől.

Egy hideg kéz simít végig kézfejemen, picit megugorva hátrébb lépek.

-          Gyere, Mou beszélni akar velünk. –a csapattagok már helyet foglaltak előtte, Larival ketten különcködünk még. Bólintásom után elenged, majd lassan sétálva előttem halad. Alig láthatóan sántít bal lábára, próbálja tehermentesíteni.

-          Most, hogy végre teljes a csapat. Mégis, hogy képzeltétek?! Rendes tréning előtt leisszátok magatokat?! Meg akarjátok egyáltalán nyerni a bajnokságot? Mert tudatom, ilyen hozzáállással nem fog menni! –többen elszégyelljük magunkat, viszont szerelmem kilép a sorfalból.

-          Nem ittunk, csak beszélgettünk. Az én hibám főnök, végigcsacsogtam az egész estét, és nem aludtak a fiúk másfél óránál többet. –barna szemei megcsillannak a napfényben, hatalmas pillázásai következtében az edző arcvonásai is megenyhülnek.

-          Akkor Özil szeme miért ennyire karikás? –az említett személyre nézve a nevetés kerülget.

-          Miért mindenki velem van megáldva? –a német válogatott felcsattan, többen megmosolyogják tettét.

-          Azért Gülüke, mert szerelmes vagyok a hatalmas szemeidbe. –Lari felemeli kezeit, majd végigsimítva arcán, mosolyogva kacsint egyet.

-          Viccet félretéve. Biztos nem ittatok? –összehúzott tekintettel méreget minket, Lari rémülten pillant ránk.

-          Hát ittunk. De mindenkinek csak egy sör jutott, én vettem meg őket. –vékony hangja erőteljesen hat, mindig is imádtam, hogy képes volt egyedül elvinni egy egész balhét.

-          De ez tudod mit jelent Lari? –hitetlenkedve néz feleségemre, aki lehajtott fejjel várja a kiszabott büntetést. –Plusz tíz kört kell majd futnod. –hatalmas kő esik le szívéről, szerintem tartott attól, hogy kikerül a szerdai kezdő keretből. Bólintva egyet arrébb somfordál, majd bemelegítéshez állva elkezdi a gyakorlatokat.

Követve őt rengeteg hálás tekintetet kap. Most megmentette a mesterséges, kínzó halál elől a seggünket, és sok ember szemében nőtt még hatalmasabbra. Szerintem edzőnk egyetlen szavát sem hitte el, de úgy volt vele, inkább nem firtatja tovább a dolgokat. Tiszteletreméltó tette víz hangot ver a csapatban, majd Marcelo felpillantva a lelátóra egy csókot küld a Real Madrid felíratnak. Ronaldo mellé lépve tarkón csapja, végezetül pedig nevetve hajol el a kis brazil támadása elől. Meglepetésünkre Tessa lépked a kispad felé, Mou pedig vonakodva ugyan, de beengedi zártkapus edzésünkre. Nem nagyon szerette az öreg, ha bárki is bent tartózkodik. Ronaldo szemei megvillannak, szokatlan mosoly ül ki arcára, Tessa viszont az én szemkontaktusomat keresi…

(Larissa)

Most őszintén mit mondhatnék neki? Igen, megcsalt, ráadásul mindezt a te feleségeddel tette. „Nem Lari, nem kavarjuk meg senki között a szart. Rájuk leltél, de ez még nem jelenti azt, hogy be is márthatod őket.” Barátom újra felteszi kérdését, mire szívem hatalmasat dobban. Utálom az ilyen kényszerhelyzeteket, ráadásul az edzőtől is kapunk egy jókora fejmosást. Homlokon csapva magamat kiharcolom a portugál nevetését, amit egyáltalán nem szerettem volna.

-          Igen. Megtette. –ezzel lezártnak tekintve a témát, könyörgően pillantok a slusszkulcs felé. Megértve némaságomat azonnal indít, de az úton már nem esik több szó közöttünk. Valahogy ki kell találnom, miképp beszéljek Cescyvel az érzéseimről. Ki kell derítenem, hogy melyik fiú a fontosabb számomra. –Utálom ezt a helyzetet. –keserves hangom meghallva, érdeklődve pillant felém. Leállva a parkolóban kinyitja ajtaját, majd felém sétálva segít kiszállni.

-          Milyen helyzetet?

-          Hazudnom kell sok embernek, amit pedig utálok. Még, ha tudnám, hogy jó cél érdekében teszem, akkor esetleg nem viselne meg ennyire. De így… - agyam megfáradt, elindulva az öltöző felé csak a jó hangulatra érünk be. Kissé könnyít lelkemen a pozitivitás, Marcelo már megint hozta szokásos formáját.

Egyedül maradva gondolataimmal, egyáltalán nem gondolom pozitívnak ezt az egészet. Lecsúszva a fal tövébe, arcomat tenyerembe rejtem, térdemre támaszkodva mély levegőt veszek. Egész életemben próbáltam tiszta úton megoldani mindent, most mégis az egyik legjobb barátom képébe kell hazudnom azért, mert Ramos nem bírt a gatyájában maradni. Viszont úgy gondolom, ezt az egészet nem nekem kell elmondani, nem nekem van elszámolni valóm a kis társasággal. Hirtelen kinyílik az ajtó, a portugál zseni érdeklődve lép be hozzám.

-      -    Jó. Meguntam. –megfogva karomat felránt a földről, pólóm alá nyúlva lerántja rólam a felsőt. –Nem igaz, hogy felnőtt nő vagy, és itt őrlöd magad. Ki mondta nekem mindig azt, hogy tegyek az emberek véleményére? –arcomat megfogva felemeli fejem, szemembe nézve eltűri hajamat. –Nem tudom miért bánt ez a megcsalós téma ennyire téged, de ne gondolkodj rajta. Fontos meccsek vannak előttünk, és rengeteg fájdalom van a hátad mögött. Én segítek, amiben tudok. –homlokomra adva egy puszit hátrébb húzódik, mire gyors öltözésbe kezdek. Jól esnek szavai, de nem akarom belekeverni az életembe.

-      -    Köszönöm. –hangom halk, de a portugál a tükör elől rám pillant, és hatalmas mosollyal nyugtázza szavamat.

Tekintve arra, hogy szeretett csapatomat megvédtem isten haragjától, rajtam csattant az ostor. Kiadva büntetésemet gyors melegítéshez állok, majd leállok róni a köröket. Meglepetésemre beigazolódik a nagycsalád fogalom, ugyanis társaim utánam kocogva, velem teszik meg a tíz plusz kört. Mourinho elégedetten pillant végig rajtunk, szerintem neki is jó érzés, hogy ennyire összekovácsolódott a csapat. Mosolyom levakarhatatlan, viszont a barna szemek tulajdonosa iránti vágyam egyre erősebb…

(Tessa)

(Aviation - You were my everything)

Annyira jó volt újra látni azt a csöppséget, aki a mindenemet jelentette, de eddig ezt nem is tudtam ennyire. Hihetetlen érzés volt. Mikor megláttam őt szemembe az előzők után ismét könnyek gyűltek és Dolorest sem tudtam megfelelően, és illemhez méltóan köszönteni. Catat a kezembe vettem majd öleltem meg apró testét, később pedig arca minden szegletét puszikkal halmoztam el. A viszontlátás nem is sikerült annyira borzasztóan, mint amennyire azt hittem. Tényleg szükségem van Matíasra, mert nélküle semmi sem sikerült volna, amit eddig végez vittem. „Más anyukáknak is sikerült a karrierjük mellett a családdal foglalkozni, szóval nekem is sikerülni fog. A bulvárt pedig majd megpróbálom nagy ívben elkerülni.” Megbeszéltem magammal a dolgokat, a kislányom nagymamájával pedig a nagy házban folytattuk a beszélgetést Cata cuccainak összepakolása közben. Így teljesen megértettem, hogy miért jöttünk Matías nagy autójával és miért nem az én kocsimmal jöttünk el idáig, pedig a házunk előtt először afelé vettem az irányt. Nagyjából egy óra alatt sikerült mindent megbeszélnünk és összepakolnunk a kicsinek, így nyugodt szívvel indulhattunk el haza. Doloresen látszott, hogy sajnálja, hogy elviszem a kislányomat, de teljes mértékig megnyugtattam a felől, hogy az én ajtóm bármikor nyitva áll, ha látni szeretné az unokáját, tehát ne féljen attól, hogy innentől kezdve nem fogja tartani vele a kapcsolatot. Észre sem vettem először, de Matí a hátsó ülésre berakta már otthon Cata gyerekülését. Mindent bepakoltunk, majd hazafelé egy még ismeretlen érzéstől vezérelve mosolyogtam végig. A lányom valószínűleg nagyon sokat fog nekem segíteni abban, hogy a régi önmagam legyek. Ronaldo pedig, nem tudok róla semmit. Már lassan egy hete kerüli a médiát, vagy éppen a média kerüli őt egy hete ki tudja, de nem hallottam róla, ami lehet rossz jel is és jó is. A fantázia sok mindenre képes, és az én agyamban már körülbelül három millió lehetőség játszódott le, hogy miért nem mutatkozik. Előfordulhat, hogy Irinával bezárkózott egy hotelszobába és ott nyalják-falják egymást anélkül, hogy kitennék a lábukat egy percre is. Vagy lehet, hogy Irinát már dobta Roni és más csajokkal mulat. Persze az ilyesfajta megoldások mellett elég sok pozitív válasz is felmerült, ami az ő helyzetét könnyítené, ha újra látnám. Például, hogy egy óriási bocsánatkérést tervez és szüksége van időre még ezt az egészet lebonyolítja, vagy lehet, hogy már nem is Amerikában van, hanem Afrikában, vagy éppen Ausztráliában. Ki tudja, hogy mit forgat a fejében, és hogy mikor leszünk újra egy pár, ha éppen ez elő fog fordulni. Hisz bárhogy is megbántott azzal a tettével, hogy hónapokkal ezelőtt magamra hagyott mikor szükségem lett volna rá. Szeretem és ez ellen nem sok mindent tudok tenni, nem irányíthatom az érzelmeimet, mert ez lehetetlen. Biztos vagyok benne, hogy ő sem felejtett el, és én teljesen megértem az ő szempontját is, hogy miért ment el, na jó nem értem meg, de mindegy is, szóval biztos vagyok benne, hogy ha lenne rá lehetőség le tudnánk ülni és meg tudnánk beszélni, hogy mi is a helyzet kettőnk között valójában. Nagyon sokat gondolok a régi szép időkre, amikor még csak ismerkedtünk, vagy amikor Lari nem volt itt Madridban és azt figyeltem, hogy a csapat kezd a testvérem nélkül szétesni. Abban az időben rengeteget beszélgettünk és egy csomó olyan éjszakát tudok felhozni, amit átbeszéltünk és próbáltuk menteni a csapattal is a menthetőt.

Szeretném visszakapni azt az embert, akibe beleszerettem, és aki a lányáért megtesz mindent, de nem tudom, hogy ő hol is mászkál ebben a pillanatban.

A gondolataim sűrű tengeréből egy hangos dudaszó szakít ki, amit Matías ad ki a kocsiból. Pillantásomat a hátul ülő Catára emeltem, hogy mennyire hatotta meg az eset, de amint láttam, nem kellett nagyon félteni az ilyesfajta hangos zajoktól.

-          Minden rendben van? Már vagy egy fél órája meg sem szólaltál, ami nálad eléggé indokolatlan. – észre sem vettem, hogy így elszaladt az idő a gondolkodásom közben, majd mire szétnéztem az esti fényeket már felkapcsolták a madridi utcákon.

-          Persze jól vagyok, csak elgondolkoztam. Úgy mindenen. Az életemen azon, hogy Ronaldo most hol lehet, és mit csinálhat, vagy, hogy hiányzik-e neki a lányuk, vagy tervezi-e, hogy valamikor hazajön és beszélni fogunk. Nagyon sok minden jár a fejemben, ami most egy összegyúrt maszlagként hat. Nagyon nehéz a gondolkodás, úgyhogy jó is, hogy kizökkentettél. – miután egy mosolyt is eleresztettem a mondandóm mellé Matías ráfordult a házunk előtti felhajtóra én pedig egy sanda pillantást vetettem a másik házra, ahonnan az egész épületből fények szűrődtek ki és az ablakokban ismerős alakokat láttam meg felbukkanni. Persze gondoltam, hogy kik lehetnek az ismerős alakok ugyanis a ház előtt parkoló autók mennyisége és minősége egy perc alatt elárult mindent.

-          Tessa. – Matías jobb keze egyenletes tempóban kalimpált a szemem előtt, amire újból kilibbentem a gondolataim köréből. – Ez a nagy gondolkodás ma már a második. Most éppen min járt az eszed? – már a második?! Remélem, hogy nem lesz több, mert a lányomra szeretnék száz százalékosan figyelni és nem pedig a gondolataimra.

-          Ne haragudj, csak a sok autót figyeltem a szomszédban és a testvéremre gondoltam. Utolsó találkozásunkkor eléggé összevesztünk és azóta nem is láttam. – kicsit füllentettem gondolataimmal és az összeveszéssel kapcsolatban ugyanis nem összevesztünk, hanem magamra haragítottam, ami két külön fogalom. Annyi kérdésem van felé is. Vajon elmondta valakinek, hogy a férje megcsalta és ráadásul velem? Bár nem hiszem, mert ez rá nézve is egy furcsa pont lenne, és mindenki összebeszélne a háta mögött. Bár ha itt tartunk ő sose volt az a fajta lány, akit érdekelt bárki véleménye is.

-          Három. – Matías hangja ismét megzavart, amit éppen Cataval a kezében szólt nekem. Mosolygott rám, majd fejével a babakocsira bökve figyelmeztetett, hogy nyissam szét, hogy a többi holmit is be tudjuk vinni.

Nagyjából tíz perc alatt megvoltunk a bepakolással és az emeleti gyerekszoba ismét megtelt élettel. Már nagyon rég éreztem magam ilyen jól. Matíassal és Cataval egy labdával játszottunk, ami természetesen a Real Madrid címerét ábrázolta. Nem akartam nagyon a csapatra gondolni, így folyamatosan beszéltem Matínak valamiről, akár az időről, akár a politikáról, akár arról, hogy az én kis Catam menyit nőtt, de mindig szóval tartottam őt, így elkerülve azt a lépést, hogy negyedszerre is elkalandozok a gondolataim tengerében és elfeledkezem a külvilágról.

(Matías)

Tessa ma nagyon figyelmetlen és mindenhol jár az esze csak ott nem, ahol kell. Hihetetlen, de úgy érzem minden nappal közelebb vagyok ahhoz, hogy egyre jobban megszeressem őt, de mindemellett miden nappal egyre közelebb vagyok ahhoz, hogy el is veszítsem őt, amit nem akarok. Sokat gondolkodtam már azon, hogy elfogadom az ajánlatát, felmondok és a segítségével egy magánrendelőt hozok létre, de egyszerűen nem tudom, hogy mennyi értelme lenne. Ronaldot ma láttam a városban és nem csak egy hasonló alak volt, vagy ehhez hasonló délibábszerű alak. Cristiano Ronaldo volt az, aki fogalmam sincs, hogy miért, de visszajött és biztos vagyok benne, hogy egy idő után fel fogja keresni a feleségét és a gyermekét, a kérdés már csak az, hogy mikor.

-          Három egy nekem. – hangosan kacagó hangja egy halvány mosoly erőltetésére késztetett, de belül még mindig jártak az agyamban a fogaskerekek arról, hogy hogyan is döntsek.

-          Bocsi csak titeket figyeltelek és teljesen belefeledkeztem a dologba. Plusz az ajánlatodon is elég sokat gondolkozom mostanában. – arcomon már nem volt megtalálható az előbb látott mosoly rajta pedig láttam, hogy erősen gondolkodik, hogy milyen ajánlatán is agyalok ennyit.

-          Melyiken is? Bocsi, hogy nem emlékszem, csak kicsit összefolynak manapság a fejemben a dolgok. – nem annyira akartam elmondani, mert ha közlöm vele akkor mindenáron azon fog erősködni, hogy vigyük véghez, amit kitalált nekem viszont nem állt szándékomban az ő, az-az a férje, Ronaldo pénzén felkapaszkodni.

-     -     A magánrendelő féle ötleten. A kórházban időm sem lenne meglátogatni titeket, mint ahogy melletted is itt vagyok a nap huszonnégy órájába más mellett is ott kéne lennem, de ezt már megbeszéltük, amikor felhoztad ez a lehetőséget. – láttam az arcán, hogy az fog következni, amire gondoltam, vagyis elkezd majd meggyőzni arról, hogy ez egy csodás ötlet, ami ha belegondolok valóban az volt, mert szerettem őt bármenyire is nem akartam bevallani magamnak. Közel akartam lenni hozzá a nap minden percében és erre a rendelő egy nagyon jó lehetőség lett volna. Elég régóta elkezdődött az a folyamat bennem, amit egyesek kémiának hívnak mások pedig szerelemnek.

-          De ugye komolyan gondolkodsz rajta és nem csak úgy mondod. – hitetlenkedve nézett felém én pedig magabiztosan válaszoltam neki.

-          Komolyan fontolóra vettem a dolgot, de hidd el, hogy te leszel az első ember, aki megtudja majd, hogy miképpen döntöttem. – felálltam a földről és úgy éreztem itt az ideje annak, hogy egy kicsit magára hagyjam Tessat és Catat. Be kell pótolniuk pár elszalasztott hónapot, és nem szeretnék ebben zavarni.

Elég késő volt már, amikor úgy döntöttem, hogy felállok a kanapé elől és aludni indulok, de előtte mindenképpen meg akartam nézni, hogy Tess és a kicsi, mit csinálnak. Bár eléggé elképzelhető volt, hogy már mind a ketten mélyen alszanak. Mikor lejöttem tévét nézni hallottam, hogy Tess egy spanyol altatódalt énekel a kicsinek, így ebből is elégé biztosra veszem, hogy már mindketten az álmaikat kergetik. Mikor benyitottam a szobába csak a sötétség és a folyosóról beszűrődő fény fogadott, de a halvány világítás ellenére is láttam, hogy a barátom a kiságy mellett fekszik és vigyáz Cata álmaira. Nem akartam sokat zavarni így én is úgy döntöttem, hogy ideje lesz eltenni magamat holnapra.

(Buenos días)

A reggelek mindenki számára nehezek, de ha arra kelsz, hogy egy énekes a gyerekének énekel egy gyerek dalt, akkor ez mindent felülmúl. Főleg, ha az énekes az a személy, aki egy ideje már megdobogtatja a szívedet. A gyerekszobához lépve az ajtófélfának támaszkodtam és úgy hallgattam tovább azt az éneket, amit valószínűleg sohasem fogok kiverni a fejemből.