Chapter 45.

Sziasztok!
Kicsit megkésve, de ismét megérkezett az új fejezet.
Jó olvasást!
Puszi Lari, Tessa.:)

(Larissa)

(The Script - Six Degree of Separation [magyar])

Kilépkedve a pályára, szívem szárnyal a boldogságtól. Mindenem megvan, és még csak most jöhettem erre rá. Vannak barátaim, van családom, és fontos vagyok nekik. Soha nem gondoltam volna, hogy egy madridi igazolásom ennyit jelent majd számomra. Megjártam a poklok poklát, de valami okból kifolyólag, mindig visszakerülök szeretett csapatomhoz, és nem tudom elégszer meghálálni nekik, hogy kitűnő örömmel, mosollyal az arcukon fogadták vissza lázadó énemet.

Sípcsontvédőmet lerakva, gondterhelten ülök le, agyamban a kérdések visszhangoznak. Miért pont én? Bár ez így nem megfelelő, ugyanis nem csak velem történnek sérülések, csak akinek van esze, hamarabb letudja a vizsgálatokat. Will mondta, ha hamarabb megyek, nem lett volna szükség a műtétre, de nem, én hülye idióta hisztis picsa inkább húztam-vontam a szembesítést.

-          Gyerünk Lari, ki vele. –Mou szokatlan arckifejezéssel ül le mellém, karjai ölében nyugodnak.

-          Ha van egy játékos, aki hosszú ideje sérüléssel küzd, de szeretné végigvinni az Európa bajnokságot, mit ajánlanál neki? –üveges tekintettel teszem fel kérdésemet, szerintem edzőm már régóta levonta a következtetést.

-          Egy hatalmas pofont. Főleg, ha az a játékos makacsságáról, és önfejűségéről híres. –hangja megkeményedik, arcáról sem olvasható le más.

-          De ha ez a játékos nem képes beismerni magának félelmeit, kételyeit? –reménykedve tekintek rá, szemei arcomat mérik végig.

-          Akkor csak annyit mondanék neki, hogy gondoljon magára, a barátaira, és a családjára, azokra, akik támogatják. –csapattársaim felé pillantva, mosolyogva tanulmányozom a zavart tekinteteket. Észrevéve vizslató szemeimet, mindenki egy emberként kezdi el felmérni a fű állapotát.

-          De szerinted lehetséges lenne végigvinni egy, egy hónapos tornát? –edzőmre nézve ökölbe szorul keze, állkapcsát megfeszítve, kérlelő tekintettel néz rám.

-          A kérdésedre az a válaszom, hogy nagyobb gondot okoz magának az illető, mint amekkora van most.

-          És ha lehozza újabb sérülések nélkül a meccseket?

-          Akkor nagy mázlista. Nincs olyan védősor, ahol legalább egy ember ne az agresszivitásáról lenne híres. –elhúzva száját, fanyar mosoly ül ki arcára. Szerintem nagyon is tisztában van azzal, hogy most rólam van szó, de ismer már annyira, hogy ha így kezdek bele mondandómba, nem nevezem nevén az illetőt.

-          Ha gyors, valamint szemfüles? Mennyi esélye van?

-          Elég minimális.

-          Kábítószer van a szervezetemben, a válogatott orvosiján megbuknék. –nevetésem egyáltalán nem őszinte, csöpög belőle a csalódottság. Nyílt utat engedélyeztem ezzel a mondatommal edzőmnek, és amikor ujjai csuklóm köré fonódnak, rájövök, él is vele.

-          Én megértem, hogy probléma van a magánéletedben, de ezt tisztább módon is meg lehet oldani. –apai szigor csendül fel hangjában, mosolyom most az egyszer rendületlen.

-          Nem tehetek erről, valószínűleg amikor elmentem bulizni, akkor kevertek valamit az italomba. Hamarosan itt vannak a kerethirdetések, szeretnék részt venni az angolok sikerében. –bólintása következtében elenged, majd fáradt sóhaj hagyja el száját.

-          Féltelek, és meg kell értened, hogy miért támogatom én is a műtétet. –arcom eltorzul, agyam a miérteken gondolkozik. –Figyelj Lari. Megengedem, hogy a meccset lehozd, de a szezon végéig nem játszhatsz, maximum a legutolsó meccsen. –számat már éppen nyitnám, de ujjával leintve, belém fojtja a szót. –Menj el az orvosodhoz, kérj meg valakit, hogy kísérjen el. Akár a mai edzésről is ellóghattok, csak legyél rendben.

-          De…

-          Kérlek, hallgass végig, tetszeni fog ez a lehetőség, higgy nekem. –belenyugvóan figyelem portugál edzőmet, az utóbbi években annyit tett értem, amennyit édesapám még amikor Londonban éltem. –Biztos vannak már legális fájdalomcsillapítók, vagy szteroidok, amik segítenek. Kúráld ki magad, amikor bevetésre készen állsz, csereként felmehetsz a pályára. Viszont én a helyedben inkább pihennék, majd amikor tudom, hogy az angol szövetségi kapitány megnézi a meccsünket, beállítalak kezdőnek, hogy tudásodat fitogtasd. Így viszont lesz ideje a szervezetednek regenerálódni! –mondandóját befejezve beleegyező bólintásomat várja, majd amikor megkapja, boldog mosollyal az arcán lépked a srácok felé. Lassan kullogva követem, apró bólintását meglátva a társaim elégedetten sóhajtanak fel.

-          Istenem, összeesküvés áldozata lettem? –hitetlenkedve pillantok végig a sunnyogó csapaton, agyam viszont már a bosszút forralja. Mosolyom elégedetten csúszik arcomra, úgy érzem mindenben most Sergio és Ronaldo a ludas.

(Aura Dione - Friends [magyar])

-          Nem, csak bíztunk abban, hogy megjön az eszed. –Iker rám nézve, mosolyogva követi durcás arcvonásaimat, kezét összecsapva vidáman indul el róni a köröket.

-          Az megjött, de a kötekedős kedvem is jelen van. –orrom alatt motyogva a szavakat, ravasz mosoly kúszik arcomra. Pufi mellé lépve, egyetlen mondatot súgok fülébe. -Iker, most! –brazil barátom szerintem egy ideje már gondolataimban olvas. Hogy miért? Azért, mert minden megmozdulásából sütnek az én ötleteim. Megfogva kezemet, kisgyerekként ugrálunk a mit sem sejtő kapus felé, hátulról elkapva hasánál összekulcsoljuk másik kezünket, majd ugrálva rázzuk össze Casillast. Teste ide-oda hőköl szorításunkban, nevetése viszont bejárja a stadiont. A minimális helyen megpróbál leguggolni, karjainkat picit megemelve, ki akar bújni az általunk alkotott körből. Barátomra pillantva, kacagva sikítok. –Tangó! –elindulva szakszerű lépésekkel húzzunk magunkkal a spanyolt, arcán őszinte mosoly van.

-          Idióták vagytok, elengednétek? –az edző sípja vet véget szórakozásunknak, mielőtt Iker szétcsapna köztünk futni kezdünk. Bokám fájdalma eltörpül jókedvem mellett, így készségesen robogok portugál barátom mögött. Valaki mögém érve megfogja mezemet, majd hátrarántva eléri, hogy a földön kössünk ki. Ráülve barátom derekára elégedetten túrok böngyör fürtjeibe, majd ujjaim tarkójánál nyugodnak meg. Összehúzott szemekkel méreget, de tervem már megfogalmazódott fejemben, viszont a csípőmre fonódó kezek megállítanak a tettlegességben. Ronaldo vihogva ránt le Marceloról, mire morgolódva, ámde csipkelődve szólok be a portugálnak.

-          Cristina, úgy vihogsz, mintha dugni vinnének. –hangom metsző éllel, viszont boldog mosollyal az ajkamon tudatja barátommal a gondolataimat. Vállára dobva elindul az edző felé, aki minden tettünket vigyorogva nézett, hallgatott végig.

-          Uram, csak az engedélyével. –legszívesebben képen törölném Ronit, de fogalmam sincs mit tervez.

-          Látni szeretnénk! –az egész csapat körénk gyűlik, gondolatban megpaskolom a portugál csinos kis pofiját, de ha úgy adódna, át is rendezném egy kicsit. Segélykérően nézek csapattársaimra, de mindenkitől csak az elégedett vigyorgást kapom. Ezt érdemlem én?

-          Bármit tervez, ne engedd neki. Kérlek! –könyörgő hangnemre váltva sajnos nem hatom meg az edzőt, valószínűleg bólint, ugyanis újra útnak indulunk. Belépve az öltözőbe, már előre látom az ellenem indított hadjárat végkimenetelét. Valaki ma vizes lesz, de biztos, hogy nem én. Bocsánatkérő tekintettel nézek Ramosra, végigsimítva Ronaldo hátán, elégedetten észlelem lazább testtartását. –Kérlek, rakj le. –behízelgő hangom engem is meglep, viszont Ronaldo kezei kicsit megremegnek. Hatalmas sóhajtás után biztos talajt érezhetek talpam alatt, így ennek hála megölelem a portugált. Válla fölött kinézve, csalódott, ámde mosolygós tekintetekkel találom szembe magam. Karjaim elégedetten simulnak keskeny csípője köré, lábaimmal araszolva, megfordítom párosunkat. Továbbra is simogatva barátomat, fél kézzel elnyúlok teste mellett, majd megnyitva a csapokat, belököm a tusoló helyiségbe. Hangos ordítással reagálja le a jeges áradatot, kacagásomnak köszönhetően lábaim felmondják a szolgálatot.

-          Az már égő, ha a saját csapdádba esel barátom. –Iker szavai felérnek egy lottónyereménnyel, de a csapzott fej elhallgattatja.

-          Te is a sorsomra juthatsz, ne feledd. – morgó hanggal mászik ki a zuhanyzó alól, majd a törölközőt elfogadva, megpróbálja szárazabbra varázsolni haját.

-          Úristen, ne mondd már, hogy a ruhádból folyik a víz, de a hajad a leglényegesebb dolog. –tette miatt gondolatban már rengetegszer homlokon csaptam magam, nő létemre nem voltam annyira piperkőc, mint ő.

-          Te ezt nem értheted.

-          Nem, mert nő vagyok, és utálom a divatot. –színpadiasan felsóhajtva egy törölköző landol fejemen, mire sikítva kapom le új frizurámról. –Istenem, annyi zselé van rajta, hogy megkeményedett a pamut. –ámulattal telve nézek az anyagra, nevetésemet visszatartani viszont nehézkes.

(Leo Rodriguez - Bara Bere)

-          Emberek, rendben van, hogy holnap meccs, és nem akartok hajtani, de azért jó lenne kifáradni a gyepre. Tudtommal attól még ma edzés van. –hangja baljós, bár ma nincs kedvem kihúzni őket a szarból. Átkarolva Sergio derekát, boldog mosollyal az arcomon lépek ki társaim után a Bernabeu folyosójáról. A focisták megmosolyogják érkezésünket, Ronaldo elégedetten tekint végig párosunkon.

-          Ezt is én oldottam meg. –öntelt hangleejtését szemforgatással reagálom le, majd férjem karjaiból kiszakadva immáron már végleg elkezdem a laza edzéssorozatot. –A kulcs elrejtése is az én ötletem volt.

-          Gratulálunk te zseni, de a körök attól még megvárnak téged. –Mourinho kacagva mutat felénk, mi pedig gyorsítva a tempón apait-anyait beleadunk ebbe az edzésbe is. Lesprintelve az öt kört, sípjába fúj, majd összehívva a csapatot, és rendet teremt a triónk között. –Holnap fontos meccs vár ránk, elérkeztünk a hajtós időszakba. Igaz, hogy vezetjük a tabellát, de számítanunk kell arra, hogy még lesz egy Barcelona elleni mérkőzés is. Már csak öt pont van a két csapat között, ami megnyugtató, ugyanakkor rengeteg teherrel is jár. A holnapi sajtósaink közé a három jómadár fog társulni, Lari, Ronaldo és Marcelo, ti fogjátok meccs előtt képviselni a csapatot. –mosolyom kissé arcomra fagy, mindig is utáltam az efféle megnyilvánulásokat, de a szükség nagyúr. Szerencsére a futás után közös játékot kaptunk, ami segítségével kissé feloldódik a csapat. Tudjuk, hogy mi múlik az elkövetkezendő meccseken, és ez hatalmas terhet helyez a vállunkra…

(Tessa)

(Little Mix - Change Your Life)

Miután Matías megérkezett rögtön leállt kérdezősködni, és apáskodóan felelősségre vonni, hogy hogyan is gondoltam azt, hogy én beszélek Marceloval. Persze nekem az arcom egyből eltorzult, amint elkezdte ezt a témát boncolgatni és nem értettem, hogy hogy jön ő ahhoz, hogy számon kérje rajtam azt, amit tettem. Még úgy sincs joga ehhez, hogy egy nagyon jó barátomnak tekintem és ezt ő is tudja.

-          Matí elég legyen. Ez az én házam, az én életem és az én döntéseim. Ne akarj beleszólni abba, hogy hogyan alakítom ezeket. Köszönöm, hogy törődsz velem és barátként viselkedsz, de azt ne mond meg nekem kérlek, hogy kivel barátkozhatok és kivel nem. Marcelo olyan ember, hogy még a légynek sem tudna ártani. Nem hiszem, hogy valamiféle veszélyt jelentene rám, amiért beszéltünk. Igaz, hogy régebben megharagudtam rá azért, hogy nem engedte, hogy Larival beszéljek, de az már régen volt és nem most. Azóta a haragom is elszállt és az idő is eljárt efelett az ügy felett. Bár szeretném visszakapni azt a helyzetet, hogy a mostanit helyrehozzam, és ne csesszem el ott, ahol elcsesztem. – Matíasnak tartott szövegem nem kicsit lepte meg őt és még engem is. Elég sok mindent mondtam el neki a végén pedig még egy kis hangos gondolkodást is belevittem a beszédembe, amit a barátomnak nem mindenképpen kellett volna hallania.

-          Ne haragudj Tess, én egyszerűen csak féltelek, hogy megint csalódni fogsz benne. – fejét lehajtotta hangja pedig tele volt megbánással, hogy ezt a témát fel merte hozni.

-          Semmi baj. Amúgy beszéltem Louissal. Azt mondta, hogy zúzós hónap áll előttem, szóval remélem, hogy mindenben számíthatok rád. Mondjuk holnap?! – a hangsúlyt érdekesen alakítottam a kérdés feltevése közben így még én magam sem tudtam eldönteni, hogy egy kérdés vagy egy kijelentés akart volna lenni a kiejtett szöveg.

-          Persze mindenben számíthatsz rám, de ezt tudod. - egy mosolyt küldött felém, majd látványosan kezdett el gondolkodni, aminek hangot is adott. – De mi is lesz holnap? - gyorsan a kis papírért futottam, amire akkor jegyzeteltem miközben Louissal beszéltem.

-          Egy fotózás, amolyan reklám céllal, hogy legyen egy friss kiállítható kép rólam, ha majd megjelenik a lemezem és valahol reklámozni szeretnének. Meg amúgy is jól jön egy ilyen fotózás, ugyanis utoljára ilyenen évekkel ezelőtt voltam. – miután ismét félig hangosan gondolkodtam felmentem az emeletre, mert Catat sírni hallottam, de persze Matí követett, hogy ő is lássa, hogy minden rendben van.

-          És akkor mi lenne a dolgom, amíg te modellt állsz? - az ajtófélfának támaszkodva figyelt, ahogyan Cataval és a pizsamával küzdöttem. Nem tudom, hogy van-e ilyen, de ha létezik, akkor Catanak tuti, hogy valamilyen ruhaiszonyos betegsége van. Egyszerűen, ha már közelíti felé valaki a ráadandó ruhadarabokat ő megrémül, és őrülten kapálózni kezd. Na, hát ennek a szemtanúja lehetett Matí is.

-          Hát, ha nem lenne nagy gond, akkor ott kéne rá vigyázni. Szerintem nem tart nagyon sokáig majd az egész, és addig is ott lesz mellettem. – Matías egy egyszerű bólintással adta tudtomra, hogy szívesen segít nekem majd holnap én pedig újra a teljes figyelmemet Catanak szemteltem és annak, hogy megpróbáljam őt pizsamába öntöztetni.

Az este mondhatni egy pillanat alatt változott át nappalba én pedig már az első perctől izgatott voltam, ahogy felkeltem. Este még egy darabig Cataval voltam, majd miután elköszöntem Matíastól én is lefeküdtem, hiszen tudtam, hogy nehéz nap lesz a mai és nagyon kellesz koncentrálnom, ha nem akarok totálisan beégni és idióta ábrázattal pózolni. Ahogy felkeltem egyből azon gondolkodtam, hogy mit vegyek fel és milyen fotós fog fotózni, olyan aki már sok sztárt fotózott vagy olyan, aki még a szakmája elején van. Már a délelőtt folyamán rengeteg kérdés fogalmazódott meg bennem a fotózással kapcsolatban, de próbáltam ezeket a kérdéseket nem hangosan kimondani, mert egy-egy kérdés elég viccesen hangzott volna kimondva. Miután kiválasztottam, hogy miben is jelenjek meg összepakoltam Cata cuccait is, amire szükség lehet a nap folyamán, végül pedig a nappaliban vártuk, hogy Matías végre felébredjen és levonszolja magát az emeletről, hogy indulhassunk.

-          Jó reggelt, azt hittem már soha nem akarsz lejönni. Rád várok már egy ideje. – na jó olyan régen nem vártam rá, de szükség volt ennyi hazugságra, hogy legközelebb  hamarabb felkeljen.

-          Miért hány óra? – álmosan túrt bele szőkés tincseibe, majd a kezét a szeme törlésére használta, hogy hamarabb fel tudjon kelni, bár azt nem tudtam eldönteni, hogy mennyire volt hatásos, ugyanis Matías ugyanúgy csoszogva folytatta az útját a konyha felé.

-          Ha kávét keresel, akkor magadnak kell főznöd, egy új adagot. – nevetve fordultam felé ő pedig durcásan ment még mindig a konyha irányába. – Nem tudom, hogy mennyi idő kell neked a felöltözéshez, de kicsit siethetnél majd. – én nevetve fogtam fel ezt a dolgot, Matí viszont még nagyon durcás és álmos volt szóval ő nem tudott nevetni ezen a szituáción. Bár ha én lennék a helyébe valószínűleg én sem kacarásznék most.

-          Nem tudom, megpróbálom minél hamarabb összeszedni magam, hogy indulhassunk bár ez kávé hiányában lassabban fog menni, mint általában. – a konyhában egy pillanat alatt irányt váltott majd miután egy pohár vizet magához vett már az emelet felé tartott.

-          Odafelé megállunk egy kávézóban. szóval ott majd feltankolhatod magad bőségesen koffeinnel. – felkiabáltam neki, amire nem érkezett válasz, viszont reméltem, hogy ösztönzően hat rá, amit mondtam neki.

Barátom viszonylag hamar elkészült, mert körülbelül olyan tíz percet kellett rá várnom. Mielőtt elindultunk volna megnéztem, hogy mindenem nálam van-e majd az autóm felé kezdtünk el araszolni Cata cuccaival, ami nem volt valami könnyű. Ugyanis a babakocsit meg a hordozót már alapból kihívás egy embernek vinni, hogy még Catat is fogni kell. Végül sikerült bepakolni mindent a csomagtartóba, majd Matí Catavala a hátsó ülésen, míg én a vezető ülésen ültem. Egy olyan kávézót néztem ki a koffein tankolásra, ami útba esik  a fotózás helyszínével, így nem kell külön körbejárni a várost, ugyanis a kedvenc kávézóm a másik irányban volt. A kávékat elvitelre kértük, így még több időt spóroltunk meg. A régi időkből tudtam, hogy hogy megy egy ilyen fotózás. Akkor is reggel bementem és körülbelül a délutáni órákig ott voltam. Általában több sorozatot is fotóztak és egy nap alatt vagy három-négy frizurát is megcsináltak nekem a fodrászok. Igazából ilyenkor jövök rá arra, hogy hiányzott már egy a pörgéssel teli élet és Cata mellett ezt nehéz lesz csinálnom, de reménykedem benne, hogy Matí a segítségemre lesz, és hogy Ronaldoval is majd valamikor tisztázni tudjuk a helyzetet.

Egy fél óra alatt sikeresen odaértem a fotóstúdióhoz, ahol már vártak és körülbelül berángattak abba a helységbe, ahol a sminkesek és fodrászok vetek kezelésbe. A hajamat első sorban kimosták majd szárítás közben enyhe hullámokat varázsoltak a hajamba. Közben pedig a sminkesek is dolgoztak. De ez egy nem feltűnő sminkre sikeredett, így alig látszott valami a végeredményből. Mondhatni nagyon természetes lett a hatás. Az öltöztetők egy krémszínű ruhát adtak rám, majd minderre egy kötött ugyanilyen színnel rendelkező pulóvert, ami kicsit indokolatlan volt a nagy melegben, de elfogadtam a döntésüket, hisz én itt ebben a helyzetben, csak egy modell vagyok, aki nem szólhat bele a profik munkájába.

(Mine Only - Balkis)

Amikor besétáltam a fotóstúdióba egy szürke háttér volt az, ami először a szemem elé tárult, majd nem sokkal utána elém ugrott a fotós is, aki egy harmincas éveiben járó férfi volt. A nevét is elmondta, de körülbelül harmadszorra értettem meg, hogy egyáltalán mi a keresztneve, ugyanis valamilyen enyhe francia akcentusa lehetett, amitől nem értettem kristálytisztán, hogy mit is mond. Miután letisztáztuk, hogy ki kicsoda rögtön a háttér elé vezetett és elkezdtük a munkát. A gép egyre csak kattant a fotós, Frederic folyamatosan különféle instrukciókat adott, hogy a kezemet hova tegyem és mit csináljak a fejemmel, hová nézzek tehát körülbelül az egész mozgásomat koordinálta, de amint megnéztem a végeredményt úgy voltam vele, hogy teljesen megérte. Mikor ezzel a fotósorozattal végeztünk már vezettek is be ismét az öltözőbe, ahol újra a fodrászok, a sminkesek és az öltöztetők keze alá kerültem. Matías persze végig ott kísérgetett mindenhová az ölében Cataval, aki csak csodálkozva figyelte az eseményeket.

-          Bírod még? – éppen a hajamat húzták a hajvasalóval, amikor feltettem ezt a kérdést Matíasnak, aki egy ezt inkább én kérdezhetném fejet vágott, majd inkább válaszolt.

-          Persze elvagyunk Cataval. Bent már mindenkivel megismerkedett meg persze idekint is már mindenki tudja, hogy ő a kis Cata. – nevetett majd az intésemre közelebb lépett és a lányomat a kezembe adta én pedig leültettem őt a térdemre.

-          Remélem ezután is jó lesz, délután pedig jót fog aludni ezután a hihetetlen élmény után. – nevettem majd meghallottam a fodrásztól a kész szót.

Mikor belenéztem a tükörbe megállapítottam, hogy én kicsit jobban vasalom ki a hajam, aztán rájöttem, hogy azok a nagyobb rántások az enyhe loknikat varázsolták bele. A sminkes most sem nagyon mázolt ki, hogy rám se lehessen ismerni inkább csak egy ilyen enyhe sminket alkalmazott. A ruhám pedig egy arany csillogós felsőből és egy kék szoknyából állt, miről rojtok lógtak le. Nagyon elnyerte a tetszésemet a darab és végig a csípőmet mozgattam befelé menet, hogy a szoknyámmal játszhassak. Időközben a szürke hátteret egy fehérre cserélték, ami elé gyorsan be kellett, hogy pattanjak, mert Frederic már nagyon ki volt akadva, hogy hogy lehet ennyi ideig készülni. Valójában senki sem vette őt komolyan, amikor ilyeneket mondott, így az egész stáb csak nevetett rajta, majd körülbelül két perc múlva el is szállt a haragja, végül pedig elkezdte azokat a fotókat gyártani, amik közül valószínűleg az én kedvencem is ki fog kerülni.