Kicsit megkésve, de ismét megérkezett az új fejezet.
Jó olvasást!
Puszi Lari, Tessa.:)
(Larissa)
Kilépkedve a
pályára, szívem szárnyal a boldogságtól. Mindenem megvan, és még csak most
jöhettem erre rá. Vannak barátaim, van családom, és fontos vagyok nekik. Soha
nem gondoltam volna, hogy egy madridi igazolásom ennyit jelent majd számomra.
Megjártam a poklok poklát, de valami okból kifolyólag, mindig visszakerülök
szeretett csapatomhoz, és nem tudom elégszer meghálálni nekik, hogy kitűnő
örömmel, mosollyal az arcukon fogadták vissza lázadó énemet.
Sípcsontvédőmet lerakva, gondterhelten ülök
le, agyamban a kérdések visszhangoznak. Miért pont én? Bár ez így nem
megfelelő, ugyanis nem csak velem történnek sérülések, csak akinek van esze,
hamarabb letudja a vizsgálatokat. Will mondta, ha hamarabb megyek, nem lett
volna szükség a műtétre, de nem, én hülye idióta hisztis picsa inkább
húztam-vontam a szembesítést.
-
Gyerünk
Lari, ki vele.
–Mou szokatlan arckifejezéssel ül le mellém, karjai ölében nyugodnak.
-
Ha van egy játékos, aki hosszú ideje sérüléssel küzd,
de szeretné végigvinni az Európa bajnokságot, mit ajánlanál neki? –üveges
tekintettel teszem fel kérdésemet, szerintem edzőm már régóta levonta a
következtetést.
-
Egy
hatalmas pofont. Főleg, ha az a játékos makacsságáról, és önfejűségéről híres. –hangja
megkeményedik, arcáról sem olvasható le más.
-
De ha ez a játékos nem képes beismerni magának
félelmeit, kételyeit? –reménykedve tekintek rá, szemei arcomat mérik végig.
-
Akkor
csak annyit mondanék neki, hogy gondoljon magára, a barátaira, és a családjára,
azokra, akik támogatják. –csapattársaim felé pillantva, mosolyogva tanulmányozom a zavart
tekinteteket. Észrevéve vizslató szemeimet, mindenki egy emberként kezdi el
felmérni a fű állapotát.
-
De szerinted lehetséges lenne végigvinni egy, egy
hónapos tornát? –edzőmre nézve ökölbe szorul keze, állkapcsát megfeszítve,
kérlelő tekintettel néz rám.
-
A
kérdésedre az a válaszom, hogy nagyobb gondot okoz magának az illető, mint
amekkora van most.
-
És ha lehozza újabb sérülések nélkül a meccseket?
-
Akkor
nagy mázlista. Nincs olyan védősor, ahol legalább egy ember ne az
agresszivitásáról lenne híres. –elhúzva száját, fanyar mosoly ül ki arcára.
Szerintem nagyon is tisztában van azzal, hogy most rólam van szó, de ismer már
annyira, hogy ha így kezdek bele mondandómba, nem nevezem nevén az illetőt.
-
Ha gyors, valamint szemfüles? Mennyi esélye van?
-
Elég
minimális.
-
Kábítószer van a szervezetemben, a válogatott orvosiján
megbuknék. –nevetésem
egyáltalán nem őszinte, csöpög belőle a csalódottság. Nyílt utat engedélyeztem
ezzel a mondatommal edzőmnek, és amikor ujjai csuklóm köré fonódnak, rájövök,
él is vele.
-
Én
megértem, hogy probléma van a magánéletedben, de ezt tisztább módon is meg
lehet oldani.
–apai szigor csendül fel hangjában, mosolyom most az egyszer rendületlen.
-
Nem tehetek erről, valószínűleg amikor elmentem
bulizni, akkor kevertek valamit az italomba. Hamarosan itt vannak a
kerethirdetések, szeretnék részt venni az angolok sikerében. –bólintása
következtében elenged, majd fáradt sóhaj hagyja el száját.
-
Féltelek,
és meg kell értened, hogy miért támogatom én is a műtétet. –arcom
eltorzul, agyam a miérteken gondolkozik. –Figyelj Lari. Megengedem, hogy a meccset lehozd, de a
szezon végéig nem játszhatsz, maximum a legutolsó meccsen. –számat
már éppen nyitnám, de ujjával leintve, belém fojtja a szót. –Menj el az
orvosodhoz, kérj meg valakit, hogy kísérjen el. Akár a mai edzésről is
ellóghattok, csak legyél rendben.
-
De…
-
Kérlek,
hallgass végig, tetszeni fog ez a lehetőség, higgy nekem. –belenyugvóan
figyelem portugál edzőmet, az utóbbi években annyit tett értem, amennyit
édesapám még amikor Londonban éltem. –Biztos vannak már legális fájdalomcsillapítók, vagy
szteroidok, amik segítenek. Kúráld ki magad, amikor bevetésre készen állsz,
csereként felmehetsz a pályára. Viszont én a helyedben inkább pihennék, majd
amikor tudom, hogy az angol szövetségi kapitány megnézi a meccsünket,
beállítalak kezdőnek, hogy tudásodat fitogtasd. Így viszont lesz ideje a
szervezetednek regenerálódni! –mondandóját befejezve beleegyező
bólintásomat várja, majd amikor megkapja, boldog mosollyal az arcán lépked a
srácok felé. Lassan kullogva követem, apró bólintását meglátva a társaim
elégedetten sóhajtanak fel.
-
Istenem, összeesküvés áldozata lettem? –hitetlenkedve
pillantok végig a sunnyogó csapaton, agyam viszont már a bosszút forralja.
Mosolyom elégedetten csúszik arcomra, úgy érzem mindenben most Sergio és
Ronaldo a ludas.
-
Nem, csak
bíztunk abban, hogy megjön az eszed. –Iker rám nézve, mosolyogva követi durcás
arcvonásaimat, kezét összecsapva vidáman indul el róni a köröket.
-
Az megjött, de a kötekedős kedvem is jelen van. –orrom alatt
motyogva a szavakat, ravasz mosoly kúszik arcomra. Pufi mellé lépve, egyetlen
mondatot súgok fülébe. -Iker, most! –brazil barátom szerintem egy ideje már
gondolataimban olvas. Hogy miért? Azért, mert minden megmozdulásából sütnek az
én ötleteim. Megfogva kezemet, kisgyerekként ugrálunk a mit sem sejtő kapus
felé, hátulról elkapva hasánál összekulcsoljuk másik kezünket, majd ugrálva
rázzuk össze Casillast. Teste ide-oda hőköl szorításunkban, nevetése viszont
bejárja a stadiont. A minimális helyen megpróbál leguggolni, karjainkat picit
megemelve, ki akar bújni az általunk alkotott körből. Barátomra pillantva,
kacagva sikítok. –Tangó! –elindulva szakszerű
lépésekkel húzzunk magunkkal a spanyolt, arcán őszinte mosoly van.
-
Idióták
vagytok, elengednétek? –az edző sípja vet véget szórakozásunknak, mielőtt Iker szétcsapna
köztünk futni kezdünk. Bokám fájdalma eltörpül jókedvem mellett, így
készségesen robogok portugál barátom mögött. Valaki mögém érve megfogja
mezemet, majd hátrarántva eléri, hogy a földön kössünk ki. Ráülve barátom
derekára elégedetten túrok böngyör fürtjeibe, majd ujjaim tarkójánál nyugodnak meg.
Összehúzott szemekkel méreget, de tervem már megfogalmazódott fejemben, viszont
a csípőmre fonódó kezek megállítanak a tettlegességben. Ronaldo vihogva ránt le
Marceloról, mire morgolódva, ámde csipkelődve szólok be a portugálnak.
-
Cristina, úgy vihogsz, mintha dugni vinnének. –hangom metsző
éllel, viszont boldog mosollyal az ajkamon tudatja barátommal a gondolataimat.
Vállára dobva elindul az edző felé, aki minden tettünket vigyorogva nézett,
hallgatott végig.
-
Uram,
csak az engedélyével. –legszívesebben képen törölném Ronit, de fogalmam sincs mit
tervez.
-
Látni
szeretnénk!
–az egész csapat körénk gyűlik, gondolatban megpaskolom a portugál csinos kis
pofiját, de ha úgy adódna, át is rendezném egy kicsit. Segélykérően nézek
csapattársaimra, de mindenkitől csak az elégedett vigyorgást kapom. Ezt
érdemlem én?
-
Bármit tervez, ne engedd neki. Kérlek! –könyörgő
hangnemre váltva sajnos nem hatom meg az edzőt, valószínűleg bólint, ugyanis
újra útnak indulunk. Belépve az öltözőbe, már előre látom az ellenem indított
hadjárat végkimenetelét. Valaki ma vizes lesz, de biztos, hogy nem én.
Bocsánatkérő tekintettel nézek Ramosra, végigsimítva Ronaldo hátán, elégedetten
észlelem lazább testtartását. –Kérlek, rakj le. –behízelgő
hangom engem is meglep, viszont Ronaldo kezei kicsit megremegnek. Hatalmas
sóhajtás után biztos talajt érezhetek talpam alatt, így ennek hála megölelem a
portugált. Válla fölött kinézve, csalódott, ámde mosolygós tekintetekkel
találom szembe magam. Karjaim elégedetten simulnak keskeny csípője köré, lábaimmal
araszolva, megfordítom párosunkat. Továbbra is simogatva barátomat, fél kézzel
elnyúlok teste mellett, majd megnyitva a csapokat, belököm a tusoló helyiségbe.
Hangos ordítással reagálja le a jeges áradatot, kacagásomnak köszönhetően
lábaim felmondják a szolgálatot.
-
Az már égő, ha
a saját csapdádba esel barátom. –Iker szavai felérnek egy lottónyereménnyel,
de a csapzott fej elhallgattatja.
-
Te
is a sorsomra juthatsz, ne feledd. – morgó hanggal mászik ki a zuhanyzó alól,
majd a törölközőt elfogadva, megpróbálja szárazabbra varázsolni haját.
-
Úristen, ne mondd már, hogy a ruhádból folyik a víz, de
a hajad a leglényegesebb dolog. –tette miatt gondolatban már rengetegszer
homlokon csaptam magam, nő létemre nem voltam annyira piperkőc, mint ő.
-
Te
ezt nem értheted.
-
Nem, mert nő vagyok, és utálom a divatot. –színpadiasan
felsóhajtva egy törölköző landol fejemen, mire sikítva kapom le új frizurámról.
–Istenem, annyi zselé van rajta, hogy megkeményedett a pamut. –ámulattal
telve nézek az anyagra, nevetésemet visszatartani viszont nehézkes.
-
Emberek,
rendben van, hogy holnap meccs, és nem akartok hajtani, de azért jó lenne
kifáradni a gyepre. Tudtommal attól még ma edzés van. –hangja
baljós, bár ma nincs kedvem kihúzni őket a szarból. Átkarolva Sergio derekát,
boldog mosollyal az arcomon lépek ki társaim után a Bernabeu folyosójáról. A
focisták megmosolyogják érkezésünket, Ronaldo elégedetten tekint végig
párosunkon.
-
Ezt
is én oldottam meg. –öntelt hangleejtését szemforgatással reagálom le, majd férjem
karjaiból kiszakadva immáron már végleg elkezdem a laza edzéssorozatot. –A kulcs
elrejtése is az én ötletem volt.
-
Gratulálunk
te zseni, de a körök attól még megvárnak téged. –Mourinho
kacagva mutat felénk, mi pedig gyorsítva a tempón apait-anyait beleadunk ebbe
az edzésbe is. Lesprintelve az öt kört, sípjába fúj, majd összehívva a
csapatot, és rendet teremt a triónk között. –Holnap fontos meccs vár ránk, elérkeztünk
a hajtós időszakba. Igaz, hogy vezetjük a tabellát, de számítanunk kell arra,
hogy még lesz egy Barcelona elleni mérkőzés is. Már csak öt pont van a két
csapat között, ami megnyugtató, ugyanakkor rengeteg teherrel is jár. A holnapi
sajtósaink közé a három jómadár fog társulni, Lari, Ronaldo és Marcelo, ti
fogjátok meccs előtt képviselni a csapatot. –mosolyom kissé arcomra
fagy, mindig is utáltam az efféle megnyilvánulásokat, de a szükség nagyúr.
Szerencsére a futás után közös játékot kaptunk, ami segítségével kissé
feloldódik a csapat. Tudjuk, hogy mi múlik az elkövetkezendő meccseken, és ez
hatalmas terhet helyez a vállunkra…
(Tessa)
Miután Matías megérkezett rögtön
leállt kérdezősködni, és apáskodóan felelősségre vonni, hogy hogyan is
gondoltam azt, hogy én beszélek Marceloval. Persze nekem az arcom egyből
eltorzult, amint elkezdte ezt a témát boncolgatni és nem értettem, hogy hogy
jön ő ahhoz, hogy számon kérje rajtam azt, amit tettem. Még úgy sincs joga
ehhez, hogy egy nagyon jó barátomnak tekintem és ezt ő is tudja.
-
Matí elég legyen. Ez az én házam, az én életem és az én
döntéseim. Ne akarj beleszólni abba, hogy hogyan alakítom ezeket. Köszönöm,
hogy törődsz velem és barátként viselkedsz, de azt ne mond meg nekem kérlek,
hogy kivel barátkozhatok és kivel nem. Marcelo olyan ember, hogy még a légynek
sem tudna ártani. Nem hiszem, hogy valamiféle veszélyt jelentene rám, amiért
beszéltünk. Igaz, hogy régebben megharagudtam rá azért, hogy nem engedte, hogy
Larival beszéljek, de az már régen volt és nem most. Azóta a haragom is
elszállt és az idő is eljárt efelett az ügy felett. Bár szeretném visszakapni
azt a helyzetet, hogy a mostanit helyrehozzam, és ne csesszem el ott, ahol
elcsesztem. – Matíasnak tartott szövegem nem kicsit lepte meg őt és
még engem is. Elég sok mindent mondtam el neki a végén pedig még egy kis hangos
gondolkodást is belevittem a beszédembe, amit a barátomnak nem mindenképpen
kellett volna hallania.
-
Ne haragudj Tess, én egyszerűen csak féltelek, hogy
megint csalódni fogsz benne. – fejét lehajtotta hangja pedig tele
volt megbánással, hogy ezt a témát fel merte hozni.
-
Semmi baj. Amúgy beszéltem Louissal. Azt mondta, hogy
zúzós hónap áll előttem, szóval remélem, hogy mindenben számíthatok rád.
Mondjuk holnap?! – a hangsúlyt érdekesen alakítottam a kérdés
feltevése közben így még én magam sem tudtam eldönteni, hogy egy kérdés vagy
egy kijelentés akart volna lenni a kiejtett szöveg.
-
Persze mindenben számíthatsz rám, de ezt tudod.
- egy mosolyt küldött felém, majd látványosan kezdett el gondolkodni, aminek
hangot is adott. – De mi is lesz holnap? - gyorsan a kis papírért
futottam, amire akkor jegyzeteltem miközben Louissal beszéltem.
-
Egy fotózás, amolyan reklám céllal, hogy legyen egy friss
kiállítható kép rólam, ha majd megjelenik a lemezem és valahol reklámozni
szeretnének. Meg amúgy is jól jön egy ilyen fotózás, ugyanis utoljára ilyenen
évekkel ezelőtt voltam. – miután ismét félig hangosan gondolkodtam
felmentem az emeletre, mert Catat sírni hallottam, de persze Matí követett,
hogy ő is lássa, hogy minden rendben van.
-
És akkor mi lenne a dolgom, amíg te modellt állsz?
- az ajtófélfának támaszkodva figyelt, ahogyan Cataval és a pizsamával
küzdöttem. Nem tudom, hogy van-e ilyen, de ha létezik, akkor Catanak tuti, hogy
valamilyen ruhaiszonyos betegsége van. Egyszerűen, ha már közelíti felé valaki
a ráadandó ruhadarabokat ő megrémül, és őrülten kapálózni kezd. Na, hát ennek a
szemtanúja lehetett Matí is.
-
Hát, ha nem lenne nagy gond, akkor ott kéne rá vigyázni.
Szerintem nem tart nagyon sokáig majd az egész, és addig is ott lesz mellettem.
– Matías egy egyszerű bólintással adta tudtomra, hogy szívesen segít
nekem majd holnap én pedig újra a teljes figyelmemet Catanak szemteltem és
annak, hogy megpróbáljam őt pizsamába öntöztetni.
Az este mondhatni egy pillanat
alatt változott át nappalba én pedig már az első perctől izgatott voltam, ahogy
felkeltem. Este még egy darabig Cataval voltam, majd miután elköszöntem
Matíastól én is lefeküdtem, hiszen tudtam, hogy nehéz nap lesz a mai és nagyon
kellesz koncentrálnom, ha nem akarok totálisan beégni és idióta ábrázattal
pózolni. Ahogy felkeltem egyből azon gondolkodtam, hogy mit vegyek fel és
milyen fotós fog fotózni, olyan aki már sok sztárt fotózott vagy olyan, aki még
a szakmája elején van. Már a délelőtt folyamán rengeteg kérdés fogalmazódott
meg bennem a fotózással kapcsolatban, de próbáltam ezeket a kérdéseket nem
hangosan kimondani, mert egy-egy kérdés elég viccesen hangzott volna kimondva.
Miután kiválasztottam, hogy miben is jelenjek meg összepakoltam Cata cuccait
is, amire szükség lehet a nap folyamán, végül pedig a nappaliban vártuk, hogy
Matías végre felébredjen és levonszolja magát az emeletről, hogy indulhassunk.
-
Jó reggelt, azt hittem már soha nem akarsz lejönni. Rád
várok már egy ideje. – na jó olyan régen nem vártam rá, de szükség
volt ennyi hazugságra, hogy legközelebb
hamarabb felkeljen.
-
Miért hány óra? – álmosan túrt bele szőkés
tincseibe, majd a kezét a szeme törlésére használta, hogy hamarabb fel tudjon
kelni, bár azt nem tudtam eldönteni, hogy mennyire volt hatásos, ugyanis Matías
ugyanúgy csoszogva folytatta az útját a konyha felé.
-
Ha kávét keresel, akkor magadnak kell főznöd, egy új
adagot. – nevetve fordultam felé ő pedig durcásan ment még mindig a
konyha irányába. – Nem tudom, hogy mennyi idő kell neked a felöltözéshez, de
kicsit siethetnél majd. – én nevetve fogtam fel ezt a dolgot, Matí
viszont még nagyon durcás és álmos volt szóval ő nem tudott nevetni ezen a
szituáción. Bár ha én lennék a helyébe valószínűleg én sem kacarásznék most.
-
Nem tudom, megpróbálom minél hamarabb összeszedni magam,
hogy indulhassunk bár ez kávé hiányában lassabban fog menni, mint általában.
– a konyhában egy pillanat alatt irányt váltott majd miután egy pohár vizet
magához vett már az emelet felé tartott.
-
Odafelé megállunk egy kávézóban. szóval ott majd
feltankolhatod magad bőségesen koffeinnel. – felkiabáltam neki,
amire nem érkezett válasz, viszont reméltem, hogy ösztönzően hat rá, amit
mondtam neki.
Barátom
viszonylag hamar elkészült, mert körülbelül olyan tíz percet kellett rá várnom.
Mielőtt elindultunk volna megnéztem, hogy mindenem nálam van-e majd az autóm
felé kezdtünk el araszolni Cata cuccaival, ami nem volt valami könnyű. Ugyanis
a babakocsit meg a hordozót már alapból kihívás egy embernek vinni, hogy még
Catat is fogni kell. Végül sikerült bepakolni mindent a csomagtartóba, majd
Matí Catavala a hátsó ülésen, míg én a vezető ülésen ültem. Egy olyan kávézót
néztem ki a koffein tankolásra, ami útba esik
a fotózás helyszínével, így nem kell külön körbejárni a várost, ugyanis
a kedvenc kávézóm a másik irányban volt. A kávékat elvitelre kértük, így még
több időt spóroltunk meg. A régi időkből tudtam, hogy hogy megy egy ilyen
fotózás. Akkor is reggel bementem és körülbelül a délutáni órákig ott voltam. Általában
több sorozatot is fotóztak és egy nap alatt vagy három-négy frizurát is
megcsináltak nekem a fodrászok. Igazából ilyenkor jövök rá arra, hogy hiányzott
már egy a pörgéssel teli élet és Cata mellett ezt nehéz lesz csinálnom, de
reménykedem benne, hogy Matí a segítségemre lesz, és hogy Ronaldoval is majd
valamikor tisztázni tudjuk a helyzetet.
Egy fél óra alatt sikeresen odaértem a fotóstúdióhoz, ahol
már vártak és körülbelül berángattak abba a helységbe, ahol a sminkesek és
fodrászok vetek kezelésbe. A hajamat első sorban kimosták majd szárítás közben
enyhe hullámokat varázsoltak a hajamba. Közben pedig a sminkesek is dolgoztak.
De ez egy nem feltűnő sminkre sikeredett, így alig látszott valami a
végeredményből. Mondhatni nagyon természetes lett a hatás. Az öltöztetők egy
krémszínű ruhát adtak rám, majd minderre egy kötött ugyanilyen színnel
rendelkező pulóvert, ami kicsit indokolatlan volt a nagy melegben, de
elfogadtam a döntésüket, hisz én itt ebben a helyzetben, csak egy modell
vagyok, aki nem szólhat bele a profik munkájába.
Amikor besétáltam a fotóstúdióba
egy szürke háttér volt az, ami először a szemem elé tárult, majd nem sokkal
utána elém ugrott a fotós is, aki egy harmincas éveiben járó férfi volt. A
nevét is elmondta, de körülbelül harmadszorra értettem meg, hogy egyáltalán mi
a keresztneve, ugyanis valamilyen enyhe francia akcentusa lehetett, amitől nem értettem
kristálytisztán, hogy mit is mond. Miután letisztáztuk, hogy ki kicsoda rögtön
a háttér elé vezetett és elkezdtük a munkát. A gép egyre csak kattant a fotós,
Frederic folyamatosan különféle instrukciókat adott, hogy a kezemet hova tegyem
és mit csináljak a fejemmel, hová nézzek tehát körülbelül az egész mozgásomat
koordinálta, de amint megnéztem a végeredményt úgy voltam vele, hogy teljesen
megérte. Mikor ezzel a fotósorozattal végeztünk már vezettek is be ismét az
öltözőbe, ahol újra a fodrászok, a sminkesek és az öltöztetők keze alá
kerültem. Matías persze végig ott kísérgetett mindenhová az ölében Cataval, aki
csak csodálkozva figyelte az eseményeket.
-
Bírod még? – éppen a hajamat húzták a
hajvasalóval, amikor feltettem ezt a kérdést Matíasnak, aki egy ezt inkább én
kérdezhetném fejet vágott, majd inkább válaszolt.
-
Persze elvagyunk Cataval. Bent már mindenkivel
megismerkedett meg persze idekint is már mindenki tudja, hogy ő a kis Cata.
– nevetett majd az intésemre közelebb lépett és a lányomat a kezembe adta én
pedig leültettem őt a térdemre.
-
Remélem ezután is jó lesz, délután pedig jót fog aludni
ezután a hihetetlen élmény után. – nevettem majd meghallottam a
fodrásztól a kész szót.
Mikor belenéztem a tükörbe megállapítottam, hogy én kicsit
jobban vasalom ki a hajam, aztán rájöttem, hogy azok a nagyobb rántások az
enyhe loknikat varázsolták bele. A sminkes most sem nagyon mázolt ki, hogy rám
se lehessen ismerni inkább csak egy ilyen enyhe sminket alkalmazott. A ruhám
pedig egy arany csillogós felsőből és egy kék szoknyából állt, miről rojtok
lógtak le. Nagyon elnyerte a tetszésemet a darab és végig a csípőmet mozgattam
befelé menet, hogy a szoknyámmal játszhassak. Időközben a szürke hátteret egy
fehérre cserélték, ami elé gyorsan be kellett, hogy pattanjak, mert Frederic
már nagyon ki volt akadva, hogy hogy lehet ennyi ideig készülni. Valójában
senki sem vette őt komolyan, amikor ilyeneket mondott, így az egész stáb csak
nevetett rajta, majd körülbelül két perc múlva el is szállt a haragja, végül
pedig elkezdte azokat a fotókat gyártani, amik közül valószínűleg az én
kedvencem is ki fog kerülni.
Sziasztok!
VálaszTörlésRengeteget késve, de itt vagyok. Óriási bocsánatkérés azért, amiért csak most érek ide.
Larissa:
Fogalmad sincs, mennyire örültem az első bekezdésnek. Van az a mondás, hogy „Jobb később, mint soha.” Larira ez most tökéletesen illik, mivel elég késő jött rá arra, hogy az élete kerek egész, de még mindig univerzumokkal jobb, mint ha soha nem jött volna rá. Remélem, hogy ez az érzése nem tiszavirág-életű lesz.
Tetszett Mou és Lari beszélgetése. (Jut eszembe úgy mellékesen: mit szólsz Mourinho távozásához?) Tulajdonképpen egyetértek a portugállal abban, hogy nagyon minimális, sőt szerintem lehetetlen, ilyen bokával végig vinni egy Európa Bajnokságot. Nem lehet a műtétet halasztgatni, akármennyire is fél, akármennyire vannak kétségei, mert később csak rosszabb lesz. Egy ilyen mértékű sérülés magától nem fog helyrejönni, vagyis hülyeséget mondok, mert összeforr meg regenerálódik magától, ha hosszú időn át pihenteti, csak kb. 99% az esélye arra, hogy az a csont és izom úgy gyógyul meg, hogy javában lemondhat a fociról és minden sportról, amiben használnia kell a lábát, sőt még az általános mozgás is gondot okozhat neki. Lehet, hogy (nagyon) tart a műtéttől, de még mindig jobb ez a verzió, mint amit az előző mondataimban kifejtettem. Remélem, minél hamarabb helyre jön.
A The Script száma az egyik kedvencem, örülök, hogy itt is szerepet kap.
Végre ismét poénosra vették a figurát, már hiányzott. A végét nagyon bírtam, igaz egy Ronaldotól mit vár az ember, biztos nem azzal fog foglalkozni, hogy milyen szinten ázott át a ruhája. Meg hát amennyi zselé van a haján nem hogy a pamut, még a selyem is megkeményedne.
A Friends-nek már több változatát hallottam, ezt még nem, de nekem eddig az tetszik a legjobban. Az eredeti is tök jó, csak én inkább a pergősebb zene híve vagyok.
Bírom Ronaldo önteltségét, igen, ezt határozottan kijelentem. Sokan már a plafonon vannak tőle, de én még mindig csípem. Igaz, lehet, hogy azért van, mert az összes fiú osztálytársam ilyen és ez az egoizmus, önteltség fűszerezve egy csipetnyi nagyképűséggel, már nem új. Mindenesetre nagyon bírtam.
A Bara Bara Bere Bere ezt a verzióját szintén nem hallottam, de tetszett.
Tessa rész:
Matí reakcióját valahol megértem, hogy aggódik Tessáért, de ez már nekem is egy kicsit sok lenne, ha a lány helyében lennék.
Magamra ismerek a srácban a reggelek rituáléját illetően. A felkelés könnyű, de a felébredés már felér egy külön művészeti ággal. Csak annyi a különbség, hogy én nem szeretem a kávét.
A Little Mix számát még nem hallottam, de tetszett.
A második ruha és a két kép nagyon tetszett. A fotózás meg azt hozta, amit vártam: a kicsit zizzent fotóssal (Minden fotós ilyen? Akiket ismerek vagy láttam, azok mind ilyen enyhén kattant személyek.) és a szokásos stábbal.
Ez a „Bírod még?” kérdés nagyon tetszett. Igazából ezt tényleg Matínak kellett volna kérdezni Tessatól.
A Mine Only-t még nem hallottam, a tetszésem sem igazán nyerte el, mivel ez nem az én stílusom, de a részhez illett és szerintem ez a lényeg.
Tetszett a rész, hamarosan térek a folytatásra!
Puxxx: Szittyke
Szia Szittyke!
TörlésTudod jól, nem a késés számít, hanem az, hogy ismét itt vagy! Valamint örülök, hogy örömet okoztam neked mindezzel! :)
Igen, erre is írtam az előző kommentben, hogy szépen lassan a szeleburdi, ámde komoly lány is felnő. Elfogadja az élet velejáróit, a sors közbenjárásait. Úgy gondoltam ideje lenne tényleg éretten viselkednie, és nem gyerekes hisztikkel még jobban megkeseríteni az életét.
Először Mou távozásáról beszélnék. Mindez eléggé meglepett, de még az első célzó értékkel rendelkező nyilatkozata után is reménykedtem abban, meg tudják győzni, hogy itt maradjon. Hihetetlen mennyire megkedveltem őt, bár lehet sokat segített a történet írás is, hiszen én valójában az edzőt ilyen embernek képzeltem el, amilyennek leírtam nektek.:) Talán most értettem meg azt, mit éreztek a katalán drukkerek Guardiola távozása kapcsán. Mérhetetlen szomorúsággal tölt mindez el, hiszen úgy gondolom ez csak egy rossz idény volt, sajnos idén a sajtóra mindenki nagyobb hangsúlyt fektetett, mint a csapatjátékra. Viszont ezt "patkányságnak" tartom, ugyanakkor megértem, hogy elment. Spanyolországban a lapok, valamint a drukkerek is csak szidták őt, fikázták és bírálták, megjegyzem szerintem jogtalanul. Tegyen le bárki annyit az asztalra, mint Mou, és utána jöhet mindaz, amit évek óta folyamatosan csináltak vele. Ilyen téren értem meg igazán Mout (bár nem fogadom el a tettét), hogy a távozás mellett döntött. Viszont ez az egész süllyedő hajó effektus volt, ahelyett, hogy harcolt volna az elveiért, visszament a Chelseahez... Szóval mérges és csalódott vagyok, talán ezekkel a szavakkal tudnám leginkább jellemezni érzéseimet. És te miképp vélekedsz minderről?
Lari és Mou kapcsolata már valóban apa-lánya dologról szól. A kérdés, hogy mindez megmarad-e a későbbiekben, vagy sem. Most, hogy válaszolok a kommentedre, még nálam is rengeteg kérdés felmerül, de remélem tényleg mindenre választ tudok adni nektek!:D Valóban, lehetetlen feladat lenne, hiszen olyan nincs, hogy súlyosan sérült bokával lehozzon "épségben" egy meccset. De a következménye mindennek meg lesz. Mennél többet vár vele, annál rosszabb lesz az állapota, és annál kevesebb lesz az esély arra, hogy Lari valóban ha nem is 100, de legalább 90%-osra felhozza magát egészség szempontjából. A kérdés (tudom, megint kérdés, de muszáj a kiskapukat nyitva hagyni.:D) csupán annyi, hogy a helyes döntést tartja szem előtt, vagy a futball imádata meghaladja az ő képességeit is?
Nagyon jól átlátod egyébként a dolgokat, orvos nélkül ez a láb soha nem lesz tökéletes. Sőt, lehet már orvos segítségével sem...
Úgy gondoltam botrányosan kevés benne a poén, főleg az első "évadhoz" képest, így idejét láttam egy kicsit bedobni valamit vicceset. Bár csalódottan konstatáltam magamban, kicsit alábbhagyott szerintem humorérzékem, lehet a sok "depressziós" rész miatt, fogalmam sincs. De örülök, hogy neked tetszett!:) Valahogy nekem is ez a változat nyerte el a tetszésemet, érdekes módon a többi verzióban nincs is fent magyarul a youtube-on, legalábbis én nem találtam meg.:D
Ha hiszed, ha nem, valahogy nekem Ronaldo a kedvencem már a legeslegelejétől kezdve. Soha nem tartotta a száját, még ha hülyeségről is volt szó, akkor is kimondta. Próbáltam ezt a személyiségét megtartani a részeimben, és remélem sikerrel jártam. Lehet, hogy öntelt, de valahogy annyira szeretni való is egyaránt.:) Örülök, hogy tudtam ismét újat mutatni neked, ráadásul teljes mértékig pozitív szinten!
Köszönöm szépen, hogy írtál nekünk! Puszillak, Lari.:)
Szia!
TörlésTudod csajszi, mint már említettem, én a cselekedetei és belső tulajdonságai alapján ítélem meg az embereket, ezáltal pedig meg kell, hogy valljam: Mourinho egy nagyon megosztó személyiség. Vannak, akik utálják, és vannak, akik szeretik, átmenet a kanyarban sincs. Viszont úgy érzem, hogy én valahol a kettő között helyezkedek el, de mégis közelebb a szimpátiához.
A cselekedetei, vagyis az, amit elért a Királyiakkal , tiszteletreméltó és becsülendő.
Vannak dolgok, amik nekem határozottan nem tetszettek: gondolok itt egy pár dologra, de főleg a Real-Barca meccsen történt incidensekre - elhiszem, hogy a feszültség kihozza az emberből az "állatot", de még a legkritikusabb helyzetben is meg kell őriznie az embernek azt, ami a legbecsülendőbb a világon, ami meghúzza a határvonalat ember és állat között: az emberséget.
Sokan elítélték azért, mert egy Iker Casillast, egy Sergio Ramost vagy éppen egy Pepét leültettet a kispadra és helyettük kevésbé tapasztalt, "kisebb nevű" játékosokat tett be. Ő erre - állítólag - azt mondta, hogy a teljesítménye, nem pedig a neve alapján határozza meg, hogy ki az, aki játszhat, aki kezdőként léphet pályára, és ki az, aki nem. Mert teszem azt, csak példának, mert tényleg nem akarok senkit sem megbántani, hogy ha edzésen és meccsen Nacho sokkal jobban teljesít, mint Ramos, aki lazábbra veszi a figurát, akkor Nachot fogja betenni. Egy ilyen lépést sokan felfújtak, és felháborodtak miatta. Érted ugye, mire gondolok? A névre, arra, hogy Ramos egy milliószor nagyobb név, mint egy Nacho, és Mou megmerte azt tenni, hogy egy világ- és európa bajnokot leültet a kispadra. Erre mondták azt, hogy kevés edzőnek van mersze ilyet megtenni, mert sok klubnál, sportegyesületnél az van, hogy a "nagy nevek" akkor is ott vannak, amikor éppen nem érdemlik meg azt, hogy ott legyenek. Most gondolj bele a példám alapján: van egy Nacho, akinek kevesebb a tapasztalata, kisebb a "neve", sokkal jobban teljesít edzéseken, apait-anyait belead ott, ahol kell, odateszi magát ott, ahol kell, és van egy Ramos, aki félvállról veszi az egészet, lazsál és emellett alig akar valamit, akkor kit fogsz beküldeni a pályára? Mert én egyértelműen azt, aki megdolgozik azért, hogy ott lehessen, példám alapján Nachot. Hogy mire akarok ezzel a kisebb regénnyel kilyukadni? Arra, hogy ő mindenkit egyenrangúnak tekintett. A "nagy nevű" játékosok személyes sértésnek vették, ha helyettük egy tapasztalatlanabb játékost tettek be. Nem akarok neveket írni, de inkább néztem egy fiatal, tapasztalatlanabb, de lelkes és apait-anyait beleadó játékos esetleges szerencsétlenkedését, mint egy tapasztalt, de kedvetlen, unott képű játékos nemakarását. Ez az, amit nagyon becsültem benne, ami ténylegesen megfogott a személyiségében, hogy nem a származása, a neve vagy éppen a "rangja", hanem a cselekedetei alapján döntött a játékosainál. Nekem ez jött le a munkájáról, a döntéseiről. Tudod, először azt hittem, hogy csak én vagyok ilyen agyament, aki így látja, aztán több véleményt is olvastam különböző sportoldalakon, és sok embernek ez jött le. Nem tudom, te hogyan látod ezt a dolgot, de én így és én ezt szerettem benne a legjobban.
Ennyi lenne, amit akartam, vagyis leírni azt, amit nagyon szerettem benne és azt, amit nem. Összegezve pedig: nem örülök neki, de igazából szomorúnak se érzem magam. Sajnálom, de ez az ő döntése - ezt pedig tiszteletben tartom -, valahol megtudom érteni a miért-jét.
Puxxx: Szittyke
Ui.: Utólag bocsánatot kérek a kisregényért.
Szia, én is megérkeztem válasz terén.:D
TörlésIgen, ez tiszta sor, hiszen igazából nincs köztes állapot. Annak azért örülök, hogy inkább a szimpátia felé húzol, mintsem a gyűlölet irányába. Nem tudom megmondani, nekem valahogy szimpatikus úgy maga az ember. És minden álmom az volt, hogy egyszer eljussak egy meccsre, és ő még a kispadról dirigáljon a játékosoknak, de mint tudjuk, erre már nincs lehetőség. Nagyon haragszom rá emiatt, nem kellett volna ilyen hamar, egyetlen rossz széria miatt feladni az egészet, de ezeket a keselyű újságírókat nagy valószínűséggel még én sem bírtam volna. De tudod mi a legbosszantóbb? Mikor felreppent a hír, hogy Mou megy vissza a Chelsea-be, hatalmas fikázások mentek facebookon... "Takarodj. Jobb is, ha mész. Nem vagy királyi színvonal..." És ehhez hasonlóak. Persze. De akkor jó volt a híres Special One, amikor sorra nyerte a meccseket, meg megtörte a Barcelona elleni nyeretlen szériánkat... Könyörgöm... Csak gondoljunk az őszi klasszikusra... 5-0... Utána mi lett a vége? Sorozatos X, majd blankó győzelem... 3-1 és társai... Akkor miről beszélnek?! Ez mind elsősorban Mourinho érdeme, hiszen a csapaton olyan hű de nagy változtatások nem estek....
Én még a Barcelona meccsen történő incidensekkel is egyetértek. Megértem, hogy meg kell őrizni a hidegvérét, de erre szoktam azt mondani, mi nem tudjuk mi történik a pályán. Mi nem tudjuk kinek, mi hagyja el a száját, már pedig nem hiszem, hogy Mou pl Villanova "szemes" ügyénél mondjuk egy "Szia" szövegre reagált volna úgy...
Természetesen, ebben igazat adok neked. De mint már említettem, mi nem halljuk az ott elhangzó szöveget. Csak emlékezz arra, mikor Zidane megfejelt egy játékost... Annak is oka volt, legalábbis én úgy gondolom.
Rengetegen azért kezdték el gyűlölni, mert a híres neves Iker Casillast padoztatta. De. Iker megsérült, nem volt formában, egy teljes hónapot kellett kihagynia. Diego López átlagon felüli volt, meg merem kockáztatni, hogy jobb formában volt, mint San Iker. Imádom azt a férfit, de a hatalmas madridistáknak be kéne látniuk... Iker védett, és a meccsek nem jöttek, jött López, és sorra nyertünk mindent...
Azt is be kéne látni, hogy a játékosoknak szükségük van a pihenésre. Tétmeccsen kihozzák magukból a maximumot, de ami nem vérre megy, oda felesleges az "A" kerettel felállni...
Természetesen, mert Mou látta azt, hogy a B csapatunkból kéne hozni a csatárokat... Mert tegyük fel, ott van Morata. Igaz, Jesé miatt mérges vagyok, mert őt egyszer nem hozta fel, de a fiatal srác mit leművelt már a nagyok között a pályán... Végre olyan ember állt elől, aki mert futni a labdákért...
Igen, de nagyon sokan elítélték emiatt, holott ezt az elvet kéne mindenkinek követnie, és nem lennének elszállt, öntelt sportolók. Ott van Ronaldo. Edzéseket is úgy kezeli, mint a meccseket. Mindent belead, 120%-ot teljesít... Ő megérdemli, hogy mindig kezdő legyen, valamint a pihenést is, ami a szezonban nem sokszor jutott ki neki...
Ezzel én is teljes mértékig így vagyok! Valamint az, hogy fiatal, nem jelenti, hogy tapasztalatlan. Lásd Varane... Hihetetlen, amit az a fiú a labdával művel...
Igen, én is így látom. De ugyanakkor hiába hajtom magamnak, hogy ő döntése, ő az, aki tudja a miérteket... én hihetetlenül szomorú vagyok, mert imádtam mint edzőt, mint embert... A csapat más volt mellette. És egyszerűen egy képet sem tudok belájkolni, ahol Ancelotti pózol a habfehér mezzel a kezében... Nem megy... :/
Köszönöm, hogy kifejtetted bővebben a véleményedet! És örülök, a kisregénynek!
Puszillak, Lari.:)