Kicsit csalódottan vettük azt, hogy alig érdeklődtetek a karácsonyi ajándékunk iránt, így inkább a másik meglepetést, ami a Szilveszterről szólt volna, nem rakjuk fel. Egy kicsit a kedvünk is elment az írástól, ugyanis az oldal látogatottsága nő, de a vélemények és a klikkek száma csökken. Sajnáljuk, de addig nem jön új fejezet, ameddig nem jön össze a fejezet végén minimum 5 kritika, és 25 klikk. Jó olvasást!;)
Boldog Új Évet!
Fabio vetődik, de a focilabda beslisszol a jobb felső sarokba egy gyönyörű kapufa után. A csapattársaim ujjongva indulnak el felénk, hiszen Emerson Leao kijelentette, hogy egy gólos meccs lesz. A tizenegyes szépfiú még mindig rajtam ül, és megsemmisült tekintettel néz a lyukasztott kapu felé.
- Te tudsz focizni lány létedre! Te tudod, hogy akik a plexi lap alatt ülnek, azok nem a buszra várnak, és közülünk nem csak Neymar rúghatja a tizenegyest! –Léo monológja kicsit meglep, hiszen ő volt szinte az egyetlen olyan játékos, aki kicsit is hitt bennem. Mire eljut a tudatomig a focista mondata, amiben szerepel a busz szó, hangos kacagás rázza testemet.
- Szép volt Larissa, most sem csalódtam benned! –a srácok értetlenkedve néznek a vezetőedzőre, de én csak egy szerény mosolyt felvéve fekszem tovább a jól ismert füves pályán. – Tudjátok fiúk, ez a gond még veletek. Senkiben nem látjátok az ellenfelet, és nem néztek ki az emberekből semmit. Ilyenkor jön az, hogy hatalmasat buktok.
- Ki vagy te? –azt a kérdést, amit Léo tesz fel, nem tudnám megszámolni az ujjaimon, hogy hányszor hallottam már. Ezek nem néznek tévét?
- Larissa Morrison, Andrew Morrison lánya. Az Arsenal és az Inter régi klasszisa, és most a Real Madrid futballistája. –a tátott szájakból csupán csak a nyálcsorgás hiányzik. Azt hiszem, ezek tényleg nem gondolták volna, hogy ennyi helyen megfordultam már. A felismerés villámcsapásként ér, ugyanis Emersont még gyerekkoromban volt lehetőségem megismerni. Édesapám csapattársa volt, és ő is segített abban, hogy elkezdhessem a futballt.
- Az edzésnek ezennel pedig vége. Örülök, hogy újra láthattalak Larissa, három nap múlva a meccsen találkozunk. Emberek, akik szeretnének, még maradhatnak, ugyanis egész estére kibéreltem a stadiont. –egy intés, és gyors információközlés után, Emerson emelt fővel távozik, a többi focistával együtt. Úgy tűnik senkinek nincs kedve plusz edzést beiktatni, viszont Neymar még mindig a hasamon foglal helyet.
- Santos, nem akarsz még rólam lemászni?! – kissé feszélyezve érzem már magam, ugyanis hiába otthon vár Ramos, egyszerűen valami láthatatlan kötél húz Neymar felé. Lehet csak berezeltem, és félek attól, hogy mi lesz, ha Sergioval örökre vége a kapcsolatunknak, de az is lehet, hogy csak szimplán megnyerő a csatár stílusa. Azt hiszem, az lenne a legszánalmasabb tettem, ha 22 évesen, egy 20. életévébe lépett fiút tepernék le.
- Ne haragudj, csak kicsit sokkolt, hogy jobb focista vagy nálam. Messihez tudnálak hasonlítani. –arcára fokozatosan ül ki a már megszokott vigyor.
- Messi? Messi? Most ez komoly?! Realos létemre a Barcelona csatárához hasonlítasz? Nem Neymar. Attól, hogy ő a szerelmed, engem még ne vonj bele kapcsolatotokba, ugyanis nem szeretem a háromszöget. –természetesen egy bizonyos szinten fantasztikus, hogy a Barcelona klasszisával hasonlított össze, viszont kicsit felháborító is számomra. Nem az egoizmus, de szerintem én egy külön egyéniség vagyok. Van, amiben gyengébben tudok teljesíteni, mint az argentin csatár. –Amúgy sem vagyok jobb. –vigyora egyre jobban szélesedik. –Sajnos te vagy átlagszint alatt. –szövegelésem alatt fordítok a felálláson, immáron már a kíváncsi szemek engem találnak felül.
- Tudod, mindig is jobban szerettem ezt… - végignézve rajtam, bal kezével megfogja derekamat, majd a támaszkodó karomat kirántja, így a zuhanást már nem tudom megállítani, és egyenesen rá esek felsőtestére…
(Ramos)
Király! Tessa megjelenése óta nem hogy aludni, még enni sem tudok. Igaz összesen vagy húsz percet tudtam pihenni, és így is elég szarul érzem magam, arról nem is beszélve, hogy egyetlen mondat kattog az ominózus este óta az agyamban. Miért kellett ezt tennie? Mi volt az a hatalmas dolog, amivel vétettem ellene? Miért kellett ilyen fájó dolgokat a fejemhez vágnia? És miért érzem azt, hogy mindent teljesen komolyan gondolt?!
Agyam teljesen kikapcsol, így elég nehezen jut el a tudatomig telefonom csörgése. Marcelo zakkant módon kezd el magyarázni valamit, majd mikor már sikerül felfognom, hogy Tessanak balesete volt, jobban kezdek el koncentrálni néger barátomra. Három kérdés feltevése után rájövök, hogy felesleges kiabálnom a telefonba, hiszen Marcelo nem a kommunikálás mestere. Bosszankodva bontom a vonalat, ugyanis körülbelül öt perce, hangos horkolás sérti fülemet.
Ahogy kivettem szavaiból, mindössze neki és a kicsinek kell valami kaját vinnem. Azt hiszem Cata minden tápszert megeszik, ha rendesen meg van cukrozva. Még régebben Lari mesélte, hogy a gyerek, amit megevett, az ki is jött belőle pár perc késéssel, majd feleségem kitalálta, hogy cukrozzák meg a legelsőt, amit a kislány sikeresen el is tűntetett.
Gyors készülődés után nyakamba veszem Madrid bababoltjait. Először az eladók érdekes tekintettel mérnek végig, majd mikor rájönnek, hogy honnan is vagyok annyira ismerős nekik, csábos mosollyal az arcukon ajánlják fel segítségüket. Van egy olyan érzésem, hogy itt most nem feltétlen a tápszerválasztásra gondolnak. Nagy nehezen beszerzem a kis Catanak a legjobb kaját, majd elindulok egy gyrosos felé, hogy Marcelo étvágyát is csökkenthessem majd valahogy.
Azt hiszem az a látvány, ami a kórházban fogad, lesokkol. Tudom, hogy csapattársam meglepően könnyedén kommunikál a portugál gyerekével, de azt a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy a tetteit is átveszi az egy éves gyerektől. Lehet gonosz dolog, de rögtön telefonomért nyúlok, és megörökítve barátom ijesztő fejét, körüzenetként küldöm el az egész csapatnak. Elvéve tőle a kislányt, szívembe erős fájdalom nyilall. „Milyen jó lenne, ha már a közös babánkat foghatnám kezeim között.” A kellemes, mégis kellemetlen dolgokat megpróbálom figyelmen kívül hagyni, majd brazil barátomra nézve, újra jó kedvem támad. A gyrosnak hála arcán egy ép rész sincs, ugyanis mindent beterít a majonéz és ketchup keveréke. Ráparancsolok, hogy induljon el és mosakodjon meg, addig is meg tudom etetni Marcelo gügyögése nélkül Catat.
25 évesen szeretnék végre normális családot alapítani, de ez egy karrierista feleség mellett igen nehézkesen megy. Mástól pedig nem szeretnék babát sem, és házastársi viszonyt sem. A baba boldog nevetése ránt ki melankolikus állapotomból, majd észrevéve Marcelot is, érdeklődve nézek felé.
Szemeit nagyra nyitva, rögtön rájövök arra, hogy ismét egy kérdést fog irányomba intézni. Meghallva a számomra oly fontos nevet, agyam reflexszerűen zárkózik el minden efféle dologtól, de barátom nem hagyja, hogy teljes mértékben beforduljak.
- Kérlek Sergio, ha szeretsz, megteszed. –rögtön belegondolok ebbe a mondatba, és határozottan kijelentem, hogy felfordult a gyomrom. Catat a kezébe adva, elindulok a város egyetlen futballstadionjához. Igaza van néger barátomnak, ugyanis, ha Larinak bármi baja volt, mindig ott találtunk rá egy labda társaságában.
Bepattanva Audimba, lelkemre mázsás súly telepedik. Mi van, ha most beleélem magam, hogy végre láthatom, és mégsem lesz ott? Vagy ha mégis meglelem a pályán, mit fogok neki mondani?!
Megérkezve a hatalmas kapuhoz, szívem érzi, hogy otthonra talált a Real Madrid stadionjában. Végigsétálva a folyosón, emlékképeim segítségével magam elé képzelem Larit, az esküvői ruhájában. Istenem, milyen jó is volt még akkor, amikor kimondtuk a boldogító igent. De mi változott meg ennyire az utóbbi időben? Mosolyogva nézek arra a helyre, ahol a hollandot eltaszította magától miattam. Beállva arra a pontra, ahol megkért egy apró csók kíséretében, hogy várjam meg őt a pályán, magam elé képzelem tökéletes alakját a fekete-fehér csipkés ruhában. Emlékképeimet nevető hangja szakítja félbe, majd szívem hatalmas dobbanással kezd el reményt táplálni az iránt, hogy talán most minden a jó irányba fordulhat.
Csillogó szemekkel, már-már futva teszem meg a hátralévő távolságot, majd a látvány, ami hirtelen szemem elé tárul, szívem apró darabjait egyenként lángra lobbantja. Megkövülten állok félig a folyosó árnyékában, félig pedig a reflektorok által megvilágított pálya szélén, és csak figyelem, ahogy Lari nevetve ül egy brazil játékos csípőjén. Egyik percben még magát tartja, viszont a következőben már a két focista szája forró csókban olvad össze. Mellkasom hullámzik, agyamban pedig megszólalnak a vészcsengők, így tekintetemet erővel szakítom el a boldog párról.
Mi történhetett közöttünk? Hiszen az elmúlt fél év annyira tökéletes volt! Vagy csak számomra tűnt felhőtlennek kapcsolatunk? Vajon Larissa mióta kavar ezzel a sráccal?!
Kérdések sokasága villan be az agyamba, de tekintve arra, hogy a válaszok valamiért nem érkeznek, feldúlva pattanok be kocsimba, majd pár perc múlva már céltalanul bolyongok a főváros zsúfolt útjain.
Megállva a kórház parkolójában, felfedezni vélem a Real Madrid játékosok autóit, így arra a megállapodásra jutok, hogy Marcelo biztos szólt már mindenkinek. Kivéve persze Larinak, mert őt rám bízta. Belépve az ajtón, lábaim rögtön a második emelet felé veszik az irányt, egyenesen a 211-es szobáig lépkedek. A csapattársakra felfigyelve, új gondolat fogalmazódik meg a fejemben.
- Lari? –Marcelo kétségbeesett ábrázattal rohan felém, de én csak csalódottan rázom a fejem. Érdeklődve tekintek be a fiatal lány szobájába, aki éppen a beszélgetésünkre kezd összpontosítani.
- Szerintem nem kéne Tessa lelkét még jobban összetörni. –lemondó sóhajjal nézek barátomra, aki lesokkolt tekintetét köztem, és a fiatal lány között váltogatja.
- Nem mondod, hogy nem érdekli a saját testvére állapota?! –hangját felemeli, mire tekintetem rögtön Tessa felé irányul. A lány könnyes szemekkel néz rám, és várja a megerősítést.
- Sajnos szó szerint ezt mondta. Neki is vannak problémái, és hogy Tessa már a második gyerekével terhes, így felnőtt nőnek számít. Oldja meg maga. –tekintetem csupán sajnálatot és szánalmat tükröz. Szánalmat, hogy-hogy lehettem ilyen idióta. Lari húga egyre gyorsabban veszi a levegőt, majd már csak a gépek hangos sípolását, és az orvosok üvöltését halljuk a folyosón.
(Tessa)
Egy utolsó nagy levegőt véve indítom el a hívást és reménykedem benne, hogy választ is kapok. Fülemhez tartva a készüléket Catat kezdem el nézni, aki a telefonom után nyújtja a kezét, majd elrántva tőlem a masinát a telefonálásomat utánozza és a "papi" szót ismételgeti. Eddig ezt még soha nem mondta, így amint meghallom Cata szájából ezt a szót a szívem gyorsabban kezd el verni. "Bárcsak Roni is hallhatta volna ezt!". A fejemben elhangzó kívánságomat követően valaki fogadta a hívást.
- Halló? - egy ismerős hang szólalt meg a vonal túlsó végén.
- Papi, papi… - Cata csak ezt a szót kántálta, én pedig elvettem tőle a telefont és gyorsan a fülemhez emeltem hátha Roni beleszól.
- Ki az? - úgy tűnik a portugál nem ismeri fel a lánya hangját az újonnan tanult szó miatt. Fogalmam sem volt, mit mondhatnék most neki, hogy volt olyan kedves és felvette a telefont. De próbáltam magabiztos lenni, hogy végighallgasson.
- Na ide figyelj Mr. Bármi Baj Van Lelépek lehet, hogy ezt csúnyán elszúrtam és én okoztam a balesetet, aminek ez az egész lett a következménye, de neked férjként itt lenne a helyed az ágyam mellett és támogatnod kellene, és be kéne tartanod a házassági fogadalmadat, miszerint velem leszel jóban rosszban. Ehelyett te isten tudja, hol a fenébe vagy. A lányodat is itt hagytad egyedül, jó Marcelo sokat segít, de neki is van saját élete nem tarthatom fel örökké. Megértem, hogy dühös vagy rám jó legyél, de nem miattam, hanem a lányod miatt vissza kell jönnöd a kórházba. - vége, kimondtam, ami a szívemet nyomta, most pedig vártam mi lesz Roni reakciója. Annyira bíztam benne, hogy mond valamit és válaszol, hogy el is felejtetem, hogy ő Cristiano Ronaldo, aki egy perc alatt felhúzza magát és meggondolatlan lépéseket tesz, mint most, ugyanis a monológom végén kinyomta a telefont, nem volt hajlandó választ adni.
Nem tápláltam hiú reményeket, de azért próbáltam hinni benne, hogy beszélni fog vagy legalább azt elmondja, hogy hol van most. Kopogást hallottam kintről, de mire válaszolhattam volna, már Marcelo haját láttam meg belibbenni az ajtón. Gondolta, hogy nem önszántából zavarja meg a „meghitt” anya-lánya együttlétet, ezért vártam, hogy elmondja: ki küldte és milyen indokkal.
- Tahó doki bá’ azt üzente vigyem ki Catat és hagyjalak aludni. - nem hittem volna, hogy a brazilnak valaha is ismerni fogom ezt az oldalát, amelyik ilyen odafigyelő és gondoskodó, de örülök, hogy ilyennek is láthattam őt.
- Ki más lehet az a személy, aki még tud rontani a kedvemen? Hát persze, hogy az én kedvenc orvosom. Komolyan elegem van belőle, nem lehet orvost váltani vagy valami, mert ha már csak meglátom a hideg futkos a hátamon, hogy épüljek így fel? Tudom sokat panaszkodom, de legalább ez már megy a baleset után. – a telefonom még mindig a kezemben volt, és eszembe jutott, hogy Cata nagyszülei vigyázhatnának a kicsi lányra, amíg én haza nem kerülök innen, ugyanis úgy gondolom, hogy Marcelonak is kijár a magánélet.
María számát tárcsáztam a védő pedig furcsa tekintettel bámult rám, ugyanis nem tudta, hogy mire készülök ebben a pillanatban. A beszélgetést rövidre akartam fogni, de a nagyszülők most hallottak először a balesetről, és teljesen le voltak döbbenve, hogy amikor Cris iránt érdeklődtek én közöltem, hogy ő már egy ideje nincs itt. María nagyon kedves és szerető nő volt, nagyon hamar befogadott a családba és úgy szeretett, mintha a lánya lennék. A kicsi Catat pedig egyenesen imádta. A nagyszülők majdnem minden második hétvégét ott töltöttek nálunk, csakhogy az unokájukkal és az ő családjával, az-az velünk töltsék az idejüket. Miután lehettem a telefont ismertettem Marceloval a döntésemet, miszerint Cata, amíg haza nem engednek ott lesz majd. A kórházi levegő nem a gyerekeknek való, ott pedig teljesen biztos voltam benne, hogy aranyélete lesz addig.
- Tehát akkor, most várjam meg ott kint Maríat, aki elviszi Catat. Te pedig majd ha kikerülsz innen, akkor haza viszed?! - fürtös kis barátomnak 2 perc magyarázás után sikerült felfognia, hogy mi a jelenlegi tényállás.
- Igen, ahogy mondod, amúgy Lariról nem tudsz semmit? Mert vele nem sikerült beszélnem Ronival viszont igen. – utolsó tagmondatom közben elég rendesen elhúztam a szám, ami feltűnt a brazilnak is.
- Nem hallgatott végig vagy mondott valami olyat, amivel megbántott? – miközben átvette tőlem Catat, próbálta a néha kiismerhető barátját ebben a helyzetben kiismerni.
- Egyik sem. Végighallgatott, de nem reagált semmit arra, amit mondtam neki csak egyszerűen kinyomta a telefont. Még azt se sikerült kiszednem belőle, hogy hol van. Érted te ezt, semmit sem mondott pedig Cata kezében volt a telefon és az ő hangját hallotta meg először mikor felvette. - mondataim után csak bambultam magam elé, és vártam, hogy Marcelo miként fog reagálni Roni tettére.
- Igaz, hogy nagyon szeretem Crist, és meg is értem, hogy nagyon szerette volna azt a gyereket, de könyörgöm, te még fiatal vagy és ő is. Körülbelül annyi gyereketek lehet még, hogy akár a komplett Real Madrid utánpótlást is összehozhatjátok. Nem értem, hogy miért viselkedik ilyen gyerekesen és már nem emberien. – Marcelo utánpótlásos mondata után szerintem még a kórház is tőlem zengett úgy nevettem és nem is mondott hülyeséget, persze nem akarom összehozni a keretet, de simán lehet még gyerekünk, ő pedig ezen a baleseten úgy felhúzta magát, mintha körülbelül egy 40éves begyepesedett házaspár lennénk és ez lett volna az utolsó esélyünk a gyerekvállalásra.
- Hát hidd el én sem értem, hogy mi ez a viselkedés tőle. Engem is ugyanúgy megrázott ez az egész, én is számítottam a babára, de próbálom bebeszélni magamnak, hogy minden rendben lesz, csakhogy ne legyek totál idegbeteg. – megráztam a fejem, hogy kiverjek az agyamból minden gondolatot, majd ismét Marcelo felé fordultam. - Most pedig menjetek, mert ha bejön a dili doki akkor leharapja a fejünket, mivel én még mindig nem alszom. - egy puszit adva Catanak, alváshoz helyezkedem el, és már fekvő pozícióban nézem végig, ahogy kimennek az ajtón.
Pár óra alvás után, Sergio hangjára ébredek fel, amint éppen Marceloval beszél. Reménykedve nyitom ki a szemem, és ülök feljebb ugyanis abban reménykedtem, hogy Ramos nem egyedül jött, hanem a nővéremmel, de csalódnom kellett, amikor csak őt láttam meg az ajtóban állni. Először nem akartam elhinni, amit a kép csapattárs beszélt, de amikor Marcelo aggódó tekintetét emelte rám, rá kellett jönnöm, hogy igaz, ami kettejük között elhangzott, az-az hogy Lari nem kíváncsi rám. Azt mondta Ramosnak, hogy felnőtt nő vagyok, mert már szültem egy gyereket. Oké igaz, hogy már szültem és a kislányom már egy éves, de az isten szerelmére mégis csak 19 éves vagyok. Amint sikerült teljesen felfognom, hogy mik is hangzottak el a madridisták között, a tüdőm összeszűkült és alig kaptam levegőt. A torkomban megakadt az egyetlen szó, amit ki szerettem volna ebben a helyzetben mondani, az-az hogy miért? A furcsa életfunkcióm következtében ismét orvosok hada öntötte el a szobát különböző injekciókat belém illetve az infúziómba szúrva. A nyugtató és kábító szerek segítségével alig fél perc alatt arról is elfelejtkeztem, hogy sírni kezdtem és üveges tekintettel bámultam magam elé. Az orvosok amilyen gyorsan bejöttek olyan gyorsan is távoztak a szobából. Értetlenül álltam azelőtt a kérdés előtt, hogy miért hagy el minden hozzám nagyon közel álló személy ebben a nehéz időszakban…
Sziasztok csajok!!Először is nagyon nagyon jóóó rész lett ,imádtam!!:) Ronaldot jól fejbe kéne verni h rájöjjön Tess mellett a helye. Remélem ezt valaki hamarosan megteszi és odarángatja Ronit a kórházba.(Ez lehetne egy Lari-küldetés:))Szegény Sergiot meg úgy sajnáltam,nem ezt érdemli,bár azért az nem tetszett h hazdott Marcelonak és végül is az ő mondatai miatt lett rosszul Tesss:/
VálaszTörlésSzóval mint már írtam nagyon jóó rész lett csajok ,csak így tovább:)
xoxo:Dóri
Sziasztok!
VálaszTörlésKöszönöm szépen Larissa a leveledet, sejtettem, hogy hasonlóan érzel. Ismét írtam neked, remélem megnézed!
A fejezet nagyon tetszett, főleg az a rész amikor a drágalátos Sergio rálelt Larissara. Érdekes módon sejtettem, hogy fájni fog neki, de nem gondoltam volna hogy emiatt egy hazugsággal is képes előállni. Kíváncsian várom a folytatást! Tina.
Szomorúan látom, hogy már nem lehetek első kommentelő. Na mindegy, pedig már úúúgy megszoktam azt a helyet... :D Igazából már tegnap elolvastam a fejezetet, a komit is elkezdtem írni, csak egyszerűen rettentő fáradt voltam, és nem gondoltam, hogy értelmes, tartalmas komit össze tudnék dobni - na nem mitha ez most garantálva lenne... :D
VálaszTörlésTudnotok kell, hogy most itt ülök döbbenten, nézek ki a fejemből, és a fogalmazás is nehezemre esik - ami lássuk be, esetemben nagyon nagy szó.
Először is, leszögezném, hogy nem szívesen nyomtam rá az "Imádom!:)"-ra, mert az annál több. Ez valami überhiperszuperfantasztikus jelző illetné vagy nem is tudom. Ez volt ebből az évadból az eddigi kedvenc fejezetem. hogy miért, azt mindjárt részletezem is :D
A Leó féle poént nagyon zabáltam, isteni :D Mellesleg olvastam már ezt vicc formájában, és magamra nézve is sértésnek tituláltam, de itt hatalmas volt visszaolvasni. :D
Ejnye Lari. Nem értékeled, hogy Messihez hasonlítanak? De azért magában megemlíti, hogy megtisztelő. :D Hát igen.. Messi... *elmerengő pillantás* jó, oké abbahagytam... :D "Attól, hogy ő a szerelmed, engem még ne vonj bele kapcsolatotokba, ugyanis nem szeretem a háromszöget." Larissa ezen mondatán nagyot nevettem, nagyon tetszett. :D
Istenem Ramosért a Duna medrét tele tudnám bőgni. - jó oké, ez megint az a kategória, ami "felhasználható ellenem"-be sorolandó, de bízom abban, hogy nem teszitek meg. Szóval. Nagyon-nagyon örültem hogy Ramos szemszöget hoztál úúgy hiányzott már hogy az ő fejével gondolkodjunk kicsit. Én teljesen meg tudom érteni őt, hogy családot akar - bár hozzáteszem 25 évesen még semmitől nincs lemaradva.
Annyira szeretem a Ramos szemszögeid. Nekem soha nem ment az, hogy pasi fejjel gondolkozzak - legalábbis hosszú távon nem, mármint hogy akár egy egész történetet végigcsináljak szinte teljes pasi-szemszöggel. Rövid történetek, fejezetek esetleg, de ennyire soha. Szóval rettentő mód nagyon szeretem a Ramos szemszögeket.
Az a csók meg... Neymar mit smacizik más nőjével, amikor otthon várja a barátnője meg a gyereke? :D Nem tetszik nekem ez a Neymar-Larissa vonzalom... Amúgy, Lari biztos azért mennt el Sergiótól, mert nem tetszik a hosszú haja ... (A) :D
Majdnem szívbajt kaptam a végén. Ramos mit beszél itt össze-vissza? Ez a bosszúja? Nem értem, mindenesetre nem kellett volna. Szegény Tess..
Örültem, hogy Tess végre a sarkára áll CR-rel szemben, remélem annak a bolond portugálnak is megjön kicsit a jobbik esze. Cris ezzel a hülyeségével csak annyit ér el, hogy az hagyján hogy Tessát elveszíti, de Catát is. Teljesen igaza van Tessának abban, hogy legalább a lánya miatt itt lehetne. Nem baj majd jön CR-anyu és jól helyrerakja a fiát
Amúgy Marcelo nem hazudtolta meg magát a lassú felfogással, amúgy ti tudták, hogy van fia? O.o mert engem ez új információként ért a napokban. Félelmetes. Legalább annyira nem nézném ki belőle, hogy apa, mint Alvesből...
Amúgy Lari, kérdésedre válaszolván, már magam sem tudom, hogy ha Sneijder megjelenne, érte vagy Ramosért rinyálnék-e állandóan. De az biztos, hogy nagyon örülnék neki. :D Olyan kis cuki :D Ááá nagyon várom már az El Classicót. a Lari-Cesc nagy találkozást. nyeheheee :DBár mondjuk abból ítélve, hogy most Neymar miatt is szenved Ramos, lehet hogy mégse lenne jó... Bár de :D De legalább ebben a fejezetben Wes megemlítődött (L) :D És eldöntöttem, örülnék ha visszajönne, akkor, ha valahogy Ramosból is boldogat csinálsz :D (fő a határozottság... :D)
A zenéket imádtam, a My Immortal a végén kicsit betett. A Rise Against meg a Linkin Parkot alapból nagyon szeretem, a másik két számot nem ismertem, a Professor Greenről meg nem is hallottam még, de tetszett.. :)
Szóval záron soraim, mindenki megnyugodhat, már abbahagytam, Várom lelkesen a folytatást, puszi, Dorcsy
Sziasztok!:DD
VálaszTörlésIgen ismét megérkeztem és ismét boldogítalak titeket!;) Kicsit kitérek: Szóval olyan, de olyan jó lenne és úgy, de úgy örülnék (és még nagyon jó pár emberrel egyetemben), ha lenne szilveszteri különkiadás! Csajok tudjátok, hogy nagyon szeretünk titeket! És most én is azt mondom, hogy *bociszemek*. Na jó nem rinyálok meg hasonlók, szóval tudom, hogy nem rajtatok múlik hanem a többieken, akik olvassák, de még nem nyomtak gombot vagy épp nem komiztak. De mindenesetre elég tartalmas komit írnák ahhoz is, mint a karácsonyihoz. Komolyan mondom imádkozni fogok, hogy sikerüljön a kellő mennyiségű komi és klikk!:) De most már go a részre:
Ez kurva jó!<3 Imádom! Ezzel nem lehet betelni! Komolyan már azt érzem, hogy Sweet2 függő lettem.
És itt jön az, hogy egy lány is tud úgy focizni, mint egy fiú. És ezt most be is bizonyította a mi kis Larissánk. Már kezd idegesítő lenni azért, hogy egy pasi nem tudja elképzelni egy lányról azt, hogy focizik. Pedig ideje lenne már elfogadni és el is képzelni, hogy a mai világban már minden lehetséges.
"Santos, nem akarsz még rólam lemászni?!" ez volt az a mondat, ami nálam ütött. És hát ahogy látszik nem igazán akar leszállni róla.
Messi... Felforrt az agyvizem, de szerintem ez már jó jel, hogy Messihez hasonlítja (nem úgy, mint az előbb, hogy nagyot nézett, hogy egy lány tud focizni) ugyanaz se így se úgy nem lehet Lari, de közelít felé, még akkor is, ha ő egy egyedi "példány"-nak titulálja magát. (Amiben meg kell, hogy valljam igaza van, mert tényleg nem egy mindennapi eset.)
"Attól, hogy ő a szerelmed, engem még ne vonj bele kapcsolatotokba, ugyanis nem szeretem a háromszöget." ez volt a másik mondat, ami szintén fejbe vágott. Brazil az argentin párját megtalálja, hátha még jött volna Lari... fooo mi lenne ott! Világháború.:D
Szakad a szívem Ramos miatt!:'( Komolyan mondom én is már sírok! Sajnálom, hogy Lariért min kell keresztül mennie.:( És mégis mit smárol Lari azzal a brazillal??? Oké, hogy meglássa őket, de azért szerintem Lari se direkt akarta tuti, hogy Neymar van a dologban nyakig. Csak Sergio kezébe ne kerüljön, mert a srácnak tuti, hogy K.O. lesz. De mégis, hogy jön ahhoz, hogy még hazudjon is és ezzel kritikus állapotba kerítse Tessat???? Most egy kicsit haragszom Sergiora, mert szinte még a szemem is kiesett mikor megláttam, hogy mit mond.
Én Dorcsyval ellentétben tudtam, hogy Marcelonak van gyereke, de én is nagyot néztem és még s számat is eltátottam amikor először olvastam a wikipédián, mert az életbe nem néztem volna ki belőle. Szokták mondani: honnan tanul a gyerek. Hát az ő esetükben nem a gyerek tanul az apjától, hanem fordítva.:)
És végre felvette a telefont a Mr.! És igen, végre kitudta igazán osztani Tess Crist, ennek én úgy örülök. Remélem megjön már az a maradék esze és haza masztusodik, legalább a lánya miatt. Dorcsyval teljesen egyet tudok érteni ebben: "Nem baj majd jön CR-anyu és jól helyrerakja a fiát" ez már igazán ráférne, hogy megjöjjön az esze és végre magához térjen!;)
Szóval Real Madrid utánpótlás... Lehet, hogy hülyének nézel, de ezen nagyon elgondolkoztam. És az a véleményem, hogyha (szerintem) Crissen múlna évente csinálna egy gyereket (ha nem kettőt) és hát egy idő után (jó kellene egy évtized, de lehet, hogy még több) biztos, hogy kijönne a teljes keret.
A zenék a My Immortal a Linkin Park és a Professor Greent ismerem és szeretem is. A másik kettő megint újdonság volt, de azok is tetszettek.:)
Hát ennyi jutott most eszembe, de tuti, hogy még akartam valamit, na de mindegy úgyis rájövök (valamikor XD). Nagyon imádtam és iszonyat jól írtok, most már szerintem könyvet is kiadhatnátok. Én tuti, hogy megvenném.
Nagyon nagyon imádtam és nagyon nagyon ügyesek vagytok és nagyon nagyon várom a folytatást!
Puxxx: szittyke
Ui.: Hát így utólag visszanézve elég hülyén fogalmaztam, de remélem megértitek a lényeget.:)
sziasztok.! nekem ez a rész is nagyon tetszett! voltak benne meglepetések az biztos. komolyan Lari megcsókolta Neymart?! vagy csak én értelmeztem félre? és Ramos képes volt ekkorát hazudni? értem én hogy csalódott meg minden, de azért gondolkozhatott volna előbb egy kicsit. mert ez most nem az ő érzéseiről szólt... és a másik fele pedig Cris. még mindig nem jöttem rá, hogy milyen logika az övé. biztos neki is rosszul esett, hogy elvesztette a babáját, de az hogy Tessa jobban viseli mint ő... kicsit túlzás szerintem. és az elején nagyon tetszett hogy Lari megmutatta, hogy egy lány is focizik olyan jól mint egy fiú! nekem ezek a részek annyira tetszenek. és az örök kedvenc Marcelo. hogy mennyire aranyos:3 nagyon szeretem a komolytalan oldalát, de ez a komolyabb oldala is nagyon szimpi! úgyhogy így vagy úgy, de nekem ő a kedvenc!:DD
VálaszTörlésés most szeretnék kérdezni valamit. a történetben Hannahval mi lett? mert lehet, hogy már egyszer megírtátok, de én nem emlékszek rá. kíváncsi lennék, hogy mi lett vele. és én még arra is kíváncsi lennék vele kapcsolatban, hogy esetleg nem akarjátok visszahozni a történetbe? mert nekem az annyira tetszene, hogy mondjuk Tessával egy kisebb versengés indulna közöttük Lari miatt, mert hogy féltékenyek egymásra. de végülis nekem mindegy, hogy hogy lesz, mindenhogy imádom a történeteteket! ezt csak most kijött belőlem, mert elolvastam a történet leírásokat.
de nem is beszélek itt már ennyit. várom a következő fejezetet és én is nagyon örülnék egy szilveszteri különkiadásnak! úgyhogy emberek KOMIZZATOK!:DD xoxo
ui.: asszem most megírtam életem eddigi leghosszabb komiját.:DD
Sziasztok :)
VálaszTörlésEz a resz is nagyon kiraly lett :) A resz olvasasa kozben sokszor maradt tatva a szam.Szeegeny Sergio :( sajnalom ot :( De amikor hazudott Tessnek az bunkosag volt ,Roninak is agyfacsaro a logikaja es sajnalom,hogy ilyen erzeketlen mert most igazan Tess mellett lenne a helye.
öööö meg akartam valamit irni csak elfelejtettem :D nah mind1 asszem a lenyeget leirtam :D
Puszi :)
Szia Miri!:)
VálaszTörlésKöszönjük szépen szavaidat, kicsit tartottunk attól, hogy azért nem írsz, mert nem tetszett a rész.:/ De megnyugodtam, hogy újra látlak!:)
Puszilunk, Lari.Tessa.:)
Szia Dóri!:)
VálaszTörlésElhiszem, hogy sajnálod Sergiot, ha tudná Lari, hogy mit él át most ő, akkor természetesen neki is megenyhülne a szíve.:)
Azért egy bizonyos szinten őt is meglehet érteni, és a következő fejezetben már az is kiderül, hogy nagyon megbánta azt a tettét.
Örülünk, hogy tetszett a fejezet!:) Köszönjük szépen, hogy írtál! Puszillak, L.:)
Szia Tina!
Természetesen már válaszlevél is érkezett, és azóta hál istennek, szent a béke.
Igen, viszont a férfiak elég hülyén vannak összerakva, tehát nagyobb idiótaságot is csinálhatott volna. Köszönjük, hogy írtál! Puszillak, L.:)
Szia Dorcsy!:D
Remélem most eléred azt a bizonyos első helyet, hiszen valóban hozzászokhattál már.;) Még mindig nem tudom elégszer meghálálni, hogy mindig itt vagy, és írsz nekünk, ahogyan még pár embert kiemelhetnék a rendszeres kritikaírók közül.:)
Amúgy is, jobb későn, mint soha.:D
Tudod, amúgy most egy kicsit megijesztettél, de mikor tovább olvastam kritikádat, rájöttem, hogy teljes mértékben pozitív volt ez a vélemény.;)Örülök, hogy ennyire elnyerte a tetszésedet ez a részt, fantasztikus most ezt olvasnom!:)
Mikor azt a 'viccet' olvastam, körülbelül úgy reagáltam, mint te. Viszont úgy érzem, ide tökéletesen megfelelt.:D
Magában megemlíti, hiszen Messivel nincs semmi baja, csupán csak az ellenfél csapatából való.:D *elmerengő pillantás*. Ezt bírod, mi?:D Merengeni a kis törpéről.:D
Nem tudtam, hogy úgy igazán mi is lenne az a mondat, ami oda illene. Fogjam fel poénosan, vagy csináljak balhét, de ezek szerint nagyon is jól hoztam ki a történetből azt a részt.:D
Nem használok fel ellened semmit, ígérem.*előveszi bociszemeit, de azért a sátáni vigyor ott található az arcán*
Elhiszem, hogy nagyon sajnálod, azt is, hogy néha Larissa tettei eléggé feltúrbózzák az agyadat, de egy idő után megérted, hogy mit -miért tesz.:D
Mindig is próbálkozok jobb szemszöget létrehozni, hiszen lássuk be, egy férfi aggyal (már ha van olyan), elég nehézkes gondolkozni... Igen, valóban nincs lemaradva, de azért lássuk be, hogy Lari mellett az élet, nem éppen életbiztosítás, hiszen lesz egy kitörése, és ott hagy mindenkit.:D
Örülök, hogy sikerült átadnom azt, amit terveztem. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire jól mennek a szemszögváltásaim.:)Ígérem, megpróbálok egyre többet beiktatni majd, hiszen tudnotok kell azt is, hogy mit érez a másik fél.
Na hallod, engem az a hír, miszerint van egy gyereke egy 17 éves lánytól.... enyhén letaglózott. Nem baj, majd kihozom jól ezt az egészet.:D
Biztos vagyok benne, hiszen Sergio eléggé érdekes ezzel a hajjal. Na nem baj, beiktatok számodra majd egy meglepetés hajvágást is.(A):D
Igen, ezt afféle bosszúnak szánta, de nem sült el a legmegfelelőbben.
Egyszer próbáljuk ki? :D Mi lenne ha Sneijder megjelenne, Sergio meg hoppon maradna?! :D Ramosnak nem üvegből van a szíve, tehát meg fogja viselni. Hiszen az El Clásicot 100%, hogy megírom.:D Nem is akár hogyan... :D
Egyszer biztos mindenki boldog lesz. Csak az a kérdés, hogy mikor.;) Puszillak, L.:)
Szia Szittyke!!:)
VálaszTörlésHidd el mi nagyon boldogok vagyunk akkor, amikor meglátjuk többek között a te nevedet.;) Fantasztikus, hogy ennyi érzést váltunk ki belőled egyetlen fejezettel!
A szilveszteri részt természetesen már feltettük, és megkaptuk a komimennyiségünket tőled. Köszönjük szépen!:)
Hohó, ez nagyon jó hír! Igaz a leszokásnak súlyos következménye lehet, ezért nem szabad abbahagyni!! :D
Persze, sőt néha a lányokban több akarás van, mint a fiúkban. Ők nem színészkednek, sőt ha fáj valamijük akkor is felállnak, és igenis harcolnak tovább, mert tudják, hogy nekik nincs annyi lehetőségük, mint a srácoknak. És itt most egy kicsit eltekintettem Larissa szerencsés életétől.:) A pasik pedig sajnos ilyenek. Mindig azt hiszik, hogy a háztartásbeli pénz 90%-át ők szedik össze, ők a legerősebbek, legügyesebbek és legjobbak...:) Ezen mi nők, soha nem fogunk tudni változtatni. Örökké mi leszünk a "gyengébb" nem. Holott sokkal több fájdalom, és sokkhatás ér minket, mint őket. De ők jobban szenvednek még egy ujj elvágástól is...:D
Hidd el, Lari is hasonlóképpen reagált, de azért megtiszteltetésnek vette azt, hogy az argentin (most már 2012 aranylabdásához)futballistához hasonlítják.
Érdekes társaság lett volna, de mivel a legtöbb madridista nem szeretné, ha Messi közelébe kerülne főszereplőnk, ezért ki tudja mit hoz még a jövő...:D
Tudom, elhiszem, hogy nagyon sajnáljátok szegényt, és hogy a következő fejezetben valószínűleg utáljátok, de meg fogjátok érteni az ő álláspontját is. Ígérem!:) És meg fog változni a véleményetek mind Lariról, mind Sergioról!:)
Azt a bizonyos csókot pedig Larissa nem akarta. Azt hiszem a következő fejezetből, hogy nem mélyítette, hanem rögtön lemászott róla, mindent elárult. Próbáltam azt átadni, hogy kirántották a kezét, és úgy "esett" Neymar szájára.:D
Mi is tudtuk, hogy Marcelonak van gyereke, ráadásul milyen aranyos gyereke!! :D
Köszönjük, hogy írtál! Puszillak, L.:)
Szia Leona!:)
Köszönjük szépen! Nem, a következő részből kiderül, hogy az a "csókjelenet", amit Sergio szenvedélyesnek látott, igazából egy kis baki volt. Lássuk be, egy féltékeny férfi nem tud gondolkozni, ahogy a nők sem nagyon.:D
Valóban. Próbálom most már jobban visszacsempézni az életébe és a történetbe is egyaránt a futballt.:)
A történetbe Hannaht elfelejtettem az előző részben lezárni, de úgy érzem ez a kis baki most kapóra jön még nekem a Sweet2-nél.:) Ígérem megpróbálom a legjobbat kihozni ebből az egészből.;)
Köszönjük szépen a hosszú kommentet!:) Puszillak, Lari.:)
Szia Dóri! :)
VálaszTörlésKöszönjük, hogy írtál nekünk!
Ronaldonak eléggé egyéni a gondolkodása az pedig, hogy mikor fogsz észheztérni a későbbi részekben kiderül! :)
Puszi Tess :)
Szia Dorcsy! :)
Nem kell mindig elsőnek lenned, a lényeg, hogy eddig minden fejezet alatt kinyílvánítottad a véleményed és ez nagyon sokat számít nekünk! :)
Tessának már szüksége volt arra, hogy egy kicsit leoltsa a portugált, és elgondolkodtassa őt azon, hogy mi is történik körülötte. "CR-anyu" pedig nagyon szimpatikusnak találtam és ezért is hoztam be ebbe a részbe egy kicsit. :)
Tudtam, de mikor elsőnek meghallottam én is csak bámultam magam elé, hogy pont Marcelonak van egy kisfia, mikor még maga is egy kisfiú. Tehát engem is meglepett annó a dolog.
Örülök, hogy a zenék is tetszettek ismét. :)
Puszi Tess :)
Szia Szittyke! :)
Nagyon örülünk annak, hogy minden rész alatt látunk téged, és ezt nagyon szépen köszönjük is neked. :)
Jó azt olvasni már a 6. résznél, hogy Sweet függő lettél, reméljük továbbra is így fogsz vélekedni! :)
Roni még mindig nem fogja fel, hogy mi folyik körülötte és csak a saját világában él.
Ezt az utánpótlásos dolgot én is végigjárattam a fejemben és ha jobban visszagondolok már csak a valószínűségszámítások kellenek. :P De amúgy valóban igazad van, mire öregek lennének valóban meglenne a keret, csak nem egy korcsoportba. :D
Köszönjük szépen a dicséretet, az új részt pedig már olvashatod is! :)
Puszi Tess :)
Szia Leona! :)
Köszönjük, hogy írtál nekünk! :)
Tess látszólag tényleg jobban viseli a baba elvesztését, de lehet, hogy csak Ronaldo olyan pesszimista, hogy nem gondol a jövőre. :)
Szerintem, hogy Marcelo komlytalan és komoly oldalát is szereted ezzel nem vagy egyedül. Annak pedig nagyon örülünk, hogy a leírásaink alapján ő lett a kedvenced. :):)
Az életed leghosszabb komiját pedig nagyon szépen köszönjük! :)
Puszi Tess :)
Szia Miri! :)
Köszönjük szépen a komidat! :)
Roninak tényleg Tess mellett lenne a helye, de a portugál nagyon nem tud gondolkodni.
Puszi Tess :)