Előzetes 4. Boldog Mikulást mindenkinek!:)

Sziasztok! Tessaval kedveskedünk nektek egy kis ízelítő résszel Mikulás nap alkalmából!:) Reméljük ezzel legalább egy kicsi örömöt okoztunk!:) Jó olvasást, a 4. fejezet minden bizonnyal vasárnap érkezik!:)

Three Days Grace- Never Too Late

(Roni)

Több mint 5 óra kocsikázás után egy elhagyatott részére értem a spanyol fővárosnak, ami eddig még számomra is ismeretlen volt. Ez az idő viszont nem volt elég ahhoz, hogy higgadtan vissza tudjak menni Tessához és mellette tudjak állni egy ilyen helyzetben. Nem csak ő szenved azért, mert elvesztettük a babát, hanem én is, de engem ki fog támogatni, ha ő a hírt hallva kétségbeesett állapotba lesz? Nem beszélve arról, hogy Cataval akkor mi lesz? Ha Tessa megtudja, hogy a csöppség, aki szíve alatt növekedett már nem él biztos, hogy padlóra fogja küldeni őt...

(Larissa)

Kocsimba bepattanva, gyors tempóval szelem a stadionig a kilométereket. Leparkolva szokásos helyemre, megilletődve pattanok ki a járgányomból, ugyanis a sajtó máris lecsap rám, akár a keselyűk a holttestekre. „ Szép hasonlat Lari! Még pár ilyen, és mehetsz a diliházba.” A gonosz hangocskát elűzve a fejemből, lezárom az ajtókat, majd a még Sergiotól kapott edzőtáskámat vállamra kapva, azt a rövidtávot, ami a kocsimtól az ajtóig vezet, futva teszem meg. Kinyitva a szerkezetet, hatalmasat koppanok a betonon. Megdörzsölve a vállam, ujjaim a fél éve szerzett hegemre tévednek. Az emlékek hatására kiráz a hideg, majd már csak a felém nyújtott kéz térít vissza a jelenbe. Felemelve a fejem egy barna szempárral találom szembe magam...