Chapter 9.

Sziasztok!

Köszönjük szépen a biztatást, és reméljük ez a rész is elnyeri a tetszéseteket. Igazából nem kezdünk arról papolni, hogy mennyi rendszeres olvasónk van, hiszen ez nem nagyon hat meg titeket. Természetesen köszönjük szépen annak a pár embernek, aki minden résznél megörvendeztet minket egy tartalmas kritikával, reméljük még sokszor olvashatjuk a véleményeteket!:)

(Larissa)

(Rihanna - Suicide [magyar])

Belépve az ajtón, utam rögtön a fürdő felé vezet. Fogalmam sincs, hogy a srácok mikor akarnak indulni, de nincs kedvem egy komplett kerettel farkasszemet nézni, és veszekedni, hogy miért nem készültem még el. Elég későre jár már, a vásárlás miatt eléggé elhúztuk az időt, így szerintem egy-két órán belül megyünk abba a bizonyos pubba.

Lekapkodva magamról a ruhákat, beállok a tus alá, majd hideg vizet nyitva állok, és várom, hogy a bőröm teljesen kihűljön. Fogalmam sincs, mit akarok még az élettől. Sok barátot szereztem, de rengeteget is veszítettem már el. Nem tudom, hogy-hogy van Sneijder, Adriano, vagy Robin, aki már biztos sokat nőtt az elmúlt idő alatt. Semmit nem tudok Cescyről sem, és ez most már kezd megrémiszteni. Önző módon csupán csak a saját életemmel foglalkozom, és nem törődök mások érzéseivel. Nem ezt érdemlik azok az emberek, akik segítettek a nehezebb időket átvészelni.

Testem megremeg, és most nem csak a jeges víz teszi ezt velem. Könnyeim patakokban hullnak, majd lecsúszva a kabin mentén, hátamat a hideg üvegnek döntöm. Nem értem miért vannak még mindig mellettem, hogyha én már réges-régen elhagytam őket.

Telefonom ütemes zenélésbe kezd, kinyitva az üvegajtót, megpillantom férjem mosolygós fejét a kijelzőn. „Miért nem hagyja abba? Miért szereti azt, ha nem törődök vele? Miért jó az neki, ha bántom őt?” Kérdések tömkelege sorakozik fel az agyamban, de válasz valahogy egyikre sem érkezik. A zenélés hirtelen abbamarad, majd egy hatalmas robaj gyorsítja fel még jobban szívverésemet. Kiszállva a kabinból belenézek a falon elterülő tükörbe. Megállapítom, hogy szám lila, arcom beesett és sápadt, szemem alatt pedig hatalmas fekete karikák húzódnak. „Elmehetnék egy horrorfilmbe gyerekeket ijesztgetni.” Kirontva az ajtón megfigyelem a szobában tartózkodó focistákat, akik egy emberként emelik rám tekintetüket. Csupán csak egy törölköző takarja el testemet, viszont Neymar most az egyszer aggódó kifejezéssel indul el felém. Azt hiszem észrevették szemem pirosságát is. Tekintetem a bejárat felé terelődik, ahol a mahagóni darabokban hever, a zár viszont magányosan lóg a helyén.

-          Már legalább három órája bent voltál, nem reagáltál semmire sem. –bűnbánó hangjukat meghallva, egészen elszégyellem magam. Akkor most már megvan az oka annak, hogy a szám miért vett fel természetellenes színt. Visszavágtatva a fürdőbe, felkenem magamra az esti sminkemet. Úgy érzem, ma nem lenne célszerű a szememet kiemelni, így vörös rúzzsal varázsolom csábítóképessé ajkaimat. Kilépdelve a nappaliba, lehajtott fejjel fogom meg a tasakot, amiben ruhám található, végezetül pedig becsapom magam mögött a hálószoba ajtót, és öltözni kezdek. A ruha, mint ahogy sejtettem, fergetegesen passzolt alakomhoz. Hajamat pedig hullámcsatok segítségével tartottam baloldalon. Hatalmas loknik segítségével varázsoltam magamnak egy tűrhető frizurát, majd belelépve a cipőbe, végigsimítok a ruha egyenes szabásvonalán. Már éppen fordulnék ki a helyiségből, amikor az ágyon elterülő férfi tekintetébe ütközök.

-          Basszus Neymar, te mióta vagy itt? –szívemhez kapva mély levegővel próbálok megnyugodni, de a sírógörcs egyre jobban utat tör rajtam. Soha nem voltam az a tipikus rinyálós ember, de úgy érzem, sokáig tartottam magamban a lelki gondjaimat. Sok embert meghallgattam, illetve úgy fogalmaznék, hogy ha valaki el akarta mondani a bajait, én ott voltam, de az esetek kilencven százalékában, én inkább elfojtottam magamban mindent.

-          Körülbelül azóta, amióta berontottál a szobába.

-          Örülök neki, hogy megtiszteltél szexuális kisugárzásoddal, de jobban szeretem a hangodat hallani. –a flegmaság és az irónia csak úgy csöpög szavaimból, de most az egyszer nem tudom és nem is akarom ezeket a dolgokat elrejteni. –Induljunk inkább. –felkapva táskámat kilépkedek a fiúkhoz, akik már teljes menetfelszerelésben várják, hogy végre kivonuljunk a fránya hotelszobából. Apró mosolyt eresztek meg feléjük, majd betipegve a liftbe, megvárom a komplett alapkeretet.

(Rooftop - Set It On Fire)

Senki nem meri bevállalni a sofőrséget, így több taxival indulunk el a pár percre lévő pub felé. Próbálnak bevonni a társalgásba, de szavaik süket fülekre találnak. Nem éppen buli hangulatomat vettem elő, de úgy érzem pár feles gyógyír lesz sebeimre. Kiszállva a kocsiból Neymar megfogja a derekamat, én pedig önkénytelenül simulok karjai közé. Pár fotós az ajtóban tartózkodik, így sikeresen le is kapják ezt a gesztust. Nem értem, hogy ezek is miért vannak mindig a legjobb helyen. Nem szórakozik valahol Shakira vagy Pique?

Bosszankodva vágtatok be a tömegbe, majd első utam rögtön a pulthoz vezet. Kikérve tizennégy felesnek megfelelő adagot, megkérem a srácot, hogy hozza az asztalunkhoz. Jókora borravalót csúsztatok át neki a pulton. Rengeteg pénzem van, így nem érdekel, hogy ma este mennyit fogok költeni.

-          Hé, kislány, egy kötegért én is elbénáztam volna idáig. –Domingos vigyorogva pattan fel, majd átadva nekem a helyet, megpróbál az ölembe ülni. Neymar elkapva a derekamat magához ránt, így barátom a nem várt magasság miatt a földre huppan.

Hangos nevetés rázza meg a szórakozóhelyet, mindenki egy emberként pillant társaságunk felé. Szemeimet végigjártatom az ott tartózkodókon, és megpillantom a számomra oly gyönyörű barna szemeket, amelyek éppen egy lánnyal flörtölnek. Szívem eszeveszett dobogásba kezd, majd a poharakhoz nyúlva egymás után lehúzok hat felest. Az alkohol jótékony ködöt von agyam köré, féltékenységem csökkenni látszik, de amikor meglátom, hogy a hosszú szőke hajú lány végigsimít férjem arcán, nem bírom tovább.

Karon ragadva Neymart, egészen a táncparkett közepéig ráncigálom, majd kecses mozdulatokkal táncolni kezdek. A magas sarkú cipő megnyújtja lábaimat, amit hála a ruhának, nem takar semmi. Bokám mérete aggasztóan fest, ahogy színe is, amit megpróbáltam egy kis alapozóval elhalványítani, megjegyzem sikertelenül. Megfordulva Santos ölelésében, lassú csípőmozgás segítségével guggolok le, csupán azért, hogy a zene ütemére pucsítva feljöhessek. A fiatal srác megfordít, szája közel van az ajkaimhoz, de nem lép semmit. Beletúr a hajamba, mire bal lábamat végighúzom lábán. Egy feldúlt, ittas tekintet kúszik látóterembe, majd mikor meglátom, hogy már a szőke Barbie lapátra lett téve, csábos tekintettel, még közelebb csúszok barátomhoz.

( Far East Movement- Like a G6)

Minden csak játék, de női büszkeségemet sértette az előbb látott jelenet. Nem akarok semmit a Santos csatárától, és reménykedem benne, hogy ezzel ő is teljes mértékben-tisztában van. Kezei derekamról fenekemre csúsznak, teste önkénytelenül simul hozzám. Egy gyönyörű barna hajú lány jelenik meg mellettünk, Neymar kezei pedig villámcsapásként hullnak le rólam. Kissé ijedt tekintettel néz a toporgó lányra, de mosolyogva magamhoz rántom őt, és egy mondatot súgok a fülébe. „Nagyon jó barátom, nem csinált semmit.” Fogalmam sincs, ki lehet ő, de van egy olyan érzésem, hogy fontos a brazil srácnak. Utam rögtön az egyik fülke felé vezet, ahol sejtem, hogy férjem tartózkodik. Csábosan tekintek rá, ajkamon pedig lassan húzom végig nyelvemet. Szemei megvillannak a diszkó fényében. Meglátva tökéletesen kidolgozott testét, amit nem tud eltakarni semmilyen felső sem, megrészegülve pillantok végig rajta. Van egy olyan érzésem, hogy nem minden fog úgy alakulni, ahogy pár órája terveztem.

A dj rögtön másik számot kever, mire csípőmet kezdem el mozgatni a zene ütemére. Férjem többször mér végig, majd mikor ujjaimmal megfogom a ruha alját, elkapja a derekamat és beránt a kíváncsi tekintetek elől…

(Ronaldo)

(Laurent Wolf - No Stress)
 A reptér elé érve elváltak az útjaink Irinával, hisz őt várta egy óriási fekete limuzin engem pedig a város csábító nyüzsgése. Nem tudtam még, hogy hova is akarok menni, csak szerettem volna egy kicsit elvegyülni a tömegben és nem gondolni semmire. Nagyvonalakban átgondolva tervemet a taxiállomás felé vettem az irányt, majd beszállva az egyik tipikusan amerikai taxiba az egyik hotelhez kértem a fuvart. Út közben már ki is szemeltem magamnak pár helyet ahová tuti, hogy be kell majd néznem, hiszen azért jöttem ide, hogy lazítsak és bulizzak egy jót.

-          Megérkeztünk. 10 dollár lesz, és kérhetnék még egy autógrammot is? – olyannyira belefeledkeztem az utazásba, hogy már csak azon kaptam magam, hogy a sofőr egy papírral és egy tollal kalimpál előttem.

-          Ja, persze. Elnézést elbambultam, mennyi is lesz a fuvar? – a kért aláírás után kérdőn néztem a taxisra, aki a szignót nézve szerintem még levegőt is elfelejtett venni. Nem akartam itt ülni egészen addig, amíg magához nem tér így 15 dollárt ejtve az ölébe kiszálltam az autóból.

Felnézve a magas épületre tudomásul veszem, hogy valószínűleg California egyik legjobb hotelének bejárata előtt állok. Nem tudom miért, de így, hogy elhagytam az Európát úgy éreztem, hogy azon a kontinensen hagytam a problémáimat, így teljesen nyugodt szívvel sétáltam be az épületbe. A recepcióhoz érve egy kedves csaj fogadott. Természetesen felismert és zavarában úgy hadart, hogy tudtam angolul, de egy értelmes szót nem tudtam kivenni a beszédéből. Próbáltam leállítani, de a csaj szabályosan úgy pörgött, mint egy búgócsiga, ezért megpróbáltam egy hozzá közel álló srácot megszólítani.

-          Elnézést, a kollegájával nem nagyon tudtam kommunikálni. Ki szeretnék venni egy szobát, tudna nekem segíteni ebben? – óvatosan arrébb lépve a csaj elől már a sráccal vettem fel a kontaktust.

-          Természetesen, elnézést a kolléganőm nevében is a viselkedéséért, de nem minden nap látogat el hozzánk egy európai focista, így kérem, nézze el az előbbi tettét. – egy apró mosolyt kerekítettem a számra, majd egy, a hotelt reklámozó prospektusra firkantottam az autógrammom és átnyújtottam a barna hajú lánynak. Embert még így örülni nem láttam, így természetesen mosolyogva néztem végig, ahogy körülbelül minden ott dolgozóhoz odaszaladt, és idétlenül magyarázta, hogy tőlem kapott egy szignót.

-          Semmi baj, de most már rátérhetnénk a szoba kivételre, mert szeretném felfrissíteni magam. Kicsit hosszú volt az utazás. Remélem megérti ezt. – komolyabbra véve a figurát fordultam a srác felé, akinek a hangneme rögtön igazodott az enyémhez.

-          Természetesen uram és elnézését kérjük. Tehát hány személyes szobát szeretne kivenni, vagy esetleg ajánlhatom a legjobb lakosztályaink egyikét Önnek? – a recepciós fickó 5 másodperc alatt körülbelül 8 féle képet tolt az orrom elé, én pedig azt sem tudtam, hogy hova kapjam a fejem, majd a képekre rá sem pillantva válaszoltam a kérdésére.

-          Egyedül jöttem és egy jó kilátással rendelkező lakosztályt szeretnék. – néhány perc és néhány papír aláírása után végre kezemben tarthattam a szoba mágneskártyáját, így elindulhattam a 12. emeleti lakosztály felé.

Hiába híres a hotel az emeleten alig lézengtek az emberek, legalábbis ebben a napszakban nem mindenkit lehetett megtalálni az emeleti hallban. A megfelelő szoba megkeresése után elégedetten pillantottam végig a nappalinak titulált helységben, majd csomagjaim lepakolását követően a háló után kutattam. Egy gyors tusolás közben átfuttattam a fejemben az esti terveimet, majd egy nem túl elegáns, de azért megnyerő szerelést öltöttem magamra: kék farmer, szürke ing, fekete zakó. Hajamba vizes kézzel túrtam csak bele, hogy mégis álljon valahogy, ugyanis most nem volt ahhoz kedvem, hogy szálanként bezselézve készítsem el a frizurámat. Készülődésem utolsó simításaként az Armani parfümöm illatát permeteztem magamra.  Egy utolsó pillantást vetettem a tükörben álló képmásomra és elégedett voltam azzal, amit láttam, de egyben azt is tudtam, hogy az a valaki a túloldalt nem én vagyok. Kizárva minden apró gondolatot és belső hangot a fejemből immáron gondtalanul indultam el a nagyváros felfedezésére.

(Basshunter - Saturday)

Kiinduló pontnak úgy döntöttem, hogy a hotel bárját választom, ugyanis alapozásnak ez a hely is tökéletesen megfelelt. Nagyon be akartam ma rúgni és mindezt csak azért, hogy kiverjek mindent a fejemből, és az alkohol kimossa egy kicsit az elmémet. Persze bírom a piát, de ez nem azt jelenti, hogy minden héten az asztal alá iszom magam. Az utolsó nagyobb „elázásom” pedig már elég régen volt, így könnyen lehet, hogy elszoktam már az ital erősségétől, de jelenleg ez sem tántorított el attól, amire készülök. Beülve a bárpulthoz első rendelésem három kör vodka volt, majd az előzőeket egy kis whiskyvel kísértem le. Órámra nézve még csak kilenc múlt, így nem nagyon siettem tovább, hisz mindenki jól tudja, hogy az igazai bulik csak éjfél után kezdődnek.  Igazából amióta családom van, vagyis együtt vagyok Tessaval, nem buliztam egy kiadósat, ami koromra nézve furcsa, de egyben megérthető is egy ilyen helyzetben. Persze nem azért nem tettem, mert feleségem nem engedte, egyszerűen az agyam gátolt meg abban, hogy ilyesmit kövessek el. Bár amint már régebben is gondoltam, az épp eszemet valószínűleg Madridban hagytam a feleségem és a gyermekem mellett. Mindezek felidézése után a pincérnek intve egy újabb pohár whiskyt rendelek magamnak, majd elővéve a telefonom egy SMS-t kezdek el bepötyögni: „Beszélhetnénk majd, ha nem dolgozol.”. A címzettet kikeresése közben lehúzom a maradék italt is, ami még a poharamban van, majd a küldés gombot megnyomva elküldöm az üzenetet. Több mint fél óra semmittevés és whiskyzés után meguntam azt, hogy csak ülök és várok, így egy gyors fizetés után már bele is vetettem magamat az éjszakába. Taxi helyett úgy gondoltam, hogy inkább gyalog vágok neki az ismeretlennek, hisz autóban ülve ki tudja milyen lehetőségeket szalasztanék el, főleg így, hogy a mai célom, hogy bulizzak, és jól érezzem magam. Az este folyamán több mint hat, de lehet, hogy hét szórakozóhelyet is bejártam és az alkoholfogyasztási szintem is biztos, hogy megütötte az eddig soha el nem ért szintet. Ugyanis az utolsó emlékem az, hogy betértem egy nagy klubba, ittam valami kevert koktélt, majd a táncparketten táncoltam egy számomra teljesen ismeretlen csajjal, és mindez olyan hajnali egy körül játszódhatott le.