Na meg is hoztam az új részt:) A következő friss várható időpontja április 15.e :) Ha már nem laptopról kell írkálnom, akkor meglesz a heti 2 friss! ;) Köszönöm, hogy ennyien látogattátok már a blogot:) Jó olvasást!
"Hát ennyi volt, vége mindennek…"
~Wesley Sneijder
~Samuel Eto'o
Miután felszálltunk a repülőre, valami összetört bennünk. Talán a jövőről alkotott képünk? Az, hogy majd a blankóktól vonulunk vissza?! Lehet… Van egy olyan érzésem, hogy Valdano nem kölcsönbe akar minket adni…
"Hát ennyi volt, vége mindennek…"
~Wesley Sneijder
~Samuel Eto'o
Miután felszálltunk a repülőre, valami összetört bennünk. Talán a jövőről alkotott képünk? Az, hogy majd a blankóktól vonulunk vissza?! Lehet… Van egy olyan érzésem, hogy Valdano nem kölcsönbe akar minket adni…
Az út rettentően unalmas, az első osztályon ülünk, és már idegesít, hogy mindenki körülugrál minket. Ha az ember nem kér semmit, akkor is itt áll mellette valaki, és még gondolkozni sem hagyja, mert kérdezgeti, hogy „Hozhatok Önöknek valamit?” Könyörgöm, ha bármit is akarok, akkor majd szólok.
A hátam a gép oldalának döntöm, még a lábaim Sergio ölében pihennek. A fehér rövidnadrágomnak hála, érintheti a csupasz bőrfelületet. Egész úton simogatja a lábam, de közben csak néz ki a fejéből. Ez amolyan megrögzült mozgás most nála, teljesen máshol jár. Látom rajta, hogy próbálja erősnek mutatni magát, de Sevilla után rögtön Madridba szerződtették. 6 éve pedig a blankók védelmét erősíti. Közelebb csúszok hozzá, a testem már súrolja az övét, de ő még közelebb húz magához, így már az ölében tudhatom magam. Nem vágyunk most semmi másra, csupán arra, hogy egymást érezzük. Az arcom a vállához helyezem, majd belecsókolok a nyakába. Ez nálunk már berögződés.
A hátam a gép oldalának döntöm, még a lábaim Sergio ölében pihennek. A fehér rövidnadrágomnak hála, érintheti a csupasz bőrfelületet. Egész úton simogatja a lábam, de közben csak néz ki a fejéből. Ez amolyan megrögzült mozgás most nála, teljesen máshol jár. Látom rajta, hogy próbálja erősnek mutatni magát, de Sevilla után rögtön Madridba szerződtették. 6 éve pedig a blankók védelmét erősíti. Közelebb csúszok hozzá, a testem már súrolja az övét, de ő még közelebb húz magához, így már az ölében tudhatom magam. Nem vágyunk most semmi másra, csupán arra, hogy egymást érezzük. Az arcom a vállához helyezem, majd belecsókolok a nyakába. Ez nálunk már berögződés.
Az apró puszikra kirázza a hideg, parányi libabőrök jelennek meg csodálatos testén. Imádom, hogy ekkora hatással vagyok rá…
Éppen csak megérkeztünk új otthonunkba, máris pakolhatunk, ugyanis mehetünk az edzőtáborba.
A lakás hatalmas volt… nagyobb mintha a Sergio és az én madridi lakásomat összeadnánk. „Csupán” 12 szobás, 9 fürdős, hatalmas nappalis és konyhás palota. Az alagsorban belsőmedencével, jakuzzival és szoláriummal együtt.
- Sergio én ki se merek már menni az udvarra. Ez a ház már félelmetesen hatalmas!
- Majd én, megvédelek… - végigjártuk a szobákat, de úgy egyik se fogott meg minket. Az utolsó ajtó kék színű volt. Mikor benyitottunk, egy hatalmas franciaágy volt a szoba közepén, az egyik fal csak tükörből állt. Két kapcsolót találtunk, mind a kettőt felkapcsoltuk, de a tükrös rész kinyílt, egy két hatalmas gardróbbal találtuk szembe magunkat. Volt a szobában még két ajtó, kicsit furcsállottuk az egészet, hiszen már csak a fürdő lehet maximum. El is találtuk, az első ajtó a tusolórészt tárta elénk, gyönyörű kék fehér csempékkel és mozaik lapokkal díszítve, amiken az International címere található. Amit viszont a harmadik ajtó rejtett, azon nagyon meglepődünk. Sergio sunyin rám mosolyog, majd egy lökést érzek magamon. Arra viszont nem számíthatott, hogy húzom magammal. A csobbanás és a hideg víz ránt vissza a valóságba. Az ajtó mögött ugyanis egy csúszdát találtunk, ami egyenesen az alagsorban lévő medencébe vezetett. Nagy nehezen már-már fuldokolva kimásztam a medence szélére, és áldottam az eszem, hogy mind a ketten lepakoltunk mindent, mielőtt felfedezőútra indultunk. Merengésemből az ránt vissza, megjegyzem szó szerint, hogy ismét a víz alatt találom magam. Ramos berántott, és most éppen rajta csüngök, hiszen arra sincs erőm, hogy fent tartsam magam a víz tetején. Vággyal teli tekintettel néz rám, majd szenvedélyesen megcsókol. Többet akar, érzem az érintéseiben, de nem engedek neki, hiszen ma még dolgunk van.
- Cica! Fel ne merj menni vizes ruhában az emeletre!
- Megbánod te még ezt a mondatot… - amúgy is mindenem látszott már, hiszen teljesen fehér ruhában voltam, egyedül a tornacsukám és a fehérneműim voltak kékek… még itt is a Real Madrid kísért.
Leveszem szépen lassan magamról az elázott göncöket, látom, hogy Sergio megnyalja a száját, miközben kifelé evickél a vízből. Mikor már nagyon közel van hozzám, és éppen feltolja magát a medence szélén, akkor kezdek el szaladni. Tudom, hogy nagyon gyors, de azért engem sem kell ilyenkor félteni.
Ramos hátulról elkap, érzem vágya tárgyát, de most semmi játékra nincs időnk.
Leveszem szépen lassan magamról az elázott göncöket, látom, hogy Sergio megnyalja a száját, miközben kifelé evickél a vízből. Mikor már nagyon közel van hozzám, és éppen feltolja magát a medence szélén, akkor kezdek el szaladni. Tudom, hogy nagyon gyors, de azért engem sem kell ilyenkor félteni.
Ramos hátulról elkap, érzem vágya tárgyát, de most semmi játékra nincs időnk.
- Úgy látom már megtaláltátok a csúszdát… Wesley Sneijder vagyok, örülök, hogy találkoztunk. – Sergio mögém lép, de mikor észreveszi az inter focista vizslató tekintetét, ami feltérképezi a testem, birtoklóan átölel, és a fülembe suttogja, hogy menjek fel és vegyek magamra valamit, de végig Wes szemébe néz. A kék csipkés melltartóm szivacsából csepeg a víz, és az apró cseppek végigszáguldanak a testemen. Az útját pedig szemérmetlenül egy zöldes tekintet követi. Nem törődök ezzel, ahogy azzal sem, hogy a bugyim szinte semmit sem takar, csak megfordulok és felrohanok az emeletre. Sergio pár perc múlva mérgesen toppan be a helyiségbe.
- Mi a baj?
- Mi a baj? Hogy mi a baj? Úgy végignézett, hogy…
- És ez téged miért zavar ennyire? Tudtommal a te barátnőd vagyok, de attól még nem tilthatsz meg senkinek semmit!
- De megtilthatok bármit!
- Azt hiszed?
- Azt. Hiszen az enyém vagy!
- Sergio, én nem vagyok senkié sem! Nem egy labda vagyok, akit bárki irányíthat! – a végére már kiabáltunk egymással, majd összekapom a sportfelszerelésem, lemegyek a még a nappaliban álló személyhez.
- Hola! Ne haragudj, Larissa Morrison vagyok.
- Semmi gond. Minden rendben?
- Kérsz valamit inni? Van öö… hé, itt minden van!
- Persze. Szerinted egy tök üres házba költöztetek volna be?!
- Hát azt hittem, hogy ez lesz…
- Nem lett volna ez, hiszen mégis csak az Internél vagytok. Nem kérek amúgy semmit köszönöm, viszont hamarosan indulni kéne, mert 10 perc múlva találkozó van a stadionnál…
- Messze van?
- Egy kicsit. Lehet futnunk kell, de ha nem bírod, akkor viszlek a hátamon. – kacsintással fejezi be a mondandóját, még az a szerencse, hogy kényelmesen öltöztem fel. A Real Madridos edzőnadrágot vettem fel, ami a lábszáramnál cső, viszont fentebb már bő. A címert egy hosszabb pólóval rejtettem el a kíváncsi tekintetek elől, majd az egyik Nike cipőmbe lépek bele.
- Amúgy hogy-hogy nem kocsival jöttél?
- Úgy, hogy a szomszédotok vagyok. Az edző megkért, hogy amikor indulok, jöjjek be és szóljak nektek.
- De akkor te miért indultál ilyen későn?
- Na, látom már siettek, én is kész vagyok. Indulhatunk.
- Taxival sem és kocsival sem mehetünk, ugyanis most hatalmas dugó van, történt egy kisebb baleset, pont a stadionhoz vezető úton. Mivel kemény 5 percünk van szépségem, mivel a drágalátos barátod elhúzta az időt, ezért intenzíven futnunk kell majd ahhoz, hogy az edző ne utáljon titeket. Nem szereti a későket. –összesen 4 percünk maradt Sneijder monológja után, és kemény 2500 métert kell lefutnunk, de csak az lebegett a szemünk előtt, hogy időben odaérjünk, és ne kapáljuk el magunkat az edző előtt. Már jártam Olaszországban, tudom, hogy hol található a San Siro stadion. Megelőzöm Wesleyt, mire csak csodálkozó pillantásokat kapok. Sergio csak mosolyog, de ő is belehúz. Fej-fej mellett haladunk, már látjuk a stadion előtt tanyázó játékosokat. Többen kezdenek el fütyülni, tapsolni és bíztatni csapattársukat, de jó egy méter előnyt máris szereztem, majd éppen az edző lába előtt állok meg.
- Látom a híres Larissa Morrison megérkezett. Remélem, tudod, hogy az egyik leggyorsabb játékosunkat győzted le, és Sneijder jobban liheg, mint te lány létedre. Na de ember irány a busz, megyünk a repülőtérre! –felszálltunk a csapatbuszra, minden játékos engem figyel. Ramos spanyolul és egy kicsit angolul társalog a srácokkal, ha valaki nem ért valamit, akkor fordítok olaszra. Mindenkivel elég jól összebarátkozott, igaz nyelvi korlátok még vannak, de majd megtanul olaszul, segítek neki, és szerintem a csapat is fog.
A repülőn szintén első osztályra kaptunk jegyet, bár nem is vártam mást. Ramos később lépett mellém, így már az egyik focista kényelembe helyezte magát a mellettem lévő ülésen.
- Haver, ez az én helyem!
- Hova van írva a neved? –Sneijderrel spanyolul társalog, persze a legtöbbször kerüli ezeket a helyzeteket. Az inter játékos látványosan szétnézett, és a Sergio szót kereste.
- A csajom mellett ülsz, úgyhogy jó lenne, ha most szépen felállnál, és elhúznál mellőle…- ezt a pillanatot választom arra, hogy a még egyetlen szabad helyre, Eto’o mellé leüljek. A focista figyelmesen néz, miközben azon puffogok, hogy miért ennyire gyerekesek az emberek.
- Szi-a. Eto’o va-gyok. Ér-ted a-mit mon-dok?
- Eto’o folyékonyan beszélek angolul, németül, spanyolul és olaszul, plusz, ha nagyon akarok, akkor franciául is megértetem magam.
- Ne haragudj, minden friss igazolással így kezdem.
- Remélem nem gond, hogy ideültem, csak már elegem van a gyerekes civakodásból.
- Sneijdernek tetszel és ezt a vak is látja. A barátodnak is feltűnt és ezért féltékeny lett. – Ramos csak pislogni tud, ugyanis az olasz nyelvet nagy nehezen úgy érti meg, ha lassan és majdhogynem szótagolva mondják. Nem akarok galibát, ezért megkérem a holland focistát, hogy üljön át csapattársa mellé. A spanyol megfogja közben a derekam, és meg akar csókolni, de elfordítom a fejem és beülök az ablak mellé. Mikor felpillantok, Sneijder büszke fejével találom szembe magam, de nem reagálok rá, csupán az i-pod fülesén keresztül zenét hallgatok és bámulok ki az ablakon.
- Emberek! A szállás necces lesz, négyfős szobák lesznek. Mivel ez edzőtábor, ezért nem, ismétlem NEM luxushotelben fogtok megszállni. Látom sikeresen befogadtátok a két új játékosunkat, Morrison és Eto’o különösképpen összebarátkozott. –csak az érdekelt, hogy kivel leszek egy szobában, ezért a többi beosztásra nem figyeltem. Wesley, Samuel és Sergio lesz a szobatársam. Ez az edző, komolyan mondom, szívat engem.
- Uram! Nem lehetnék más szobában?!
- Barbiezni jöttél, vagy edzeni?! Ez a hátránya annak, ha lány vagy… Nincs csere, nincs rinya, 40 perc múlva találkozunk az épület melletti pályán! –Eto’o megfogta a bőröndömet, valahogy Puffancsra emlékeztet. Istenem, de hiányzik az egész csapat. Köszönetképpen adok az arcára egy puszit, amit egy mosollyal viszonoz, majd Tess számát tárcsázva, kivonulok a szobából. Még normálisan szét se néztem, de majd egy kis energia után megteszem ezt a lépést is.
- Hola Tessa. Hogy vagy?
- Szia. Jól.
- Valami baj van?
- Baj? Az akad bőven… itt vagyok a madridisták edzésén.
- Mit keresel ott?
- A búcsúestéteken összejöttem Ronaldoval.
- De hát sose szeretted! Mi történt veled?
- Nem volt szimpatikus, sőőőőőt… kifejezetten gyűlöltem őt. De amikor megtalált téged a parton, és te elmentél Marceloval, akkor ő értesített arról, hogy mi van veled. Zaklatott volt, hiszen ő már tudta, hogy akkor látott utoljára. Alig értettem valamit a telefonban, ezért megkértem, hogy jöjjön el hozzám, vagy inkább találkozzunk valahol. De ő inkább azt választotta, hogy leautózik Sevillába. Végigbeszéltük az estét, mesélt arról, hogy-hogy ismerkedtetek meg, milyen beszólásaitok voltak egymással szembe, és fel kellett fedeznem azt, hogy nem olyan ember, mint amilyennek leírják az újságok. Sok dolgot elmondott ezzel kapcsolatban is, hogy egyszerűbb beképzeltnek és önimádónak mutatnia magát, mert így erősnek látszik, és nehezebben figurázzák ki. Na de most térjünk át a csapatra. A hangulat a béka segge alatt van, mindenki szétszórt, senki sem mosolyog. Mourinho pedig keményebb, mint valaha volt. Ha Marcelot meglátnád most, nem ismernél rá. A cuki haját egészen rövidre vágatta, és mintha sápadtabb lenne… bár nem tudom, hogy ez mennyire lehetséges egy négernél, de nekem ez tűnt fel. Roni teljesen formán kívül van, olyanokat csúszik be, amitől már Albiol is megsérült, ezáltal kiesett 4 hétre. Gonzo visszatért, és nem érti mi ez a fagyos hangulat. Hannah teljesen megváltozott, egyedül Gonzalo tartja benne a lelket. Folytassam még?
- Kérlek ne. Eleget hallottam. Tessa kérlek, tartsd valahogy egyben a csapatot, hiszen ha az kiderül, hogy…
- Morrison, add ide a telefonodat!
- De még nem fejeztem be a beszélgetést! –ez az edzőt nem különösebben érdekli, kikapja a kezemből a készüléket, majd kikapcsolt állapotban a zsebébe süllyeszti.
- A madridos dolgokat szedd le magadról, nem akarok egy olasz csapatban spanyol dolgokat látni! Ha minden cuccodat összeszedted, rakd le a házam előtt.
- Mit akar maga a cuccaimmal?
- Elégetni, vagy pár rászorulónak esetleg rajongónak odaadni. 35 perc múlva kezdődik az edzés, ha lehet, most ne késs! –vergődve, csapkodva bevonulok a szobába, majd elkezdek öltözni.
- Lari, itt a fürdő, me…
- Ha nem érdekel, nem kell nézni! –csattantam fel.
- Figyelj bébi, nekem tetszik a látvány. Nem is tudom, mit nézzek... a lapos, de izmos hasad, a kerek feneked, vagy a formás melleidet... - nem tudta folytatni, ugyanis Sergio nekirontott és megütötte. Nem érthetett belőle szinte semmit, csupán a mustráló tekintetből vette le, hogy mit mondhatott a focista. Eto’o megpróbál közbelépni, de ő is kap egy félrecsúszott ütést, amitől megtántorodik. Felkaptam az edzőtől kapott olasz tréninget, majd magam után húzva az inter játékost, kimegyek a pályára és senkire sem figyelve, teljes gyorsasággal elkezdek futni.
Hallom Samuel figyelmeztető hangját, hogy álljak meg, hiszen az edző nem fog megkímélni, de nem törődök vele, csak futok tovább. Annyi rossz dolog történt velem mostanában, annyi fájdalmat kellett átélnem, hogy most egyszerűen könnyebb ilyen téren kínozni magam, így a lelki gondok eltörpülnek a testi fájdalom mellett.
A tüdőm már sípol, de csak az edző szavára állok meg. Eredetileg a bemelegítés 30 perces futás lett volna, ami lassabb tempóban a pálya körül kb. 15 kör, ezzel szemben én kb. 55 percet futottam, 35 körrel megspékelve.
Hallom Samuel figyelmeztető hangját, hogy álljak meg, hiszen az edző nem fog megkímélni, de nem törődök vele, csak futok tovább. Annyi rossz dolog történt velem mostanában, annyi fájdalmat kellett átélnem, hogy most egyszerűen könnyebb ilyen téren kínozni magam, így a lelki gondok eltörpülnek a testi fájdalom mellett.
A tüdőm már sípol, de csak az edző szavára állok meg. Eredetileg a bemelegítés 30 perces futás lett volna, ami lassabb tempóban a pálya körül kb. 15 kör, ezzel szemben én kb. 55 percet futottam, 35 körrel megspékelve.
- Morrison! Legközelebb, ha kérhetem, azt csinálja, amit mondok!
- Úristen! Ne mondja már, hogy azért kapom az ívet, mert éppenséggel fél órával többet futottam.
- Nem tudom igazából milyen volt a híres, öntelt Mourinhoval a kapcsolatod, de ha még nem tűnt volna fel, nem, ismétlem NEM blankó vagy már! Törődj bele, hogy Valdano 4 éves szerződéssel küldött ide titeket! Tisztelned kell!
- Tudja Uram, a tisztelet nem jön egykönnyen, de hamarabb távozik, mint ahogy azt hinné. Én egy új életre vágytam, de nem hiszem, hogy olyan ember lennék, akivel bárki is így beszélhetne! Majd ha maga is képes engem megbecsülni, akkor én sem fogom magát lenézni. – már csak egy csattanást hallottam, és a fájdalmat éreztem, ami miatt hirtelen az arcomhoz kaptam. Hát igen… ezt is meg kellett élnem. Már lendül a keze, hogy a második ütést is kiossza, amivel az önbecsülésemet lecsökkentette volna, de meglepetésemre Materazzi elkapja a kezét. Hülye elgondolás, de Materazzi védő poszton játszik, és most ő a megmentőm. Elkezdek nevetni, mire csak megrökönyödött tekinteteket kapok. Hát egy ekkora ütésre, nem éppen így reagál az ember.
- Most meg mégis min nevetsz?
- Tudja, volt egy gondolatmenetem. Sőt, most már kettő is. Egy védő védett meg, ha az a védő nem fogja meg a kezét, akkor kitudja mikor áll meg. Ja igen, ez volt a második… most ugrott be egy újabb dolog. Eddig ezzel a viselkedéssel szánalmas volt, ezután még a szánalom szót is túlszárnyalta. Gondolok arra, hogy remek edző, aki jól bánik a focistáival. Tisztelem magát. De ne várja el, hogy bármiben is megváltoztassam magam. Nem egy robot vagyok, akit kénye kedve szerint igazíthat. De amúgy gratulálok. Talán most mutatta meg a valódi arcát. –Mindenki úgy nézett, mintha valami marslakó lennék. Eszembe jutott Benzema vicce. Mi a különbség az UFO és az értelmes nő között? UFOt állítólag már láttak… persze elsőnek még nem esett le, de mikor mindenki arcáról lefagyott a mosoly látva az én reakciómat, akkor kezdtem volna el röhögni, csakhogy addigra már megjött az edző, így már nem volt lehetőségem rá. Azóta is ezzel szívatják Karimot, hogy most én haragszom rá, meg hogy nem éppen egy nő társaságában kellett volna ezt a viccet megosztani. Tudattam mindenkivel, hogy nekem semmi bajom az ilyen viccekkel, hiszen nem veszem magamra, de a lelkemre kötötték, hogy ne mondjam el a kilencesnek, mert piszkálni akarják még egy kicsit ezzel.
Az ajtót nyitva hagyom, hogy a srácok az edzés után be tudjanak jönni, ugyanis a kis monológom végén, eljöttem tusolni. Mivel még minimum 1-1,5 óra van a délutáni tréningből, ezért nyugodtan leöltözök a szobában, majd fehérneműben végiglejtve a fürdőszobában kötök ki. Fura volt számomra, hogy Sergio semmit nem lépett, csupán állt és bámult. Mikor megérkeztünk, olyan jó volt minden. Most, mióta Wesley a képbe került, teljesen megváltozott.
Elzárom a vizet, majd törölközőbe csavarva visszamegyek a bőröndömhöz, hogy keressek valami ruhát. Mikor az ajtó felé nézek, azt már bezárva találom, majd egy erős taszítást érzek magamon. Sneijder a falnak lök és vadul megcsókol. Sergio is szenvedélyes, de nem annyira, mint a holland játékos. Ő inkább gyengéd. Furcsa kimondani, de tetszik az, hogy ő irányít. Érzem, hogy a focista kíván engem, csípőjét nekem nyomja, mire csak belenyögök a csókunkba. Tudom, most jött el az a pillanat, hogy le kell állnom, hiszen meg fogom bánni, de mikor a törölköző egy reccsenéssel a földre zuhan, valami bennem is elszakad…
Elzárom a vizet, majd törölközőbe csavarva visszamegyek a bőröndömhöz, hogy keressek valami ruhát. Mikor az ajtó felé nézek, azt már bezárva találom, majd egy erős taszítást érzek magamon. Sneijder a falnak lök és vadul megcsókol. Sergio is szenvedélyes, de nem annyira, mint a holland játékos. Ő inkább gyengéd. Furcsa kimondani, de tetszik az, hogy ő irányít. Érzem, hogy a focista kíván engem, csípőjét nekem nyomja, mire csak belenyögök a csókunkba. Tudom, most jött el az a pillanat, hogy le kell állnom, hiszen meg fogom bánni, de mikor a törölköző egy reccsenéssel a földre zuhan, valami bennem is elszakad…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése