Hamarabb be tudtam fejezni a fejezetet, ezért már most fel is rakom, nem várom meg a holnapot vele!:) Nem ez lett életem legjobb része, de nézzétek el nekem... igyekeztem pedig:) Jó olvasást!
~Julio Cesar
"Tudom, most jött el az a pillanat, hogy le kell állnom, hiszen meg fogom bánni, de mikor a törölköző egy reccsenéssel a földre zuhan, valami bennem is elszakad…"
Wesley éppen a nyakamat harapdálja, de egy erős taszítással arrébb lököm. A törölközőt magam elé kapom, és magamra zárom a fürdőajtót. „Jézusom, mit tettem?! El kell mondanom valahogy ezt Sergionak…”
- Szépségem. Miért nem jössz ki hozzám? Az edzés még javában tart, csak meghúztam a lábam, ezért az edző elengedett, hogy ne legyen nagyobb bajom… a barátod semmit nem fog erről tudni, ígérem.
- Kérlek, most menj ki!
- De hé, ez az én szobám is!
- Rendben. –kilépek a fürdőből, majd magamra kapva egy pólót és egy rövidnadrágot, kivonulok a szobából. Leülök a pálya szélére, és onnan nézem azt, ahogy az edző dirigál, Sergio pedig nézi a többieket és úgy próbál tájékozódni, hogy mit is kell csinálni.
- Morrison! Beállsz, vagy csak nézed őket?
- Beállok uram! –most kivételesen nem kötött belém az edző, érdekes módon ahhoz képest, ahogy bánt velem, kedvelem. Hiszen csak fegyelmet akart tanúsítani.Csak egy sima fehér rövidnadrág volt rajtam, semmi edzőcucc, mégis beálltam focisták mellé. Még csak gyakorlatokat végeztek, mint például szlalomozás a labdával.
- Morrison! Te mész a kapusunkhoz addig, ameddig a többieknek taktikai edzést tartok. Nem úgy vagy felöltözve, hogy egy ilyen tréningre be tudj állni, mint csatár, vagy akár mint védő, tehát képezni fogod a kapusunkat. Már persze, ha ez így neked jó. –Nem mondtam semmit, csupán futásnak eredtem.
- Hola Julio. Az edző azt mondta, hogy segítsek neked gyakorolni.
- Szia. Oké. Mivel kezdjünk?
- Csináljuk azt, hogy nem mondom meg hova lövök, mikor rúgom el a labdát, csupán csak az érzékszerveidre hagyatkozhatsz. –a brazil kapus rábólintott. Kezdem pár bemelegítő rúgással, ami nekem is segít és persze neki is. Érzem a hátamba fúródó tekinteteket, valószínűleg az edzés is megállt azért, hogy megnézzék, mit tudok. Ránéztem Cesarra, aki csak bólintott egyet, jelezve, hogy bármi is következik most, felkészült rá. Pár csellel kezdem, a labdát átemelem a fejem fölött, sokan számítanak arra, hogy majd dekázással visszafordulok, vagy hagyom leesni a labdát, de csak oldalra lépek, és csavart rúgással a bal felsőbe juttatom a labdát. A kapus megsemmisülve áll egyhelyben, látszik, hogy nem erre számított. Az egyik játékos, azt hiszem Cambiasso, bár a nevekkel még hadilábon állok, de a kopasz fejéről megismerem, felém rúg egy labdát, mellel leveszem, és meggátolom a pattogását azzal, hogy a lábamat ráhelyezem a már földön lévő játékszerre. Julio, ha nem is láthatóan, de baloldal felé húz, és egy kicsit nagyobb teret hagy jobb oldalt, mint azt kéne.
- Cesar! Jobb sarokra figyelj! – Obi kiabálására leszek figyelmes, és mivel a kapus is időben meghallotta, ezért egy kicsit jobban megemelem a labdát, így a felsőlécről visszapattan, majd egyenesen felém száguld. A kapus vetődött, hiszen nem hitte volna, hogy „elhibázom” ezt a rúgást, és most a földön fekszik. Fair play szabályokat követve, megvárom, ameddig feláll, majd ismét elrúgom a labdát, amit sikeresen véd. Egy ideig még ezzel szórakozunk, majd az edző megkéri Materazzit, hogy adjon nekem egy pár sportszárat és sípcsontvédőt, és ameddig a védő keres nekem, addig én kezdjek játékhoz melegíteni.
Tűz a nap, már-már szédülök a melegtől, és mégis Sergio mellett szaladok a kapuig. Sajnos az ellenfél kapusa Castelazzi lett, így őt még annyira nem tudtam kiismerni. Julionak megvannak a gyengéi, amiket át kell majd valahogy formálnunk. Luca fantasztikus kapus, ezt az is mutatta, hogy a Pazzini és Milito páros támadásait a legtöbbször kivédte. Szélről beívelem, de Sergio számított erre és felemelve a lábát, a vonalon kívülre juttatja a labdát. Bedobás következik, csakhogy Ramos cseles volt, és rólam pattant ki a labda. Előreszaladok a kapunkhoz, majd Juliora kacsintva beállok középre. Eto’o elszalad mellettem, az edző pedig kiabál, hogy figyeljek, mert Ramos szélről fog ívelni, és miattam fog gól születni, de én csak állok egy helybe, és várom a végzetem. Ismerem már annyira Sergiot, hogy most, mivel még újak vagyunk, mutatni akar valamit az edzőnek és persze a csapattársaknak is. Ő fogja végigvinni a támadást.
Nem tévedtem sokat, hiszen jobb oldalon szalad végig, de sokan felhördülnek azért, mert önzőzik. Ez a dolog, ebben a csapatban nem divat. Nem akarom, hogy a négyesembe az első edzés alkalmával belekössenek, ezért egy becsúszásom miatt, át kell passzolnia Mottanak. Mérgesen néz rám azért, amiért egy ilyen lehetőséget elcsesztem, de csak mosolyogva arcon veregetem.
Nem figyeltem eléggé az emberekre, és Eto’o labdát kapva, kihasználja Cesar gyengepontját, és vezetéshez juttatja csapatát. Samuel vigyorogva közeledik felém, majd a fenekével arrébb lök. Nevetve szaladok utána és ugrok a hátára, miközben a csapatom tagjai azt kiabálják nevetve, hogy „Áruló!”. Kis figyelemelterelésnek ez a közjáték tökéletes volt, hiszen már indították is Pazzinit. Szaladok előre, lepasszolják a labdát, egyenesen a kapu felé rúgom. Sergio rossz ütemben csúszik be, és a stoplis résszel a bokámnak ütközik.
- Áúú! A francba is már! –Sneijder szalad felém, viszont Ramos csak feláll és elmegy inni. Komolyan, ennek mi a baja?
- Jól vagy Lari?
- Persze Eto’o. –nyögöm ki ezt a mondatot. Az edző leszidja Sergit, hogy ez a tett teljesen felesleges volt, mire ő egy vállrántással elintéz mindent.
- Ramos! Mi bajod van? Most őszintén! Mióta megérkeztünk, azóta ilyen idióta vagy! –bicegve megyek felé, illetve inkább ugrálva, ugyanis a bokám kb. 5 perc alatt a háromszorosára dagadt. Hurrá, ismételten az a lábam, amit már egyszer ennél gyengébben elintézett ugyancsak Ramos…
- Semmi bajom nincs.
- Jó és ezt most tudod, kinek mond!
- Haver! Neked elment az eszed? El is törhetted volna a lábát! Mi a picsa bajod van? Vagy csak szimplán ekkora paraszt vagy? –Wes káromkodva ment Sergito felé, majd egy hatalmasat lökve rajta, a földre juttatta. Ramos már állna fel, de közéjük ugrok, megjegyzem szó szerint, így nem tudnak egymással semmit sem csinálni, hiszen csak én látnám a kárát.
- Uram! Remélem, látja, hogy ezek ketten nem fognak megférni egy szobában!
- Persze. Ramos helyet cserél Ranocchiaval!
- Remélem, nem gondolja komolyan, hogy azok után, ami ma történt a szobában, megengedem, hogy az ott, a barátnőmmel aludjon egy szobába! Larissa. Legalább jó volt? Jól megdugott? -megsemmisülve álltam szerelmem előtt, de rájöttem, hogy igaza van. Jogosan háborodott fel.
- Ugyan már haver… ha már te nem használod ki, hogy ilyen gyönyörű barátnőd van, akkor majd megteszem én.
- Addig élsz! –Sergio megpróbálja megütni Sneijdert, de megfordulok és átölelem, ezzel meggátolom a mozgásban. Taszít rajtam egyet, majd már csak a vizes füvet érzem magam alatt. Merő megvetéssel néz a szemembe, majd látványosan köp egyet, és elindul a szoba felé.
- Lari. Gyere, segítek bemenni a szobába…
- Eto’o hagyj békén!!!! Most mindenki hagyjon. Edző nem érzem a lábam. Nem mehetek haza?
- Ennyit bírtál?
- Nem, nem ennyit bírtam. Csupán ez a bokám már volt sérült, és úgy érzem, jó lenne kivizsgáltatni.
- Persze. Menjen veled valaki?
- Majd én edző. Én hazakísérem!
- Sneijder te vagy az egyik alapemberem. Nem mehetsz el.
- De nekem is fáj a lábam. Lehet megszakadt egy izom benne. –Óó istenem, ha tudná az edző, hogy semmi baja nincs, akkor nem bólintott volna ilyen könnyen rá az egészre. Nem fogadom el a segítséget nyújtó kezeket, felállok, majd rálépek a bal lábamra, de a hirtelen jövő fájdalom hatására, a mellettem álló játékosba kapaszkodok. Materazzit nem érdekli az, hogy tiltakozok, csupán felkap az ölébe és bevisz a szobába.Tusolás hangja üti meg a fülemet, tehát Sergio lehűti magát.
Könnyebb most úgy elmenni, hogy nem látom.
- De nekem is fáj a lábam. Lehet megszakadt egy izom benne. –Óó istenem, ha tudná az edző, hogy semmi baja nincs, akkor nem bólintott volna ilyen könnyen rá az egészre. Nem fogadom el a segítséget nyújtó kezeket, felállok, majd rálépek a bal lábamra, de a hirtelen jövő fájdalom hatására, a mellettem álló játékosba kapaszkodok. Materazzit nem érdekli az, hogy tiltakozok, csupán felkap az ölébe és bevisz a szobába.Tusolás hangja üti meg a fülemet, tehát Sergio lehűti magát.
Könnyebb most úgy elmenni, hogy nem látom.
- Összepakoltál minden cuccot?
- Persze. Mehetünk. Edző!
- Tessék?
- Nem mehetnék vissza Madridba? Magának is könnyebb lenne…
- Beszélek az igazgatóval. Értesítelek telefonon.
- Köszönöm szépen. – beszálltunk a kocsiba, de amit akkor láttam azt szerintem soha nem fogom elfelejteni. Sergio akkor szaladt ki törölközővel a derekán, amikor a bérelt csoda kifordult a parkolóból. Szomorú tekintetében ezer érzés kavargott, mégis talán a legerősebben a csalódottság és a szánalom rajzolódott ki a szemében. Hogy mi lesz ezután? Fogalmam sincs…
- Fel a fejjel kislány. Nem lesz itt semmi baj. Annak viszont nem örülök, hogy te mész, a spanyol meg marad.
- Most maradj csendbe inkább. –az út rettentően hosszú és unalmas volt. Sneijder nem szólalt meg, csupán néha rám nézett, hogy mi van velem. Telefoncsörgés zavarja meg a már-már ijesztően nagy csendet.
- Mond!
- Én vagyok az Mourinho. Hallottam, hogy jó a csapat.
- Igen, valóban mindannyian kedvesek.
- Larissa. Mond, szerinted Marceloék hogy fogják elviselni, ha meglátnak az Inter színeiben?! Szerinted hogy fog esni mindenkinek, hogy elvileg AC Milan játékosok lettetek, gyakorlatilag pedig az Interben fociztok? Nem ilyennek ismertelek meg! Csalódtam benned!
- Értsd meg Mou, nem volt más választásom!
- Persze… mert biztos megfenyegettek mi? –gúnyos kacaja a szívembe markolt. Igaza van. Csalódott bennem, és meg is értem, hogy miért. De nem tehettem mást. És most ott vagyok, hogy vissza akarok térni a régi életemhez, de már nem látnak szívesen. –Tudod mi volt a legrosszabb? Hogy kijelentetted, hogy te inkább visszavonulsz, mintsem más csapatba igazolj. És most hol vagy Lari?
- Basszameg! Megfenyegetett Valdano, hogy kirúgat!
- Nem úgy volt, hogy visszavonulsz? Ne érts félre, egy ilyen csodát nem lehet csak így elengedni. De akkor legalább ne mondtad volna azokat a szavakat, amiket. Amúgy is, mit számított volna az, ha kirúg a csapatból? Addig törtem volna magam, ameddig meg nem gondolja magát!
- Nem engem. Téged! Azt mondta, ha nem megyek el Sergioval Milánóba, akkor ki fog téged rúgatni, és olyan balhét csinál neked, hogy tiltólistára kerülsz, és még takarítóként se dolgozhatsz stadionban.
- De ezt miért tette? Tudtam, hogy aljas… de ennyire az lenne?!
- Hidd el. Nem találtam ki semmit sem.
- Larissa!
- Ki van ott melletted?
- Sneijder…
- Üdvözlöm! De hol van Sergio?
- Megsérültem, edzőtáborban voltunk, én eljöttem, ő pedig ott maradt. Szerintem a kapcsolatunknak vége, ugyanis nem kimondottan szépen váltunk el.
- Akkor most te és Wesley?
- Nem!
- DE IGEN, MOURINHO!
- Nincs közöttünk semmi Sneijder!
- Ja, csak éppen velem csaltad meg a barátod…
- Ebből most már elég legyen!
- Lari, nyugi van! Elintézzük, hogy visszajöhess anélkül, hogy Valdano bármit is lépjen. Majd én intézkedem! –Mou rövidre zárta a beszélgetést, már csak a búgó hangot hallottam a vonal túlsó végéről. Pedig annyira jó volt végre hallani, még akkor is ha kiabált az elején. Wesley nem szólalt meg az út további részében, szerintem ő is belátta már azt, hogy most kell engem békén hagynia.
Mikor felemeltem a lábam, és a Hummer műszerfalára raktam, akkor Wes rögtön másfelé vette az irányt. Megálltunk a kórház bejárata előtt, majd kipattant a kocsiból és segített kiszállni. Miután bekapcsolta a riasztót, tiltakozásom ellenére is felkapott az ölébe, és úgy vitt be az épületbe. Igazából, ha nagyon akartam volna se tudtam volna egyedül bebicegni. Az emberek minket bámultak, valaki még a telefonját is elővette, hogy rögzítse azt a képet, ahogy a holland focista az ölében tart. Sneijder megállt egy ajtó előtt, és megkért, hogy kopogjak be. Az egyik kezem a nyakát ölelte, a másikkal viszont már az ajtón jeleztem a bent lévő embereknek. Egy harmincas éveiben járó férfi nyitotta ki, majd mikor meglátta a focistát, szélesebbre tárta az ajtót, és beengedett. Nem volt senki bent rajtunk kívül. Wes lerakott az ágyra, és még az orvos elment kezet mosni, le akartam szállni a bútordarabról, de mikor lelógattam a lábam, hangos sikítás hagyta el a számat.
- Mi történt Önnel?
- Fociztam, és rossz…
- Focizott?
- Igen doktorúr, profi focista vagyok. Tehát fociztam, és rossz ütembe csúsztak a lábamra. Ez a bokám körülbelül fél éve ugyanígy megsérült, csak annyi különbséggel, hogy nem fájt ennyire. –fél évet fociztam a blankóknál. Ez az idő annyira nem tűnik hosszúnak, mégis kimondva számomra hatalmas elkötelezettséget jelent. Az orvos, óvatosan megnézte a lábam, de a szavak, amik elhagyták a száját, nem jutottak el a tudatomig. Végig az kattogott az agyamban, hogy vajon most mit csinál Sergio? Azt hiszi, hogy elárultam, vagy a srácok tájékoztatták, hogy az orvoshoz jövünk?! Sneijder hirtelen felkap az ágyról, Will, az orvos, pedig kinyitja előttünk az ajtót.
- Hova megyünk?
- Elmondta az orvos, hogy nem tudja, hogy eltört-e a lábad, ezért meg kell röntgeneztetni. Úgyhogy most megvárjuk, hogy utolérjen minket, és mutassa az utat. Addig leülök, ha nem baj, mert húz egy kicsit a lábam. –már mozdulnék, hogy jobb lábamra lépjek, de ő csak szorosabban tart, majd, mint egy játék babát, úgy is ölel át. Elvileg a lábamat nem lógathatnám, mivel a fájdalom akkor teljesen egy pontra összpontosul, viszont nincs hely ahova felrakhatnám, így marad az, hogy Wes lábán támasztom meg a talpamat. Karjaimat átkulcsolom a nyakán, és a vállához hajtom a fejem. Aki most külső szemmel néz, annak eléggé félreérthető ez a testhelyzet, de mi tudjuk, hogy ezt most csak szükség kívánta így.
- Mehetünk? –Wes felpattan, de kicsit megroggyan a jobb lába. Erősnek mutatja magát, de ha tényleg igaz az amit mondott, akkor meghúzódhatott a combja.
- Will. Vizsgáld már meg majd légy szíves Wesleyt is.
- Miért, mi a baj?
- Semmi.
- Fáj a jobb lába. Combhajlítóizomra tippelek.
- Rendben. Megcsináljuk a bokájáról a képet, és utána megnézem a focista lábát is. –Miután végeztünk ebben a szobában, az orvos valóban megvizsgálta Sneijdert. Kiderült, hogy erős combhajlító izom húzódása van, négy teljes hétre kidőlt a holland játékos a keretből. Először nyújtó gyakorlatokat kell végeznie, majd erősíteni fog. Az ultrahang és egyéb fizikoterápiás foglalkozások hasznos kiegészítők lehetnek. Valószínűleg, ezt mindet majd a sportorvosunk által fogja végezni.
- Kisasszony!
- Kérlek, csak Lari, 21 éves vagyok, nem 50! Én is tegezlek már téged, hiszen nem mondanálak 40 fölöttinek.
- 27 vagyok. Tehát, Lari. Megjöttek az eredmények…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése