Chapter 58.

Sziasztok!
Egy nap csúszással, de megérkezett az új fejezet. Tegnap hirtelen közbejött program miatt nem tudtuk felrakni, Tessa éppen nyaral, szóval onnan küld Nektek rengeteg puszit!
A szavazat oldalt továbbra is megy, kérünk titeket valami visszajelzést küldjetek nekünk, hogy várjátok-e a folytatást, vagy hogy az adott fejezet hogy sikerült. Előre is köszönjük! :)
A You are my destiny története továbbra is folytatódik, akit érdekel nézzen be bátran. :)
Puszi mindenkinek, Lari és Tessa.:)

(Tessa)

(Linkin Park-What I've done)

Hihetetlen, hogy még mindig itt ülünk Louissal Matí szüleinek a házában és próbáljuk rávenni a szülőket, hogy hívják fel a fiúkat. Az anyukája egy nagyon kedves ember és nagyon fájt, hogy pont neki kell elmondanom, hogy egy ilyen szemétláda a fia. Végül nagyon nehezen sikerült rávennünk, hogy hívja fel közben pedig Louis is beszélt a rendőrséggel, hogy ez a módszer egy megvalósítható-e, akik azt mondták, hogy azonnal kijönnek és addig ne hívjuk fel Matít ugyanis mindenféle gépezetre kell rákötni a telefont, hogy jelezni tudja, hogy hol van a hívott fél.

A nagy várakozás közben többször is elgondolkodtam azon, hogy ha tudná Ronaldo, hogy mi történt akkor mit tenne és millió és egy lehetőség jutott eszembe azon kívül persze, hogy addig ütötte volna Matíast amíg még él és mozog, hogy ezt meg merte tenni az ő fiával. Bár bevallom legszívesebben én is egy élő  bokszzsáknak használnám a volt legjobb barátomat azok után amit tett velem. Miközben azon járt az eszem, hogy milyen bokszütéssel vinném le a földre Matíast a telefonom üzenet jelző hangja hangos pityegésbe kezdett, nekem pedig egyből az ugrott be, hogy valaki megtalálta a kislányomat és azért jelez így őrült módjára oldottam fel a billentyűzárat majd amikor megláttam az üzenet küldőjét ezer érzés kezdett el bennem kavarogni. A feladó Ronaldo volt az üzenetet pedig még nem sikerült elolvasnom ugyanis a tudat, hogy a férjem írt nekem túlságosan is lesokkolt, vagy éppen megijesztett a harmadik érzés pedig az izgalom volt ami tombolt bennem. „Nem is tudom, hogy igazából mit szeretnék, de beszélnünk kell. Ezt pedig te is tudod. Szeretlek.” Amikor megláttam az utolsó szót a szívem azt hittem, hogy kiugrik a helyéről. Ő ilyeneket ír nekem én pedig azzal a mardosó bűntudattal ülök itt, hogy megcsaltam őt, méghozzá nem is akárkivel, hanem a testvérem férjével. A másik pedig az, hogy itt vagyok úgy, hogy azt sem tudom, hogy a lányunk hol van és erről ő semmit sem tud.

-        Tessa megjöttek a rendőrök és Matías anyukája nemsokára felhívja a kicsi fiát. – barátom biztos láthatta rajtam, hogy valami nincs rendben, így egyből leült mellém és halkan folytatta tovább. – Mi történt? Felhívott valaki vagy megtudtál valamit Cataról? Tessa szólalj már meg, mert olyan fehér vagy, mint a fal. – kicsit megráztam a fejem és próbáltam a könnycseppeket a szememből elűzni, hogy ne látszódjak gyengének ebben a helyzetben.

-        Senki nem hívott és semmit nem tudok Cataról egyszerűen kaptam egy üzenetet és nem tudom, hogy mi legyen. Olyan kavar van a fejemben, hogy legszívesebben bezárkóznék a stúdió hangszigetelt szobájába és egy fél napot végigordibálnék csak úgy céltalanul. – arcomat a kezeimbe temettem és próbáltam összeszedni magam, hogy a rendőrökkel tudjak beszélni.

-        És kitől kaptad az üzenetet, ami ennyire felzaklatott? – Louis már a nappali felé menet érdeklődött, ahol néhány rendőr már egy kisebb nyomozói irodát rendezett be magának annak érdekében, hogy megtalálják a kislányomat és persze vele együtt azt az őrült Matíast is, aki elrabolta őt.

-        Személyesen Cristiano Ronaldotól. Azt írta, hogy beszélnünk kell, ami teljesen igaz, de nem tudom, hogy hogy tudnék azok után a szemébe nézni, amit tettem. Ha nincs itt is mardos az égető bűntudat, ha pedig itt állna előttem, akkor valószínűleg ásnék magamnak egy több méteres gödröt és elbújnék benne. – teljesen úgy éreztem mindent, ahogy elmondtam ebben az idegállapotban pedig semmire se tudtam választ adni, így csak visszacsúsztattam a telefonomat a zsebembe és a rendőrökre figyeltem, hátha ők tudnak valami olyan információval szolgálni, ami egy kicsit megnyugtat és elkezdhetek mindent rendezni magam körül.

-        Szerintem beszélned kell vele, amilyen gyorsan csak lehet, mégis csak ő a gyereked apja, és szereted őt. Ha ő is ugyanúgy szeret, akkor meg tud neked bocsájtani, és engedi, hogy megmagyarázd a dolgokat. Biztos neki is volt már olyan esete, hogy többet ivott a kelleténél és hülyeséget követett el, de most inkább hagyjuk ezt, ez most csak a második helyen van. A rendőrök azt mondták, hogy a szülők most már elkezdhetik felhívni a kicsi fiúkat, szóval gyere neked is ott kell lenned, hisz lehet te ismersz fel valami fontosat a beszédében. Mégis csak veled élt egy ideig. – igaza volt Lounak nem szabadott most Ronaldo üggyel foglalkoznom, amikor az az elmebeteg elrabolta a lányomat és nincs biztonságban. Már az kész agyrém, ahogyan elhagyta a házat, ugyanis szavai még mindig visszhangként csengnek a fülemben, nem vagyok könnyen ijedős az ilyen helyzetekben, de amit akkor mondott megrémített, és sajnos most már tudom, hogy nem csak üres szavak voltak, hogy teljes mértékben tönkre fogja tenni az életemet.

(Larissa)

(Joey Montana - Picky)

Kacagásomtól talán sikításom hangosabb, edzőink a távolból boldogan figyelnek minket. Gyerekek vagyunk még, de egyelőre nem is akarunk felnőni. Legalábbis én még nem tartozok abba a csoportba. Ilyenkor azért érdekes, hogy mennyire el tudunk hülyülni egy-két elejtett beszóláson, máskor pedig a kamerák előtt mennyire komolyak tudunk lenni. Akik valóban ismernek minket, azok megkérdőjelezik értelmiségünket, természetesen csak pozitív értelemben.

Beállva a kezdő pozíciómra, elégedett mosolyt villantok ellenfeleimre. Soha nem tudtam úgy kimenni a pályára, hogy bárkire is ellenségként nézzek, és úgy gondolom ez így jó. Hatalmas alázat kell ahhoz, hogy fellépjünk az életet adó gyepre, és emelt fővel tudjuk veszíteni, ha úgy adódik. Igazából olyan játékosnak tartom magam, aki nem szeret veszíteni, de ezzel úgy gondolom sokan vagyunk még így. Imádok játszani, és úgy vélem, nagyszerű érzés, ha a tudásunk gyümölcse egy-egy trófeával kamatozik.

-        Tudjátok, a jó kislányok naplót írnak. Én viszont történelmet. –kacsintva egyet, útjára indítom a labdát, majd Marcelo íveléséből máris egy helyzetet alakítok ki a mi csapatunk javára.

-        Lari, azért csak óvatosan! –Sergio aggódó hangja üti meg a fülemet, elbikázva a labdát, felé rohanok. Nem érdekel, hogy a hálóban köt-e ki, vagy Adán utódja tökéletesen véd.

-        Ne aggódj, inkább mosolyogj. Az a második legjobb dolog, amit a száddal csinálhatsz. –kezét ökölbe szorítja, szemét lehunyja, állkapcsát pedig megfeszíti. Tudom, hogy néha túllövök a célon, de egyszerűen nem tudok, és nem is akarok úgy bánni vele, mint egy idegennel.

-        Lari, jó lenne, ha a bugyid rajtad maradna.

-        Na, Ronaldo. Neked most meg kellett szólalnod. –nevetve simítom le fejemről a hajpántot, majd megigazítva kilógó tincseimet, visszahelyezem eredeti helyére. –Egyébként is. Gólt lőttem?

-        Nem! –túlontúl hamar tagadott, de lehet ezt már csak az én képzeletem gyártotta gyanús tényezőnek.

-        De Lari, nem tudtam kivédeni. –a kapus hősiesen bevallja tettemet, mire rákacsintva, védekezés felé indulok. Úgy érzem jó lesz segíteni nekik, hiszen ki tudja, Ronaldo milyen úton-módon akarja megbosszulni a bekapott gólt.

-        Vége az edzésnek! Larissa és Callejon itt marad, a többiek mehetnek öltözni. –Sergio érdeklődve tekint végig párosunkon, de nem kérdez semmit, csupán a többiek után indul. –Ti ketten fogtok menni, jövő hét szombaton lesz ez az ünnepség. Álarcos bál, tehát a legfontosabb kelléket ne felejtsétek el. –edzőnk oktató hangneme megmosolyogtat, ha nem említi ezt a tényezőt, ki is megy a fejemből. Persze csakis ironikusan értve mindezt. –Most mehettek ti is, az esti edzés pedig pontban hat órakor kezdődik, aki késik, plusz kört fut.

-        Nem is tudtam kislány, hogy te leszel a párom. A párom. Mint oviban. –gondolatait hangosan kimondva sétál mellettem, ami nevetésre késztet. Istenem, ha ma nem, de egy hét alatt biztos híztam vagy húsz kilót. Hiszen a mondás azt tartja, hogy aki sokat nevet, hízik is tőle. –Mehetnénk együtt vásárolni.

-        Jaj Calle. Mikor megtudtam, hogy te vagy az, aki elvállalta, nem tudtam nemet mondani a kecsegtető ajánlatra. –glóriát formázva kezemből, fejem felé emelem, majd angyali tekintettel mérem végig a fiatal spanyol srácot. –Oké, de arra számítanod kell, hogy a báli ruhámat megtalálni kissé lehetetlen lesz.

-        Jó, innentől kezdve még a kedvem is elment a hozzád hasonló szépségektől. –hasát fogva, röhögve ejti ki a szavakat száján, így lépünk be a többiek közé. –Talán megbirkózom azért ezzel a feladattal.

-        Fizetésemelés?

-        Kinek? –Marcelo értetlenkedve pillant körbe, Ronaldo viszont tarkón csapva, felpattan helyéről.

-        Nem. Igazából most tudtuk meg az ötös lottó eheti nyerőszámait. –szem forgatva indulok el a portugál zseni felé, majd füléhez hajolva suttogni kezdek. –Ha elmondanám, meg kéne, hogy öljelek. Ne akard, hogy bemocskoljam az Isten által teremtett kezemet. –nemleges fejrázása elégtétel most számomra, gyors tusolás után az ajtónak támaszkodva várom Sergiot.

-        Mehetünk? –aranyos mosoly kíséretében teszi fel kérdését, kicsit elbambulhattam, ugyanis egy csapat focistával nézek farkasszemet. Zavartan lesütve szememet, aprót bólintok és az ajtón kilépve, immáron már szabad utat engedek barátaimnak is.

(J Balvin - Ginza)

Kilépve az ajtón, rengeteg fotóssal, valamint újságíróval találjuk szembe magunkat. Borzasztó, hogy már a pályánál sincs nyugtunk tőlük. Többen megrohamoznak minket, de mindenki számára a Sergioval folytatott viszonyom, valamint a Ronaldo- Tessa kettős kapcsolata a legérdekesebb. Elhúzva számat közelebb húzódok spanyolomhoz, aki nyugtatóan átkarolva, szorosabban tart. Igazából félek, hogy a Fabregassal összekötött pletykák futótűzként terjedtek, és nem szeretném, ha mindez kitudódna Ramosnál. Hiszen mind a két férfit szeretem, ráadásul válogatott csapattársak. Nem lenne célravezető a rivalizálás, meg amúgy is. Cescyben bízom annyira, hogy tudom, nem féltékenykedne. Nem rendezne jelenetet, és nem is fogná ki magának a tizenötös mezben játszó csapattársát.

-        Hola Sergio! A futball az életed? –egy aranyos szőke hajú lány áll meg barátom előtt, szelíd mosollyal az arcán.

-        Hola. Nem, nem az. –meghökkent tekintettel illeti mindenki a négyes számú védőt, mire zavartan folytatja mondandóját. –Az életem két dologból tevődik össze. Az egyik a foci, de azt a másikhoz képest inkább csak hobbinak nevezném.

-        És mi a másik dolog? –feltolva szemüvegét orrán, a mikrofont egészen közel tartja Ramoshoz.

-        Larissa. –szívem hatalmasat dobban nevem hallatán, arcomra szerintem kiül a döbbenet. Igazából ez számomra most furán hangzik, hiszen, ha nekem választanom kéne, mindenkit magam mögött hagynék a sport miatt. Ha valaki azt mondaná meg kell szakítanom mindenkivel a kapcsolatomat azért, hogy újra egészséges lehessek, megtenném. Szó nélkül.

-        Beszéljünk a kurvákról. –gunyoros mosoly jelenik meg a lány arcán, miközben fülemben még mindig a nevem visszhangzik. Sergio homloka ráncba szalad, értetlen tekintetét rám emeli. Nem érti ő sem, hogy miképp kerülhetett témába ez a dolog. –A barátnőd hogy van? –tátott szájjal nézem azt a lányt, aki kedves mosollyal ugrott be elénk. –Bár lehet könnyebb lenne megkérdezni Larissat. Mond csak Larissa. Kiegyensúlyozott most az életed? –arcom levörösödik, másodpercek kérdése, hogy robbanjak. Kezemet ökölbe szorítom, szememet egy pillanatra lehunyom, majd negédes mosolyomat felmutatva, beszélni kezdek.

-        Ribancozol, mert hallottál pletykákat rólam, olyanokat, amiket ti generáltok. De jól jegyezd meg, nem ismersz. Kurvának hívsz,mert nekem több férfi udvarol, mint neked.

-        Nem gondolod, hogy kicsit túlontúl nagy önbizalmad van? –a háttérben meghúzódó riporterek, teniszmeccsként figyelik beszéd párbajunkat.

-        Nagyképűnek nevezel és ócsárolsz mások előtt irigységből, mert tudod, hogy soha nem leszel olyan, mint én. Azt hiszem a kis monológom minden kérdésedre választ adott. Szia. –elégtétel volt számomra ez a kis párbeszéd, mégis úgy érzem ennek még nincs vége.

-        Beképzelt vagy, mert úgy érzed helyre rázódott az életed azzal, hogy a szeretőd, Francesc Fabregas visszatért Barcelonába. Igaz? –rikácsoló hangját meghallva, testem remegni kezd. Miért van az, hogy ha egy kicsit is boldog vagyok, jön valaki, aki sikeresen elcseszi a kedvemet?

-        Ameddig nem jársz utána egy-két dolognak, én a helyedben nem jártatnám feleslegesen a számat. Fabregas régi barátom, még amikor édesapám élt, akkor ismertem meg. Támaszt nyújtott a nehéz időszakban, biztatott, és jó útra terelt. Hisz látod?! Itt állok a férjem mellett. –Sergio összekulcsolva kezünket az autónk felé kezd el tolni. Remegek a dühtől, és most úgy érzem, jól jönne egy ölelés. Az a fajta szeretetnyilvánítás, ami mostanában hiányzik az életemből. Azóta, mióta barátommal összekaptunk. Megtorpanva Sergio sportja mellett, lábaim a betonba gyökereznek. Agyamat most érte el a tudat, miszerint az előbb sok olyan dolgot szegeztek nekem, ami felért a halálos ítélettel. Ramos beletúrva hajamba, erőszakosan felemeli a fejemet, majd átölelve, megnyugtatja lelkemet.

-        Bízz magadban, mert sokkal többre vagy képes, mint azt gondolnád. –fülembe suttogva eléri, hogy kirázzon a hideg. Nem tudom mivel érdemelhettem ki ezt a férfit, vagy akár csak katalán barátomat, hiszen az élet túlontúl sivár ahhoz képest, amit én már kaptam tőle. Rengeteg dolgot köszönhetek a két férfinek, és úgy érzem, én csak bántani tudom őket.

-        Sokat gondolkodtam az életről. Minden egyes ember okkal lép be az életünkbe, ha nem is másért, egy lecke megtanulásáért. –apró csókot adva arcára, elfogadom figyelmességét, és a nyitott ajtón beszállva, helyet foglalok, míg férjem pár másodperc késéssel behuppan a vezetőülésre.

-        Tartom azt, hogy néhány hiba túl jó ahhoz, hogy csak egyszer kövessük el. Fel a fejjel, mi melletted vagyunk. –biztató mosollyal helyezi a kulcsot az indítóba, majd felpörgetve a motort, házunk felé indulunk.