Összes oldalmegjelenítés

2017. augusztus 2., szerda

Előzetes 58.

Sziasztok!

A szavazásra továbbra is várjuk a kattintásokat. Az eddigieket nagyon szépen köszönjük. :) Nem tudjuk alul miért nem megy, de kérünk Titeket, ha tetszett a rész, chatbe, vagy a fejezet alá pár sorban írjatok véleményt kérlek. :) Újra elkezdtem a You are my destiny folytatását, akit érdekel Ali és a Casillas fivérek élete, lessen be. :)
Most hoztunk Nektek Tessával egy kis ízelítőt a szombaton megjelenő 58.fejezetből. :)
Sok puszi, Lari és Tessa.:)


(Taila Martinez- Despacito cover)

(Tessa)

-        Igen? Matías telefonja? Hahó? Valaki totál megnémult… – Matías édesanyja egy szót sem tudott szólni csak elkezdett halkan zokogni, ami nekem is egy kis könnycseppet gyűjtött a szemembe. El sem tudom képzelni, hogy milyen érzés lehet tudni, hogy a fia egy bűnöző lett. Nem is értem, hogy ez hogy történhetett, pár hete még azt tervezgette velem együtt, hogy gyermek orvosirendelőt fog nyitni és őszintének láttam, tiszta szívéből őszintének. Tényleg velem lenne a baj? Én lennék az, aki miatt mindig minden tönkre megy? Az a személy,aki csak a bajt okozza?

-        Add már ide, nem látod, hogy ez az én telefonom? – az ismerős hangot ebben a pillanatban tudtam feldolgozni, majd potyogó könnyekkel ültem le a szintén síró nő mellé. Nem hittem el egyszerűen, amit történik körülöttem. Ami történik velem. Mikor fordult fel ennyire fenekestől az életem? Amikor megismerkedtem itt Sevillában a portugál futballzsenivel? Vagy amikor összekötöttük az életünket? Vagy Cata megszületésével lett minden más? Vagy egyszerűen nekem ott fent ilyen göröngyös utat szántak, ami alatt meg kell tanulnom, hogy nem az az erős, aki nem esik el, hanem az, aki fel tud állni?!



(Larissa)

-        Hola Sergio! A futball az életed? –egy aranyos szőke hajú lány áll meg barátom előtt, szelíd mosollyal az arcán.
-        Hola. Nem, nem az. –meghökkent tekintettel illeti mindenki a négyes számú védőt, mire zavartan folytatja mondandóját. –Az életem két dologból tevődik össze. Az egyik a foci, de azt a másikhoz képest inkább csak hobbinak nevezném.
-        És mi a másik dolog? –feltolva szemüvegét orrán, a mikrofont egészen közel tartja Ramoshoz.
-        Larissa. –szívem hatalmasat dobban nevem hallatán, arcomra szerintem kiül a döbbenet. Igazából ez számomra most furán hangzik, hiszen, ha nekem választanom kéne, mindenkit magam mögött hagynék a sport miatt. Ha valaki azt mondaná meg kell szakítanom mindenkivel a kapcsolatomat azért, hogy újra egészséges lehessek, megtenném. Szó nélkül.
-        Beszéljünk a kurvákról. –gunyoros mosoly jelenik meg a lány arcán, miközben fülemben még mindig a nevem visszhangzik. Sergio homloka ráncba szalad, értetlen tekintetét rám emeli...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése