Hétvégére terveztük az új fejezetet, de az élet közbeszólt. Most érkezünk egy kis előzetessel, szerdán pedig felkerül az 59. rész. Körülbelül még húsz fejezet van hátra, oldalt kérünk mindenkit a közvélemény kutatásba vegyetek részt, hogy tudjuk mi legyen a blog sorsa. Előre is köszönjük Nektek, reméljük várjátok a folytatást! Jó olvasást! :)
A képért hálás köszönet Tessának!
Puszilunk mindenkit Lari, Tessa.:)
(J. Balvin-Ay Vamos)
(Ronaldo)
Körülbelül fél óráig engedhettem magamra az öltöző fürdőjében a hideg vizet, hogy tisztán tudjak gondolkozni. Mou nagyon meghajtott minket, a mai edzés alkalmával, de nem bántam, szükségem volt erre a kemény fegyelemre. Persze a bűneim miatt is megkaptam a rám váró büntetést edzés terén, ami majdnem egész napos tréningtervben mertült ki, de igaza van a klasszis edzőnek, hibáztam és lemaradtam a többiek fizikumától. Gyors léptekkel szálltam ki a zuhany alól, majd egy perc múlva már a parkolóban lévő autóm felé tartottam. A helység majdnem teljes üressége miatt nem volt nehéz megtalálni az autóm, amit nem kíméltem és máris majdnem 100 km/h-s sebességgel haladtam az egykoron boldog családi házunk felé...
(Larissa)
Váll rántva nyomom tövig a gázt, ami kis autómnak meg se kottyan. „Hol vagy?! Csókok, S.” Férjem üzenete jól esik, hiszen aggódik értem. Valószínűleg ezt az SMS-t, hamarosan körülbelül húsz követi, így megelőzöm sorsomat. Lehúzódva az út szélére, szívem hatalmasat dobban. Biztos vagyok abban, hogy el akarok menni a spanyol városba? Mi van akkor, ha nem akar már látni barátom? „Minden oké, mentsetek ki valahogy Mourinhonál. Csókok, L.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése