Összes oldalmegjelenítés

2011. március 8., kedd

The "first" meet with Hannah.


"Végre úgy érzem, hogy mellette boldog lehetek. Megtaláltam a másik felemet. És ezzel a gondolattal álomba merülök."

Arra kelek fel, hogy valaki a hajamat piszkálja, közben nevetnek a háttérben.



-          Jaj Lari! Hogy tudsz ennyit aludni?! Ma engedik ki Sergiot, és még mindig az ágyban feküdtök.
-          Marcelo halkabban. Könyörülj meg rajtam, ugyanis a fejem szétmegy.
-          Értettem főnökasszony. –majd játékosan szalutál egyet. Mi lenne velem nélkülük?! Mindegy is. Erre a kérdésre sose akarok választ kapni. Nekem már ők a családom. Sikeresen összepakolunk, majd még Sergio felöltözik, addig keresek egy orvost. Pár hónapig nem sportolhat, és vigyáznia kell arra, hogy a seb fel ne szakadjon. Ramos nem fogja kibírni 4 hónapig. Sőt ha nem fog javulni, akkor ez az időpont tovább fog húzódni.
-          Gyerünk emberek, ma már edzés van! – Mou mint mindig, most is játszotta, hogy csak a játéknak él. Miután összekészültünk, haza akarjuk vinni Sergiot, de ő úgy dönt, hogy levegőzni akar, ezért jön velünk a stadionba. Átöltözünk, majd kisétálunk a pályára.

-          Dejó! Dejó! Deeejóóóó!! Sergio és Larissa egy páár, Sergio és Lariiiisaaa egy páááár! Seri Seri lady…
-          Going through a motion love is where you find it
-          Listen to your heart
-          Komolyan mondom, ti hülyék vagytok.
-          Várj Lari máris folytatom, csak nem tudom, hogy van tovább. Cris ahelyett, hogy örülnél velem. Jó! Kész! Vége! Nem tudom! Ja, de, megvan! Seri Seri Lédiiii.
-          Nyugi csokipufi, ígérem, megtanítom neked ezt a szöveget. Roni fiú csak féltékeny.
-          Tudod ki a féltékeny… Ramos. Nézz csak rá.
-          Sergio a telefonját nyomkodja. Nyugi Ronaldo…
-          Emberek! Beállni a futáshoz. Remélem bemelegítettetek.
-          Marcelo mint egy bolha, úgy pattogott. Bemelegítésnek számít?
-          Mindegy. Aki nem érzi magát eléggé melegnek, az még gyúrjon rá az izmokra.
-          Na, Roni szivi, te akkor mehetsz is már futni. Elég meleg vagy hozzá.
-          Na, csak várd meg Larissa Morrison, hogy elkapjalak. –innentől kezdve a futás nekünk abból állt, hogy én szaladtam Cris elől, ő pedig kergetett engem.

-          Mivel egy ideje nem volt normális edzésünk, ezért nem terhelhetlek rögtön titeket, ma ügyességfejlesztés és taktikai edzés lesz. Ha drága Ronaldo és Morrison is kijátszotta magát, akkor szerintem foghatnának egy labdát, és kezdhetnének pár cselezéssel. Párban lesztek! –az edzés eléggé fárasztó volt, lehet nem éppen jól kezdtük ezt az egészet, ugyanis Mou elég mérges volt. De becsületünkre váljék az, hogy meccs tempóba végigfutottunk 20 percet. Csokipufi a végére már eléggé ki volt fáradva, de nem állhattunk meg, hiszen az edző hajtott minket. Rám szerintem azért is haragszik, mert elvileg a bordám miatt még pihenőn vagyok. De nem volt kedvem kihagyni az edzéseket.

-          Larissa! Felkészültél? –itt állok Ronaldoval szemben, lehet, hatalmas bolondságot csinálunk azzal, hogy erőnléti edzés után játsszuk le a fogadást. De egyszer sort kellett erre keríteni. Mou csodálkozott, hogy nem mentünk le a pályáról, csupán lefeküdtünk az öntözőrendszer közelébe. Mikor megbizonyosodtunk arról, hogy a drágalátos edzőnk lelépett, akkor a srácok megálltak a pálya szélén, esetleg a kispadra ültek le, és csak minket figyeltek.
-          Nos. A következő lesz a harci helyzet. Kapura megyünk, nem lesz se kapusunk, se védőnk, se segítőnk, senki. A srácok is befogják a vonal túlsó végéről a szájukat. Aki hamarabb 10 gólt tud lőni a másiknak, az nyer. És annak a fogadása lép érvénybe. Érted szépfiú?
-          Értem igen. De Lari. Csak, hogy tudd, én, most úgy kezellek, mint egy fiút szoktak. Nem fog érdekelni, hogy lány vagy, és az sem, hogy az egyik legjobb barátom csaja.
-          Ronaldo, csak hogy tudd, nem foglak máshogy kezelni, ahogy eddig kezeltelek. Nem érdekel, hogy sírni fogsz, és az sem, hogy egy-egy fejelésnél esetleg szétmegy a hajad. Készülj fel szivi. Mint egy igazi meccsre, úgy készülünk fel most is. Egymással szemben állunk, Adan feldobja az érmét, sikeresen írás lesz, így én kezdek. Az egészbe az lesz a legnehezebb, hogy egy gól után nem középkezdés van, hanem intenzíven folytatjuk tovább a mérkőzést. Egy biciklicsellel becsapom Ronaldot, majd hatalmas vigyorral tovább szaladok. Ezt a trükköt mindig ő használja, és Di María éppen mostanában próbálja elsajátítani, de szegény mindig belegabalyodik.
Érzem, hogy mellettem lohol, hosszan tolom meg a labdát nagy bosszúságomra, ő pedig elrúgja, kapufa, majd ez által indítja is magát. Lemaradtam, érzem, hogy meg fogja szerezni az első gólját. Arra számít, hogy megpróbálom kicselezni, esetleg buktatni, ami által büntetőhöz jut, de inkább előresprintelek és beállok a kapuba. Meglepettség suhan át az arcán, majd hatalmas vigyor, és elrúgja. Nem tudom, mi vezérel, de egy megérzés azt súgja, hogy bal alsó. Vetődök, majd sikeresen hárítom a támadást.  Ronaldo csak néz, gyorsan lecsapok arra a lehetőségre, hogy teljesen elbambult, és már csak azt veszi észre, hogy majdnem félpálya előnyöm van. Megszületett az első gól, majd csak arcon veregetem, de ő hosszan indít, és gólt lő a saját kapujából. Lesokkolva állok, de már rohanok is a térfelemre, hogy hamarabb bedobhassam a labdát.
Az egész mérkőzés nagyon szoros, ha rúgok egy gólt, mindig egyenlít és ez fordítva is igaz. Utolsó lehetőség, ugyanis ha most elrontom a védekezést, meg lesz a 10. gólja. Elé állok, de kicselez. Sokan már ilyenkor feladják, de én csak rohanok a kapum felé. Mikor elrúgja, beugrok a labda elé, majd elfejelem mellette. Futok a kapuja felé, már teljesen elfáradtam, de utolsó erőmből még elrúgom. Nem figyelem a labda irányát, de hallom, hogy a kapu előtt Ronaldo elérte a labdát, és bele is ért, arra viszont nem számított, hogy a játékszer egyenesen felém száll, és egy ollózással gólt rúgok. Roni megrökönyödve áll a kapuban, én pedig kifekszem, és csukott szemmel élvezem a győzelem ízét.


-          Ah, bárki is vagy, szállj le rólam, mert agyonnyomsz!
-          Mondhatom Lari szépen üdvözlöd a barátodat.
-          Na Ramos? Milyen voltam?
-          Tökéletes. Elmondod, hogy miben fogadtatok?
-          Nem. Holnap hidd el, meglátod a változást. De most megyek és letusolok. Sietek, ígérem.
-          Ha nem éred el a hátad, szólj nyugodtan. –a célzást figyelmen kívül hagyom, csak elindulok az öltözőm felé. Ha edzés van, és nem meccs, akkor mindig az ellenfél öltözőjében készülődök. Mérkőzés előtt ez az egész kicsit neccesebb, de megtanultam, hogy rövidnadrág, topp, és olyankor nem látnak semmit. A tusolással pedig várok addig, ameddig ők be nem fejezik.
Egy ideje már nem zárom az ajtót, ugyanis mindannyian rájöttek, hogy nem érdemes kukkolni, mivel ha valakit rajta kapok, akkor nem szólok hozzájuk, viszont elkezdem a Lari féle szívatást. Ronival is ez lenne a minimum, de megkedveltem a bolondját, és amúgy is csak egyszer fordult elő. A többiek viszont nincsenek ilyen idétlenek, hogy meglessenek, miközben fürdök.
Merengésemből az ránt vissza, hogy két kéz megfordít, majd a kezek tulajdonosa megcsókol. Elzárja a csapot, nem akar vizes lenni, de én elkezdem öltöztetni, így már az sem zavar senkit, ha folyik a víz. Le akarom állítani, hiszen, ha most Ronaldo reklamálni akar, akkor simán ránk nyit.
„Nyugi cica, bezártam az ajtót.”. Sergio érzékien búgja ezt a mondatot a fülembe, ami még jobban feltüzel. A hátam a kabinnak nyomja, közben már a nyakamat csókolgatja és harapdálja. Nem gondolkozok, csupán a lábam a csípője köré tekerem…
-          Örülünk nektek fiatalok. Azt hittük Lari már sose készülsz el. De Sergio. Te miért is vagy vizes?! Jó, jó! Inkább ne részletezzétek.
-          De Özil, hiszen még el se kezdtük. Te zavarban vagy. –mindenki csak vigyorogni tud, Mesut kisfiús zavarán, de aztán megint mi kerülünk a figyelem középpontjába.
-          Szóval galambocskáim, mit is csináltatok ti egy tus alatt?
-          Szóval barátom, te csak ne kérdezősködj. Arról mesélj nekem, hogy reggel hányra menjek érted.
-          Hát. Reggel 6kor van edzés. Tehát kelek fél 4kor, elkészülök, és mivel a házam nincs messze a stadiontól, ezért ráérsz háromnegyedre jönni.
-          Rendben Roni.
-          De…
-          Semmi de, Marcelo! –elterveztem. Félkor kel, akkor, ha negyedre odamegyek, nem lesz ideje elkészülni. Ahogy elgondolkoztam azon, hogy Roni milyen meglepett fejet fog vágni, elkapott a röhögő görcs. Sose láttam még elaludt hajjal. Na de, mindent el kell kezdeni valamikor. Felpipiskedek Ramoshoz, adok egy csókot a szájára, majd kézen fogva elhagyjuk a stadiont.

-          Na, cica, jó lesz, ha hozzám megyünk?!
-          Ne haragudj Sergio, de ma otthon alszok. Beszélni akarok már Hannahval. Régen láttam, és a kórházba se jött be. Szerintem nagyon haragszik rám.
-          Semmi gond. Akkor hazaviszlek.
-          Na, majd hívlak. Csókok.

Az ajtó előtt állok, de egyszerűen nem merek bemenni. Mi lesz, ha azt mondja, hogy „Köszönöm, hogy itt voltál a kritikus időkben. Köszönöm, hogy elmondhattam valakinek, hogy mi van köztem és Gonzo között. Hogy itt voltál mikor sírtam, mikor szükségem volt rád. Mindent köszönök Larissa.”. Egyszerűen nem merek bemenni. Úgy döntök, hogy kényelembe helyezem magam a lépcsőn, de kinyílik az ajtó, és Hannival nézek farkasszemet. Nem szól semmit, csupán a nyakamba ugrik, és úgy ölel, mint akit hetek óta nem látott. De hülye vagyok. Hiszen nem találkoztunk hetek óta.

-          Hanka én annyira sajnálom. El kellett mennem, meg kell értened.
-          Tudok mindent. Azt is, hogy mit éltél át…
-          Hanni. Mi történt?!
-          Gyere be, csinálok forró csokit, és mesélek. –kényelmesen elhelyezkedtünk a kanapén a gőzölgő itallal a kezünkben, majd Hanni mesélni kezdett.

-          Mikor elmentél, még aznap este kiengedték Davidet. Éppen sétáltam a parton, mikor éreztem, hogy valaki leránt és letépi rólam a ruhát. David volt az, szerintem ivott is, és be is volt szívva. Nem gondoltam volna, hogy ilyesmi meg fog történni velem. Ütöttem, karmoltam, de csak nem hagyta abba ezt az egészet. Durván megcsókolt, éppen a nadrágját vette le magáról, mikor valaki lerántotta rólam, én, pedig ahogy tudtam, takartam magam. Felhúzódtam egy kisebb sziklához, vagy nem is tudom mik találhatók a parton. Láttam, ahogy Gonzo megveri, megfenyegeti, arrébb löki, és elküldi. Próbált megölelni, mikor az-az állat elhordta magát, de egyszerűen annyira féltem, hogy még hozzá se mertem nyúlni. Leült velem szembe, levette a pólóját, így azt fel tudtam venni. Csak ültem, és sírtam, ő pedig 2 lépés távolságból figyelt. Nyugtató szavakat mondott, azt mondta, vigyázni fog rám. Mellettem lesz. Elmondta, hogy éppen azon gondolkozott, hogy felhív, amikor meghallotta, hogy valaki sikít a parton. Képzeld, körülbelül 6 háznyira lakik tőlünk. Megmentette az életemet, a becsületemet, a tartásomat. Mikor megnyugodtam, átmásztam hozzá, megöleltem és odabújtam a karjai közé. Úgy ültünk a parton, majd felemelt. Aznap nála aludtam. Mikor téged nem tudtalak elérni, borzasztóan haragudtam rád, hiszen tudom, hogy te is mit éltél át, szerettem volna megosztani veled a fájdalmam, szerettem volna, ha megosztod velem a fájdalmad. De te mindig is a makacs emberek közé tartoztál, inkább minden elől elmenekültél, csak akkor harcoltál, ha nem rólad volt szó. Ramos párszor beszélt velem, hogy tudok-e rólad valamit, ugyanis neki nem veszed fel a telefont. Többször próbált hívni, ő is és Marcelo is, de te vagy kinyomtad, vagy észre se vetted, hogy hívtak. Ezt már nem tudom. Az eset után két nappal, elmentem Gonzaloval vacsorázni. Aranyos volt, és nagyon figyelmes, majd megint nála kötöttünk ki. Mivel nem jöttél haza, ezért szinte csak a focisták körül voltam. Mouval is rengeteget beszéltem, főleg rólad. A srácokat nagyon megkedveltem, minden edzésükön, meccsükön ott voltam. Gonzo 1 héttel később megkérdezte, hogy leszek-e a barátnője, amire természetesen örömmel mondtam igent. Azóta együtt vagyunk, már bemutatott a szüleinek is, akik idézem „Nagyon örülünk, hogy végre egy tisztességes lány talált magának a mi Gonzalonk.”.  Mondanom sem kell szerintem, hogy mennyire jól esett ez az egész. Bemutattak az unokatestvéreknek is, pár napig még ott voltunk a szülőknél, majd hazautaztunk. Közben hallottuk, hogy Sergionak „balesete” volt, és történetesen az exed csinálta a balhét, ismét. Elkezdtem rettegni, hogy mi lesz, ha ismét megtalál, de akkor már nem lesz a közelemben Higuaín. Megnyugtatott, hogy bármikor számíthatok rá, és ameddig te nem jössz haza, ő vigyázni fog rám. Összeköltöztünk. Éppen pár cuccomért jöttem még vissza. Már indultam volna, de akkor megláttam, hogy itt ülsz a lépcsőn. Miért nem csengettél? Tudod, hogy vártalak már haza?!
-          Úristen. Ne haragudj, hogy mikor szükséged volt rám, akkor nem voltam itt. Gondolom már a teljes történetet hallottad, nem szeretném még egyszer elmesélni. Viszont azt tudnod kell, hogy Ramos a saját testével védett, így ő került kritikus állapottal a kórházba. Lara a barátnője, szembesített azokkal a dolgokkal, amikre nem jöttem volna rá egyedül.
-          Tudom. Lara szerette Ramost. Sajnos mostanában nem jöttek össze a kapcsolatai, de én figyelmeztettem, hogy vigyázzon Sergivel, ugyanis ő most nem hosszútávra tervez.
-          De akkor most miattam szakítottak?
-          Sergio nem bírta volna sokáig mellette. Mint már mondtam, rengeteget beszélgettem a srácokkal, mindenkiről tudok mindent szinte.
-          Eddig is lelkiismeret furdalásom volt, ezután még jobban az lesz. Sajnos én is tudom, hogy Lara szereti Sergiot, de Hanni! Most az egyszer nem tudom félrerakni az érzéseimet. Ez túl intenzív ahhoz, hogy háttérbe szorítsam. Mikor majdnem elveszítettem… azokat az órákat senkinek sem kívánom. Borzasztó volt úgy ott ülni, hogy nem tudtam, mikor fordul még rosszabbra az állapota. Egyszerűen szörnyű volt…
-          Tudom szívem, elhiszem. De egy a lényeg! Most már itt vagy, és én segítek mindenen és mindenkin túllépni. Segítek elfelejteni az exed, és támogatom a Sergioval folytatott kapcsolatod. De Lari, most nekem mennem kell. Ígérem, holnap beszélünk, és itthon is alszom.
-          Rendben. Kísérjelek el?
-          Nem. Már itt van Gonzo egy ideje.
-          Ja. Értem. Akkor jó szórakozást, vagy jó éjszakát. Szeretlek Hanni, te vagy a mindenem, ezt sose felejtsd el!
-          Tudom. Bármikor számíthatsz rám. Szia. tudom, hogy kicsit még fél Hanni, hogy mi lesz, ha legközelebb ismét ilyen hirtelen lelépek. De ezt láttam jónak. Sajnos nem minden döntésem tökéletes. A gondolataim terelése érdekében, veszek egy forró fürdőt, ugyanis régen merültem már el a habok között nyugodt állapotban. A telefonom ütemes csengésére kapom fel a fejem, még szerencse, hogy beraktam a fürdőbe, mikor betelepedtem.

-          Hola kicsim! Hogy vagy? Mi volt? Mit csinálsz?
-          Ramos. Csak egy kérdést, ha lehet. Tehát. Mindent megbeszéltünk, nem haragszik, viszont elment Gonzohoz aludni. Én éppen fürdök, és…
-          Ruha nélkül?
-          Most miért nyeltél ekkorát szivi?! Miért, bundába szoktak fürdeni? Ma láthattad, hogy ruha nélkül tusolok, azt hiszem.
-          És milyen jó is volt látni. Átmehetek hozzád?
-          Persze. De siess, mert fáradt vagyok, és ha elalszok, akkor nem fog senki sem beengedni.
-          Rendben. 10-15 perc, és ott is vagyok. Csókok. –majd már csak a telefon búgását hallom.
Megtörlöm a hajam, de nincs kedvem megszárítani, tehát reggelre szép, természetes hullámban fog lógni a hajam. Felveszem a szokásos 7es Real Madrid Raúl mezt, és egy kis francia bugyit, majd leülök a nappaliba tévézni. Kereken 10 perc múlva csengetnek, de nem az a személy áll az ajtóban, akire számítok…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése