I love you.

     Csak sikerült ma este felrakni. Remélem tetszeni fog, a végével most megkíméllek titeket.:) Jó olvasást!:))

"Majd már csak a sípolást hallom, és zokogásban török ki…"

      Nem! Nem! Nem hallhatsz meg, Sergio az istenért kellj már fel! Ölelj már magadhoz, mond el újra, hogy mit érzel irántam. Még nem hagyhatsz itt. Nem készültem fel rá. Még el sem tudtam mondani, hogy mit érzek irántad. Ne! Kérlek, gyere vissza hozzám. Csak te vagy nekem! – a végére már visítottam.
Pár blankó beszalad a szobába az orvos után, én viszont még mindig Ramost figyelem. Hallom, ahogy a doktorúr megkéri a madridistákat, hogy vigyenek ki, mert így nem férnek normálisan hozzá Sergiohoz. Valaki elhúz tőle, mire elkezdek vergődni, hogy engedjenek el, én nem hagyom itt. Ronaldo leemel a székről, szembe fordít magával, megölel, de én csak elkezdem ütni a mellkasát, majd sírva borulok a nyakába. Mégis miért történik minden velünk?

-          Lari! Lari! Nyugodj meg! Nem lesz semmi baj…

-          Nem lesz semmi baj? Ezt mégis, hogy gondolod Ronaldo? Miattam állt le a szíve.

-          Végre, hogy észrevetted, hogy te vagy a hibás.

-          Szerintem Lara most hagyd békén. Nincs olyan állapotban, hogy minden döntését jól átgondolja.

-          Mou hol van?

-          Hazament és hoz valami kaját neked. Hamarosan visszajön.

-          Mit tudtok Ramosról?

-          Hát annyit, hogy hasba szúrták, úgy konkrét szerve nem roncsolódott, tehát ilyen téren szerencséje volt. Azt nem tudom, hogy most miért állt le a szíve, remélem, hamarosan megtudjuk…

-          Nekem az edző kell! Most!

-          Lari ne hisztizz. Őrizd meg a nyugalmad! Tudom kicsim, hogy nehéz, de erős vagy! Kibírod, higgy benne. Nem adhatod fel! - nem tudom mit láthattak a szememben, de mindenki csendben maradt inkább. Igaza volt Ronaldonak. Erősnek kell lennem, még ha legszívesebben bömbölnék, mint egy kisgyerek, akkor is. Síri hangulat volt a váróban, mindenki maga elé meredt, és vártuk az orvost. Mou nagy nehezen befutott, majd már csak azt érezte, hogy átölelem és elkezdek zokogni. Sosem voltam az a sírós típus. Mindig mikor mérges voltam, vagy szomorú akkor elmentem futni, vagy zenét hallgattam. Most még ehhez sem volt kedvem.

-          Mi történt kedvesem?

-          Leállt a szíve. Érted Mou leállt a szíve! –sírós hangulatban voltam, a végét viszont már kiabáltam. Leültünk egy kanapéra, és az ölébe hajtottam a fejem. Ott nyomott el az álom.

-          Jó estét! Önök Sergio Ramos rokonai?

-          A csapattársak vagyunk. Egy másik doktorúrral beszéltünk már ma. Mi történt?

-          Belső vérzése volt, megtelt a hasa vérrel. Stabilizáltuk az állapotát. Most megfigyelés alatt tartjuk.

-          Mikor ébred fel?

-          Ez tőle függ kisasszony.

-          Bemehetek hozzá?

-          Nem kéne…

-          Kérem.

-          Rendben. De csak egy ember tartózkodhat bent, és most vannak nála. –Vajon ki van bent? Az ajtóhoz lépkedünk, és meglátjuk bent Larat. Beszél hozzá, nem akarom zavarni, inkább leülök a váróban. Nem szabad szétválasztanom őket. Nem tudhatom, valójában Lara mit érez. Még a saját érzéseimmel sem vagyok tisztában. Eldöntöttem. Nem fogok érte harcolni. Sergio azt választ, akit akar, én a kisujjamat sem mozdítom meg érte. Nem lehet, hiszen Laraval boldogok lehetnek. Lara olyan dolgot adhat neki, amit én talán sohasem.

-          Menj be, állandóan azt mondja, hogy Lari.

-          Nem mehetek Roni, Lara bent van.

-          Larat elintézzük mi. Te csak menj be, és támogasd! Beszélj hozzá, vagy mit tudom én mit szoktak ilyenkor csinálni az emberek.

-          Köszönöm Cris.

-          Alap szépségem. –Larat kihívták a srácok kávézni, én pedig amint tudtam, beszaladtam a szobába. Érdekes. Hiszen az előbb fogadtam meg, hogy nem teszek semmit.

-          Ramos. Lehet, hogy nem hallasz, sőt biztos vagyok benne, hogy semmit nem is fogsz érteni. Nagyon sajnálom azt, ami veled történt, rossz időben voltál rossz helyen. Köszönöm, hogy megpróbáltál megvédeni, még ha ennek te is láttad most a kárát. Nem gondolod, hogy ez a beszéd olyan monoton és hivatali? Mindegy. Úgysem tudsz rá válaszolni. Ha felébredsz, nem fogok tőled semmit sem elvárni. Hiszen minden miattam történt. Most kéne annak következnie, hogy szeretlek, de még magam sem tudom, hogy mit érzek. Amikor a közelemben vagy, legszívesebben megölelnélek, és soha el nem engednélek. Ha csak pár órát vagy távol tőlem, máris hiányzol. Mindig is az a típus voltam, aki harcolt az érzései ellen. Sajnos későn fedeztem fel azt, hogy másképp nézek rád. Lehet már késő, lehet, ha felébredsz, el fogsz küldeni. De szerintem, még ha úgy hallgatod ezt végig, hogy éppen magadon kívül vagy, akkor is tudnod kell, hogy szeretlek. –hát kimondtam. Soha nem gondoltam volna, hogy Sergio Ramosba fogok beleszeretni. De ma, mikor majdnem elveszítettem, rájöttem, hogy nem akarok nélküle élni. Mit tehetnék? Azt fogom tenni, ami neki a legjobb. Mielőtt felébredne, elmegyek. Mocorgást hallok, majd belenézek a hatalmas barna boci szemekbe, amik éppen engem vizslatnak.

-          Mit mondtál?

-          Azt, hogy itt van Lara a váróban.

-          Nem ezt mondtad Lari. Szeretném még egyszer hallani.

-          De…

-          Én is szeretlek.

-          Szeretlek te lüke. –megtámaszkodok a teste mellett, és gyengéden megcsókolom. Istenem mennyit vártam már erre a pillanatra. Kintről tapsolást és egy-két „na, végre” mondatot elcsípünk, amin csak mosolyogni tudunk. Kimegyek, szólok a srácoknak, hogy Sergio ébren van, ők pedig 1000 Wattos mosollyal néznek rám. Elkapok egy gyilkos pillantást, majd Lara arrébb lök az ajtóból, bemegy és megcsókolja Ramost. Illetve megcsókolná, ha Sergi nem kapná el a fejét. Az ajtó becsapódik mögöttem, hagyunk egy kis időt a párnak, hogy mindent megbeszéljenek. Vajon, hogy fog Sergio dönteni? Mikor Lara felsikít, majd elindul kifele, minden srác jobbnak látja, ha elém állnak, és takarnak. De könyörgöm. Miért kell ez?!

-          Hol van az a semmirekellő?

-          Lara. Menj szépen haza, és nyugodj meg. Ilyenkor, ha egy srác dob egy lányt, akkor sírni kéne és nem balhét csapni. Tudom, hogy te is az a gyenge lány vagy, aki csúszni fog Ramos után, de egyelőre még ezt ne tedd, hiszen nem elég erős ahhoz, hogy seggbe rúgjon. Bár most, hogy elgondolkoztam, Lari ezt a feladatot vállalná.

-          Ronaldo te aztán fogd be! Elegem van belőled, és abból, hogy ti úgy csináltok, mintha mindent tudnátok. Ramossal most nem jött össze, de majd lesz valami idióta megint, aki elhiszi, hogy szeretem.

-          Remélem Lara ezt most nem gondoltad komolyan! Szerinted Ramosnak azért kellettél, mert úgy gondolta, hogy szereted?! Ugyan már. Ameddig teheted, addig menj el, ugyanis ezek a srácok bármire képesek az egyik csapattársukért, és szerintem azt se várd meg, hogy én mire vagyok képes érte. –a felbőszült lány elviharzott, többen pedig csak kuncogtak mögöttem.

-          Most mégis mi van?

-          Semmi. Menj be inkább Ramoshoz. Biztosan khm vár már.

-          Ronaldo nem mindenki olyan perverz, hogy egy kórteremben szexeljen.

-          Hé! Kikérem magamnak. Sajnos ilyen helyzetbe még nem kerültem. De nyugi Lari, ha esetleg ez bekövetkezik, számítok rád.

-          Menj a francba.

-          Naaaaaaaaa. Tuudom, hogy szeretsz.

-          Hát persze.

-          Fáradt vagy?

-          Nem. Ki ne menj. Úgy gondolom beszélnünk, kéne.

-          Igen. De nem ér rá? Épülj fel, és elvihetsz kocsikázni.

-          Milyen jó kis kocsikázásban vehetnénk részt. Most mi legyen kettőnkkel?

-          Mi legyen Laraval? Ezt meséld el nekem.

-          Laraval nincs semmi. Mint hallottad, nem szeretett sose, csak a pénzem kellett neki állítólag. Bár fogalmam sincs. Lehet már csak ezzel akarta védeni azt, hogy megsértettem. Tényleg. Mire is lennél képes értem?

-          Öhm. Hirtelen felindulásból mondtam.

-          Aha. Na, majd meglátjuk, mit tennél értem, hivatalosan is barátnőm. –sok ellenséget szerzek ezzel a tettel. Azzal, hogy a szívem teljesen a blankóké lett. Egy dologban teljesen biztos vagyok. A jelennek élek, és élvezem az életet. Hogy mi lesz holnap? Fogalmam sincs. Lehet, édesapám soha többet nem szól hozzám. Az is lehet, hogy az ágyúsok is megutálnak, amiatt, hogy Sergio Ramos lett a barátom, a szerelmem, az életem. Az viszont 100%, hogy Cescy mindenben támogatni fog, és meg fog védeni a drukkerek, a játékosok, és Andrew ellen. –Min gondolkozol ennyire?

-          Semmin.

-          Lari. Kérlek. Ne menekülj most már előlem. Tudom, hogy szeretsz, ne nézz így rám, egy párszor még ki fogom mondani a „szeretsz” szót. Hiszen jó érzés tudni, hogy az a nő, aki számomra a mindent jelenti, ugyanúgy érez irántam, ahogy én iránta.

-          Tudod Ramos. Világ életemben az a személy voltam, aki menekült az érzései elől. Most sem tettem másképp, sőt. Mikor megállt a szíved, azt hittem örökre elveszítettelek, és te azzal a gondolattal merülsz végleg álomba, hogy nem érzek irántad semmit. Megfogadtam, mikor kritikus állapotban voltál, hogy amint felkelsz, mindent bevallok, és nem hagylak elszaladni. Mielőtt bejöttem hozzád, azelőtt Lara volt bent nálad. Hozzád beszélt, de te folyton azt motyogtad, hogy Lari. Ami jól is esett, meg nem is. Ugyanis ha én nem lennék, te most nem feküdnél itt. Nem tudom mit mondhatott, de tényleg aggódott érted. Mikor láttam, hogy szorítja a kezed, eldöntöttem, hogy elmondom, mit érzek irántad, aztán lelépek…

-          Lari ne folytasd, kérlek!

-          De mikor beléptem, és megláttalak ezen a rohadt ágyon feküdni, rájöttem, hogy nekem csak te kellesz. És ha kell, harcolok majd érted. Tegnap hatalmas lecseszést kaptam Laratól, megjegyzem jogosan vágta azokat a dolgokat a fejemhez. Ronival beszélgettem, miközben azt vártuk, hogy kitoljanak a műtőből, és olyan dolgokat mondott el, amin csak pislogni tudtam. Fogalmam sem volt arról, hogy ennyit jelentettem a csapatnak. Mikor a legnagyobb szükségetek volt rám, akkor léptem le. Lara valamennyire segített téged talpra állítani, én pedig közétek álltam. Ismételten hatalmas…

-          Be ne merd fejezni! Fogalmad sincs arról, hogy mit jelentesz számomra. 2 találkozás után rájöttem, hogy te nem olyan lány vagy, mint amilyennek gondoltalak. Elkezdett érdekelni az, hogy miért nem veszed fel a telefont, miért nem keresel. Aztán egyik nap besétáltál a Bernabeuba, és srácokat szégyenítettél meg a focitudásoddal. Minden folyamatosan alakult, eleinte még rettegtem attól az új érzéstől, ami itt bent, a szívemben található. De Ikerrel sokat beszélgettünk erről, és elmondta, hogy ő mit érzett Sara iránt, hogy jöttek össze, hogy ismerkedtek meg. Rájöttem, hogy nekünk nem volt olyan idilli a megismerkedésünk, mint nekik, de tudom, hogy lehet olyan jó, sőt jobb is a kapcsolatunk, mint nekik. Csak arra kérlek, hogy ha bánt valami, vagy csak mást érzel, akkor rögtön mond el, és ne kelljen még egy ilyen eset ahhoz, hogy felmerd vállalni azt, amit gondolsz.

-          Fiatalok! Elég már a nyáladzásból! Be se jöhetünk rég nem látott haverunkhoz, mert éppen a cicájával beszélget.

-          Ronaldo, addig fogd be, még nem fogadunk újra…

-          Fogadtatok?

-          Igen. Még a repülőn. Amit 4 nap múlva le is játszunk.

-          De miben? Semmit nem értek!

-          Majd meglátod szivi. Csak épülj fel, és te is ott lehetsz.

-          Sergionak lehet nem kéne ott lennie.

-          Miért nem? Haver. Ha ki akarsz hagyni valamiből, akkor most hagy tudjam meg, ugyanis akkor elbújok, hogy ne láss.

-          Nyugi. Semmiből nem akarlak kihagyni, de nem akarom, hogy lásd, ahogy a barátnődet megalázom.

-          Tudod Ronaldo, ahhoz nekem is lesz egy-két szavam. –Lassan ismét ketten maradtunk a szobában, Ramos arrébb csúszott, és befeküdtem mellé az ágyba. Elég szűkösen vagyunk, de elférünk. Ráhajtom a fejem a mellkasára, vigyázok, hogy kicsit se érjek a hasához. Szórakozottan játszik a hajammal, de én egyre álmosabb vagyok, és az se segít, hogy Sergio összefüggéstelen mondatokat suttog a fülembe. Végre úgy érzem, hogy mellette boldog lehetek. Megtaláltam a másik felemet. És ezzel a gondolattal álomba merülök.