Ettől függetlenül a folytatást jövőhét keddre tervezem, ha hamarabb kész leszek vele, akkor fel is rakom! :)
"A tömeg egy emberként fordul meg, majd mikor vége a számnak, az edzőm kisétál az ajtón…"
~Raúl
- - Larii!
- Csak, csak hagyjatok. Köszönöm szépen, hogy megrendeztétek ezt a fantasztikus karaoke estet, hálás vagyok, hogy gondoltatok ránk, és szerintem ezt Sergio nevében is mondhatom. A továbbiakban sok sikert kívánunk és remélem, kiütitek az Intert a nyeregből!
- Az Intert? Miért pont az olasz csapatot?
- Öhm. Igen. Hiszen ez az egyetlen ilyen nemzetiségű ellenfél a bajnokok ligájában. Tehát sok szerencsét a Lyon ellen is, és tudnotok kell, hogy mindig veletek leszek, úgy foglak titeket segíteni, hogy nem fogtok tudni róla.
- Ha annyira segíteni akarnál, akkor nem a rangadó előtti órákban utaznál el. Ugyan már Larissa. Tudja mindenki, hogy valójában mi a terved…
- Morata, kérlek, ne nehezítsd ezt meg! Nincs más vá…
- LARI!!
- Most mennem kell, jók legyetek és vigyázzatok magatokra. Marcelo megkérlek, hogy Moutól búcsúzz el a nevemben. Annyit üzennék neki, hogy nagyon sajnálom ezt az egészet, és remélem, megbocsájt majd azok után, amit tenni fogok.
- Szerinted cica, ezt a híres, okos, helyes, kedves…
- Most magadról beszélsz?
- Jaj! Ne haragudj, csak megláttam magam a bárpult mögött lévő tükörben.
- Megjegyeztem mindent, ígérem, átadom az edzőnek!
- Köszönöm ifjú Padavanom!
- Úgy látom, csak a címer és a mezszín fog változni…
- Tehát még egyszer köszönök mindent, viszont ha még nem késő, akkor mondjátok le a holnapi bulit, ugyanis Valdano tájékoztatott arról, mielőtt elindultunk, hogy holnap kora reggel már el kell utaznunk. Sziasztok, és bármit is tudtok meg, mindig jusson eszetekbe az a mondatom, hogy „Fehér szív, fehér lélek, madridista leszek, amíg élek!”. Szeretlek titeket! – leugrok a színpadról, már amennyire a gyilkos cipőm engedi, majd emelt fővel kivonulok a pubból.
Lehet ez így lett megírva, nekem már csak Sergio jelenti a boldogságot. Most legszívesebben ordítanék, hogy hallja meg a világ, nem vagyok szájhős, nem vagyok áruló, mindent teljesen komolyan gondoltam. Csak sajnos a tetteim nem ezt mutatják.
Mouval is annyira megbeszélnék mindent, elmondanám a kételyeimet, ahogy régen is tettem. Ismerem már annyira magam, az első mondatom az lenne, hogy Valdano zsarol. Így is most a srácokkal is rengeteg olyan információt osztottam meg, amiből Puffancs és Roni rájöhet arra, valami nem stimmel. Természetesen úgymond rejtett jeleket küldtem nekik.
Viszont az egyáltalán nem esett jól, hogy Morata kinézi belőlem azt, hogy eligazolok és minden ok nélkül elárulom a csapatot…
Mouval is annyira megbeszélnék mindent, elmondanám a kételyeimet, ahogy régen is tettem. Ismerem már annyira magam, az első mondatom az lenne, hogy Valdano zsarol. Így is most a srácokkal is rengeteg olyan információt osztottam meg, amiből Puffancs és Roni rájöhet arra, valami nem stimmel. Természetesen úgymond rejtett jeleket küldtem nekik.
Viszont az egyáltalán nem esett jól, hogy Morata kinézi belőlem azt, hogy eligazolok és minden ok nélkül elárulom a csapatot…
A parton sétálva sok dolgon gondolkozom, de ezzel nem érek el valójában semmit sem. Nem agyalhatok azon, hogy mi lett volna, ha nem jön közbe Valdano, hiszen az élet nem mindig kegyes az emberekkel, a sors sok olyan dolgot intéz el a létezésünkben, amivel mindent megnehezít és megváltoztat. Hogy hiszek-e abba, hogy mindenkinek meg van írva valami? A válaszom az, fogalmam sincs…
Vajon Mourinho, miért jött el a bárba? Látni akart, vagy csak megadta a kegyelemdöfést? Nem akarta bunkónak mutatni magát? Nem hiszem, ugyanis nem az-az ember, akinek bárki véleménye is számítana…
Vajon Mourinho, miért jött el a bárba? Látni akart, vagy csak megadta a kegyelemdöfést? Nem akarta bunkónak mutatni magát? Nem hiszem, ugyanis nem az-az ember, akinek bárki véleménye is számítana…
- Komolyan mondom, már engem idegesít az, hogy mindenen annyit agyalok. –nem gondolva arra, ki láthat meg, vagy milyen hideg a víz, leveszem a ruhámat, ledobom a táskámmal együtt a partra és fehérneműben belegázolok a vízbe.
A telefonom a táskámban maradt, ezért nem hallom az ütemes csengést, pedig már mindenki aggódhat értem. Mikor a lábam alatt érzem a biztonságot jelentő talajt, kifekszek a homokba és élvezem a lágy szellőt, ami végigjárja a testem. Megborzongok, hiszen a cseppek még nem tűntek el rólam.
- Larissa. Te vagy az? – a hirtelen jött férfihangra felkapom a fejem, de egy ismerős arccal találom szembe magam.
- Hola Raúl! Hogy vagy?
- Ezt szerintem én kérdezhetném tőled… mit keresel hajnali egykor a parton, egyedül?
- Mit csinálsz Madridban?
- Látom maradtál a régi. Jöttem a szülőhazámba nyaralni. Már hiányzott a napsütés, Németországban nincs valami jó idő. Na, mesélj, mi történt veled mostanában?!
- Eligazolok…
- Igen, hallottam róla. Biztos jól meggondoltad ezt?!
- Nincs más választásom igazából… te nem bántad meg, hogy anno a Schalke-be szerződtetted magad?
- Tudod én már Madridban nem tudtam nagyon új dolgokat mutatni, ezért kellett a környezetváltozás. Viszont azt láttam, hogy te mit érzel, mikor itt futballozol. Régen én is ilyen voltam, de sok minden változott, és kellett az újítás. Amire te még nem vagy felkészülve.
- Tudom. Nem is akarok innen elmenni, csak…
- Csak mi? Ha elkezdted, fejezd is be a mondatot! –egytől egyig mindent elmondtam neki. Hogy kerültem ide, miként kezdtem a blankóknál focizni, miket éltem itt át… mindent megosztottam vele. Régen sokat jelentett nekem, de amikor a Schalke-be igazolt, valami elszakadt nálam. Azt hittem, hogy a galaktikusoktól fog visszavonulni…
- Tudod Raúl, mindig is abban bíztam, hogy örökre blankó maradsz.
- Fehér szív, fehér lélek, madridista leszek, amíg élek…
- Érdekes. A búcsúzásom alkalmával, ugyanezt a mondatot ejtettem ki a számon. –végigbeszéltük az estét, mindenről szó esett. Család, barátok, Guti, bajnokok ligája…
Emlékszem, minden álmom az volt, egyszer találkozhassak a spanyol klasszissal. Az egyik ágyús edzésen megjelent azzal a szöveggel, „rengeteget hallottam már a fiatal tehetségekről és úgy gondoltam a saját szememmel is megnézem magamnak Arshavint, Wallcottot és azt a bizonyos Larissa Morrison kisasszonyt.”
Természetesen jó focisták lévén, az utolsó pár szónál mindenki elkezdett húgatni, én pedig szerényen, de mégis emelt fővel Arsha mellé léptem. Fociztunk vele, de amin nagyon meglepődtem az-az, hogy közvetlen volt velünk, tanácsokat adott, mikor látta rajtunk, hogy vevők vagyunk rá, és nem beképzelt sztárként viselkedett. Mindig is tiszteltem az ilyen embereket, akiket a hírnév nem vitt el…
Akkoriban többször találkoztunk, ő is edzett engem, persze csak pár cselt mutatott meg. Ő volt számomra az isten, viszont 1,5 hónap múlva haza kellett utaznia, Madridba. Sokat mesélt a csapatról, az edzőkről, a hangulatról, még képeket is mutatott, de olyanokat, amit csak egy bennfentes ember csinálhatott.
Mindig megjelent az Arsenal edzéseken is. Nagyon a szívemhez nőtt, csak sajnos mostanában nem volt sok szabadidőnk, így teljesen elhanyagoltuk egymást.
Emlékszem, minden álmom az volt, egyszer találkozhassak a spanyol klasszissal. Az egyik ágyús edzésen megjelent azzal a szöveggel, „rengeteget hallottam már a fiatal tehetségekről és úgy gondoltam a saját szememmel is megnézem magamnak Arshavint, Wallcottot és azt a bizonyos Larissa Morrison kisasszonyt.”
Természetesen jó focisták lévén, az utolsó pár szónál mindenki elkezdett húgatni, én pedig szerényen, de mégis emelt fővel Arsha mellé léptem. Fociztunk vele, de amin nagyon meglepődtem az-az, hogy közvetlen volt velünk, tanácsokat adott, mikor látta rajtunk, hogy vevők vagyunk rá, és nem beképzelt sztárként viselkedett. Mindig is tiszteltem az ilyen embereket, akiket a hírnév nem vitt el…
Akkoriban többször találkoztunk, ő is edzett engem, persze csak pár cselt mutatott meg. Ő volt számomra az isten, viszont 1,5 hónap múlva haza kellett utaznia, Madridba. Sokat mesélt a csapatról, az edzőkről, a hangulatról, még képeket is mutatott, de olyanokat, amit csak egy bennfentes ember csinálhatott.
Mindig megjelent az Arsenal edzéseken is. Nagyon a szívemhez nőtt, csak sajnos mostanában nem volt sok szabadidőnk, így teljesen elhanyagoltuk egymást.
- Lara kérlek, ne haragudj meg, de te nem fázol?! – jogos volt a kérdés, ugyanis még mindig egy melltartóban és egy falatnyi bugyiban fekszek a barátom mellett. Magamra kapom a ruhát, majd meglátom a telefonom kijelzőjét.
- Jézusoooom! –a hetes felpattan, majd ijedten rám néz.
- Mi történt? Mi a baj? Szólalj már meg!
- Ha hagynád, hogy egy szó is elhagyja a számat, már mindent megmagyaráztam volna. 94 nem fogadott hívás, 30 SMS és 10 hangposta üzenet virít a kijelzőmön. –végignézem a telefont, minden csapattag keresett. Mégis amin a legjobban meglepődtem, az utolsó 5 hívást nem más adta le, mint José Mourinho. –Ne haragudj Raúl, de most mennem kell. Bizonyára már aggódnak értem és ahogy Sergiot ismerem, ha 2 percen belül nem adok magamról életjelet, értesíti az FBI-t.
- Larissa! Hát végre, hogy megvagy. Egész este kerestünk, a telefonodat persze… oh, látom nem vagy egyedül…
- Ronaldo. Már meg sem ismered egykori csapattársadat? –a fiúk kezet ráztak, majd adtak egymásnak 2-2 puszit. Ezt a pillanatot választottam arra, hogy írjak Ramosnak egy SMS-t. „10-15 perc múlva otthon leszek, szólj mindenkinek, hogy jól vagyok és még élek. Csókok L.”
- Srácok én most lelépek. Köszönök mindent Raúl, jó volt újra beszélni.
- Hé! Álljunk csak meg! Ti ismeritek egymást?
- Igen szívem. Ha érdekel a történetünk, és a hetes se siet, akkor szerintem szívesen elmesél mindent. Viszont nekem mennem kell, Sergitől így is hatalmas lecseszést fogok kapni. Csókok emberek. Raúl! Remélem, ettől a pillanattól kezdve többet keressük majd egymást.
- Szia, Lala. –megölel, majd a fülembe suttogja, „mindig csak a szívedre és ne az eszedre hallgass. Ne kövesd el ilyen fiatalon azt a hibát, amit én is elkövettem.”
- Bocsesz, hogy véget vetek ennek az idilli hangulatnak, de Marcelo még a kocsiban van, tehát ő haza tud vinni. Amúgy szépségem siess, mert Sergiotól más hatalmas dolgot is kaphatsz. – még utoljára intettem egyet és Ronit tarkón vágtam, amin Raúl jót derült, majd elindultam a parkoló felé.
Odasettenkedek az autó mellé, Puffancs éppen a telefonjával szórakozik, közben pedig érdekes fejeket vág. Majdnem felnevetek, de türtőztetnem kell magamat, ugyanis nem akarok lebukni. Hülye fejet vágva „rákenődök” az ablakra, mire Pufi kislányokat megszégyenítve sikít fel. Majd ugrik ki a kocsiból.
Odasettenkedek az autó mellé, Puffancs éppen a telefonjával szórakozik, közben pedig érdekes fejeket vág. Majdnem felnevetek, de türtőztetnem kell magamat, ugyanis nem akarok lebukni. Hülye fejet vágva „rákenődök” az ablakra, mire Pufi kislányokat megszégyenítve sikít fel. Majd ugrik ki a kocsiból.
- Te állat! Látod, éppen neked írok üzenetet, miattad aggódok, és ezt kapom?! –boci szemekkel nézek rá, bevetem azt a csáberőt, amit már pár gunners említett. Hatalmas pilláimnak köszönhetően Pufi szájtátva bámul, majd, mint egy kis golyó, nekem gurul. Illetve rohan. Ilyenkor áldom az eszem, hogy nem vettem vissza a cipőt, így nem borulunk el mind a ketten.
Útközben még próbál megfűzni, hogy maradjak, de többször kijelentem, hogy bármit is tesz, hatástalan, ugyanis ezt már eldöntöttem és magamban letisztáztam.
Útközben még próbál megfűzni, hogy maradjak, de többször kijelentem, hogy bármit is tesz, hatástalan, ugyanis ezt már eldöntöttem és magamban letisztáztam.
- LARIII.
- Mondjad Csokipufi, mit szeretnél?
- Tudod jól, hogy mi a kívánságom, de mielőtt közbevágnál tudatom veled, hogy egy ideje már rájöttem arra, hogy ezt már lezártad magadban. Csak arra kérlek, hogy soha ne felejts el se engem, se a csapatot és legfőképp az edzőt ne.
- Ha akarnálak, sem tudnálak titeket kitörölni a szívemből. –időközben már megérkeztünk a házhoz, a villany még ég a nappalinkban. Utoljára hosszan megölelem Marcelot és azt suttogom a fülébe, „bocsáss meg!”. Nem várom meg, hogy bármire is reagálni tudjon, csak kiugrok a kocsiból és éppen az ajtón kilépő Sergito karjai közé vetem magam. Nem szólalunk meg, tudjuk most nincs olyan dolog, amivel megnyugtathatnánk a másikat. Mind a ketten tudjuk, hogy egy új élet kezdődik hajnalban, amit igazából csak egymásra támaszkodva vészelhetünk át.
Nem akarok ezzel törődni, csak ki akarom élvezni a még itt töltött időt. A legvadabb álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer minden kívánságom valóra válik.
Mindig is erőn felül próbáltam teljesíteni mind az akadémián, mind az ágyúsok edzésein, meccsein. Arra viszont soha nem fogok rájönni, hogy tudok ennyire ragaszkodni ehhez a csapathoz. Életem során sokan utáltak, sokan irigyeltek, mégis minden bántást, minden beszólást, megvetést tűrtem, és túltettem magam rajta.
Nem akarok ezzel törődni, csak ki akarom élvezni a még itt töltött időt. A legvadabb álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer minden kívánságom valóra válik.
Mindig is erőn felül próbáltam teljesíteni mind az akadémián, mind az ágyúsok edzésein, meccsein. Arra viszont soha nem fogok rájönni, hogy tudok ennyire ragaszkodni ehhez a csapathoz. Életem során sokan utáltak, sokan irigyeltek, mégis minden bántást, minden beszólást, megvetést tűrtem, és túltettem magam rajta.
Már nem csak a foci az életem. Már nem akartam az érzéseimet sem véka alá rejteni. Sergioval való kapcsolatom megtanított arra, hogy a szenvedély az egyik legjobb dolog, amit az élet adhat. Ha érzek, akkor igazán ember lehetek. Észre se vettem, hogy még mindig az ajtóban állunk, és a könnyeim útnak indultak. Sergi nem szól semmit, csupán a karjait erősebben fűzi a csípőm köré, és lecsókolja az arcomról a kósza cseppeket. Vágyom az érintésére, de a könnyeim nem hagyják, hogy Sergio szája az enyémre tapadjon. Éppen az arcomra adna egy újabb puszit, de elfordítom a fejem és felpipiskedve megcsókolom. Elmélyítjük ajkaink játékát, majd megfogja a fenekemet és felemel az ölébe. Egy újabb csókkal jutalmazom tettét, ugyanis elég nagy a magasságkülönbség közöttünk, és már nem sokáig bírtam volna lábujjhegyen állni. Lábaimat összekulcsolom a háta mögött, még a karjaim a nyakában lógnak. Átlépi a küszöböt, majd jobb lábával berúgja az ajtót. Azt hinné az ember, hogy rögtön felmegyünk a hálóba, ennek ellenére a hátamat a falnak vetem, és úgy folytatjuk tovább a csókcsatát. Mindig is elcsodálkozom azon, mennyire erős. Úgy lógok rajta, mint egy kismajom, viszont már nem tart a kezével. Leveszi a pólóm, majd a földre dobja. Fordít a helyzeten, már az ő háta mögött van az ajtó, de nem lép semmit, csupán lecsúszik a fal mellett, miközben az ölében ülök. Megszakítja a csókot, de a testi kontaktus megmarad. A fejem a vállára hajtom, ő pedig szórakozottan játszik a hajammal és őrültségeket suttog a fülembe. Érzem, vele könnyebb lesz átvészelni ezt az időszakot…
Reggel már az ágyban ébredek a biztonságot jelentő karok között. Valószínűleg elbóbiskolhattam lent a bejáratnál tegnap. Nagy nehezen kiszabadulok Sergio öleléséből, majd felvéve a futóruhám, utoljára Madrid utcáján kocogok. Elmegyek a Bernabeuba. A portás már ismerősként köszönt, de mégis szomorúság csillan meg a szemében. Utoljára végigjárom a stadiont. Mivel ma csak délutáni edzés lesz, ezért a szentélyben hatalmas pangás van. Körülbelül 2 óra múlva jönnek a turisták, és a drukkerek. A stadion nem fog örökre magányosan állni. A portástól tiszteletre méltóan elbúcsúzok, majd hazafelé veszem az irányt.
Miután tusoltam és elkészültünk, bepakoltunk a kocsiba és elindultunk a repülőtér felé. Ramos végig beszél hozzám, a kezem a váltón pihen az ő tenyere alatt. Egyáltalán nem jut el a tudatomig az, amit mondani akar.
- Kicsim, jól vagy?
- Mond Sergi. Te mégis, hogy érzed magad? Boldog vagy?
- Nem vagyok boldog, ezt te is nagyon jól tudod. Viszont egy dolognak nagyon örülök…
- Igen? És mégis mi lehet az a nagyon nagydolog, aminek ennyire tudsz örülni ilyen helyzetben is?!
- Új életet kezdhetek azzal a nővel, akit szeretek. Ha bárhova is mennem kell, és te ott leszel, akkor semmi akadály nem állhat az utamba. Tudom, hogy együtt minden sikerül majd! Ha most maradtam volna, csak miattad tettem volna meg ezt a lépést. Fontos vagy nekem, és sokat számít, hogy mellettem vagy. –tényleg képes vagyok valakinek ekkora örömöt okozni?!
Gépies mozdulatokkal becsekkolunk, majd helyet foglalunk a váróban. A fejem Ramos vállára hajtom, a telefont pedig a mellettem lévő üres műanyagra rakom. Az emberek csak messziről figyelnek, olyan mintha ezzel a tettel kompenzálnák azt, hogy most vagyunk itt utoljára. Pár kis csitri csábos mosollyal megkörnyékezi Sergiot, szánalommal teli tekintetüket pedig rám emelik. Igazuk van. Ramos miattam hagyja itt a madridistákat. A telefonom elkezd rezegni, de mivel mindjárt lecsúszik a székről, ezért rájövök, hogy hívásom van. A rajongóktól egy kicsit távolabb megyek, csak, hogy ne halljanak olyat, amit nem kéne.
- Hola! Itt Larissa Morrison.
- Mi az drágám, már meg sem ismered a számomat?
- Lehet csak nem akartam arról tudomást szerezni, hogy maga hív.
- Harap a kis vadmacska. Hogy vagy kedvesem?
- Nem mindegy az magának?!
- Nos. Nem azért hívtalak, hogy kioktass vagy, hogy veszekedjünk. Ha megérkeztek a szállásra, akkor pakoljatok össze sportfelszereléseket, edzőruhákat, amik egy tréninghez kellenek, és természetesen 2 hétre ruhát, ugyanis a Svájci edzőtáborba utaztok az újdonsült csapatotokkal. Úgy készüljetek, hogy érkezés után lesz fél órátok a stadionhoz érni. Jó utat, üdvözlöm Sergiot. –Ramos a beszélgetés végére már mögöttem állt, és a derekamat ölelte.
- Még csak megérkezünk, de már mehetünk is futni?!
- Igen… nehéz lesz, de majd segítünk egymásnak.
- Szeretlek! –gyűlölködő pillantásokat kapok, de nem törődök velük. Átölelem én is a derekát, majd megszólal a hangosbemondó, „Kérjük, az Olaszországba tartó utasokat, szálljanak fel a gépre.” Hát ennyi volt, vége mindennek…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése