Talk.

"Egy olyan személy ajtója előtt állok, aki sokat jelentett az életemben. Hannah előtt nagyon jóban voltam vele, de valami miatt megromlott a kapcsolatunk… ideje mindent rendbe hozni úgy érzem..."

~Tessa

Ez a lány volt az a személy, aki elsőnek elárult. Akinek feltártam az összes érzésem, titkom, az életem, és kiszivárogtatta a sajtónak. Igazából sohasem gondoltam volna, hogy majd pont Tessa Swallow háza előtt fogok toporogni. Az akadémián ismerkedtünk meg, szobatársak voltunk. Kezdetben elég szemét voltam vele, hiszen mindenkit csak egy bizonyos idő után engedek magamhoz közel. Jó mostanában ez nem így van, hiszen Marceloval rögtön meg volt a közös hang.
Tess olyan volt, mintha a másik felem lett volna. Miután több időt töltöttünk együtt, rájöttem, hogy nem is olyan szörnyű lány, mint amilyennek gondoltam. Bemutattam az ágyúsoknak, sőt néha nálunk aludt, mikor nem akart a koliban szenvedni. Egyik reggel mikor felkeltünk, apa ordított a földszintről. Leszaladtam és megláttam a kezében az újságot. „Larissa legféltettebb titkai.” címmel virítottam a címlapokon. Meg sem vártam, hogy barátnőm reagáljon, elküldtem a lehető legdurvább módon. Azóta nem beszéltünk, sőt lehet, hogy most sem kéne itt állnom és azon agyalnom, hogy miért utaztam egészen Sevillaig miatta.

-          Larissa te vagy az?

-          Igen Tess. Én vagyok. Nem tudom mit gondoltam, de megyek is.

-          Úgy gondolom éppen ideje megbeszélni és tisztázni mindent. Gyere be. Talán bent kényelmesebb lesz magyarázkodnom.

-          Ülj le nyugodtan, hozok valami kaját és jeges teát. Citromosat kérsz, igaz?

-          Igen. Köszi. –még kimegy a konyhába, addig én körbejárom a nappalit. Tele van a kandalló és minden egyéb hely a közös képeinkkel. Istenem mennyire hiányzik nekem… de nem törhetek meg! Ugyan olyan ember, mint a többiek. Csak a pénz, és a hírnév számít.

-           Már megint a múlton gondolkozol.

-          Ismersz…

-          Igen, ismerlek, ezért is kell most mindent átrágnunk. Semmi sem úgy történt, ahogy gondolod. Igaz, az én szavam lesz Andrewéval szemben, de végig kell hallgatnod! Ki tudott még azokról a dolgokról, amit velem osztottál meg?!

-          Csak te.

-          Gondolkozz!

-          Te és azt hiszem Cesc és apa.

-          Igen. Édesapád sohasem szerette azt, hogy te velem beszélgetsz, velem barátkozol. Mindig is közhelyesnek talált, olyannak, aki egyszer úgyis cserbenhagy. Meg akart védeni tőlem, pedig saját magától kellett volna. Tudod Anne és Philip odáig voltak értem.

-          Igen. Anya szülei nagyon szerettek. Elsőnek el sem akarták hinni, hogy te ezt tetted velem. Tudod anyára nem nagyon emlékszem már sajnos. A mai napig nagyon hiányzik, de talán isten is így akarta, hogy olyan korán elhagyjon minket.

-          Mert nem is tettem! Régebben sokat beszélgettem velük, mivel az én szüleim hanyagoltak, azért mert Londonban éltem, ezért mondhatni, hogy pótszüleim voltak. Sajnálom, hogy nem ismerhettem. Amit hallottam róla az egyszerűen fantasztikus volt. Több képet néztem, és mindig rá kell, hogy jöjjek, tiszta anyukád vagy.

-          Nem hiszem!

-          Ne szólj közbe! Amúgy is. Fel tudod idézni az arcát? Láttál róla modelles képet?

-          Nem. Azt mondta apa, hogy nincs egy kép se róla. –Tess hirtelen felpattant, és egy kis doboz tetejét nyitotta fel.

-          Ő itt az édesanyád, Olalla Martínez. Az édesapád nem akarta, hogy bármilyen fotó is a kezed közé kerüljön, hiszen úgy volt vele, hogy ilyenkor minden fájdalmasabb. Mármint, ha van kézzel fogható emléked róla. A mamád elmondta, hogyan találkoztak. Te ezt a történetet hallottad? Vagy Andrew ettől is megfosztott?!- Nem hallottam a megismerkedésük sztoriját. Apa mindig valamivel terelt, vagy azt mondta, hogy nincs idő arra, hogy mindent elmondjon.
-A 86-os vb-n találkoztak. Akkoriban ő volt a spanyolok reklámarca. Többen csorgatták érte a nyálukat, de a szíve első látás után már Andrewért dobbant. Oli titkon az angoloknak szurkolt, de hogy nézett volna már az ki, hogy egy spanyol mezben lévő modell, az angolok himnuszát énekli?!

-          Ha mama spanyol lenne, nem Anne Blacknek hívnák.
-Anne nem teljesen spanyol! Az édesanyja, aki ugyebár neked a dédinagymamád, ő volt teljesen az. 

-         - Ó persze…

-          Kérdezd meg tőlük. Kismillió képet tudnak majd mutatni anyukádról is.

-          Jó. Meg is fogom. De teljesen elterelted a figyelmet a kettőnk ügyétől.

-          Nem. Pont ez az, hogy most jön a lényeg. Apukád rájött, hogy én mindent megtudtam a családotokról. Leadott egy cikket és „egy bennfentes” szereplőként megpróbálta rám terelni a gyanút, megjegyzem sikeresen.

-          Aha. Mert majd pont a saját apám árult el. Ezt akarod ebből kihozni?

-          Ezt. Kérlek. Csak kérdezz rá.

-          Rendben. Itt ülsz mellettem, felhívom! –nem hittem el azt, amit Tessa mondott. Bár az anyával kapcsolatos dolgok nem hagytak nyugodni. A fiúkkal is spanyol nyelven beszélek. Lehet oviban tanultam meg a nyelvtant, és mivel köztük élek ezért jobban ragad. Vagy nem is tudom már mit higgyek.

-          Szia, apa. Hogy vagy?

-          Na, mi az? Csak nem rájöttél, hogy még van egy ember, akire számíthatsz?

-           Ha már itt tartunk. Megtudtam bizonyos dolgokat. Anya félig spanyol volt?

-          Nem. Már mondtam, hogy nem!

-          Jó, akkor megkérdezem nagyit majd. Az újságoknak te adtál le egy bizonyos cikket?

-          Én.. én…

-          Ne hazudj. Csak arra kérlek, hogy ne nézz hülyének se. Nem vagyok már gyerek, ha kell, meg tudom magam védeni!

-          Én akkoriban csak vigyázni akartam rád. Túlságosan közel kerültél ahhoz a lányhoz, ami nekem nem tetszett. Focistát akartam belőled nevelni! A focisták pedig szívósak, beképzeltek és mindenkivel elutasítóak.

-          De nem voltam olyan! Már akkor is fociztam. Nem tudom miért kellett minden titkomat kiteregetned a sajtó elé.

-          Lássuk be. Megerősödtél ennek segítségével. Tinával az óta se beszélsz, és már nem mondasz el jött ment embereknek semmit sem.

-          Tina az valójában Tessa. És tudod apa, éppen itt ülök a nappalijába. Köszönök mindent!- lecsapom a telefont,  és csak bámulok ki a fejemből. Miért ilyen aljas a saját apám? Mit ártottam én neki? És én végig Tessát okoltam. Ennél szánalmasabb nem is lehettem volna. – Ne haragudj Tess. Nagyon sajnálok mindent. Megyek is, nem akarok zavarni. Köszi, hogy elmondtad az igazságot, és bizonyos dolognál felnyitottad a szemem. Szia.

-          Ne menj el! Lari még csak most kaptalak vissza. Nem hagyhatsz itt engem! Sok dolgot meg kell beszélnünk, hiszen 5 éve nem is találkoztunk. Amúgy mi ez a zene? Már egy ideje hallgatom…

-          Oh. Hola Roni!

-          Szia, szépségem. Hol vagy? Mindenki aggódik érted. Hannah nem tud felőled semmit. Ugye nem mentél vissza Londonba?!

-          Nem, dehogyis! Én oda többet be nem teszem a lábam.

-          Na, cica, mesélj mi történt.

-          Honnan gondolod, hogy baj van? Hagyjatok már ezzel békén.

-          Hol vagy?

-          Sehol.

-          Várj, beírom a GPS-be, hogy sehol. A francba, ilyen helyet nem ismer… be kell újítanom egy modernebbet. Ja, hogy ezt is külföldről hozatták?!

-          De hülye vagy Roni. Az egyik barátnőmnél vagyok.

-          Hol?

-          A házban.

-          Azon belül?

-          Nappali.

-          Azon belül?

-          Kanapé.

-          Jó akkor azt kérdezem, hogy azon kívül?

-          Nappali.

-          Lari ne szórakozz. Hol vagy?

-          Sevilla.

-          Te mégis mit csinálsz ott?

-          Egy kanapén ülök.

-          Rendben megtalállak.

-          De Roni…

-          Sziiiaaaaaaaa! –Na, hurrá. Idejön Cris. Bár ha szerencsém van, nem talál meg. De a kocsimat ismeri, hiszen már párszor látott benne. Sőt még vezette is a féltve őrzött kincsemet. Mindig is jeepes típus voltam, a nagyobb kocsikat részesítettem előnyben.

-          Mesélj mi történt veled mostanában?

-          Hát úgy igazából semmi. Mikor otthagytad az akadémiát, azt hittem miattam tetted. Ennyire nem akarsz már látni. Többen felfigyeltek rám, egyszer az egyik meccsen kihívtak a pálya szélére. Pepp állt, és rám várt. Lehetőségem lett volna a Barcelonánál focizni, és azt mondták, hogyha jól teljesítek, akkor mehetek az utánpótláscsapatba. Próbáltam a maximumot kihozni magamból, de egy rossz becsúszást követően eltörték a bokám felett a sípcsontomat. Nyílt törés volt, Guardiola pedig fejcsóválva hagyta el a londoni stadiont. Úgyhogy az óta normálisan nem sportolhatok.

-          És akkor most mit csinálsz?

-          Hát tudod mindig is énekelni szerettem volna. Most kiadtam egy CD-t, és egy sorozatban vagyok főszereplő. Veled mik történtek mostanában?

-          Ha én most elmesélném mindazt, ami mostanság történt velem, akkor sohasem végzek. Röviden annyi, hogy most éppen a blankókkal eddzek és meccsezek. Apámmal összevesztem, ez, amit most hallottál már csak hab volt a tortán. Marcelo és Ronaldo a legjobb barátom, persze Hanni után. Mondjuk Marcelo inkább olyan mintha a tesóm lenne. Sergio Ramossal járok, de vele is összevesztem, úgy kerültem ide. Már elegem van abból, hogy mindenki azt hiszi, hogy egy lány nem érthet a focihoz, nem játszhat jól…

-          Te vagy az egyik legjobb, akit ismerek.

-          Nem kell ilyeneket mondani, hiszen Tessa te is tudod, hogy ez nincs így. Ha nem lett volna a sérülésed, sokkal jobb lennél nálam.

-          Ez nem igaz! Az akadémián is te voltál a legjobb. Sokan irigykedtek rád, az összes pasinak te kellettél.

-          Igen. Meddig?! Ameddig le nem feküdtem velük.

-          Csak egy barátod volt tudtommal.

-          Igen. David.

-          Mi történt vele? Mikor meghallottad a nevét elsötétült az arcod. Régen hallottam felőle. Aj, a csengőnek is most kell megszólalnia.

-          Öhm. Szia.

-          Szia. Itt egy hófehér Nissan Juke áll a feljárón. Nincs itt véletlenül… Á szia Lari!

-          Szia, Ronaldo, máris mehetünk, csak még összepakolom a cuccomat.

-          Hát már annyit sem érdemlek meg, hogy bemutass ennek a szép hölgynek?

-          Tessa ő Cristiano Ronaldo. Vigyázz vele, perverzebb, mint én vagyok. –Roni mélyen meghajolt és kezet csókolt Tessnek. Na, mi van? A híres Ronaldonak tetszik egy lány? Nem lenne ezzel semmi bajom, ha ez a lány nem Swallow lenne.

-          Na, fúj, most összenyálaztad a kezem. Ez kész. Nem elég, hogy most látlak elsőnek, máris nyáladzol.

-          Neked meg mi bajod? Kézcsókkal köszöntem. Ettől még senki nem volt rosszul.

-          De én nem senki vagyok, hanem valaki.

-          Értettem hölgyem.

-          Hagyj békén.

-          Úristen. Ha ilyen barátnőid vannak Lari, akkor inkább meg sem akarom őket ismerni. Léptem, megvárlak a kocsinál. Cső.

-          Szevasz. Taj paraszt…

-          Most miért nézel így rám?

-          Ez mégis mi volt Tess?!

-          Tudom milyen fajta. Szép pofi, benyalt séró, sok pénz, sok nő, sok pia és focista.

-          Fogalmad sincs milyen valójában Roni. Miért van az, hogy mindig előre megítélitek az embereket?! Kedves akart lenni. Az már egy másik fogalom, hogy fel akart szedni, ezért még kapni fog a kocsiban. De miért kellett így beszélned vele? Mint egy utolsó szemétládával. Ártott ő neked?

-          Lari nyugi. Ne haragudj, csak nincs jó élményem a focistákkal…

-          Jó mindegy. Most megyek, mert kb. 5 másodperc és dudálni fog.

-          Remélem, hamarosan beszélünk. Szia.

-          Szia Tess. –miután elbúcsúztam Tessától, hallottam, hogy Roni már ráfeküdt a kormányra.

-          Megyek már!

-          Na, végre. Miért volt ilyen undok ez a csaj?

-          Azért mert rögtön nyomultál. Ő nem az-az üresfejű modell, akinek ezek a dolgok be szoktak jönni.

-          De nem akartam rámászni. Ne nézz így rám… sokkal különbeket megkapok… amúgy is, foglalkozz a drága Ramosoddal.

-          Tessahoz külön útmutató kell. Ha esetleg szükséged lenne rá, szólj, elmagyarázok mindent.

-          De nem kell!

-          Úgy legyen Roni, úgy legyen… - meglepetésemre nem hazavisz, hanem vissza a stadionhoz. Ó hát persze. Ma van esti edzés is. Teljesen kiment a fejemből. Vajon megtudhatok valamit az anyámról? Megismerhetem a teljes történetét? Mama fog mesélni róla, vagy apa megelőz? Ezer és egy kérdés kattogott a fejembe, és még ezek mellé jöttek a Ramosos dolgok. Most akkor vele, hogy is állok? Számomra annyira megalázó volt, amit csinált. Egyáltalán ennek mi értelme volt? Szerintem már sohasem jövök erre rá. A ma esti edzésen is kitudja milyen lesz velem… lehet még egy ilyen becsúszás és kijelenti, hogy ha én nem megyek el, akkor majd ő fog. Az ember így legyen boldog és nyugodt. Sosem tudhatja, hogy mire számítson. Morata is ha még egyszer beszól, esetleg lenéz, akkor kinyírom. Annyi minden megváltozott már az óta, amióta itt tartózkodom. Hanni is más lett, teljesen eltávolodtunk egymástól. Egyre többet van Gonzoval, aminek örülök, hiszen amikor én nem voltam itt, akkor volt, aki vigyázott rá. De ha itt lettem volna se tudtam volna megvédeni, hiszen saját magamra sem vigyáztam eléggé. Viszont alig beszélünk Hankával. Olyan mintha már nem is együtt laknánk, és ez nagyon bánt engem. Visszatérhetünk még a régi életünkhöz? Vagy ahhoz teljesen vissza kéne pörgetni az időt?!
Roni megnyugtató zenét kapcsol, és az út hátralevő részében elbóbiskolok. Arra kelek, hogy egy ismerős hang ordít nekem.

-          Lariiiii hát itt vagy. Azt hittem már nélküled kell szívnunk este. Figyelj. Hallgattam zenét és olyan jó számot mutatott nekem az a Morata gyerek. Énekeljem?

-          Nyugi Csokipufi. A szépséges hangodat hagyd meg az edzésre, ha Roni kapura rúg, kezdj el kornyikálni.

-          Aú. Lari ez most fájt. Haragszom rád, remélem, tudod.

-          Na Marcelo ne szaladj már!

-          Mi az, visszajöttél?

-          Tudod Ramos, ellentétben veled, valakinek fontos vagyok és utánam jött.

-          Én sem vagyok neked fontos. Miért mentem volna utánad?

-          Tudod. Most nagyon tévúton jársz. –megragadja a karom, beránt egy ajtó mögé, majd bezárja az egyetlen menekülési útvonalat és nekidönt a falapnak.

-          Na, szívem, akkor itt a lehetőség arra, hogy megmagyarázd.

-          De nem akarom.

-          Jobb abban a tudatban élni, hogy azt hiszem, hogy mást szeretsz?

-          Ha nem bízol bennem, akkor igen.

-          Lari ne játssz a tűzzel! –ezt már mindet úgy mondja, hogy a nyakamon érzem a lélegzetét.

-          Addig hagyd abba, ameddig le tudsz állni.

-          Már nem megy. –hirtelen megcsókol, és birtoklóan átölel. Miért van az, hogy egy csókjával elszáll az összes harag belőlem?

-          Sergio én elvileg… - elakadok, hiszen a keze útnak indult a testemen, miközben a fülem mögé csókolt.

-          Mit akartál mondani cica?

-          Azt, hogy elvileg megcsallak. –nem úgy reagált erre, ahogyan én reméltem volna. Erőteljesen megcsókolt és a számba harapott, ami által kiserkent a vér az ajkamból. Már éppen a felsőmet veszi le, amikor egy vakuvillanást látunk…