I need a doctor...

Remélem nem fogtok megátkozni a vége miatt... :D A fejezethez egy dalt ajánlanék, az is inkább a vége felé lesz érvényes... http://www.youtube.com/watch?v=G-U4UBuvWms&feature=player_embedded#at=186 

~Lara

-          „Laris sziviii! Hát hazaértél? Már nagyon, de nagyon hiányoztál…”

  

Mi? De hát ő mit keres itt? Hogy szabadult ki?

-          Te mégis mit csinálsz itt?

-          Jaj! Nyugi nem akarok senkit sem bántani, csak a szép hölggyel akarok beszélni.

-          Nem fog elmenni veled! –mivel már késő volt, ezért senki nem láthatta, ahogy Dave előkapott egy kést. Azt a kést, amit a fenyegetésemre használt nem is olyan régen. Tudom, hogy baj lesz, de nem számítok arra, hogy ezt a fegyvert csak én veszem észre. Mou meg akarja ütni Davidet, de ő támad a késsel. Megijedek, felsikítok és megpróbálom az edzőt arrébb lökni, természetesen sikertelenül. A kezünk között szúrja át a kést, de Mout egy határozott lökéssel arrébb taszítom, ezáltal mikor visszahúzza a kést, csak a kezemet vágja meg. Hirtelen magához ránt, meg akar csókolni, de közben a fegyverét az edző felé tartja, így ő sem tud lépni.

-          Engedd el!

-          Kérlek Sergio ebből maradj ki!

-          Jobban tennéd, ha hallgatnál Larisra. Hidd el, ha most lelépsz a drága edződdel, akkor senkinek nem esik bántódása. –persze Ramos nem hallgatott senkire, csupán Dave felé vetődött, aki sikeresen meg is szúrta a késsel. Nem tudok lépni semerre. Egyszerűen lesokkol az egész.

-          Ne bántsd! Hagyd békén, hagyd abba. Mit akarsz?

-          Téged. Már mondtam.

-          Jó. Elmegyek veled, de hagyd békén. Őket hagyd ki ebből az egészből. Kérlek…

-          Jó kislány.

-          Mou hívd a mentőket, én tudok magamra vigyázni.

-          Persze. Majd törött bordával képes leszel megvédeni magad ez ellen az állat ellen.

-          Csak csináld, amire kértelek. – a telefonomat odadobom neki, miközben már tárcsáztam a segélyhívást. Dave a kocsija felé rángat, mikor megmakacsolom magam, akkor a bordámat szorítja meg, ami által nehezebben kapok levegőt. – Hogy jutottál ki?!

-          Nem volt bizonyíték ellenem, és Selena drága kifizette az óvadékot.

-          És ő most hol van?

-          A kocsiban vár minket. Tehát szedd a lábad, ne akard megvárakoztatni, mert abból senki nem jön ki jól. Ja, de. Én. De szeretnék veled még egy kicsit eljátszadozni, mielőtt Sel kezelésbe vesz…

-          Miért nem tudtok már békén hagyni? Te elmehetnél Selenával, úgy ahogy régen tetted. Én élném az életem, ti pedig a tiéteket távol tőlem. Nem kéne mindig a hátam mögé nézni, hogy ugyan mégis milyen idióta akar megtámadni.

-          Nekünk nem kell semmi, csupán az apád pénze.

-          Hát Andrew nehezen fog most nektek fizetni…

-          Ja, tényleg. Áruló lettél. Akkor majd valamelyik szeretőd, vagy az edződ. Biztos fog valaki érted valamennyi pénzt adni. Híres vagy, szép és okos. Találd fel magad, és mentsd meg az életüket.

-          Ölj meg vagy bármi. De a szeretteimet hagyd ki ebből az egész macska-egér játékból.

-          Dave megjö… - Selena a kérdését már nem tudta befejezni, ugyanis több rendőr kocsi vett minket körül. Éreztem egy szúrást a csípőmnél majd a földre lökött David és próbálta menteni magát. Ennyire hülye nem lehet, hogy megkésel egy tucat egyenruhás előtt. Úgy látszik, ilyenkor az emberek nem tudnak gondolkozni. Miközben ellátják a karomon a vágást, és megnézik az oldalamon a sebet, addig Davidet és Selenat bilincsbe verve ültetik be a kocsiba, miközben elmondják a jogaikat. Mou jön felém, beszáll a mentősök mellé, és együtt megyünk a kórházba. A csípőmnél csak egy kisebb vágás keletkezett, viszont ahogy ellöktek, felrepedt a szemöldököm, amit varrni kell. Nem is én lennék, ha nem vonzanám a bajt. Kiderült, hogy Sergiot hasba szúrta az exem, és rögtön kórházba kellett szállítani. Mikor megérkeztünk a mentővel, kipattantam a kocsiból, és rohantam a 444-es szobához. Még műtötték, nem volt a szobában senki. Pár csapattárs ott volt a váróban, és megismerhettem Larat is.

-          Szia. Te vagy Larissa?

-          Szia. Igen, én vagyok. –szinte még be se fejeztem a mondatot, egy ütést éreztem az arcomon.

-          Te vagy a hibás, hogy Sergio éppen a műtőben fekszik. Miért nem tudtál ott maradni ahonnan jöttél?! Még te sopánkodsz, hogy megnehezítik az életed? Te? Miattad történik minden. Ha Londonban maradtál volna, akkor most Sergioval egy meghitt vacsorán vennénk részt. A srácoknak sem az lenne az első, hogy hol van Larissa, hanem hogy-hogy vagy Lara? Tűnj el! Menj oda vissza, ahol ezt a viselkedést és ezt a zűrös életet el tudják viselni. Képesek nélküled is nyerni, és képesek nélküled is élni! Sokkal könnyebben megvannak nélküled. Körülötted csak a balhé található. Menj el. Addig még szépen kérem! –megsemmisülve állok, és figyelem, ahogy a többiek éppen megszólalnának.
Két lehetőség van. Vagy igazat adnak Laranak, vagy mellettem állnak ki. Nem hagyhatom, hogy Sergionak tönkremenjen a kapcsolata miattam. Ha a focisták megvédenek, akkor Ramost el fogja hagyni Lara. Képes leszek feladni az életem? Igen. Hiszen amit Álvarez mondott, minden szó igaz volt. Könnyeimet nyeldesve intek mindenkinek, és fordítok hátat a családomnak. Páran utánam szólnak, de én csak megyek előre. Pár méterrel később megfordulok.

-          Ha kihozták a műtőből kérjetek a nevemben elnézést. És kérlek, írjatok egy SMS-t, hogy mi van vele.

-          Nem kapsz semmit! A te hibád volt, hogy idekerült, a legkevesebb az, hogy lelépsz, mielőtt a szeme elé kerülnél.

-          Lara most már elég legyen!

-          Hagyd Marcelo. Igaza van.

-          Nincs igaza Lari! Te mutattad meg, hogyha szívvel játszunk, többet elérhetünk. Kiálltál mellettünk, még akkor is, ha ez által téged gyűlöltek meg. Sergio csak védeni akart. És ez nem tetszik a „barátnőjének”. Még azt is bevállalta, hogy megszúrassa magát, csak te biztonságba legyél. Laraért ezt sohasem fogja megtenni. És ez fáj neki. Megpróbál téged elüldözni azért, hogy ha Ramos felébred, akkor azt higgye, hogy neked ő nem fontos.

-          Elég legyen Ronaldo! Nem tudsz te semmit!

-          Ó dehogyisnem Lara. Könnyebb támadni, mint felvenni valakivel a versenyt. Nagyon jól tudod, hogyha Ramos felébred, és itt találja Larit, akkor őt fogja választani. Csak te még azt nem tudod, hogy Larissa nem fog beleavatkozni a kettőtök dolgába, nem, úgy ahogy éppen te teszed ezt most. Hagy döntsön Ramos, és meglátjuk ki mellett fog maradni. De tudod mi a legszomorúbb? Az, hogy Lari nem fog harcolni. Azt fogja tettetni, hogy semmit nem érez a négyesünk iránt, csupán barátságot, azért, hogy neked ne járjon a szád és ne utáld meg még jobban.

-          Elég Roni. Tényleg elég. Igaza van, én csak a bajt hoztam rátok.

-          Nem mehetsz el! Ki ne merd ezt a mondatot ejteni a szádon! Még csak most kaptam vissza a húgomat, nem fogom hagyni, hogy egy ilyen hisztis picsa miatt ismét elveszítsem. Tudom mi történt veled mielőtt elmentél, azt is tudom, hogy miért tetted ezt. Meg ne kérdezd, hogy ki mondta el! Hannival találkoztál már? Beszéltél már vele?

-          Nem…

-          Menj haza, pihend ki magad, beszéljetek, mi pedig értesítünk, hogy mi történt. De először ha lehet, varrasd össze a szemöldököd, mert idegesít, hogy folyik a véred, amit egyesek szívnak… igen Lara, most rád céloztam. –eleget tettem az egyik kérésének. Miután összevarrták a szemöldököm, a mosdóban kicsit felfrissítem az arcom, már amennyire engedi az a hatalmas kötés, vagy ragtapasz, vagy tudom is én micsoda. Felemelem a fejem, és egy teljesen idegen arccal találom szembe magam. A szemem alatt hatalmas sötét karikák húzódnak, az arcom feltűnően sápadtabb. Lara éppen most lép be a mosdóba, majd szó nélkül kikerül és megmossa a kezét. Annyira akarok valamit mondani, de nem tudom, ebbe a helyzetbe mégis mit tehetnék. Az arca megvetést tükröz, de megértem a miértjét. Az a férfi, akit szeret, esetleg el tudja magát képzelni mellette, most éppen a műtőben fekszik, miattam.
Visszatérek a váróba, majd Ronaldo nyugtatólag az ölébe húz, és kedves szavakat suttog a fülembe. Eszembe jut az-az este, amikor ugyanígy, ugyan ilyen meghitt pillanatban voltunk a strandon.

-          Nyugi Lari. Álvarez kisasszony csak féltékeny, és amúgy is. Sergio pénzére és hírnevére hajt. Nem szereti Ramost, nem úgy, mint te.

-          De…

-          Ne szólj közbe! És ne is tagadd, hiszen felesleges. Sergio, mikor elmentél, mondhatni, hogy teljesen összezuhant. Kimaradt az edzésekről, minden este bulizott és ivott, vagy éppen otthon ült és bámulta a hülye műsorokat a tv-ben. Több meccsen csinált olyan belépőket, ami miatt a szurkolók elkezdték szekálni, hogy menjen át másik csapatba, mert a Real Madridnak nem egy favágóra van szüksége. Mou az utóbbi időben már be sem állította a kezdőbe, hiszen csak a sárgalapokat gyűjtötte a meccseken. Többször találtak ki bizonyos vicceket, amivel Sergio agyi kapacitását figurázták ki. Látszott rajta, hogy rosszul esik neki, sőt, az utóbbi időben el is gondolkozott párszor azon, hogy átigazol a Milanba. Voltak drukkerek, akik arra kérték levélen keresztül, hogy ne tegye, de kapott igen negatív kritikákat is. Túlélte. Mikor megtudta, hogy megyünk érted, nem akart jönni, nem akart gyengének látszani. Gyorsan felszedte Larat, hogy féltékennyé tegyen téged. De arra szerintem senki sem számított, hogy az idióta pszichopata exed kiszabadul. Mivel az, hogy eldöntöttük, hogy érted megyünk, nem hirtelen felindulásból történt, ezért volt ideje egy olyan lányt találnia, mint amilyen Álvarez. Nem boldog mellette, igazából csak te formázhatod őt vissza a régi Sergiová. Akinek az élete volt a Real Madrid. Aki minden meccs előtt nyomatta a jobbnál jobb zenéket, és aki segített mindenkinek, ha éppen gondjai voltak. Ikerrel is megromlott a viszonya, senki nem érti, hogy miért. Azt tudjuk, hogy a kapusunk megpróbálta figyelmeztetni, hogy ne ápoljon semmiféle kapcsolatot Álvarezzel, de ő hajtotta a magáét, ki akart téged heverni. Nem tudom, hogyan ismerkedtetek meg, ezt a történetet egyedül Higuaín és Casillas ismeri, de mély benyomást tettél rá és ezáltal arra kérlek, hogy ne adj fel semmit, harcolj érte, és üsd ki a pénzéhes csajt a nyeregből. Lari! Könnyű lesz, csak add saját magad. Azt az embert akarom látni, aki mindenből képes volt bohóckodással kijönni, ugyanakkor, ha valami komoly dologban kellett részt venni, akkor nem ismert semmiféle viccet. Akinek az élete volt a spanyol csapatunk, és az egész meccset tisztességesen végigjátszotta. Én a régi Larissa Morrisont akarom, aki, ha megpróbáltam felszedni, enyhén leégetett és elküldött a francba. –igazából fogalmam sincs, hogy mit mondhatnék erre a kisebb Roni monológra. Nem is gondoltam volna, hogy ennyit jelentettem a csapatnak, és egyes játékosoknak. Vajon Sergionak tényleg fontos vagyok? De akkor most pontosan mi van Laraval? Bár ezek a kérdések egyelőre nem lényegesek. A legfontosabb az, hogy most felépüljön Ramos. Utána majd ő eldönti, hogy kivel mit akar.

A fáradság, és a hosszú repülőút és egyéb rossz tényezők kimerítettek. Valószínűleg Roni ölében elbóbiskoltam, ugyanis álmodtam. Álmomban Ramos ez után az eset után megkért, hogy hagyjam békén, és ne menjek a közelébe soha többet. Ha én nem megyek el, akkor majd ő fog eligazolni. Lara ördögi mosolyára ébredtem fel, és láttam meg, ahogy a mindig mosolygós srácot, falfehér arccal kitolják a műtőből. Bemegyünk a szobába, az orvos megkér minket, hogy fáradjunk ki, hiszen csak egy ember lehet bent. Indulnék ki, mikor meghallom a számomra leggyönyörűbb hangot, ami engem szólít.

-          Sergio ébren vagy?

-          Menj már ki! Azt mondta, hogy Lara. Valószínűleg alszik és velem álmodik.

-          Lara! Menj ki, Larit mondott, ő marad bent vele.

-          De Mou! Én vagyok a barátnője!

-          Tudtommal nem engedtem meg, hogy Mounak szólíts. Innen egy ember teheti meg, aki nem más, mint Larissa. Te vagy a barátnője, de nem a te neved mondta az álmában. Megkérlek, fáradj ki velünk, ugyanis nem kell ide most a balhé. –mindezt úgy hallgatom végig, hogy Sergio ágya mellett ülök egy széken, és fogom a kezét. Hallom még, hogy Lara nemtetszését nyilvánítja ki, de a srácok átkarolják és kivezetik a szobából. Egyedül maradtam vele és a gondolataimmal. Mi lesz, ha mégis elküld? Ha azt mondja, hogy szeretné, ha kimaradnék az életéből? Nem élném túl. Fontos nekem. Szeretem? Nem tudom. Az biztos, hogy nem úgy tekintek rá, mint Marcelora vagy Ronaldora.

Az orvos semmi konkrétat nem mondott, legalábbis előttem nem. Nem tudok róla semmit. A blankók többször benéznek az ajtón, de mindig csak annyit látnak, hogy mint a mentőövbe, úgy kapaszkodok Ramos kezébe. A gépek zúgása betöltik a szobát, egyre hangosabbak számomra. A könnyeimet szabadjára engedem, hiszen nem látja most senki. Rádőlök Ramos lábára, és onnan figyelem nyugodt arcát. Eszembe jut egy új Eminem szám, a refrénje számomra most pont ide tartozik, ezért elkezdem halkan énekelni.  „I need a doctor, call me a doctor. I need a doctor, doctor to bring me back to life...”

Majd már csak a sípolást hallom, és zokogásban török ki…